Daegu Suseong kerület 9.15 July 14
-Végre megérkeztem! - lélegeztem fel nyugodtan. Csodás friss levegő szállt a kikötő felől mi simogatta egész testem miközben a raktárépület felé sétáltam. Töketlen béna. A legnyilvánvalóbb helyre költözöl te is, mi? Rám tört a röhöghetnék, ahogy egyre közelebb értem. Hogy hol is vagyok? Nos, ez egyszerű. Ha emlékeztek, említettem, hogy a D-Town nagy valószínűséggel valamilyen szempontból kötődik Daegu-hoz. Szerintem kitaláltátok, hogy a feltételezésem, hogy a csapat búvóhelye nyugszik itt helyes volt, mint az Tae információiból kiderült. Barátomtól még a pontos címet is megkaptam idefele jövet, így nem volt olyan nehéz megtalálni a nagy városban a célállomásom. Itt létem egyik okát mind sejthetitek, hiszen egyértelmű, hogy nem fogom csak úgy hagyni, hogy Jimin a kezeik között veszítse életét, viszont.. A másik, az eredeti indok az... Tudjátok mit? Megadom az esélyt rá, hogy magatoktól jöjjetek rá. Amint megérkeztem az épülethez, alternatív bejárati útvonal keresésére indultam, mivel meg akartam lepni őket, így hülye lettem volna a legmegközelíthetőbb útvonalt használatba venni. Végül választásom az emeleti szint ablakára esett, mely tárva-nyitva állt rendelkezésemre. Hogy hogyan jutottam fel az ablakhoz az maradjon az én titkom. Van egy-két ninja trükk a tarsolyomban, ha kell. Bemászva az ablakom elsőként félhomály fogadott, amit nem is bántam, hisz így biztos lehettem benne, hogy takarásban maradok megfigyelés közben. A tetőszerkezet ugyanis magába foglalt egy egész felső álványzatot, mely hasonlított egy színház álványzatára, így lehetőségem volt fenntről figyelni a földszinten történő eseményeket. Az épület ezen részén azon pillanatban látótávólságon belül négy férfi tartózkodott, a három jómadár akikről előzőleg személyleírást adtam, és persze barátom, mégpedig megkötözve.
-Még mindig azon vagy, hogy el tehess láb alól? - hajolt közelebb a zöld férfi barátom képéhez, ki erre pofán köpte.
-Rossz válasz. - vitt be egy középre találó ütést. Baromi fájdalmasnak tűnt még messziről nézve is. Ezek után a vezér kiküldte társait, hogy kettesben maradhasson áldozatával. Ez igazából abszolúte nem lepett meg, sőt, számítottam is rá. Habár egy csöppet elkeserített, hogy megmondjam az őszintét. Mivel Tae szavai úgytűnt beigazolódni látszottak.
-Elengedlek téged, ha soha többé nem térsz vissza. Mit szólsz? Jó ajánlat, nem? - adott neki kegyelmet, én pedig úgy éreztem, ezt nehezen tudnám szó nélkül hagyni. Végre eljött az én időm.
-Nocsak, de kedvesek lettünk hirtelen. - sétáltam a fénybe, hogy megvilágosodó alakommal meglephessem szemeit.
-Oh, hát a gyáva is előkerült. - próbált meg eltalálni szavaival, de hiába. Arca rezzenéstelen volt megjelenésemkor, így valószínűsíthetőnek tartom, hogy már eleve tisztában volt a jelenlétemmel. Impressive.
-Te most komolyan képes vagy megkegyelmezni neki? Te a nagy, rettegett Gloss, akitől mindenki retteg és emberek vére a tápláléka? Nagyot csalódtam. Úgy tűnik a pletykák tényleg mindig hazudnak. - kezdtem el húzni. Ne értsetek félre, eszem ágában sem volt arra buzdítani Gloss-t, hogy bántsa a barátom. Az indok ami miatt így viselkedtem vele, szimplán az volt, hogy kiugraszthassam a bokorból. Arra vártam, hogy megtörjön a nyomás alatt, és lebuktathassam, habár azt elismerem, hogy egy pöppet talán élveztem is incselkedni vele. Talán van egy enyhe érdeklődés bennem a veszélyes dolgok iránt. Who knows? Na de hogy mit is értek lebuktatás alatt?
-Ne packázz velem öcsi. Nem hogy örülnél, hogy életben hagyom. - biccentett Jimin felé.
-De nagylelkű vagy. Nem mintha érdekelne. - adtam az érinthetetlent mivel tudtam úgyse lesz szíve megölni barátom.
-Valóban? Akkor az is hidegen hagyna, ha mondjuk elvágnám a torkát és hagynám elvérezni? - ajánlotta fel ridegen, de nem tágítottam.
-Le - se - szarnám. - folytattam tovább.
-Amilyen kis pofátlan vagy inkább téged kéne megkínozni a rabok helyett, akik az alsó szinten vannak. Megnézném egy kiadós verés után mennyire maradsz tiszteletlen. - fenyegetett. Oké, nem fogok hazudni, ez egy kicsit felkeltette az érdeklődésem. De nem hibáztathattok, mivel bármekkora hazudozóról is legyen szó, szerintem már mindenkinek rég leesett, hogy eléggé vonzódom az állítólagos kegyetlen nagykutyához. Mondjuk azt elismerem, hogy ilyesmik hallatán őrültnek tűnik az, aki ettől beindul, de nincs mit tenni.
-Tegyél próbára. - próbáltam meg kihúzni nála a gyufát, enyhén játékosan.
-Tudod nem kéne ennyire nagyszájúnak lenned egy bűnöző előtt, mert a végén még rosszul jársz. - fenyegetett meg. Inkább nem mondok semmit, úgyis tudjátok mi zajlhat le bennem ilyenek hallatán. Szinte már szégyenlem magam miatta. Főleg hogy mindez barátom füle hallatára történt.
-Oh az apró kis bűnöző palánta. Na és mit csinálsz? Kilopod anyukám táskájából a kedvenc rúzsát? Vagy netán a régi plüssállataimra pályázol? Esetleg... - elakadt a szavam. Gloss egyetlen suhintással véget vetett mindennek. Erre tényleg nem számítottam. Mindenre csak erre nem. Ő volt a király ki mindenek felett állt. Hitte ezt a nép, de a füleseim igazából csak egy piti kis hazudós senki, aki soha életében nem ölt még embert és a legnagyobb szabálysértése is mindössze pár igen művészi graffiti volt. A vezér ki kimaradt mindenből. A fehér bárány, minek szőre néhány másodperc alatt beszennyeződött. Miattam. Egy pillanatra nem tudtam mit mondhatnék vagy mit gondoljak. Tae fülese lett volna rossz? Vagy én mentem volna túl messzire és a kiugrasztás a visszájára fordult? Az én hibám, hogy társamat megölték?!
-Te normális vagy?! - néztem rá elhűlve, majd halott barátom felé pillantottam.
-Figyelmeztettelek! - hangja visszhangzott az óriási helységben. Habár kezei remegtek szemei tűzzel teltek meg. Egyszerűen nem tudtam mit gondoljak.. Tényleg én lennék a ludas? De mégis hogy képes ilyesmire csak így?!
-MIN YOONGI!!!! HOGY KÉPZELTED EZT?! - kezdtem el ordibálni vele, teljes nevén megszólítva őt, mit meglepődött arckifejezéssel konstatált.
-Mi a fasz? - illetődött meg kirohanásom tapasztalásakor.
-Tisztázzunk pár dolgot! Nagyon jól tudom, hogy csak egy semmirekellő vagy, aki valamilyen oknál fogva e banda vezetői pozíciójára került, mindenféle bűntett nélkül, és csak játszod a nagyfiút a babérjaidon ülve. Ezek után, hogy a gecibe volt képed megölni Jimint?! - háborodtam fel. -Nem érdemled meg a dicsőséget, hogy az életét vedd és ő sem érdemli meg, hogy egy ilyen ember kése által haljon meg. - jelentettem ki lenézően végigtekintve a másikon.
-Ácsi babám! Egy ilyen ember? Milyen is? - segített fel a földön fekvő barátom mellől késének segítségével mit torkomnak szegezett, így vonva közelebb magához.
-Ugyan. Azt hiszed félek tőled? - vigyorodtam el.
-Nem ártana. Hiszen a drágalátos haverod is vérben fürdik ezekben a percekben is a lábad alatt. - irányította tekintettem a célszemély felé.
-Nem érdekel. - tartottam el fejem a látványtól. Egyrészt valóban próbáltam a bátor kiscserkészt adni, mégha egy picit ideges is lettem a történtek után, másrészt viszont egyszerűen nem volt lelkem ránézni barátom mozdulatlan testére.
-És ha veled még rosszabbat tervezek tenni, az sem izgatna? - lépett közelebb és suttogta fülembe hangjával dobhártyám simogatva, mitől enyhén megborzongtam. Viccelsz?
-Megmondtam. Engem nem tudsz megijeszteni. - feleltem nyugodtan. A hangom kívül talán nyugodtan csengett, de őszintén mondhatom belül tomboltak a hormonok. Nem tesz jót a lelkemnek, hogy ilyeneket mond nekem, ráadásul ebben a formában. A fantáziálásaimat félretéve, úgy éreztem ezen mondatot még ő is abszolúte két értelműnek szánta. Miáltal azt a hatást keltette bennem, hogy magam sem tudom eldönteni, hogy most arra készül, hogy megöljön vagy arra, hogy meg.. Vajon mire gondolhatott a rosszabb alatt? Mi rosszabb van a halálnál? Nos ezek után őszintén mondhatom, hogy kíváncsian várom. Oké, tényleg mazochista lehetek.
-Szeretnéd megtudni hogyan kerültem a banda élére? - szegezte nekem a kérdést változatlan pozícióban.
-Legalább a szemembe nézhetnél, ha már hozzám beszélsz. - nyavalyogtam álszenten. Még egy fülballada és ki tudja mihez kezdek..
-Megerőszakoltam és megöltem a gimnáziumi szobatársam apját. - közölte huncutul, mintha csak azt akarná jelezni rám is ez a sors vár. Kuncogni kezdtem kijelentésén. Nem vagyok őrült, eskü.
-Mi olyan humoros? - értetlenkedett.
-Te még engem sem tudnál megerőszakolni, nem hogy egy megtermett férfit. - röhögtem fel úgy, hogy már a szememből is folytak a könnyek. Tudom, hogy nem tanácsos egy állítólagos gengszter arcába nevetni, de tényleg hihetetlennek tűnt a sztori amivel előállt. Főleg azok után amiket V mesélt nekem. Most komolyan próbál kitalálni történeteket, csak hogy rámijesszen? Azért ez eléggé ciki egy személytől, aki az ő pozíciójában van.
-Igazán? Ismerős az a név, hogy Jeon JeongKyung? - ejtette ki fenyegető lassúsággal én pedig ledöbbentem. Az nem lehet..
-Mi?! - képedtem el. -Te mocskos állat! Miattad halt meg az apám?! Most már tuti, hogy a pokolba küldelek, amint lehetőségem lesz rá! - förmedtem rá és ütöttem volna meg, de elkapta csuklóm. Nem hiszem el. Ezzel viccelni se tudna, hisz nem ismer, honnan is tudhatná az apám nevét, ha nem mond igazat? Ezek szerint Tae tévedett. De még mekkorát, és én fogom meginni a levét.
-Nem szeretnéd inkább követni őt? - húzódott kárörvendő vigyorra arca, miközben elengedett. Oké, na innentől.. ez már nagyon nem oké. Mármint ne értsetek félre, eddig se volt az.
-Tűnj a közelemből perverz! - hátráltam el. Úgy beszélek, mintha a tények előtt még nem én egyeztem volna bele készségesen a büntetésembe. Képmutató vagyok. Nem is kicsit. De ezek után mégse sétálhatok oda hozzá minden gond nélkül, hogy megölted a legjobb spanom, az apámat szintén egy nemi erőszak elkövetése után, de mindez nem számít kapj el a tiéd vagyok! Efelett az egész felett már igazán nem tekinthetek el, teljesen mindegy mennyire vonz maga a személy. Ekkor beállított a bagázs többi tagja.
-Mizu D-boy? - szólt oda az elnyúlt képű.
-Semmi extra, csak éppen próbálom megtanítani ennek a kiscsirkének, hogy hol a helye. - fordította felém kémlelőit. Méghogy kiscsirke..
-Oh, hát te is itt vagy Kookie? Szia!! - szólalt fel boldogan integetve Tae. Na ennyit erről. Csak én kellettem, hogy ez a tökfej elszólja magát. Arcon csapva magam könyveltem el, hogy nem csak nekem, de az ő jólétének is vége fog szakadni néhány percen belül.
-Szóval tőle voltak azok a nemes kis információid? - húzta hátra hajam gyengéden, ami enyhén effektálta testem izgalomközpontját, de ezt igyekeztem elnyomni magamban. Egy szót sem szóltam, csak bámultam őt, mire enyhe torzulást kezdtem felfedezni arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy most undort látok, vagy valami egészen mást.
-Az árulót vigyétek az egyik cellába, őt pedig kössétek a falhoz. - lökött oda két segédjének. Falhoz? Hülye ez? Én tökre azt hittem, hogy az a bizonyos börtön csak amolyan szóbeli fenyegetés.. Nehogy már egy egész középkori fogda legyen a pincéjükbe.. De volt. Ki gondolta volna, hogy ez lehetséges? Mik ezek a cellák? Miért van ez a szerkezet a falon, amihez csak úgy hozzákötnek, hogy megpusztulj? Ez kész röhej. Ha a másik választás az, hogy megerőszakolnak és elvágják a torkom, akkor inkább azt választom. Abban legalább van valami izgalom. A földön való megrohadásban nem igazán. Ráadásul két vagy három napig csücsükéltem azon a redvás helyen míg valaki végre hajlandó volt meglátogatni és nagy szívének hála még ételt és italt is hozni. Ha ő nincs..
-Köszi, Boo. - hálálkodtam megmentőmnek. Igen, becéztem, és nem abszolúte nem szégyenlem. Ráadásul úgy tűnt nem is kifejezetten vette zokon.
-Nincs mit. De egy szót se Glossnak. - tartotta mutató ujját szája elé. Mondjuk az meglepett, hogy a vezér tudta nélkül kezdett ügyletekbe. Lehetséges, hogy a D-Townban tényleg van olyan tag, akinek van szíve? Nos, ezt azt hiszem még korai lenne kijelenteni.
-Rendicsek. Mondd, egyáltalán miért segítesz? - tettem fel az abban a pillanatban engem leginkább izgató kérdést.
-Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint amilyennek látszunk. Ráadásul szerettem volna találkozni V-vel is. - kémlelt az egyik sötét cella felé miben partnerem húzódott meg. Én csak értetlenkedve néztem a név hallatán.
-Tudod elég fura kölyök. Maradjunk annyiban, hogy érdekes tehettségei vannak. Nem is értem valaki hogy képes felfelé mutató lábakkal aludni. Végül V lett a neve a lábai állása miatt. Ha már itt tartunk, hol van dongsaeng? - kukkolt be a cellák felé, mire az érintett kijjebb csúszott. Beszélgetésük alapján úgy tűnt sikerült egészen közel kerülniük egymáshoz. Talán tőle szerezte volna Tae a híreket? Mindenesetre ez már az hiszem lényegtelen. Főleg, hogy már magam sem tudom mennyi volt belőle igaz és mennyi nem. Nem akarok itt megrohadni! Kezdtem ismét nyavalygásba. Amint a kedves angyalunk elszivárgott helyét átvette az kitől borsódzott a hátam akkorra már Mégis miért jött ő is le?
-Megint itt vagy? Mit akarsz? - néztem el feje felett.
-Ha nem lennék baromi jó fej , most úgy tökön nyomnálak, hogy a hajad ketté állna. - vágta hozzám érzéketlen arccal.
-Szeretnél végre kiengedni? - küldtem felé egy bohókás vigyort. Egy próbát megér.
-Kellett neked felkelteni az alvómedvét. Késő bánat. - emelte meg állam közel hajolva arcomhoz, szemeit rám emelve, majd elengedte és magától eltelve kilépkedett a büntető szekcióról. Mi a tosz?
-Alvó medve, huh? - ötlött eszembe egy ötlet. Ha csak erre van szükség megoldom én sec-perc alatt. Ezt gondoltam, de bármennyire is igyekeztem, egyszerűen nem tudtam sikerrel járni abban, hogy elcsábítsam. Nem volt elég időm. Mondanám, hogy a nemem volt az akadály, de ha már egyszer képes volt megerőszakolni egy férfit, nem igen hiszem, hogy ez gondot jelent neki. Hogy nem vagyok elég vonzó számára? Ez a lehetőség fennáll, de nem hiszek benne. Jól nézek ki és szexi vagyok. Plusz már engem is megfenyegetett azzal, hogy szexuális utakra evezik velem. Ráadásul az apám fia vagyok. Pont ennek a bolondnak ne jönnék be? Eltelt egy hét, majd kettő. Ennyire nem keres minket senki? No nem mintha bármit is érne azzal, ha Jimint keresné tekintve az állapotát. Ne haragudj törpike. Végül ismét eljött egy szombat. Szokás szerint dél körül Boogaloos szépen lassan lesétált az ebédünkkel és úgy tűnt ez alkalommal igazán beszélgetős kedvében van, így kaptam is az alkalmon, hátha megtudhatok valamit, ami segíthet a kiszabadulásomban.
-Boo, mond tudnál nekem mesélni Glossról? - kérdeztem nagy szemekkel.
-Glossról? Hmm, mit is mondhatnék.. Vicces srác. Érzéketlen, nagyképű, kegyetlen és egy igazi méregzsák. Persze ez mindössze az mit a külvilág felé mutat. Igazából ha valakit megkedvel, akkor igazán gondoskodó és figyelmes tud lenni. - világosított fel.
-Szóval igazából egy kezesbárány? - tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Nos.. Mondjuk úgy, hogy még nem igazán találta meg azt, akit annyira kedvelne. - vigyorgott kínosan.
-Ah.. De akkor honnan tudod milyen mikor rendelkezik egy ilyennel? - érdeklődtem.
-Tudod még mielőtt mi lettünk volna a D-Town YoonGi boldogan élt a szerelmével, aztán történt valami... A mi vezérünké vált, de a szerelmének örökre vége szakadt. - hallgatta el feltűnően a leglényegesebb részt.
-Megerőszakolta és megölte a férfit, nemde? - egészítettem ki a mesét, mire a velem szemben ülő értetlenül nézett.
-Te meg miket hordasz itt össze? Milyen férfiről beszélsz? Glossnak barátnője volt. Miért erőszakolt volna meg egy férfit? - értetlenkedett tovább Boo. Na most akkor mi is az igazság Mr. Min?
-J-Hope. - kiáltottam fel örömtelin.
-He? - zavarodott végképp össze.
-Ez lesz a beceneved, J-Hope, mert reményt adsz a sötétségben. Köszönöm Hyung a felvilágosítást. - küldtem felé egy hálás mosolyt.
-S-szívesen. - simogatta meg fejem búbját. Nos, legalább egy kedves lelket sikerült találnom ebben a fertőben.
-De kérlek áruld el, hogy akkor mégis mi történt azzal a lánnyal és, hogy lett Gloss a vezér? - kérleltem nem nyugodva, végül beadta a derekát.
-Rendben. Az úgy volt...
-Te még engem sem tudnál megerőszakolni, nem hogy egy megtermett férfit. - röhögtem fel úgy, hogy már a szememből is folytak a könnyek. Tudom, hogy nem tanácsos egy állítólagos gengszter arcába nevetni, de tényleg hihetetlennek tűnt a sztori amivel előállt. Főleg azok után amiket V mesélt nekem. Most komolyan próbál kitalálni történeteket, csak hogy rámijesszen? Azért ez eléggé ciki egy személytől, aki az ő pozíciójában van.
-Igazán? Ismerős az a név, hogy Jeon JeongKyung? - ejtette ki fenyegető lassúsággal én pedig ledöbbentem. Az nem lehet..
-Mi?! - képedtem el. -Te mocskos állat! Miattad halt meg az apám?! Most már tuti, hogy a pokolba küldelek, amint lehetőségem lesz rá! - förmedtem rá és ütöttem volna meg, de elkapta csuklóm. Nem hiszem el. Ezzel viccelni se tudna, hisz nem ismer, honnan is tudhatná az apám nevét, ha nem mond igazat? Ezek szerint Tae tévedett. De még mekkorát, és én fogom meginni a levét.
-Nem szeretnéd inkább követni őt? - húzódott kárörvendő vigyorra arca, miközben elengedett. Oké, na innentől.. ez már nagyon nem oké. Mármint ne értsetek félre, eddig se volt az.
-Tűnj a közelemből perverz! - hátráltam el. Úgy beszélek, mintha a tények előtt még nem én egyeztem volna bele készségesen a büntetésembe. Képmutató vagyok. Nem is kicsit. De ezek után mégse sétálhatok oda hozzá minden gond nélkül, hogy megölted a legjobb spanom, az apámat szintén egy nemi erőszak elkövetése után, de mindez nem számít kapj el a tiéd vagyok! Efelett az egész felett már igazán nem tekinthetek el, teljesen mindegy mennyire vonz maga a személy. Ekkor beállított a bagázs többi tagja.
-Mizu D-boy? - szólt oda az elnyúlt képű.
-Semmi extra, csak éppen próbálom megtanítani ennek a kiscsirkének, hogy hol a helye. - fordította felém kémlelőit. Méghogy kiscsirke..
-Oh, hát te is itt vagy Kookie? Szia!! - szólalt fel boldogan integetve Tae. Na ennyit erről. Csak én kellettem, hogy ez a tökfej elszólja magát. Arcon csapva magam könyveltem el, hogy nem csak nekem, de az ő jólétének is vége fog szakadni néhány percen belül.
-Szóval tőle voltak azok a nemes kis információid? - húzta hátra hajam gyengéden, ami enyhén effektálta testem izgalomközpontját, de ezt igyekeztem elnyomni magamban. Egy szót sem szóltam, csak bámultam őt, mire enyhe torzulást kezdtem felfedezni arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy most undort látok, vagy valami egészen mást.
-Az árulót vigyétek az egyik cellába, őt pedig kössétek a falhoz. - lökött oda két segédjének. Falhoz? Hülye ez? Én tökre azt hittem, hogy az a bizonyos börtön csak amolyan szóbeli fenyegetés.. Nehogy már egy egész középkori fogda legyen a pincéjükbe.. De volt. Ki gondolta volna, hogy ez lehetséges? Mik ezek a cellák? Miért van ez a szerkezet a falon, amihez csak úgy hozzákötnek, hogy megpusztulj? Ez kész röhej. Ha a másik választás az, hogy megerőszakolnak és elvágják a torkom, akkor inkább azt választom. Abban legalább van valami izgalom. A földön való megrohadásban nem igazán. Ráadásul két vagy három napig csücsükéltem azon a redvás helyen míg valaki végre hajlandó volt meglátogatni és nagy szívének hála még ételt és italt is hozni. Ha ő nincs..
-Köszi, Boo. - hálálkodtam megmentőmnek. Igen, becéztem, és nem abszolúte nem szégyenlem. Ráadásul úgy tűnt nem is kifejezetten vette zokon.
-Nincs mit. De egy szót se Glossnak. - tartotta mutató ujját szája elé. Mondjuk az meglepett, hogy a vezér tudta nélkül kezdett ügyletekbe. Lehetséges, hogy a D-Townban tényleg van olyan tag, akinek van szíve? Nos, ezt azt hiszem még korai lenne kijelenteni.
-Rendicsek. Mondd, egyáltalán miért segítesz? - tettem fel az abban a pillanatban engem leginkább izgató kérdést.
-Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint amilyennek látszunk. Ráadásul szerettem volna találkozni V-vel is. - kémlelt az egyik sötét cella felé miben partnerem húzódott meg. Én csak értetlenkedve néztem a név hallatán.
-Tudod elég fura kölyök. Maradjunk annyiban, hogy érdekes tehettségei vannak. Nem is értem valaki hogy képes felfelé mutató lábakkal aludni. Végül V lett a neve a lábai állása miatt. Ha már itt tartunk, hol van dongsaeng? - kukkolt be a cellák felé, mire az érintett kijjebb csúszott. Beszélgetésük alapján úgy tűnt sikerült egészen közel kerülniük egymáshoz. Talán tőle szerezte volna Tae a híreket? Mindenesetre ez már az hiszem lényegtelen. Főleg, hogy már magam sem tudom mennyi volt belőle igaz és mennyi nem. Nem akarok itt megrohadni! Kezdtem ismét nyavalygásba. Amint a kedves angyalunk elszivárgott helyét átvette az kitől borsódzott a hátam akkorra már Mégis miért jött ő is le?
-Megint itt vagy? Mit akarsz? - néztem el feje felett.
-Ha nem lennék baromi jó fej , most úgy tökön nyomnálak, hogy a hajad ketté állna. - vágta hozzám érzéketlen arccal.
-Szeretnél végre kiengedni? - küldtem felé egy bohókás vigyort. Egy próbát megér.
-Kellett neked felkelteni az alvómedvét. Késő bánat. - emelte meg állam közel hajolva arcomhoz, szemeit rám emelve, majd elengedte és magától eltelve kilépkedett a büntető szekcióról. Mi a tosz?
-Alvó medve, huh? - ötlött eszembe egy ötlet. Ha csak erre van szükség megoldom én sec-perc alatt. Ezt gondoltam, de bármennyire is igyekeztem, egyszerűen nem tudtam sikerrel járni abban, hogy elcsábítsam. Nem volt elég időm. Mondanám, hogy a nemem volt az akadály, de ha már egyszer képes volt megerőszakolni egy férfit, nem igen hiszem, hogy ez gondot jelent neki. Hogy nem vagyok elég vonzó számára? Ez a lehetőség fennáll, de nem hiszek benne. Jól nézek ki és szexi vagyok. Plusz már engem is megfenyegetett azzal, hogy szexuális utakra evezik velem. Ráadásul az apám fia vagyok. Pont ennek a bolondnak ne jönnék be? Eltelt egy hét, majd kettő. Ennyire nem keres minket senki? No nem mintha bármit is érne azzal, ha Jimint keresné tekintve az állapotát. Ne haragudj törpike. Végül ismét eljött egy szombat. Szokás szerint dél körül Boogaloos szépen lassan lesétált az ebédünkkel és úgy tűnt ez alkalommal igazán beszélgetős kedvében van, így kaptam is az alkalmon, hátha megtudhatok valamit, ami segíthet a kiszabadulásomban.
-Boo, mond tudnál nekem mesélni Glossról? - kérdeztem nagy szemekkel.
-Glossról? Hmm, mit is mondhatnék.. Vicces srác. Érzéketlen, nagyképű, kegyetlen és egy igazi méregzsák. Persze ez mindössze az mit a külvilág felé mutat. Igazából ha valakit megkedvel, akkor igazán gondoskodó és figyelmes tud lenni. - világosított fel.
-Szóval igazából egy kezesbárány? - tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Nos.. Mondjuk úgy, hogy még nem igazán találta meg azt, akit annyira kedvelne. - vigyorgott kínosan.
-Ah.. De akkor honnan tudod milyen mikor rendelkezik egy ilyennel? - érdeklődtem.
-Tudod még mielőtt mi lettünk volna a D-Town YoonGi boldogan élt a szerelmével, aztán történt valami... A mi vezérünké vált, de a szerelmének örökre vége szakadt. - hallgatta el feltűnően a leglényegesebb részt.
-Megerőszakolta és megölte a férfit, nemde? - egészítettem ki a mesét, mire a velem szemben ülő értetlenül nézett.
-Te meg miket hordasz itt össze? Milyen férfiről beszélsz? Glossnak barátnője volt. Miért erőszakolt volna meg egy férfit? - értetlenkedett tovább Boo. Na most akkor mi is az igazság Mr. Min?
-J-Hope. - kiáltottam fel örömtelin.
-He? - zavarodott végképp össze.
-Ez lesz a beceneved, J-Hope, mert reményt adsz a sötétségben. Köszönöm Hyung a felvilágosítást. - küldtem felé egy hálás mosolyt.
-S-szívesen. - simogatta meg fejem búbját. Nos, legalább egy kedves lelket sikerült találnom ebben a fertőben.
-De kérlek áruld el, hogy akkor mégis mi történt azzal a lánnyal és, hogy lett Gloss a vezér? - kérleltem nem nyugodva, végül beadta a derekát.
-Rendben. Az úgy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése