Hobi Hyunggal ahogyan minden este a tipikus megbeszélésünket tartottuk, de most sokkal rámenősebb volt, mint máskor. Úgy éreztem talán egy kicsit megunta, amit művelek.
-Akkor tisztázzuk, hogy mit is gondolsz pontosan Lisa-ról! - hozta fel a témát.
-Tetszik és lenyűgöz. Csodás táncos, baromi jó rapper és gyönyörű. Emellett korban is közel áll hozzám. Tökéletes. - fejtettem ki véleményem.
-Ha ezt gondolod, mégis miért nem próbálkozol be nála? - tette fel a nagy kérdést, mire mindketten jól tudtuk a választ.
-Hyung, ne kínozz már! Te vagy a leginkább tudatában, hogy képtelen lennék rá. Amellett, hogy képtelen vagyok lányokkal normálisan kommunikálni, a szívem is másé. Lalisa elképesztő, de Tae-t szeretem. Ha nincs is nála semmi esélyem, akkor sem lennék képes ezt tenni. Olyan mintha megcsalnám. - nyöszörögtem ki bánatom.
-Tökfej, hisz nem is jártok. - forgatta szemeit.
-Tudom. - temettem fejem egy párnába.
-Biztos nem próbálod meg? Lisánál még esélyed is lehet. Kedveli, amit csinálsz, talán téged is. - biztatott, de visszautasítottam. Talán soha életemben nem lesz fikarcnyi esélyem sem a mély orgánumú Hyungomnál, de kitartok. Őt választottam. Ez innentől nem kérdés.
V
Lassan egy hete annak a beszélgetésnek és én folyton ideges vagyok. Mi lehet velem? Ha a BlackPink közelébe megyünk egyrészt fanroham, másrészt egy szúró érzés kerít magába és nem enged, csak egyre lejjebb váj az idő teltével. A hányinger és a rossz közérzet kiterjedt a mindennapjaimra és úgy érzem magam, akár a mosott rongy. Borzasztó. Nem akarom ezt. A közösségi életem pedig egyenlő a nullával. Jimin barátom néha oda jön és próbál kedvet önteni belém , de nem sok sikerrel. Mindez azért, mert kihallgattam egy beszélgetést? Ha a bűntudat ilyen, akkor innentől esküszöm megpróbálok szentként élni.
JK
TaeHyung mostanában elég furcsán viselkedik ,mintha nem is önmaga lenne. Ez igazán aggasztó. Aggódom érte és ezt megpróbáltam a többiekkel is közölni. Hisz ebből még nem derülnek ki a romantikus érzéseim, igaz? Csapattagként és barátként normális, ha aggódom a többiekért, ugye?
-Hyungok! Kérlek mondjátok, hogy nektek is feltűnt, hogy Tae, olyan mintha kifordult volna magából. Mi lehet vele? - vágtam kétségbeesett fejet az idősebbek felé kémlelve.
-Nem tudom, de lassan már egy hete ilyen. Bármit teszek semmire sem reagál. - mesélte ChimChim.
-Enni sem szokott túl sokat mostanában. - aggodalmaskodott Jin Omma.
-Beszélnek kéne vele! - hozta fel RapMon Hyung.
-Miért nekem? - értetlenkedtem.
-Azért, mert bár Jimin áll hozzá a legközelebb, te talán ki tudod szedni belőle mi baja. Olyanok vagytok akár a játékos kisgyerekek. Játssz vele és közben valahogy talán kijön belőle a probléma forrása. - sunyiskodott a vezető.
-Néha ijesztő vagy Hyung. - húztam össze szemeim. Végül eleget téve az utasításnak V keresésére indultam, hogy kiderítsem okait. Azonban sehol sem leltem. Néhány óra után feladva a megtalálásába beleölt reményt loholtam be a fürdőszobába, hogy elsőként zuhanyozhassak le. Ha hat másik pasival élsz együtt, akikkel minden nap izzasztó próbákon rohadtok, nem árt felkészülni, hogy ha lassú vagy lehet csak hideg vízzel gazdálkodhatsz majd valamikor éjfél körül. Egy kellemes zuhany után épp törölgettem a ruha alá rejtett részeim mikor valaki hirtelen benyitott. Mivel ugye annyi eszem már nem volt, hogy bezárjam az ajtót, így egyik pillanatról a másikra szembe találtam magam egy megilletődött Tae-val. Ijedt szemekkel tekintett rám, majd kifelé vette az irányt, de mielőtt eltűnhetett volna megállítottam.
-Hyung várj! Hol voltál? Kerestelek. Nem akarsz velem játszani? - kérdeztem egy törölközővel a kezemben meztelenül állva a fürdő közepén. Nos igen, talán nem a legjobb alkalom és nem a legjobb szavak. Ezt az is bizonyítja, ahogyan V elrohant mondataim után. Talán először gondolkodnom kéne és csak aztán cselekedni. Most már mindegy.
V
Rossz hangulatomra és a többiekre tekintettel elszállingóztam egy közeli parkba a délután folyamán és ott éldegéltem egy kis játszótér hintáján. Emo lettem tudtom nélkül? Ez a depresszió egyszer megöl. Estefelé aztán haza vettem az irányt. Mivel még elég korán volt, így nem aggódtam a szabályok miatt és nyugodt szívvel nyitottam be a fürdőszobába, hogy egy arcmosással felfrissítsem magam. Arra nem számítottam, hogy valaki felborítva minden megbeszélést elmegy zuhanyozni nyitott ajtó mellett. De miért pont ő? Nála bárkit szívesebben köszöntöttem volna ott. Aztán az a reakció. Még csak zavarban se jött. Sőt! Megőrült ez a gyerek? Még hogy játszani. Nem komplett. Ennyire azért ne legyen eltelve magával. Nem azt mondom, hogy nem néz ki eszméletlenül és nincs említésre méltó csomagja, de ez azért mégis csak pofátlanság. Idősebb vagyok, a csapattársa, a barátja és férfi!! Hogy mer ezek után felajánlkozni?! Vagy ez nála normális? Ahh.. felháborító!
JK
Úgy éreztem tisztázni kéne a félreértést, de annyira kellemetlennek és kínosnak éreztem ezek után elé lépni. Nagy erőt véve magamon bekényszerítettem magam a VMin szobába mikor tudatában voltam, hogy Tae egyedül tartózkodik és megpróbáltam minél normálisabban viselkedni. Biztos bizarrnak tarthat a felszólalásom után.
-TaeTae remélem nem baj, ha bejövök. - csuktam be magam után az ajtót. Az érintett a félhomályban ágya szélén üldögélt lehangolt aurával körülvéve magát.
-Tulajdonképpen baj. - vágta hozzám felém se nézve.
-Hyung, félreértettél. Úgy értettem, hogy szeretnék veled valamit játszani, ezért kerestelek, csak aztán sehol sem találtalak, így elmentem lefürdeni. Igaz az ajtót lehetett volna eszem bezárni. Bocsánat. És azt is sajnálom, hogy túl közvetlen voltam. El is felejtettem, hogy nincs rajtam ruha. - mentegetőztem, mire megfordult.
-Azt hiszem megbocsájtható. Legalább a szörnyű érzést sikerült egy kis időre elmulasztanod bennem. - mosolygott rám.
-Komolyan? Örülök. - kaptam erőre. -Mond csak.. mi az oka, hogy egy hete így viselkedsz? - tapogatóztam.
-Bűntudat. Azt hiszem. - találgatott ő is.
-Bűntudat? Mit tettél? Miért nem teszed jóvá? Akkor biztosan elmúlna. Hiányzik az igazi Tae. - ültem le mellé próbálva bensőségesebb viszonyt kialakítani. Bólintott.
-Kookie-ah, hallottam amit Lisa-ról mondtál. - vallotta be. Tessék? Hallotta? De.. akkor tudja? -Éppen idefele tartottam és nyitva maradt a szobád ajtaja. Igazán nem volt szándékos. Nem akartam hallgatózni, egyszerűen csak meghallottam. Nem állt szándékomba a szerelmi életedbe vájkálni hidd el. Sajnálom. - szégyellte el magát, mire megnyugodtam és kicsit el is keseredtem. Valószínűleg nem hallotta, amit róla mondtam. Mégis.. nem is zavarja? Tudom, hogy ő nem érez úgy, ahogyan én, de nem bántam volna, ha legalább egy kis féltékenységet megpillanthatok tekintetében. Hát ez van.
-Ne aggódj Hyung. Ez semmi. - biztosítottam. -Remélem, hogy most, hogy ezt elmondtad nekem újra a régi leszel. - böktem vállon játékosan.
V
Az aznap este bennem lezajló dolgok kavalkádja még számomra is felfoghatatlan volt. Olyan könnyen megbocsájtottam annak a kis dinkának, de való igaz, hogy a méreg elfeledtette velem azt a borzalmas érzést a mellkasomban és a gyomromban egyaránt. Aztán bevallottam a bűnöm és nem zavarta. Akkor miért érzem pocsékul magam még mindig? Azt hittem, ha elmondom jobb lesz, de kicsit sem enyhült. Egyre csak rosszabb. Minden alkalommal, amikor Kookiet meglátom összeszorul a gyomrom és úgy érzem mindjárt rosszul leszek. Allergiás lettem rá?
JK
-Szia! Hogy hívnak? - tettem fel a kérdést egy velem szemben ülő bájos lánynak. Ő csak rám mosolygott és idegesen megszólalt.
-JiKyun.
Egy aláírást firkantva egy csapatfotóra kezdeményeztem diskurzust az idegennel. Miközben a képet juttattam vissza a női félhez egy pillanatnyi érintkezés jött létre kezeink közt, mikor is egy mikrofon talált el a semmiből.
-Mianhae. - szólt oda TaeHyung szemeiben enyhe megbánás nélkül. Fáj a kezem, de szenvedésem kíváncsiságom enyhítette. Mi van vele? Igaz néha neki is vannak ügyetlen megmozdulásai, de olyankor ő mutatja a legnagyobb megbánást. Ez alkalommal nem igen észleltem ilyet. Vajon direkt csinálta? S ha igen, akkor miért? Ami az illeti. Nem ez volt az első húzása. Mióta megbeszéltük a "vétkét" egyre gyakoribbak kezdtek lenni a "véletlen" balesetei. Tán el akar tenni láb alól? Még fiatal vagyok a halálhoz. Igaz tettei még messze nem okoznák életem végét, de ez akkor is aggasztó. A legutóbbi díjátadón miközben a lány csapatok dalaira nyomattunk le egy nagy fan koreót az asztalnál akkorát lökött a berendezésen, hogy két üveg is tökön talált, miközben elhagyták az asztalt a föld felé száguldva, egy pedig az ölembe ömlött. Ha a történésbe nem is halok bele, a szégyenbe már annál inkább. Azt meg már ne is említsük, hogy mindez után a többi csapat üdvözlése közben kigáncsolt. Akkorát estem a női Idolok előtt, hogy az istenes. Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Úgy határoztam ideje lesz beszélni vele. Ez így nem állapot.
V
Nem is értem magam. Rossz ember lennék? Miért bántom a maknaet állandó rendszerességgel a nyilvánosság előtt? Hisz nem tett semmit. Egyszerűen amikor azt látom, hogy elmélyülten rajongói extázisba kerül egy-egy csapat miatt úgy érzem meg akarom ütni. Azt akarom, hogy szenvedjen. Azt akarom, hogy azt érezze, amit én. Mi történt a kedves, barátságos énemmel? De úgy fáj.
JK
Csakúgy ahogyan két éve egy bárban ülve ünnepeltünk azzal a különbséggel, hogy már én is ihattam. Mily szerencse. Anélkül talán nem is bírtam volna. Amint alkalmam akadt rá félre hívtam V-t és beszédbe elegyedtem vele. Ezt le kell zárni.
-Hyung, miért vagy olyan durva velem mostanában? - tértem a lényegre rögtön, de ő csak ivott és ivott. Közben két lány is letámadott bennünket. Nem armyk voltak, inkább kiéhezettek. Undorító.
-Szia szépfiú! Mi a helyzet? Buliztok? Csatlakozhatunk? - simult hozzám. Ennél kényelmetlenebbül is ritkán éreztem magam.
-Bocsi, de nem igazán alkalmas. - próbáltam lekoptatni a két macskát, de nem használt a szép szó. Az én drága Hyungom pedig egyre csak vedelt.
-Ennyire szomjas vagy? Kis torkos. - állt le a másik szuka flörtölni fél részeg barátommal, ki rá se bagózott.
-Hyung, te nem is akarsz semmit mondani? - vettem fel a segítség kérő hangom, de semmi. Sőt! V fogta magát és fülig érő vigyorral a többiek közé vetette magát ordítozva. Teljesen elázott. Ahh. Reménytelen.
-Akkor egy hármas? - próbálkoztak be egyszerre a csajszik, mire szépen elküldtem őket szebb éghajlatra és Tae után indultam, aki akkorra már kezdte túl jól is érezni magát. Mielőtt levetkőzhetett volna az egész bár előtt karon ragadtam és kivezettem a többiekkel pedig közöltem, hogy indulás van. Tán én vagyok a legfiatalabb, de ezáltal a legjózanabb is, ami nem is olyan nagy gáz, ha olyanokkal vagy körülvéve, akik két sör után padlóra kerülnek és lepkéket kergetnek egy kutyafuttatóban. Igen, volt ilyen. Ne is beszéljünk róla.
A legrosszabb a részegekben azonban nem is ez, hanem az amikor elfelejtenek számolni. Hogy is mondjam szépen. Mire sikerült összeszednek V-t, addigra a többiek elhúztak, ott hagyva minket. Csodás, nem? Az éjszaka közepén. Abba a bárba azonban nem mehettünk vissza, ugyanis a ribancok, akiket elkergettem beköptek a vezetőnél, így a visszatérésünk egyenlő az agyonverésemmel röviden és tömören. Persze telefonálhattam volna a fiúknak, hogy forduljanak vissza, de ilyen állapotba azt sem értem, hogy lehettek képesek autóba ülni, hát még visszajönni értünk. Így a managert hívtam. Az a kiborulás, amit lerendezett mikor közöltem, hogy a srácok részegen autóba ültek nem volt semmi. Közölte velem, hogy eljön értünk, de először a többiekre kell néznie, hogy épségben vannak e. Addig is be kéne mennünk valahová. Így is tettünk. Azonban... A legközelebbi hely, mi nyitva tartott éjfél után is az egy elég érdekes dizájnnal rendelkező placc volt, de nem volt mit tenni. Bevezettem a rózsaszín villogó színe ajtón az állni is alig képes barátomat és leültettem a pulthoz, mivel máshol nem igen volt hely és reménykedtem benne, hogy hamar magához tér majd. Persze ez esélytelen.
-Jungkookie, miért fáj így? - nyöszörögte.
-Micsoda? Mid fáj? - tapogattam meg a pulton elkenődött pityókás társam.
-Ne érj hozzám. - csapott kezemre. -Te pofátlan dög. Miért vagy ilyen szemét? - motyogta.
-Hiszen te vagy az, aki már napok óta bántalmaz engem. - hoztam fel.
-Én csupán azt adom ami jár. Megérdemled. - jelentette ki. Mi a francot tettem ellene? Őszintén nem tudom.
-Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
-Mintha nem tudnád. Azok a kurvák... - vágott undorodó képet.
-Most először láttam őket és próbáltam lekoptatni. Ott voltál te is láttad. - mentegetőztem. Ennek mégis mi köze bármihez? Azt hiszi nőket fizetek le?
-Játszani hívsz és mégis ribancokra csorgatod a nyálad. - bökte ki.
-De hisz mondtam, hogy azt félreérteted és nem csorgattam senkire sem a nyálam. - mentegetőztem tovább, mintha lett volna miért.
-Félre. Valóban. Hogy is gondoltam, hogy egy olyan haszontalan lény, mint én megfelelhet egy olyan csodalénynek, mint te? - gúnyolódott.
-Hyung... - elakadt a szavam. Ez most mi? Mérges, mert félreérthető voltam, vagy azért mérges, mert nem gondoltam komolyan? Összezavarodtam.
-Érdektelen. Menj csak Lalisához. Szép pár vagytok. Sok boldogságot! Többet nem akadályozlak. - adta fel. Akadályozott? Mondjuk így belegondolva, minden balesetnél ott volt Lisa is, a fansignet leszámítva. Várjunk...
-Tae, te féltékeny vagy? - döbbentem rá.
-Mégis miről beszélsz? Én? - nevetett fel. -Baszódj meg Kook. - zárta le.
-Szívesebben basználak téged. - ejtettem el, mire elhallgattatva szám elé tette egyik ujját.
-Megőrültél? Ne viccelődj! Nyilvános helyen vagyunk. Még félreértik. - oktatott, mire elmosolyodtam.
-Ugye annyira homályos a látásod, hogy fel se tűnt, hogy egy meleg szórakozóhelyen vagyunk? - horkantottam fel.
-Tessék? - ugrott fel nagyra nyitva szemeit. Édes, akár egy bagoly, akkorára nőttek íriszei.
-Most pedig légy teljesen őszinte. Mit gondolsz rólam? - hajoltam hozzá közelebb. -Még mindig úgy véled, hogy egy semmi vagyok? - érdeklődtem.
-Mikor mondtam én ilyet? - fogta fejét teljesen magán kívüli állapotában.
-Pont két éve. Részegen elkezdted ecsetelni a véleményed a Bangtan tagokról és végül nálad kijelentetted, hogy semmi érdekes. - idéztem fel.
-Persze. Semmi érdekes. - értett egyet én pedig elvesztettem minden reményem.
-Értem. Akkor igyunk. - rendeltem meg első piámat. Megfogva karom igyekezett megállítani a további rendelésben.
-Ne akarj jobban leitatni, így is bármelyik pillanatban visszajöhet, ami lement. - sápadt el. - Kookie, azt mondtam semmi érdekes, mert ez az igazság, de ezt úgy értettem, hogy rólad nincs mit mondanom. Vagyis inkább túl sok is van. Tudom, hogy fennálló tényeket soroltam fel, mert ez szokásom, de veled kapcsolatban.. Tökéletes vagy minden szempontból, Így semmi érdekes tényt nem tudtam volna mondani. Nem foglak a füleid hallatára dicsérni. Jól tudtam, hogy te vagy mellettem. - magyarázta meg a több éves félreértésem, ami jóvoltából belé szerettem.
-Azt akarod mondani egy tévedés miatt estem beléd? - csúszott ki számon.
-Hm?! - csendesedett el.
-Ah, már mindegy. - hajoltam közelebb hozzá és csókoltam meg.
-Ha nem tetszik, nyugodtan ellenkezhetsz. - figyelmeztettem, de ő csak mozdulatlanul kémlelt elszállt tekintettel, így folytattam.
-Egy ittas emberrel kikezdeni elég szemét dolog. - makogta.
-Akkor majd holnap is visszatérek rá. - vigyorodtam el.
-Piszkos kujon. - köpte utolsó erejével, majd elaludt. Olyan édes. Sajnálom is, hogy ADDIG nem jutottunk el. Bár hamarosan a manager is megérkezett és bár kaptam egy fura pillantást a helyszín miatt, de végül csak kimagyaráztam magam a slamasztikából és haza is jutottunk egy órára.
V
Majd szét hasadt a fejem. Az egész éjszakából csak apró foszlányok maradtak meg, de úgy éreztem valami nagyon nem jó, aztán reggel mikor kisomfordáltam a konyhába ki is derült. Egy szendvicset kenegettem éppen nagy elánnal, amikor hirtelen Jungkook elém került és lesmárolt.
-Mi a lófarok fonala? - illetődtem meg.
-Megmondtam, hogy ma visszatérek. - vigyorgott rám én pedig csak bámultam magam elé. Tessék? Hová tér vissza? És mégis miért csókolt meg? Elárulná valaki miről van szó? A nap további részében erről ment az agyalás, de nem voltam képes rájönni, mi lehetett az a jelenet. A tegnap éjszakához lenne köze? Megkérdeznék valakit, de az egyetlen, aki választ is tudna adni, azt most inkább messzire elkerülném.
-JIMIN-AH! - sipítoztam kétségbeesetten.
-Mizu? - pattant mellém egy pirítós társaságában barátom.
-Van valami fogalmad róla, mi történt tegnap? Jungkook lekapott a reggel a tegnapra hivatkozva. - panaszkodtam.
-Uhh, te kis szerencsés. - álmodozott. -Nos, hát.. Annyira emlékszem, hogy buliztunk egy jót, aztán Kook ránk ordított, hogy jöjjünk haza és lerángatott téged egy asztal tetejéről ahol épp sztriptízelni készültél. - rötyögött fel.
-Te jó ég. - takartam el arcom. Ez baromi ciki. Nem szabad többet ennyit innom.
-Aztán mikorra hazaértünk ti eltüntetek a maknaeval. Elvileg ott hagytunk titeket, mert annyira készek voltunk. - újságolta, mintha valami boldog dologról tartana beszámolót. Egyszóval matt részegen kettesben hagytak a kisebbel? Mit művelhettem? Üssön le valaki kérem. Légyszí. Nem akarom.
-Szerinted lefeküdtem vele? - tettem fel az engem legjobban aggasztó kérdést. Hogy honnan szedtem, mikor sohasem gondoltam rá úgy? Nem is tudom. Végül is nem voltam magamnál. Ki tudja? ChimChim csak röhögött. Majd össze hugyozta magát, már a könnyei is folytak, mikor lelöktem az ágról bosszúból. Ez nem vicces. Ez halál komoly. Megrontott? Vagy én őt?
-Nyugalom. Valószínűtlen. Hol dugott volna meg? - okoskodott az eper. Épphogy megnyugodtam volna, mikor hozzá tette. - Mondjuk abban a meleg bárban, ahová bevitt téged? - tört ki újra, immár a földön.
-Mi?! - döbbentem le. Ássatok el. Ezt nem élem túl. Csak.. csak.. kérlek. Meg kell keresnem azt a kölyköt, minél hamarabb. Otthagyva fuldokló barátom a közös szobánkban indultam meg a NamKook szoba felé.
-Bemehetek? Kookie beszélnem kell veled! - kiáltoztam át az ajtón.
-A fürdőben van! - érkezett meg a válasz az erőlködő szörnyetegtől. Mit csinálhat bent? Megint eltört valamit? Befutottam a fürdőszobába mindenféle kérdés nélkül és magasról letolyva, hogy Kookot esetlen ismételten, olyan helyzetben találhatom. Nem jött össze. Törölközőben álldogálva szárította sörényét, majd meglátva engem lekapcsolta a készüléket.
-Jungkook, most szeretnék feltenni neked egy kérdést. - néztem szemeibe.
-Csak tessék! - húzódott felfelé szája széle.
-Te és én tegnap... szexeltünk? - nyögtem ki, mire nevetett egyet.
-Nem. - rázta meg fejét. -Közölted velem, hogy tökéletes vagyok és hogy féltékeny vagy Lisára. Illetve, hogy kedvelsz engem. - emlékezett vissza.
-Hogy mit mondtam? De hisz ez nem igaz. - tagadtam, de ahogy mindez elhangzott szájából, kezdtem azt érezni, hogy mégis csak van benne valami.
-Ne is tagadd. Ittasan mindig sokkal őszintébb vagy. - lépett hozzám közelebb.
-De én nem is. - hátráltam.
-Ugyan. - helyezte puha ajkait enyéimre és akkor minden beugrott. Ez a tökfej...
-Nem szeretnéd onnan folytatni, ahol tegnap abbahagytuk? - izgult fel.
-Nem. - ábrándított ki.
-Ne légy ilyen elutasító. Végre kiderült, hogy akit szeretek, az viszonozza az érzéseim és ennyit se kaphatok? Bezzeg Nam. - utalgatott.
-Miről van NamJoon Hyunggal? - tett kíváncsivá.
-Épp nagy szexmaratont tart a szobánkban. - forgatta szemeit.
-Mégis kicsodával? - csodálkoztam el.
-Jin Hyunggal. Ki mással? Mondjuk megértem. Annak a seggnek ki tudna ellen állni? - álmodozott.
-Perverz. - hagytam ott.
