-Mit bámulsz? Nem voltam elég érthető? Tűnj már el! - indítóként gyengéden combomba rúgott.
-Oh, de még mennyire érthető voltál. - mostam be neki egyet kedves mosollyal. -Faszfej. - ejtettem el incselkedve majd elsétáltam a legnagyobb nyugodtsággal.
-Mit mondtál?! - hallottam még utolsó szavait, ahogyan elhagytam az üzlethelyeként szolgáló raktárépületet. Mekkora egy utolsó suttyó.
Az utcákat róva egyszerűen képtelen voltam nem arra gondolni, hogy is juthattunk idáig. Nem volt ám ez a törpe mindig ilyen. Oh, nem. Egykor sokkalta vérszomjasabb illetőként ismerhettem meg én és az egész világ. A nagy bandavezér, aki emberek vérére szomjazik és azok csontjai étke. Kiről később kiderült, hogy az alvilág legnagyobb szégyene. Röhögnöm kell, ha csak belegondolok, hogy anno akárhányszor kiejtették nevét a borzongás futott végig hátamon. Azok a régi szép idők...
"Seoulban a Gwangjin és Seocho kerületekben ismét zavargás tört ki az ismételten feltűnő bűnbanda miatt, kik magukat D-Town-nak nevezik. A rendőrök azóta is keresik a banda tagjait. Ha valaki látta a képen látható egyének valamelyikét kérjük mielőbb értesítse a rendőrséget."
-Kérlek kicsim kapcsold ki azt a fénydobozt, csak rosszat tesz neked, ha ilyeneket nézel. Nem akarom, hogy csak azért, mert ezeket látod a tévében, azt hidd, hogy ez a helyes viselkedés. - simította meg anyám fejem tetejét aggódón.
-Nyugodj meg. Eszem ágában sincs róluk példát venni. Ennél jobban ismerhetnél már Oemma. - pillantottam fel rá játszva a sértettet.
-Igazad van. Bocsáss meg kincsem! - bánta meg meggondolatlan szavait. Az igazat megvallva, ha tenni nem is szeretnék semmi olyasmit amit művelnek, de szívesen megismerkednék velük. Nem is tudom miért, de az autók tetején magabiztosan feszítő apró termetű zöld hajú illető megragadta a tekintetem és mást is. Ki lehet ő és vajon miért teszi azt amit? Mindig is foglalkoztattak az ehhez hasonló kérdések. Eztán a nap után egyre csak figyeltem és figyeltem a híreket, az állomásokat, a cselekménysorozatot, a pusztítást. Gwangju Buk kerületében fosztogattak, Seoul Nowon kerületében kiraboltak egy bankot, Incheon Gyejang kerültében járműveket döntögettek, Ulsan Ulju megyében több boltos is nyomtalanul eltűnt és az ő nyomaikra bukkantak a helyszínek legnagyobb részén, Daejeon Daedeok kerületében jó néhány huszon- és harminc éves nőt erőszakoltak meg miközben éjszaka hazafelé tartottak. A D-Town mindenre képes volt. Végül elérkeztünk a tegnaphoz. Tegnap Július hatodikán az úgynevezett őrjöngőváros felgyújtotta a Busan Sesang kerületében található legnagyobb munkát adó intézményt. A Kim SeokJin által működtetett Eat Choco Pie gyárat, ahol édesanyám is dolgozott. Szerencsére éppen a munkaideje végén tartott így megfelelő helyen volt, hogy idejében kimenekülhessen, de füstmérgezéssel és egyéb panaszokkal kórházba került. Azonban az édesanyám egy kivétel. A legtöbb dolgozó a lángok martalékává vált. Többek közt barátom szülei is. Akkor bosszút esküdött a rémségek ellen kiktől mindenki rettegett és én magam voltam a kulcs bosszújához.
-Teljesen biztos vagy abban, hogy ott lesznek? - kérdezte hitetlenül barátom.
-Biztosabb, mint a szüleid halála. Eddig bejárták Seoult, Gwangjut, Ulsant, Daejeont, Incheont és most Busant is. Ha jól megfigyeled ezek a Dél-Korea Metropoliten városai. A legnagyobb biztossággal állíthatom, hogy a következő nem más lesz, mint Sejong. - jelentettem ki elképzeléseim.
-Akkor már miért nem Daegu? Sejong egy önrendelkező város. Mindenki tudja, hogy külön számít az összes többitől. Daegu az egyetlen ami kimaradt a támadások alól. - magyarázott alacsony társam.
-Csak hidd el nekem, hogy Sejong lesz az. Daegu szóba se jöhet. Ki elemzi a D-Town több, mint fél éve te vagy én? - emeltem meg hangom. El kell felejtenie Daegut.
-Te. - hangzott fel a válasz.
Az igazság az, hogy bár a feltűnésük valóban Sejongban várható legközelebb, mégis csak van valami közük Daeguhoz. Ezt azonban nem árulhattam el neki. Szeretem a barátom, de egyszerűen képtelen vagyok kiadni ezeket a bűnözőket. Magam sem értem miért. Mindenesetre az első lépést elvégeztem. Gyerekkori pajtásommal elindultunk az önállósult város Sejong felé, hogy kézre kerítsük azokat kiktől még a zsernyákok is a nadrágjukba vizelnek. Vagyis pontosítanék. Jimin jött azért. Az én célom merőben másabb volt ennél.
-Azt hiszem dicséret jár nekem. Gond nélkül sikerült kiderítenem hol és mikor fognak akcióba lépni. Na? - örvendeztem. Hogy mégis hogyan csináltam? Ez baromi egyszerű. Szereztem egy beépített embert. Hát nem nagyszerű? Igaz nem volt egyszerű és félő volt, hogy csóri gyerek életét veszti majd az akció alatt, de végül sikeresen ment debütálása a csapatba. Még jó, hisz én készítettem fel. Még ha csak távkapcsolat közben is.
-Jár a keksz. - gúnyolódott fapofával.
-Ha egy ekkora tapló vagy drága jó kis növésű barátom, akkor akár tovább is állhatok mindenfajta infóval a kezemben. - fenyegettem meg telefonomat fogva, mire beijedt.
-Úgy értem.. gyere ide, te kis zseni. - ajándékozott meg barackjával.
-Így mindjárt más. - éreztem fölényem. Túl jó vagyok én már ehhez a melóhoz.
Sejong Yeonseo-myeon 16.58 July 13
-Hol vannak már? Azt mondtad itt lesznek. - türelmetlenkedett társam. Egy bokorba bújva várakoztunk a nagy történésre, ami nem igazán akart bekövetkezni. Mi lesz már? Tae én bízom benned. Elmélázásomból egy hatalmas robbanás ébresztett fel. Támadásra felkészült társam dühtől túlfűtötten üldögélt mellettem a megfelelő pillanatra várva, ami lássuk be sosem érkezik el, tekintve, hogy ők vannak csak itt vagy hatan, ő meg egyedül. Nem, én nem harcolok. Eszem ágába sincs szembeszállni ezekkel az őrültekkel. Pontosítanék, még nincs. Kikukucskálva a növényzet mögül próbáltam beazonosítani a személyeket. No nem mintha ismertem volna őket, csak szerettem volna végre valahára tisztán látni azokat a híres arcokat. S a TaeHyung által elmesélt leírások alapján akár még azt is megmondhatom ki-kicsoda. Túl jól is jellemezte őket. Milyen elképesztőek. A banda egy piros Lamborghinit vezetve száguldozott az úton, míg egy tömeg le nem lassította őket. Akkor végre volt időm a szemügyre vételre.
A személygépjármű vezetőülésén helyet foglaló személy minden bizonnyal Runch Randa. Mi ez a név már? A kutyámnak szebb nevet adok. Bár mit ne mondjak, illik rá. Vézna, megnyúlt, bizarr kinézetű, de ugyanakkor mégis megvan a kisugárzása. Nem tudsz nem felfigyelni rá.
Az anyósülésen, ha nem tévedek Boogaloos helyezkedett el. Megnyúlt karakteres arc és aktív aura, de az a gönc. Szörnyű. Ezeknek tényleg semmi stílusa. Egy embert kivéve. Ugyanis az autóház tetején egy megnyerő külsejű, alacsony, önelégült teremtmény volt megtekinthető. Ő nem volt más, mint a vezér és egyben az én végzetes ellenfelem Gloss. Talán ez volt az első alkalmunk, de véletlenül sem az utolsó. Ezzel a gondolattal terveztem otthagyni a helyszínt, de barátom másként gondolta. Kiugorva a bokorból nekiesett a rettegetteknek, miközben azok éppen egy csoportot fenyegettek.
-Hé, baromarcok! Ha végeztem veletek azt is megfogjátok bánni, hogy a világon vagytok! - kiáltott rájuk haragosan, mire azok kinevették.
-Kisfiam, ezt te se hiszed el. - szólalt fel lenézően a főnök.
-Te meg vagy veszve?! - pattantam ki immár én is. -Ezek szét fognak szaggatni téged! Komolyan egyedül akarsz szembeszállni velük?
Igaz én vezettem el idáig, de megöletni azért nem áll szándékomban.
-Hiszen itt vagy te is. - pillantott rám, mire a vezér elismételte.
-Hiszen itt vagy te is neki, nem de? Egy fiú úgyse lett volna elég a fél fogamra se. - próbált meg megfélemlíteni.
-Fogd be a pofád, te kis tetűláda. Megölted a szüleimet. Ezért halállal fogsz fizetni! - kezdett elmérgesedni a helyzet.
-Nem tudom miről beszélsz, de ha valaki ma itt meghal az te leszel és nem én. - jelentette ki, majd kacsintott egyet felém. Mi a halál?!
-Jól tudod miről beszélek. Felgyújtottátok a Busani gyárat, ahol a szüleink dolgoztak. Állatok. - kelt ki magából.
-Ja hogy az. - horkantott fel. -Vicces kis dolog volt az, nem fiúk? - kémlelt hátra. Társai egyetértően ujjongtak.
-Hamarosan nem lesz annyira vicces. - ugrott volna neki, de lefogtam. -Kinek az oldalán állsz? Engedj el!!
-Ha neki mész meghalsz agyalágyult! - tartottam szakadatlan.
-Kit érdekel? Pusztulnia kell!! - szabadult ki fogásomból egyenesen a kocsi felé száguldva. Balfácán.
-Ha már így állunk... Kapjátok el! - parancsolt a vezér én pedig futásnak eredtem. A futás szánalmas, de ugyanakkor hasznos dolog. Így se-úgyse tudtam volna megmenteni Jimint, hisz a saját vesztébe rohant. Ő akarta ezt. Na jó lássuk be pocsék barát vagyok, de nem engedhettem, hogy elkapjanak. Nem, hiszen még nem végeztem.
Az éjszakai alvásomat egy repülőútra cseréltem fel nem is akárhova. Igaz a célállomásom nem egy távoli hely volt, de az idő számomra kulcsfontosságú. Természetesen utazásom alatt mindvégig figyelemmel kísérhettem a lezajló eseményeket Tae jóvoltából, ki folyamatosan információkkal látott el. Kicsit már furcsállom is, hogy még nem sikerült lebuktatniuk őt. De ami fontosabb, te pofátlan maffiautánzat nyugalom hamarosan érkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése