-Kedvelsz engem, vagy nem így van? - indokolt a korosabb.
-De ez nem helyes. - fordította el fejét, mire másik nyakára csókolt.
-Ah.. Kérlek ne. Ez nem oké. - visszakozott, de nem bírta sokáig.
-Ah, ah... - hallatszott az egyik szoba faajtaján ki az érzéki hangok sokasága. Elsőre nem tudtam hová tenni a hanganyag tartalmát. Mi történik és miért abban a helységben? Benyitottam és olyan látvány fogadott amire nem számítottam.
-JungKook! Ez meg mit jelentsen? - háborodtam fel, rajtakapva páromat egy másik illető karjai közt élvezkedni.
-NamJoon-ah, ez nem az aminek látszik. - mászott ki a személy birtoklásából és felém sietett, de figyelmen kívül hagyva tértem ki előle.
-Nem érdekel. Az igazság az, hogy én is megcsaltalak már egy párszor. Semmi gond. Viszont mivel ez kiderült azt hiszem jobb lesz, ha szakítunk. Összepakolok és elmegyek. - indultam meg szekrényem felé.
-Hyung! - elképedt tekintete ahogyan a földet terhelte hátsója, izgatta hátam.
-Bocsi! - csuktam be magam mögött a háló ajtaját és kezemben a telefonommal és cuccaimmal elindultam utamra egyéb hozzászólás nélkül.
-Halo? Hyung, te vagy az? Kisegítenél? - szóltam a készülékbe tartva magam a hűvös, higgadt szerephez.
Seoul-teukbyeolsi, Sangnok-gu, Yesuldaehak-ro-1-gil 23 (Seoul City, Sangnok-gu provincia, Yesuldaehak 1 Utca 23 szám)
-Hyung! - hívtam magamhoz az ajtón keresztül, csöngetés helyett, mire hallgatott is.
-Gyere be! - invitált, mosollyal arcán.
-Komolyan megcsalt, a kis huncut? - hangzott fel hátam mögül érdeklődő hangja kis gúnnyal fűszerezve.
-Nevess ki nyugodtan. Te megmondtad. - adtam fel magam.
-Valóban, de szeretlek, így nem dörgölöm az orrod alá a tiédnél magasabb intelligenciám kapcsolatok terén. - próbált felvágni.
-Magas intelligencia, mi? - horkantottam fel. - Mintha nem te kezdenél mindig lehetetlen alakokkal.
-Az már a múlté kis apám. Mennyi voltam akkor, tizennégy? Nam, az idők változnak. 10 éve még hülye kisgyerek fejjel róttam az utamat a kapcsolatok mezején, de mostanra tanultam egyet s mást. Mindig végig kell gondolni amit teszünk, amit mondunk és hogy kivel kezdünk. Ez az alapja egy jó kapcsolatnak. - okított.
-Nem inkább, hogy megtaláld valakivel a közös hangot, érvezzétek egymás társaságát és ne érezzétek, hogy unjátok az együtt töltött időt? - vitatkoztam.
-Látom van még mit tanulnod, ezért csalt meg ez a fiatalka művészfiú is. - bölcselkedett.
-Igazából a vége felé sejtettem, hogy valami elcsúszott köztünk, de már nem tudtam mit tehetnék, így megvártam míg ez történik. - vallottam be.
-Hogy te mekkora dinka vagy! - rötyögött fel.
-Hyung! Lehetnél egy pöpnyit együtt érzőbb. Összetörték a szívem. - róttam szemére érzéketlen megnyilvánulását.
-Bocsánat. Igazad van. Sajnálom. - törölgette könnyeit, fejemet vállára hajtva, miközben a kanapén üldögéltünk a hangtalan nappaliban.
-Ilyenkor tudod mi a legjobb megoldás? - törte meg a csendet csilingelő orgánuma.
-Hm? - vártam megváltást, mire ölembe ült.
-Péntek este Jimin bulijában tett féltékennyé. Mutasd be neki mit veszített veled. Hidd el segíteni fog a lelkecskéd gyógyulásában, ha láthatod a arcát, miközben rájön. - tanácsolta.
-Ha nem tévedek, magadra gondoltál. - húztam fel egyik szemöldököm, megfogva csípőjét. Bólintással jelezte igazam. Belementem. Az elkövetkezendő napokban a munkán és egyéb elfoglaltságokon kívül azon dolgoztunk, hogy minél hihetőbbé tegyük a nem létező párkapcsolatunk. Oh, igen, majd elfelejtettem. A "princess" ki belevetni készül magát az ál-love világába velem, nem más, mint gyermekkori barátom Kim öntelt SeokJin. Születésem óta ismerem ezt az áldott szőke herceget. Kiborító személyiséggel és elképesztően nőies külsővel rendelkezik. Nehéz vele bírni, de az évek alatt úgy gondolom rengeteg sikert könyvelhetek el vele kapcsolatban. A két év korkülönbségünk intellektusunkon kevésbé észrevehető, ezzel szemben a drága folyton megemlíti, csak hogy magasabbrendűségét jelölhesse. Amikor Kookieval az ex-barátommal összejöttünk, ő volt az aki minden erejével tiltakozott az egész ellen. Csipkelődött és kibírhatatlanul viselkedett ahányszor csak találkoztunk. Rühellte Kook-ot. Köztük úgy éreztem magam, mintha egy viadalon lennék, ahol az oroszlán a macska fölé kerekedik és közeledik a szétmarcangolás pillanata, ha meg nem állítom. Először nem értettem, de később rájöttem ő csupán meg akart védeni a pofára eséstől. Egy serdülőkorúval kikezdeni, nem éppen pozitív lépés. Én is megtanultam egy életre. Ahogyan ő is. Jin meglehetősen fiatalon kezdte a fiúzás művészetét. Tizennégy éves volt első barátja megszerzésekor. Majd ezt követően összeszámolhatatlan afférról tudna beszámolni fiatalkorából, de a legemlékezetesebbet tizennyolc évesen élte meg. Az akkori partnere a JaeHwan névre hallgatott és tizenhat éves volt. Azon a nyáron, kapcsolatuk kezdetén.. hogy is mondhatnám szépen. Jin nemi erőszak áldozata lett Jae által. Majd a bűnös két nap után, dobta és elhagyta a körzetet. Ebből és a megannyi pocsék történetből amik megestek vele, maradt benne, hogy a fiatalabbak csak fájdalmat okoznak és soha se kezdene velük újra, még szerelem árán sem. Ebből adódott az az eset amikor a legjobb barátunk YoonGi szerelmet vallott neki, ő visszautasította, miközben kölcsönösen oda volt azért a törpéért. Néha bűntudatot érzek miatta, pedig semmi közöm a vele történtekhez. Suhanc voltam még én is, bár nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy nem kéne ezt tennie és nem akartam megállítani. No de az ő élete, ráadásul olyannyira makacs, hogy nem hallgatna rám. A gondolataim mégis rengeteget forogtak körülötte. Aggódtam miatta, ez a mai napig bennem van.
-Azt hiszem, felkészültünk. - veregette meg vállamat, Péntek délután pár órával a buli kezdete előtt. Felállva az asztaltól saját lakrészeink felé vettük az irányt saját lakhelyünk felé, a készülődés indokával.
-Nam-ie. Vegyél fel valami igazán hódítót! Úgy nézz ki, mint aki élvezi az életet, ne úgy mint egy nagy gyerek, aki a játszótérről szabadult. Szóval, mint általában. - utasított.
-Értettem, főnökasszony! - kiáltottam vissza.
-Tessék?! - tette csípőre kezét. Nem volt előttem, de ismertem már ennyire. Fél óra múlva készen álltunk az indulásra. Mi telt fél órába? Készen voltam én tíz perc alatt, de őkelme kötekedett. Plusz az ő öltözködési ideje egy órát is igénybe vehet. Örülhetek, hogy most fél is elég volt számára. Nem is értem mivel tölthet, annyi időt miközben alapjáraton is káprázatos. Az elindulásra felszólítva kilépett magán részlegéről, az állam pedig leesett. Tetőtől talpig tökéletes volt. Öltözéke egyszerű és nagyszerű hatást keltett. Fekete cipő, bőrszín nadrággal és egy hófehér felsővel, mi kiemeli kulcscsontjait. Fején egy fekete kalap ékeskedett mi alatt középbarna precízen beállított fürtjei feküdtek, éppen hogy eltakarva csillogó csokoládébarna íriszei elől a világot. Szemeit korom színű szemceruzával emelte ki, hogy még vonzóbb hatást kelthessen kinézete. Fokozható ez? Nem hinném.
Az én összeállításom is hasonló volt, mégis azt éreztem elbújhatnék mellette. Rajtam egy szimpla szürkésbarna felső díszelgett egy sötét farmer és egy converse társaságában. Tej szőke hajam oldalasan belőve a legérdektelenebb módon, szemem aljában egy lehelletnyi sötét vonal. Tipikusan Kim NamJoon hatást keltettem.
-WoW. Ki ez a szexi szörnyeteg? - viccelődött Jin kilépve az ajtón, maga után húzva.
-Ne hízelegj! - csitítottam. Nem mintha a hízelgése nem esne jól, de néhány érzés nem hagy nyugodni mióta hozzá költöztem és ez aggaszt.
-Felkészültél? - nézett szemeimbe virgonc tekintettel és berántott az előttünk kitárulkozó terembe.
-Ideges vagy? - kuncogott fel immár a táncparkett közelében álldogáló személyemet vizslatva.
-Nem erről van szó, de lehet ezt mégse kéne. Nem megyünk inkább haza? - nyugtalankodtam.
-Nyugalom csődör. Hamarosan megérkezik és kezdődhet a játék. - biztatott vállon ragadva.
-De én nem aka.. - mondatom befejezni nem engedte, mikor megpillantotta volt szerelmem közeledni.
-Csapó! - adta meg a jelszót.
-Nocsak, ki van itt? - kezdett bele. - Csak nem a kétszínű kis művész palánta? - vágta hozzá az ártatlan szemekkel pásztázó lényre. - Mi van már beszélni sem vagy hajlandó? - piszkálta tovább.
-Ne zaklasd, JungKookot! - védte be a mellette álló hosszú képű, kivel az ágyamon osztoznak.
-Na, megszólalt a másik szentlelkű is. - ócsárló szavai véget nem értek. - De aggodalomra nincs ok. Itt vagyok én NamJoon-nak helyetted. Bennem ezerszer jobban megbízhat. - simult hozzám, nem véve le szemét a jelenlévőkről. -Ha tudnád milyen károkat tudsz okozni egy emberben, te kis féreg. - durvult el egyszeriben.
-Jin, azt hiszem elég lesz. - állítottam volna le, de csak mondta tovább.
-Azt hiszed mindent megtehetsz csak azért, mert fiatalabb vagy? Azt hiszed, hogy a korosabbak nem éreznek fájdalmat? Úgy kezeled, mintha csak tárgy lenne, amit eldobhatsz, amint meguntad. Pofátlan! Átkozott! Halál rád! Te nem tudod mi az a kín! - ordítozott kikelve magából, teljesen elborult állapotban. Könnyei megállíthatatlanul potyogtak. Szívem megszakadt elnézve barátom szenvedését. Lefogva végtagjait, magamhoz szorítva igyekeztem lenyugtatni.
-Hyung, kérlek! Itt vagyok, nyugodj meg! A múlt már megtörtént, de nem engedheted, hogy eluralkodjon rajtad egy ókori ügy. Nem bánthatsz másokat egy ifjú korában járó, gátlástalan személy tettéért. Sajnos az idő kerekét visszaforgatni és meg nem történté tenni a dolgot, de vigyázok rád. Rendben? - öleltem magamhoz szorosan. Kikászálódva fogásomból ajkaimra kapva lopott csókot tőlem. Gondolkodásom abban a minutumban megállt.
-Hát ő a szerető, akivel megcsaltál? - kérdezte halkan az előttünk helyet foglaló. Jin rám nézett majd hátra fordult.
-A micsoda? - döbbent le. - Te verted át őt? - förmedt rám.
-Dehogyis! Nem erről van szó. - szégyelltem el magam.
-Akkor miről? Én évekig a barátomnak tartottalak és figyeltem rád, erre te megteszed ugyan azt vele, amit velem tettek régen? - hitetlenkedett csalódottan.
-Ez nem így van! - tartottam ki igazam mellett.
-Elmehetsz a fenébe, te romlott kis huligán. - fordított hátat és lépkedett el. Utána futva épphogy elkaptam kezét a bejárat előtt.
-Mindent félreértesz! - közöltem vele, mire még haragosabb lett. Kikapva csuklóját kezemből lépdelt tovább.
-Jin, de hisz sohasem csaltam meg JungKook-ot. Hazudtam neki, miután rájuk nyitottam a hálóban. Könnyíteni akartam magamon és rajtuk is. Ha azt mondom neki, hogy "De hisz én kitartottam melletted és szeretlek, hogy mered ezt tenni velem?" és elzavarom, az mennyivel jobb? Így nyugodt lehet a lelkiismerete. Bár részben a döbbent arcjátéka is élvezetes volt számomra, amit végigjátszott távozásom pillanatában. - vigyorodtam el halványan. -Jin, tudod, hogy hűséges vagyok és sohasem tennék ilyet. - loholtam utána.
-Eddig azt hittem. - ütött szavaival.
-Aish, milyen reménytelen vagy hercegnő. - állítottam meg, magam felé fordítva. Szökése kísérletekor meguntam a finomkodást és a falnak toltam.
-Hallgass már meg és bízz egy kicsit bennem! - vettem fel határozott stílust. Megszeppenve kémlelt fel rám.
-Én voltam aki végigszemlélte a fiúiddal való kapcsolataidat, időről-időre. Én voltam aki aggódón igyekezett szavak nélkül a jó útra terelni. Nem említve, hogy én voltam az aki akkor rád talált. Gondolod képes lennék bárkit is bántani, miközben egész gyerekkorom alatt más emberek hibáit és kegyetlenségét szemrevételeztem? Ha komolyan elhiszed ezt, akkor nem ismersz eléggé. Ami meg a romlott kis huligánt illeti, igazán sértőnek tartom. Tudod, jól, hogy az az időszakom tizenhat éves koromig tartott, addig az esetig.
-Sajnálom. - hajtotta le fejét. -Te vagy az egyetlen akiben megbízom, születésem óta. Tizennyolc éves koromban amikor JaeHwan azt tette velem, te vigasztaltál. Mellettem voltál és ugyan azt tetted amit az imént bent. Mindig is vigyáztál rám. Ez az indokom, amiért annyira meg akartalak óvni én is téged. Szeretlek! Szeretlek lassan hat éve! YoonGinak abban az időben nem csak abból kifolyólag mondtam nemet, mert fiatalabb volt, hanem azért is, mert másba voltam szerelmes, csak magamnak sem akartam bevallani. Ennek nem így kéne lennie. - megunva magyarázkodását húztam csókba.
-Pabo, te komolyan nem változtál semmit. - húztam mosolyra ajkaim, értetlen képét bámulva. - Tudod, én már akkor szerettelek, mikor még a neved is alig bírtam kimondani. - nevettem fel. - A korkülönbség miatt a történtek után eszem ágába nem jutott ezt bevallani. Nem akartam megrontani a kapcsolatunk, sem azt, hogy rosszul érezd magad. Főleg miután YoonGi életét vesztette nem sokkal később beismerése után. - gondoltam vissza a múlt nyomasztó emlékkép sorozatára.
-NamJoon, köszönöm, hogy kitartottál mellettem és, hogy ennyi éven át vigyáztál rám! - bújt hozzám pityeregve.
-A hercegnőt szolgálni számomra a legdicsőbb dolog! - jelentettem ki, mire felocsúdott.
-Tessék?! - rontott nekem én pedig csak nevettem édes dühöngésén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése