Why U? The Offender and his sacrifice OS 4.fél (END)

A kijelzőn Min YoonGi állt. Honnan tudja a számom? De ami még lényegesebb, hogy fenéért mentette le az övét? Nem volt mit tenni. Óvatosan a fülemhez emeltem a készüléket és beleszóltam.

-Miért mentetted el a számod a telefonomba te agyatlan? - kértem ki magamnak cselekedetét. Simán feladhatnám őt ezzel az erővel. Nem akarja, hogy köpjek és tudomást szerezzen róla a nép, de azért belepiszkál a telefonomba. Biztos, csak zaklatni akar. Nyomorék. Forgattam meg szemeimet. Rám sem hederítve kiáltott a telefonba.

-Nehogy haza merj menni még oda nem érünk!! - figyelmeztetett, de már késő volt. Az előttem álló óriási férfi kikapta kezemből a készüléket és válaszolt helyettem.

-Mi a helyzet Gloss? Csak nem félted a pici kis életét? Ne aggódj mi majd vigyázunk rá míg ide nem érsz, jó? - meg sem várva a választ összecsapta és falhoz vágta a készüléket mit a saját fizetésemből vettem nem is olyan régen. Ez egy geci.
-Tudod te mennyibe került az a telefon, ember? Nem érdekel, ha összetűzésben állsz azzal a seggdugasszal. Engem hagyj ki belőle. Semmi közöm hozzá. - pattogtam megkötözve a földön.

-Gloss? Kit érdekel Gloss? Kookie, Kookie, Kookie. Édes ártatlan kis Kookie. Még mindig nem avattak be, nem igaz? Azt hittem annak a kis majomnak lesz annyi esze, hogy mielőtt elküld legalább felvilágosít. 
-Miről hadoválsz itt nekem? - húztam fel szemöldököm kérdőn. Ha nem ő kell nekik, akkor mégis ki? Azt ne mond hogy én. Meg akarnak ölni, mert félnek, hogy köpnék, mi? -Ha attól féltek, hogy feladnálak titeket nem kell aggódnotok. De ha már mindenképpen meg akartok ölni, amiatt amit tudok, akkor nem lehetne inkább, hogy YoonGi keze által haljak meg? - vetettem fel az ötletet. Oké önbecsülés nulla, de ha már valaki mindenképp át akar küldeni a túlvilágra, akkor tőle szíves örömest elfogadom a halált ajándékba. Felnevettek.
-Hogy ragaszkodsz ahhoz a kis suhanchoz. Szinte már undorító. - megvető vigyor terült el képükön mi le nem akart tűnni. -Csak, hogy tudd mi nem vagyunk az emberei. Ő volt a miénk. Múlt időben. 
-Ácsi. Ti vagytok azok akik olyan dolgokra kényszerítették a D-Townt, amit épp ésszel sosem tettek volna meg? - esett le végre a tantusz.
-Még hogy nem tették volna meg. Mind egy romlott selejt. Mi csináltunk belőlük valakit. -  felszólalása romlott volt és utálatos.
-Hé, tudd, hogy kikről beszélsz seggarc! - védtem be azokat kik egy hónapra pincébe zártak. -Ők jó emberek, nem úgy mint ti és ha tovább mersz fölényeskedni megbánod. - pörögtem fel. Persze az könnyen beszél, aki mozdulni se tud olyan szoros csomót kötöttek rá. Ha így folytatom megöletem magam időnap előtt.
-De kis harcias valaki. Akár az apja, nem Kibum?  - tekintett alacsony tárásra, ki egyetértően bólintott.
-Te is az apámmal jössz? Ez kezd unalmassá válni. - fáradtam bele. Nincs jobb dolguk, mint faszságokat beszélni?
-A-ha. Szóval Gloss ebbe sem avatott be. Mily rossz felvigyázó. JeongKyung helyében nem egyeztem volna bele, hogy a fiam az övé legyen. Főleg miután az egyikkel már elbánt. - felszólalására felfigyeltem.
-He?! Miről zagyválsz itt? - kaptam rá tekintetem.
-Gyere. Majd édes jó Hyungod bevezet a részletekbe. - ragadott karon és indult meg kifelé. Jármű és mindenféle álcázás nélkül végigvonszolt az utcán, míg egy régi hotel elé nem értünk. Az utcán mindenki tudta ki ő, rajtam kívül persze, így elálltak útjából. Sőt, a környékről is eltűnt minden ember. Ami ez esetben jól jött. Nem szeretném, ha bárki más megsérülne az érintetteken kívül. A grandiózus épület előtt vártuk a csodát, ami egy kisméretű ember képében jelent meg.
-Nocsak-nocsak. Nem hittem, hogy tényleg érte jössz. Úgy tűnik az idővel te is bátrabb lettél. Vagy csak ismét elborult az agyad és vér után ácsingózol? Mert akkor szívesen átnyújtom. - engedett kicsit közelebb, majd húzott vissza.
-MinHo, nem volt elég? Megöltem a húgod. Annyira szeretnéd követni? - szállt be a játékba.
-És te szeretnéd, hogy ez a cuki pofa kövesse az apját? - tetézett a maffiatag.
-Már bocs! - emeltem meg kezem. -Tisztázná valaki végre mi a jó élet folyik itt? Persze azon kívül, hogy te szeretnéd, hogy neki fájjon, mert megölte a tesód. - mutogattam köztük.
-Igen, Syub, tisztáznád előtte a helyzetet? - hergelte ellenfelét a magasabb, kést tartva hátamhoz.
-Ahh, reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni. - vakargatta tarkóját. -Fiatalabb koromban, amikor még semmi közöm nem volt az alvilághoz.. Szóval akkor ismerkedtem meg JungHyun-al. Szobatársak voltunk a középiskolában. Őáltala ismertem meg az apukád. Professzor Jeon JeongKyung, még mindig emlékszem mikor először találkoztunk. Nála okosabb embert nem ismertem. Nagyon jó viszonyt ápoltam az egész családdal, aztán egyszer csak vége szakadt, amikor megismertem Shannont. Ki tudta, hogy Choi maffia vezér lányáról van szó? Persze később tudomásomra jutott, de nem tudtam mihez kezdeni. Shannon olyan volt akár az apja. Hatalomra vágyó, kielégíthetetlen, zsarnoki és velejéig romlott. Ráadásul yandere.  És mi voltam én? Egy csődtömeg. Egy szerencsétlen, magatehetetlen vesztes, aki felett egy hárpia uralkodott. 
-Hé, a testvéremről beszélsz! - szólt közbe a melák, mire lábon tapostam.
-Kuss! - küldtem felé gyilkos pillantást.
-JungHyun nagyon jó barátom volt, de kezdett többet érezni irántam, mint barátság. Ez hiba volt részéről, mit én erősen igyekeztem palástolni, de egy idő után elbuktam. Nem engedhettem neki, hogy ezt így folytassuk, így elküldtem, de nem adta fel. Majd fordult a kocka. Közölte velem, hogy gyűlöl. Megvetett engem, amiért olyan gyáva voltam, de ugyanakkor mégis sajnált. Egy nap aztán elhatározta, hogy tenni fog valamit. Meg akarta ölni Shannont. Egy hamis üzenettel a koli szobánkba hívta, majd megpróbálta elcsábítani, hogy aztán megölhesse, mikor védtelenné válik. JeongKyung értesülve az ötletről bizonytalan lett annak biztosságában, ismerve Shannont. Míg a bátyád lefoglalta a barátnőm, az apád kézen ragadott és megpróbált megszöktetni. De mind tudjuk, hogy a maffia elől nincs menekvés. Hyun még a szobában meghalt. Kyung abojival csak futottunk és futottunk, de többen is a nyomunkban voltak. Előre tudták minden lépésünket. Aztán elérkezett a vég. A raktárban, ahol a jelenlegi szállásunk is van. Mielőtt JeongKyung meghalt volna még bevallottam neki az általam őrzött legnagyobb titkot, amit magával vitt a sírba.
-Azt, hogy szerelmes vagy a fiába. Bla.. Bla.. Bla.. A lényeg megvan. Aztán felindulásból megölted az én drága húgocskámat és ezáltal egy pszichopata lettél, aki arra élvez, ha megölhet valakit. Bekerültél a selejt osztagunkba és most itt vagyunk. - fejezte be a történetet gúnyosan fenyítőm.
-Mekkora egy paraszt vagy te! - csúszott ki számot, mire haragosan lenézett rám.

-Megöltétek az apám és a bátyámat, akibe Suga(r) szerelmes volt. - vigyorogtam rá nevét kiejtve. -Na de nekem ehhez mégis mi közöm?

-Neked tényleg mindent a szádba kell rágni? - akadt ki. -Hogy bírod te ezt elviselni? - kémlelt YoonGi felé kérdőn.
-JungKook, akibe én szerelmes vagyok az nem JungHyun, hanem te. - vakargatta ismételten tarkóját, immár elpirulva. Hogy lehet egyszeribe ennyire édes?
-Hiszen te utasítottál vissza! - akadtam fenn egyszeribe.
-Nem várhattad el, hogy csak úgy a semmibe tegyek veled valamit, miközben folyamatos szövetkezések mentek a hátunk mögött. Bármikor megölhetnek. Az anyukádat elrabolták. Ráadásul tisztában voltam vele, hogy csak azért kínáltad magad tálcán, hogy kiszabadulhass. - magyarázott. A maffia tagok és a mindent érzékelő szemük. Azt bezzeg nem vette észre, hogy a szökéstől eltekintve is vágyakoztam az érintésére. Tökfej. Na de várjunk...
-Te tudtad, hogy elrabolták Ommát?! - kérdeztem vissza, de a válasz nem érkezhetett meg, mert drága jó harmadik kerekünk nem tudott nyugton a seggén megülni.
-Elég lesz a kapcsolati tanácsadásból, 'kay? Térjünk a lényegre. Az én feladatom az, hogy megöljelek. Felkészültél? - küldte felém szavait. -Persze, csak, hogy mindkettőtöknek fájjon izgalmasabbá teszem és mielőtt meghalnál még játszunk egy kicsit. - szúrta combomba kését. Mit ne mondjak nem volt kellemes.
-Ácsi, nagy melák! Majd én eldöntöm mikor ölhetsz meg és mikor nem. Ráadásul még mindig nem vágom mi a tök közöm van a kis bulitokhoz. És mi van ha én jövök be a görcsnek? Nem tettem semmit. - léptem ki fogásából immár az óriás felé fordulva.
-Aki miatt megöllek, az nem ez az értéktelen selejt. - biccentett Gloss felé egy újabb kést arcomhoz tartva a fenyegetés kihangsúlyozása kedvéért. -Akik miatt meg kell halnod az a drágalátos családod. - ejtett vágást bal orcámon. Még mindig nem vágtam mi a jó égért akar itt engem mindenki a sírban látni miközben nem tettem semmit. A családom férfi tagjai meghaltak, ennyi a bűnük, nem? Most csak emiatt engem is ki kell nyírni?
-Az apád nem csak egy átlagos egyetemi professzor volt. - hallatszott fel Gloss hangja hátam mögül. -Az ő jóvoltából ismerhettem meg Shannont. - nem láttam, de éreztem ahogyan félre tekint. -JeongKyung hozott össze vele, amikor megtudta, hogy tetszem neki. Tudod, az apád jó ember volt... Ezt még mindig így tartom, ezért kérlek ne ítéld el, de Jeon JeongKyung volt a maffia egyik legjobb embere. Nem volt szakképesített gyilkos, inkább az informátor, a kereskedő és így tovább. Ő volt az agyi erő. Segíteni akart nekem azzal, hogy közelebb húz ehhez a világhoz miután látta, hogy milyen elesett vagyok. Ezért dobott a mély vízbe, de megbánta. JungHyun akkoriban amolyan gyakornok volt az iparban. Az apukátok nem akarta, hogy belekeveredjen, de nem tudta lebeszélni róla. Miután a segítésem mellett döntött sec-perc alatt felküzdötte magát a ranglétrán és beállt a legnagyobbak közé. Így próbált meg Shannon bizalmába férkőzni és közel kerülni hozzá. Megpróbálták átverni a rendszert miattam ezzel elárulták a maffia vezért. Ráadásul apukád olyan dolgokat vitt magával a sírba, amik kimondhatatlan pénzektől fosztották meg a nagyfőnököt. Jól tudod, hogy ha egyszer valaki hibát ejt, az a családján is végig megy ebben az iparban. Engem is, csak azért hagytak életben, hogy elvezessem őket hozzád. Nem mondták, de tudtam. Ugyanis én magam szóltam édesanyádnak, miután a család többi tagja bevégezte, hogy vigyen el messzire téged és szakítson meg minden kapcsolatot az ottaniakkal. Sosem érdekelt, hogy miért változtattatok vezetéknevet csak úgy egyről a kettőre? Az apád jóváhagyta a szívem szavait én pedig cserébe megígértem, hogy meg fogom védeni a családját. Bár úgy tűnik most elbuktam. 
-Dehogy buktál! - térdeltem tökön az előttem magasodót és futottam el közeléből. Már amennyire engedte a sebesült lábam miben még mindig ott lábatlankodott az a bizonyos kés. Kerekek csikordulása csendült fel az aszfalton, mire mindenki felkapta fejét.
-A D-Town megérkezett. - ujjongott Tae az ablakon kihajolva.  -Mehet a csehepaté? 
-Az csetepaté, te dinka. - bukkant elő Boogaloos is.
-Srácok! Jó újra látni. - kiáltottam feléjük.
-Neked komolyan egy kés áll ki a lábadból? - hüledezett dinka barátom.
-Áh, csak egy új horrorfilmet forgatunk. - legyintettem viccelődve, mit már szinte majdnem be is vett. Imádom mikor ennyire lassú. Vicceskedésünk közepette egy golyódörrenés hallatszott fel. Hátra pillantva mindössze annyit láttam, ahogyan a nagydarab srác a földre hull egy orbitális csattanással. Azzal megkezdődött a harc. Mindenfelé kések és golyók zápora. Szívesen becsatlakoztam volna, de fegyver hiányában elég egyoldalú lett volna a küzdelem. Míg elmélázva figyeltem a történteket valaki lerántott a földre.
-Most szépen elfutunk a kocsihoz és te ott maradsz. Értve vagyok? - rángatott a gépjármű mögé.
-Ugyan miért tenném? És komolyan képes voltál lelőni a maffia főnök fiát? Megőrültél? - csaptam vállon.
-Azért, mert azt mondtam. A lányát pedig már úgyis megöltem. Egy gyerek vagy kettő, nem mindegy? Úgyis hamarosan leváltják, vagy megöljük. Még eldől. - mondta mintha ez annyira nyilvánvaló és egyszerű dolog lenne.
-Túl könnyen beszélsz. Néha igazán gondolkozhatnál is. - dorgáltam meg mire lekapott.
-Melletted nehéz. De ha becsukod az édes kis szád, akkor talán könnyebb lesz. - mondta, majd ott hagyott. Miért csinálja ezt velem? Ezek után komolyan elvárná, hogy ottmaradjak, míg ő az életéért harcol? Úgy látom nem ismer még eléggé. Kinyitottam a kocsi felém eső ajtaját és bekukucskáltam. Lennie kell valahol valaminek amit felhasználhatok. Basszus, a lábamban lévő késről meg is feledkeztem. Igaz ha kihúzom meg van a lehetőség arra, hogy elvérzem, de egye fene. Kirántottam a szúróeszközt végtagomból és a rajtam lévő inggel igyekeztem elkötni a sebem amennyire csak lehetett. Ha egy félóráig kitart már nyerő vagyok. Elbicegtem szép lassan a kocsi végéhez és kikukucskáltam, mire valaki vállon ragadott és megemelt.
-Nézzétek kit találtam. - mutatott fel, mint valami nyereményt. Még olyan kínos élményeket, mint amiket ebben a hónapban tapasztaltam soha nem éltem át. Elintézem, hogy lefejezzék a barátom, több hétig egy mocskos kövön rohadok, majd a testem ajánlgatom női prosti módra egy bűnözőnek a szabadságomért, mire még az is kidob, aztán úgy bánnak velem, mint egy hős ribancával és most meg ez. Fasz kivan. Ahogy a D-Town tagjai felém emelték tekintetük észrevettem, hogy a YoonGival viaskodó egyén rossz fára akar tenni. Megijedtem, így ösztönből cselekedve elhajítottam a kezemben lévő kést, egyenesen feléjük. Alig pár centivel a manó feje mellett suhant el, leterítve a támadó félt. Cselekedetemen mindenki nagyot nézett. Megmentettem Glosst. Mondtam én, hogy kellek. Igaz, ha nem csinálnak belőlem jutalmat, akkor ez meg se történik... Oh, jó is, hogy eszembe jut. Nekem is el kellett volna egy segítő kéz abban a helyzetben, mit egy acélgolyótól meg is kaptam. Ez mindaddig örömmel is töltött el, míg az eltalált fél rám nem zuhant teljes testsúlyával.
-Ne már. Hány kiló vagy te? - méltatlankodtam a yodának kinéző léc alatt.
-Nem megmondtam, hogy maradj ahol vagy?! - hordott le Gloss leguggolva lényemhez.
-Épp azt teszem, nem? - viccelődtem, mire megforgatta szemeit. -Oké. - ragadtam meg a sziklaembert és emeltem meg, mire nagyot nézett. -Mi van? Ezt hívják izomnak, nem ártana szerezned egy kicsit. - húztam agyát. Egy szó nélkül hátra irányította a kezében elhelyezkedő remekművet és célzás nélkül meghúzta a ravaszt. Találat. Hihetetlen. Le esett az állam.
-Látod ezt? Ezt hívják látatlanban pisztollyal való hibátlan célzásnak, úgyhogy nem ártana ha befognád. - taglózott le. Ő nyert és én veszítettem több szempontból is.  Sőt, ami azt illeti remélem mégtöbből fogok. Tudom, hogy nem ez volt a megfelelő időpont az ehhez hasonlókra, de most pont leszartam. Fogtam és rávetettem magam. Erőszakosan loptam csókot tőle, majd derekán ülve kezdtem hisztizni.
-Hyunggg... miért nem érdeklődsz irántam? - keltem ki magamból véglegesen. Már magam sem tudtam miről hadoválok, csak arra vágytam, hogy végre csak rám figyeljen. -Most hogy már láttál engem nem tartasz elég kívánatosnak, igaz? Vagy mert fiú vagyok? Ha szeretnéd levághatod. - ajánlottam fel. Várj, mi?! Miket hordok össze? Állítson már le valaki. JEON JUNGKOOK KUSSOLJ MÁR EL!!!
-Tudod miért tűntem el mindig olyan hirtelen, miután lementem a cellák részlegére? Ahányszor csak megláttalak és incselkedni kezdtél túl sok vér került a kicsi énbe ezért, ha nem hagylak faképnél valószínűleg megerőszakoltalak volna. Ahogyan most is szívesen megtenném, de még nincs itt az ideje. - mászott ki alólam és bízott Boogaloos védelmére. Kővé dermedtem. Ő komolyan...?! Szóval nem tévedtem első alkalommal, mikor beetetett. Tényleg arra készült velem is, amit a fülembe suttogott. Ha meg kell halnom hát készséggel megteszem érte.
-Boogaloos. - rángattam meg pólója alját a földről. Leülve mellém rám mosolygott.
-Mi a helyzet? - kedvessége nem hagyott alább.
-Köszönöm. - küldtem felé melegséget, mit értetlenül fogadott. -Mármint.. Tae elmondott mindent. Igaz Jimin meghalt, de kedves tőled amit tettél. Minden bizonnyal Gloss is hálás lenne, ha tudná. - mondatomra mindketten érdekes fejet vágtak. Ugyanis időközben barátom is hozzánk csapódott és elkapta a mondat végét. -Mi ez a nézés? - vontam őket kérdőre.
-Hát ő igazából már tudta. - vallották be. Én... megfojtom őket. Aztán rögtön YoonGit is. -Bocsáss meg. Én sem hittem, hogy ezt fogja csinálni. Sőt, hogy ilyen lesz. Általában ha valaki így szórakozik vele annak hamarabb vége van, minthogy kitudná mondani reccs. Te vagy az egyetlen akinek megengedi, hogy ezt csináld. - avatott be Boo. Csak nekem, huh? Ez tetszik. Ez a gondolat izgalommal töltött el, de úgy éreztem valami nincs rendben. A nyakam egyre melegebb lett a látásom pedig torzulni kezdett. Aztán képszakadás.

-Álomszuszék felkelni! - hallottam meg a távolból egy ismerős hangot. Kinyitva szemeim alig bírtam felfogni mi történt. YoonGi szólongatott és karjaiban cipelt az utcán a naplemente alatt.
-Mi a fene történt? - fixíroztam arcát. Most láttam először alulnézetből, de így sem nézett ki rosszabbul, mint máskor másfelől.
-Nyugtató lövedék. - nézett le rám, majd ismét az utat figyelte. -Egy balfácán nyakon talált és elájultál, de leszedtük. Őt és mindenki mást. Most már nem kell aggódnod. Innentől senkinek nem áll szándékában megölni, de ha mégis akkor számolhat azzal, hogy nem fog addig élni, mert én előbb nyírom ki őt. - mondta rám sem hederítve.
-Tudod ez sokkal megnyugtatóbban hangzana, ha hajlandó lennél a szemembe nézni. - szomorodtam el ignorálása miatt.
-Tudod... Apukád sokat mesélt rólad. A bátyád úgyszintén. Szerettek téged. Nagyon. Képeket is mutattak. Sőt, találkoztunk is, csak akkor még nem így néztem ki. - mosolyodott el, most először őszinte szeretettel és nosztalgiával. Gyönyörű a mosolya. -Úgy látszik tényleg nem emlékszel rám, mi Seagull? - humorizált szomorúan. Seagull... Mindig is azt akartam, hogy így hívjanak ezért kisebb koromban próbáltam elhitetni az emberekkel, hogy ez a nevem. Nem sok sikerrel. Azonban mivel én kiskölyök voltam az emberek meg kedvesek, így beszálltak a játékba és, így lettem én mindenki sirálya. Kivéve egy embert.
-Te voltál az a pápaszemes, magányos kocka, aki folyton nyuszinak gúnyolt? - emlékeztem vissza. Nem hiszem el. Min YoonGi, tudtam én, hogy hallottam már valahol. A tesóm folyton hazahozta apu kedvenc diákját, akit úgy rühelltem, mint a szarvasbogarakat. Persze akkoriban még magasabb volt, vagyis én voltam alacsonyabb. Az a szörnyű kukker és a világos színű meleg pulcsik galléros inggel. Jó ég. De a legidegőrlőbb a személyisége volt. Nem tudott leszállni rólam és megállás nélkül húzta az agyam. Azzal jött, hogy miért mondogatom, hogy sirály vagyok, mikor úgy nézek ki, mint egy apró cuki nyuszi. Akárhányszor csak nálunk volt  egész éjszaka ment közöttünk a szájalás. Szóval ezért tűri el csak nekem. Ez a tény mosolygásra késztetett.
-Hé, nem voltam kocka és volt csajom is. Az pedig nem számít gúnyolódásnak ha igazat mondok. - védekezett.
-Persze volt csajod, akit könnyű szerrel kivégeztél, és igenis gúnyolódás. Nem vagyok olyan, mint egy nyúl! - kértem ki magamnak.
-Megölte a családod, gecizett veled és folyton nyaggatott. Vesznie kellett. - magyarázta ki magát. -Ami meg téged illet nézz magadra. Hiszen most is olyan vagy a karjaim között, mintha egy bolyhos állatot fognék. - engedtem el felsőjét haragosan.
-Várj, ő volt az a picsa, aki nyaggatott engem, mikor felmentem hozzátok? - kezdett el derengeni valami. Néha mikor unatkoztam elhatároztam, hogy meglátogatom a bátyámat és azt a buzeránst. Egyszer aztán amikor náluk jártam a srác barátnőjét is ott találtam. Gondoltam illedelmes kisgyerek leszek. Még köszöntem is és mit kaptam? Pofon vágott és még el is küldött melegebb éghajlatra. Le szakadt a pofám rajta. A legrosszabb, hogy az nem az utolsó eset volt, hogy megtapasztalhattam az őrültségét. Akárhányszor összefutottunk kaptam tőle egy beszólást, egy szép szót, sőt egyszer meg is fenyegetett, hogy ne menjek YoonGi közelébe. Mintha annyira arra vágytam volna akkoriban.
-Igen, ezer bocs érte. Azt hitte tetszem neked. - nevetett fel kínosan leeresztve engem lábaimra.
-He?! Honnan szedte ezt? - informálódtam. Soha enyhe jelét sem mutattam annak, hogy bármit is akarnék tőle. Vagy igen?
-Khm... Megtalálta a fotódat a szekrényemben. - nézett el másfelé fütyörészve.
-Te perverz állat! Miért tartottad egy fiatalkorú gyerek fényképét a szekrényedben? Főleg, ha még barátnőd is van. - szóltam le.
-Olyan édes voltál. Jól esett látni téged lefekvés előtt akkor is amikor nem lehettem nálatok. Shannont meg... Talán az elején még szerettem valamennyire, de még azt sem mondanám biztosra. Ezek után gondolhatod mennyire jó volt vele lenni. Ráadásul tőletek is eltiltott. JungHyunnal is csak az iskolában és a koleszben találkozhattam. Ezáltal veled is. - vezetett be múltjába. Fel kéne, hogy háborodjak azon, hogy engem szeretett mindenek felett, tekintve, hogy van köztünk vagy négy év, de nem megy. Ahogy ezekről mesél a szívem megtelik melegséggel.
-Miért van az, hogy ha akarok se tudok haragudni rád? - nyökögtem végül ki gondolatom. -Amikor behazudtad nekem, hogy mit tettél apuval az első, ami felhangzott a fejemben az volt, hogy csak észre ne vedd, hogy ezek után sem változott bennem semmi. Tudtam, hogy utálnom kéne téged, de nem voltam rá képes. Ami azt illeti, csak még inkább érdeklődni kezdtem irántad. - vallottam őszintén.
-Látszik, hogy meghalt a papád és nem nevelt meg rendesen. Sebaj. Ha szeretnéd megteszem én helyette. - kapta végre rám tekintetét huncutul.
-Ha Shannon nem haragszik meg érte. - vágtam ártatlan fejet.
-Kezded? - csókolt szájon egy épület falának dőltve.
-Inkább folytatom. - vigyorodtam el kibújva karjai közül és futásnak eredtem. Nem várok tovább.
-Tisztázzuk, ha az a célod, hogy a raktárhoz vezess előre közlöm, hogy ne is számíts arra, hogy ott bármi fog történni. - kiáltott utánam, mire megtorpantam.
-Nem is kívánsz, mi? - ültem le a földre törökülésbe.
-JungKook, abban a raktárban halálozott el az apukád. Csak nem gondolod, hogy azon a helyen fogok veled hozzá bármifajta mocskos dologhoz? Ennyi tisztesség azért van bennem. Ráadásul kifejezetten higiénikusnak sem mondanám, még megbetegednél. - gondolt bele. -Gyere bunny. - ragadta meg csuklóm és húzni kezdett egy irányba. Néhány saroknyit sétáltunk csak, majd egy elég nagy ház mellett megálltunk, min bevezetett. Beléptemkor anyukám ugrott nyakamba. Az egész D-Town körülvett minket. Mi folyik itt?
-Ez itt az új otthonod és a miénk is. - mutatott körbe az előtérben.
-Úgy gondoltuk mindannyiunknak jobb, ha egy rendes házban élhetünk ahol mind elférünk és titeket is biztonságban tudhatunk. Az anyukád segített átköltöztetni mindent és Tae is beköltözött az egyik szobába. Na? Mit gondolsz? - mosolygott, mint mindig, mire nekem csak egy kérdésem maradt.
-Alhatok egy szobában Sugaval? - emeltem meg karomat, mintha csak órán ültem volna.
-Ne is figyeljetek rá, csak fáradt. - jelentette ki, majd felkapva elszállított a helyszínről. -Megyünk aludni. - azzal faarccal otthagyta a bámuló tömeget. Azt hiszem a kérdésemre meg is érkezett a válasz. Yey. Több folyosón is végigmentünk, majd egy sötét szoba óriási franciaágyán végeztem.
-Ugye elmúltál már tizennyolc? - érkezett meg a kérdés, mitől azt hittem bemosok neki egyet.
-Tizenöt vagyok bocsi. - keltem volna fel sértetten, de nem engedett. Nem ő a nagy hős szerelmes? Aztán azzal sincs tisztában hány éves vagyok?
-Csak szerettem volna, ha kimondod. Jól tudod, hogy ha akkoriban akartam volna ilyet tenni veled most a börtönben ülnék. - nyalta meg szája szélét.
-Megöltél egy embert. Jelenleg is a börtönben kéne ülnöd. -  röhögtem fel. -Csak akkor még több évet kaptál volna, ha mellé még pedomaciskodsz is. Vagy a másik lehetőség, hogy mindkettőnket kinyírt volna a csajod. - ecseteltem.
-Jobban örülnél, ha most egy cellában üldögélnék? Akkor már nem élnél. Vagy szétmasztiznád a szobád utánam ácsingózva. - szállt be ő is közelebb hajolva hozzám. Még hogy utána ácsingózva...
-Szeretnéd, mi? - játszottam tovább. Ez az én játékom, nem fogsz leverni még egyszer.
-Igen. Ha gondolod nekiállhatsz. - kelt fel és támaszkodott az ajtónak engem figyelve. Sóvárgó tekintettel, megszeppenve pillantottam utána. Végül leültem az ágy szélére és virgoncul belekezdtem beszédembe.
-Tudom én, hogy miért csinálod ezt. Nem akarsz megölni, nemde? Min YoonGi én neked ajánlottam az életem, amikor beléd szerettem. Tudtam, hogy eljöhet az idő, amikor majd véget akarsz neki vetni és én ebbe beleegyezem. Szóval kérlek ne várass tovább. - beszéltem teljes szívemből azonban felőle csak egy eltorzult arcot kaptam reakcióként.
-Ugyan miért akarnám kioltani az életed? -  kereste megnyilvánulásom értelmét.
-Hiszen mind tudjuk, hogy miután megölted Shannont azóta benned van, hogy akivel együtt vagy az halál fia. Boo mesélt a szadista hajlamaidról. - világosítottam fel információim felől.
-Még ekkora sületlenséget. Hiszen Shannont sohasem szerettem. Néha valóban elgurul a gyógyszerem, de te vagy az az ember, akit sohasem jutna eszembe bántani. Voltak olyan momentumok, amikor féltem, hogy mindenkinél azt fogom érezni, amit akkor nála, de bármikor mikor hasonló szituációba kerültem veled, mint vele nem éreztem másra vágyat, csak arra, hogy magamévá tegyelek. Felé undort, irántad vágyat érzek. Ez teljesen más. Különben is azt ígértem vigyázok rád. Ezek után pláne nem ölnélek meg. Az ígéret számomra szent. Főleg, ha egy olyan embernek tettem, mint amilyen édesapád. - monológja végére egészen közel került hozzám. Gyengéden csókba hívott elterítve az ágyon, mire felszisszentem. A seb. Ki is ment a fejemből. Gloss feltápászkodva letekintett a combomon lévő ingemre és felszólalt.
-Azt hiszem, jobb lesz, ha elviszlek a kórházba. - emelt volna fel, de én visszarántottam.
-Nem. Mindig ez van. Minden alkalommal közbejön valami. Nem érdekel az sem ha elvérzek, de hogy én innen nem megyek sehová az hót ziher. - makacsoltam meg magam karba tett kezekkel. Felsóhajtott.
-Megkérem Boo-t, hogy adjon egy kis fertőtlenítőt és gézt. - tűnt el az ajtóban. Negyed óra is beletelhetett, mire a nagy vezér hajlandó volt visszasomfordálni a velem közös szobájába.
-Vedd le a gatyád! - utasított.
-Semmi Szia vagy Hello? - utaltam tapintatlanságára.
-Ha te nem, én fogom. - fenyegetett meg. A saját magam keze mellett döntöttem, mert ha ő lát neki annak nem lett volna jó vége. Nagy nehezen leszenvedtem magamról bőrgatyám és így lábaim végre megérezhették a szellő fuvallatát. Igen, kicsit szorongtak abban a szexi darabban, de hát muszáj fenntartani az érdeklődést. Egy szál alsóban az előtt, aki felizgat a létezésével is. Rossz ötlet. Kínosan próbáltam takargatni magam, ami nem volt könnyű tekintve, hogy a vágás elég fent helyezkedett el. Amint a fertőtlenítő hozzámért felszisszentem. Bár ami engem illet a gyógyszer ezerszer gyengédebben hatott, mint az a tény, hogy az a jó lélek a másik mancsával a combomba markolt. Nem mintha fájt volna. Épp ellenkezőleg. Ajj, engedj már el! Miután sikerült gézzel lekötözni a közepes mélységű kis szépségem, végre rám is szemet vetett.
-Nem kellett volna. Meg voltam én azzal az inggel is. - közöltem, mire ellenkezést nem tűrően mélyen megcsókolt és visszatért a kezelés előtti pozíciónkhoz. Levegőt venni sem engedett úgy mart ajkaimra szüntelen. Észre se vettem mikor tüntette le magáról nadrágját és kezdett el ingerelni engem. Mellbimbóim kínozta mialatt nyakamat csókolgatta és nyomot hagyott minden általa érintett kis ponton.
-Hyunhg! Anyu meg fogja... meg fogja látni! - toltam volna el, de nem tágított, csak erőszakosabban szívta bőröm. El mehetne vámpírnak. Ezért úgy ki fogok kapni, ha az előtérben megtett kijelentésemért nem is kapnék ki eléggé. YoonGi tényleg kezelhetetlen, ha szexről van szó. Ha az életemtől nem is akar megfosztani, de a lelket is kijuttatná belőlem ha tehetné. Mikor aztán a combjaim közé tévedt azt hittem sikítok. Ez a kis denevér tényleg meg akar fosztani az összes véremtől. Ráadásul ezek után sehová sem mehetek. Ennyi kiszívást már lehetetlenség eltitkolni. Igaz, én szabadítottam magamra a démonok démonát. Amint alsón keresztül rányalt merevedésemre elvesztettem a nemlétező önkontrollomat is. Leállt? Bámultam rá túlfűtötten.
-Mit szeretnél? - húzta az agyam. Én csak szemeztem ajkaival, majd alsó felével, egy szó sok annyit se mondtam. Nem mondatod ki velem. Nincs az a pénz.
-Semmit? - próbálkozott tovább, de engem nem törhet meg. -Rendben. - kelt fel és sétált az ajtóhoz. Túl messzire megy minden értelemben. Válasz hiányában kisétált. Kisétált?! Csak úgy itt hagyott!! Szemétláda! Ezt nem hagyhatom szó nélkül. EZT NEM! Tiszteld a passzív felet, ha már van olyan nagylelkű, hogy felajánlja neked a hátsóját és nem mellesleg az életét!! Iramodtam utána, de sehol sem volt. A folyosó kihaltan kongott. Hová mehetett? Kezdtem keresésbe. Benyitogattam minden elém kerülő ajtón. Talán nem kellett volna. Olyanokat láttam, amik nem nekem valók, de másnak sem. Meghallva Boo hangját végül elindultam irányába és megleltem Glosst.
-TE! - mutattam rá. -HOGY KÉPZELED EZT?! - kiabáltam az éterbe, aztán realizáltam csak, hogy abban a szobában többen vannak, mint kellene.
-Ti.. Miért vagytok egy.. ? - kerestem a választ a fennálló helyzetre. Tae és Hope egy ágyban. Azt hiszem ezt a barátság dolgot félrenéztem. -Gratulálok! - ráztam kezet Boo-val, majd kirángattam magammal YoonGit, ki mindeközben elejtett egy "Ugye megmondtam!"-ot  az érintettek felé. A szobánkat keresve eltévedtem, ezért a folyosón álltam meg kioktatni, ezzel palástolva helybéli zavarom.
-Nála az volt a bajod, hogy túl követelőző volt. Azt hiszem kezdem megérteni miért. Egyszerűen képtelen vagy normálisan viselkedni. Ez nem vicces. Ráadásul elbizonytalanítasz. - hajtottam le fejem, hogy ne lássa arckifejezésem.
-Tudom, hogy mosolyogsz. - vágta hozzám. Pedig azt hittem ezzel beetetem. -Ha szeretnél valamit mond ki vagy nem kapod meg. Ez van. Vagy elfogadod a játékszabályokat, vagy elmész aludni kis nyuszi.
-Téged akarlak. - jöttem zavarba szavaimtól megragadva pólóját. Egyszerre csak megragadta lábaimat és felkent a falra nyakamba csókolva. Az útban lévő pólómat végre valahára leszakította rólam, majd magáról is. Így indult el velem a ház nagy labirintusában. Bár eltakartam szeme elől a látványt, számára azt én nyújtottam, ami nem kicsit esett jól. Ahogy rám nézett. Azt hittem ott megyek el. Ez a srác a szemével is képes megdugni az embert. Nem először tapasztaltam, de most először lehettem benne biztos, hogy mással is meg fogja tenni. Bevándorolva kuckónkba vártam a nagy durranást.
-YoonGi figyelmeztetlek! Sosem mondtam még ilyet és le is tagadom, ha el mered árulni valakinek, de... Ha nem leszel hajlandó továbbra sem belém hatolni én le vágom a nemesebbik véged.- szabtam meg a határt.
-Nem hittem volna, hogy ezt egyszer tőled fogom hallani ahelyett a ribanc helyett. Ő még talán meg is tette volna. - kuncogott fel. Nem lacafacázott. Azonnal teljesítette kérésem. Lerepítve rólam alsóm felkészítés nélkül vágta belém magát.
-Azt a jó édes... - káromkodtam el magam a fájdalom hatására. Meg se várva, hogy kiadjam magamból érzéseim már mozgásnak is indult. Csak nyögdösni tudtam alatta a belém hasító érzéstől. Nem kedveskedi el. Ezt is tőle tanulhatta. Bár azért tény, ha egy csajszit puncin dugdosol, attól ő kevésbé fog tőle széthasadni, mint egy szűz srác segge. Vér... Megérezve a vérszagot arra következtettem, hogy a lábamon szétnyílhatott a seb, vagy a kötés, de ahogy lepillantottam észrevettem, hogy ez egy kicsit másfelől folydogál. Az vajon nagy baj, ha folyik belőlem a vér szex közben? Megjött, vagy mi van? Oh, a szüzike fejem. Figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy hamarosan az összes vér kiáramlik a szervezetemből adtam át magam a felettem uralkodónak. Mikor már azt hittem minden a legnagyobb rendben kihúzta magát belőlem és mellkasomra hajtotta fejét.
-Valami baj van? - simítottam meg buksiját.
-Nem akarlak bántani. - ölelt át.
-Hogy érted ezt? Hiszen ez csak szex. Semmi bajom. Oké, kicsit vérzem, de a barátnőd egy sarlatán volt. Érthető, ha néhány szokás megmaradt tőle. - nyugtattam meg.
-Viccelsz? Vele maximum akkor egyszer csináltam hasonlót és akkor sem lett jó a vége. Egyszerűen csak.. tudatában vagyok annak, hogy mazochista vagy ezért próbáltam meg durvább lenni. Tartottam tőle, hogy ha nem teszem meg akkor nem élveznéd. - mormolta.
-Hát ezért volt? Pabo! Én csak annyit szeretnék, hogy te érj hozzám. Lényegtelen, hogy hogyan. Persze vonzanak a rossz fiús dolgaid, de téged szeretlek nem azt amit teszel, és hozzád vonzódom. Csak számíts rá, hogy ha badass vagy, akkor nagyobb esélyed van rá, hogy bárhol és bármikor rád vetem magam. Most pedig kérlek, csak légy önmagad. - biztattam.
-De még mindig vérzel.
-Kit érdekel? Majd eláll. Ígérem holnap elmegyek a kórházba, de most légy végre jó fej és ne akadékoskodj. Túl sokat aggódsz. 
-Rendben, de azt tisztázzuk, hogy szexelni, csak olyanokkal szexelek, akiket nem kedvelek. - utalt a számára zavaró szóhasználatomra.
-Bocsának Hyung. - vágtam ártatlan fejet.
-Bunny. - húzódott félmosoly arcára.
-Még egyszer í...Ah. - lökött immár úgy, hogy végre nekem is ínyemre legyen. Nem mintha a másikkal bajom lett volna. Igaza van mazochista vagyok, de azért így mégis ezerszer jobb. Éreztem, hogy az neki se felelt meg. Mindig fel tud bosszantani, de ahogy a csúcs felé lökdösött azt is elfeledtette velem hogy hívnak, nemhogy azt miért voltam mérges rá.
-Mondtam már, hogy szeretlek? - nyögtem izzadtan elborult elmével.
-Eddig még nem esett meg, de én is szeretlek Bunny. - morogta. Nyert, kedvem, de már erőm sem lett volna tiltakozni megnevezésem ellen. Övé lett a finálé, az önbecsülésem és a szüzességem is. Boldog lehet.
Miután elmentünk pihegve dőltem el a takarón, ő pedig rajtam. Azt kell mondanom, hogy lehet vonz a szado-mazo, de míg Suga itt van minden lényegtelen. Félre ismertem és mégsem, de nem bánok semmit. Csak egy dolgot remélek. Hogy nem maradt több titok. Túl sok volt ez így egyszerre.  Hallottam meg ekkor a ház két sarkából egy-egy kéjjel teli  nyögést. Tae, rendben megértem, de a másik...
-Jimin?!