-Végre megérkeztem! - lélegeztem fel nyugodtan. Csodás friss levegő szállt a kikötő felől mi simogatta egész testem miközben a raktárépület felé sétáltam. Töketlen béna. A legnyilvánvalóbb helyre költözöl te is, mi? Rám tört a röhöghetnék, ahogy egyre közelebb értem. Meg akartam lepni őt, így hülye lettem volna a legmegközelíthetőbb útvonalt használatba venni. Megkerestem az emeleti szint ablakát és azon másztam be a sötét épületbe.
-Még mindig azon vagy, hogy el tehess láb alól? - hajolt közelebb a zöld csoda barátom képéhez, ki erre pofán köpte.
-Rossz válasz. - vitt be egy középre találó ütést. Baromi fájdalmasnak tűnt még messziről nézve is. Kiküldve társait kettesben maradt áldozatával. Eztán felcsendült mondataival pedig meglepett. Nem is kicsit.
-Elengedlek téged, ha soha többé nem térsz vissza. Mit szólsz? Jó ajánlat, nem? - adott neki kegyelmet.
-Nocsak, de kedvesek lettünk hirtelen. - sétáltam a fénybe, hogy megvilágosodó alakommal meglephessem szemeit.
-Oh, hát a gyáva is előkerült. - próbált meg eltalálni szavaival, de hiába.
-Te most komolyan képes vagy megkegyelmezni neki? Te a nagy, rettegett Gloss, akitől mindenki retteg és emberek vére a tápláléka? Nagyot csalódtam. Úgy tűnik a pletykák tényleg mindig hazudnak. - kezdtem el húzni.
-Ne packázz velem öcsi. Nem hogy örülnél, hogy életben hagyom. - biccentett Jimin felé.
-De nagylelkű vagy. Nem mintha érdekelne. - adtam az érinthetetlent mivel tudtam úgyse lesz szíve megölni barátom.
-Valóban? Akkor az is hidegen hagyna, ha mondjuk elvágnám a torkát és hagynám elvérezni? - ajánlotta fel.
-Le - se - szarnám. - folytattam tovább.
-Amilyen kis pofátlan vagy inkább téged kéne megkínozni a rabok helyett, akik az alsó szinten vannak. Megnézném egy kiadós verés után mennyire maradsz tiszteletlen.
-Tegyél próbára. - próbáltam meg kihúzni nála a gyufát.
-Tudod nem kéne ennyire nagyszájúnak lenned egy bűnöző előtt, mert a végén még rosszul jársz. - fenyegetett meg. Erre vártam. Talán kicsit mazochista vagyok, de rég kíváncsi voltam milyen lehet, ha egy ilyen alak intézi a büntetésem. Nos kicsit sem olyan amilyenre számítottam.
-Oh az apró kis bűnöző palánta. Na és mit csinálsz? Kilopod anyukám táskájából a kedvenc rúzsát? Vagy netán a régi plüssállataimra pályázol? Esetleg... - elakadt a szavam. Gloss egyetlen suhintással véget vetett mindennek. Erre tényleg nem számítottam. Mindenre csak erre nem.
Ő volt a király ki mindenek felett állt. Hitte ezt a nép, de a füleseim alapján teljesen más derült ki. Ugyan. Egy piti kis hazudós senki. Soha életében nem ölt még embert és a legnagyobb szabálysértése is mindössze pár igen művészi graffiti volt. A vezér ki kimaradt mindenből. A fehér bárány, minek szőre néhány másodperc alatt beszennyeződött. Miattam.
-Te normális vagy?! - néztem rá elhűlve, majd halott társam felé pillantottam.
-Figyelmeztettelek! - hangja visszhangzott az óriási helységben. Habár kezei remegtek szemei tűzzel teltek meg. Mi van ezzel az alakkal? Ugye nem én térítettem hirtelen a rossz irányba?
-MIN YOONGI!!!! HOGY KÉPZELTED EZT?! - kezdtem el ordibálni vele.
-Mi a fasz? - illetődött meg kirohanásom tapasztalásával.
-Tisztázzunk pár dolgot! Nagyon jól tudom, hogy egy semmirekellő vagy, aki valamilyen oknál fogva egy banda vezetői pozíciójára került, mindenféle bűntettek nélkül és csak játszod a nagyfiút a babérjaidon ülve. Ezek után, hogy a gecibe volt képed megölni Jimint?! - háborodtam fel. -Nem érdemled meg a dicsőséget, hogy az életét vehetted és ő sem érdemli meg, hogy egy ilyen ember kése által haljon meg. - jelentettem ki lenézően végigtekintve a másikon.
-Ácsi babám! Egy ilyen ember? Milyen is? - segített fel a földön fekvő barátom mellől késének segítségével mit torkomnak szegezett, így vonva közelebb magához.
-Ugyan. Azt hiszed félek tőled? - vigyorodtam el.
-Nem ártana. Hiszen a drágalátos haverod is vérben fürdik ezekben a percekben is a lábad alatt. - irányította tekintettem a célszemély felé.
-Nem érdekel. - tartottam el fejem a látványtól.
-És ha veled még rosszabbat tervezek tenni, az sem izgatna? - suttogta fülembe hangjával dobhártyám simogatva.
-Megmondtam. Engem nem tudsz megijeszteni. - nyugodt maradtam. Ami azt illeti, ha a félelem nem is az izgatottság egyre csak növekedni kezdett bennem szavaitól. Vajon mire gondolhatott a rosszabb alatt? Mi rosszabb van a halálnál? Kíváncsian várom. Oké, tényleg mazochista vagyok.
-Szeretnéd megtudni hogyan kerültem a banda élére? - szegezte nekem a kérdést változatlan pozícióban.
-Legalább a szemembe nézhetnél, ha már hozzám beszélsz. - nyavalyogtam álszenten.
-Megerőszakoltam és megöltem a gimnáziumi szobatársam apját. - közölte huncutul, mintha csak azt akarná jelezni rám is ez a sors vár. Kuncogni kezdtem kijelentésén.
-Mi olyan humoros? - értetlenkedett.
-Te még engem sem tudnál megerőszakolni, nem hogy egy megtermett férfit. - röhögtem fel úgy ,hogy már a szememből is folytak a könnyek.
-Igazán? Ismerős az a név, hogy Jeon JeongKyung? - ejtette ki fenyegető lassúsággal.
-Mi?! - képedtem el. -Te mocskos állat! Miattad halt meg az apám?! Most már tuti, hogy a pokolba küldelek, amint lehetőségem lesz rá! - förmedtem rá. Nem hiszem el. Ezzel viccelni se tudna, hisz nem is ismer honnan is tudhatná az apám nevét, ha nem mond igazat? Ezek szerint Tae tévedett. De még mekkorát és én fogom meginni a levét.
-Nem szeretnéd inkább követni őt? - húzódott kárörvendő vigyorra arca.
-Tűnj a közelemből perverz! - hátráltam el. Úgy beszélek, mintha a tények előtt még nem én egyeztem volna bele készségesen a büntetésembe. Képmutató vagyok. Nem is kicsit. De ezek után mégse sétálhatok oda hozzá minden gond nélkül, hogy megölted a legjobb spanom, az apámat szintén egy nemi erőszak elkövetése után, de mindez nem számít kapj el a tiéd vagyok! Ekkor beállított a bagázs többi tagja.
-Mizu D-boy? - szólt oda az elnyúlt képű.
-Semmi extra, csak éppen próbálom megtanítani ennek a kiscsirkének, hogy hol a helye. - fordította felém kémlelőit.
-Oh, hát te is itt vagy Kookie? Szia!! - szólalt fel boldogan integetve Tae. Na ennyit erről. Csak én kellettem, hogy ez a tökfej elszólja magát. Arcon csapva magam könyveltem el, hogy nem csak nekem, de az ő jólétének is vége fog szakadni.
-Szóval tőle voltak azok a nemes kis információid? - húzta hátra hajam gyengéden. Egy szót sem szóltam, csak bámultam őt, mire enyhe torzulást kezdtem felfedezni arcán. Nem tudtam eldönteni, hogy most undort látok, vagy valami egészen mást.
-Az árulót vigyétek az egyik cellába, őt pedig kössétek a falhoz. - lökött oda két segédjének. Falhoz? Hülye ez?
Mit is mondhatnék... Ki gondolta volna, hogy ezek valahol az ókorban élnek? Mik ezek a cellák? Miért van ez a szerkezet a falon, amihez csak úgy hozzákötnek, hogy megpusztulj? Ez kész röhej. Ha a másik választás az, hogy megerőszakolnak és elvágják a torkom, akkor inkább azt választom. Abban legalább van valami izgalom. A földön való megrohadásban nem igazán.
Két vagy három napig csücsükéltem azon a redvás helyen míg valaki végre hajlandó volt meglátogatni és nagy szívének hála még ételt és italt is hozni.
-Köszi, Boo. - hálálkodtam megmentőmnek.
-Nincs mit. De egy szót se Glossnak. - tartotta mutató ujját szája elé.
-Rendicsek. Mondd, egyáltalán miért segítesz? - tettem fel az abban a pillanatban engem leginkább izgató kérdést.
-Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint amilyennek látszunk. Ráadásul szerettem volna találkozni V-vel is. - kémlelt az egyik sötét cella felé miben partnerem húzódott meg. Én csak értetlenkedve néztem a név hallatán.
-Tudod elég fura kölyök. Maradjunk annyiban, hogy a kocsi kihozta belőle a legjobbat. Képtelen rendesen megülni. Végül V lett a neve a lábai állása után. Hol van dongsaeng? - kukkolt be, mire az érintett kijjebb csúszott. Beszélgetésük alapján úgy tűnt sikerült egészen közel kerülniük egymáshoz. Talán tőle szerezte volna a híreket? Mindenesetre ez már lényegtelen.
Nem akarok itt megrohadni! Kezdtem ismét nyavalygásba. Amint a kedves angyalunk elszivárgott helyét átvette az kitől borsódzott a hátam akkorra.
-Megint itt vagy? Mit akarsz? - néztem el feje felett.
-Ha nem lennék baromi jó fej , most úgy tökön nyomnálak, hogy a hajad ketté állna. - vágta hozzám.
-Szeretnél végre kiengedni? - küldtem felé egy bohókás vigyort.
-Kellett neked felkelteni az alvómedvét. Késő bánat. - emelte meg állam közel hajolva arcomhoz szemeit rám emelve, majd elengedte és magától eltelve kilépkedett a büntető szekcióról.
-Alvó medve, huh? - ötlött eszembe egy ötlet. Ha csak erre van szükség megoldom én sec-perc alatt. Ezt gondoltam, de bármennyire is igyekeztem, egyszerűen nem tudtam sikerrel járni. Nem volt elég időm. Mondanám, hogy a nemem miatt nem ment, de ha már egyszer képes volt megerőszakolni egy férfit, nem igen hiszem, hogy az ember nemével lenne a problémája. Hogy nem vagyok elég vonzó számára? Ez a lehetőség fennáll, de nem hiszek benne. Jól nézek ki és szexi vagyok. Bárki megmondja. Ráadásul az apám fia vagyok. Pont ennek a bolondnak ne jönnék be? Eltelt egy hét, majd kettő. Ennyire nem keres minket senki? No nem mintha bármit is érne azzal, ha Jimint keresné tekintve az állapotát. Ismét eljött a szombat, így Boogaloos szépen lassan lesétált az ebédünkkel és úgy tűnt igazán beszélgetős kedvében van.
-Boo, mond tudnál nekem mesélni Glossról? - kérdeztem nagy szemekkel.
-Glossról? Hmm, mint is mondhatnék. Vicces srác. Érzéketlen, nagyképű, kegyetlen és egy igazi méregzsák. Persze ez mindössze az mit a külvilág felé mutat. Igazából ha valakit megkedvel, akkor igazán gondoskodó és figyelmes tud lenni. - világosított fel.
-Szóval igazából egy kezesbárány? - tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Nos.. Mondjuk úgy, hogy még nem igazán találta meg azt, akit annyira kedvelne. - vigyorgott kínosan.
-Ah.. De akkor honnan tudod milyen mikor rendelkezik egy ilyennel? - érdeklődtem.
-Tudod még mielőtt mi lettünk volna a D-Town YoonGi boldogan élt a szerelmével, aztán történt valami... A mi vezérünké vált, de a szerelmének örökre vége szakadt. - hallgatta el feltűnően a leglényegesebb részt.
-Megerőszakolta és megölte a férfit, nemde? - egészítettem ki a mesét, mire a velem szemben ülő értetlenül nézett.
-Te meg miket hordasz itt össze? Milyen férfiről beszélsz? Glossnak barátnője volt. Miért erőszakolt volna meg egy férfit? - értetlenkedett tovább Boo.
-J-Hope. - kiáltottam fel.
-He? - zavarodott végképp össze.
-Ez lesz a neved J-Hope, mert reményt adsz a sötétségben. Köszönöm Hyung a felvilágosítást. - küldtem felé egy hálás mosolyt.
-S-szívesen. - simogatta meg fejem búbját.
-De kérlek áruld el, hogy akkor mégis mi történt azzal a lánnyal és, hogy lett Gloss a vezér? - kérleltem nem nyugodva, végül beadta a derekát.
-Rendben. Az úgy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése