Dope : június 2016

-Nézzétek. Ébredezik. - hallatszott Dyo örömteli kiáltása, mikor Yi végre kinyitotta szemeit. A lány körülnézett és csodálkozva könyvelte el, hogy egy kórházi szobában van éppen, hol az EXO és BTS tagok reményekkel telin állják körbe, mellette pedig RapMon ül kezét szorongatva, aki az imént jött vissza álomországból, a kis énekes kiáltására.
-Mi történt? - tette fel a kérdést az ágyon ülő lány.
-Nem emlékszel? Éjszaka hoztunk be a kórházba miután tegnap a sasaengek elraboltak és nem kicsit bántalmaztak. Úgy örülök, hogy nem lett még ennél is komolyabb bajod. - ölelte meg kedvesét a szörny megnyugvó tekintettel.
-Igaz, ennek mind örülünk, de azért így sincs kevés sérülése. - közölte Baekkie.
A lány sebeit/vágásait leragasztották amiből volt jó néhány teste különböző területein. A hasának szerencsére semmi baja, de azt közölték, jó ideig fájni fog. A bokája és a térde közepes mértékben zúzódott, de rendbe fog jönni. Ami pedig a csuklóit illeti...
-Ezt most remélem nem gondolják komolyan. - pillantott csuklóira.
-Sajnáljuk, de a csuklóid különösképpen sérültek. Muszáj volt gipszbe tenniük. - informált Channie.
-Így hogy fogok dolgozni? - esett kétségbe. - Tudjátok mennyi papírmunkám van? - bámult a körülötte lévőkre.
-Segítünk amiben tudunk Noona. - ajánlkozott a BTS maknae line-ja.
-Ez igazán kedves fiúk, de nektek készülnötök kell a fellépésetekre. Majd megoldom valahogy. Találékony lány vagyok. Menni fog. - csikart ki magából egy mosolyt.
-Nem úgy látom mintha túlságosan őszinte lennél. - vonta fel szemöldökét Nam.
-Szívem én örülök, hogy ennyire tisztában vagy azzal mikor mit érzek, de kérlek most ezt ne. Csak hidd el, hogy menni fog, oké? - nézett rá kérőn.
-Rendben. - sóhajtott egyet, majd egy puszit lehelt Yi homlokára.

***

A kis kórházi kitérő után Yi akármennyire próbált meg úgy tenni mintha mi sem történt volna a fiúk szemlélői voltak szenvedéseinek. Olykor a lapjait szórta szanaszét az épületben, néha az irodából hallották a koreai vagy épp angol nyelv ékességeit szájából elhangzani. Mindannyian aggódtak érte, de nem volt szívük ellent mondani szavainak amik a kórházban hangzottak el, mivel tudták milyen. Önfejű lélek. Mindig is az volt. Persze bármikor ha megtehették segítettek neki. RapMon csak azt furcsállta, hogy mozgáskorlátozása ellenére is a lány kitart amellett, hogy nem ér rá és tudja, hogy HoSeokkal ügyködik valamin. Ez ettől csak még nyugtalanítóbb számára. Mi a fene lehet az ami miatt még ilyenkor is képes vele órákon keresztül együtt maradni. Ezt nagy sajnálatára még egy ideig homály fedte.
Minden restrikció ellenére a koncerttel való feladataira Yi nagyon odafigyelt és az utolsó hétre nagy hajtást rendelt el a fiúk részéről. Ahogy ő is minden erejével azon volt, hogy egyre jobb legyen. A hét közepén nagyban folyt a munka a kiadóban. A srácok többet gyakoroltak mint valaha. Minden szám adott volt. A show legnagyobb részét biztosra tudták és egészen izgatottak voltak mi fog kisülni ebből a nagy napon. Nam úgy döntött neki biza konzultálni valója van azzal a bizonyos személlyel ki ezt az egészet szervezi, így irodájához lépett, s bekopogott.
-YiJoon, bemehetek? - kért invitációt amit meg is kapott.
-Csak egy pillanat még ezt befejezem. Képzeld már egész jól megy a gipsszel együtt is a munka. Lehet már le se szedetem. - örömködött Yi, mígnem egy rossz mozdulattal az összes asztalán fekvő lapot leverte.
-Oh a ... - térdelt le, hogy összeszedhesse a földre hullt papírokat.
-Ne hazudj. - térdelt barátnője mellé a szörny. -Mond meg nyugodtan, hogy nagyon zavar. Nincs ebben semmi. Hisz mind tudjuk, hogy így van. De ettől független, nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen jól bírod. Csak ne légy ennyire makacs. Hm? - billentette oldalra fejét.
-Ezt akartad? Mert akkor akár el is mehetsz. - fordult el.
-Ne csináld már. Most megsértődtél? - próbálta maga felé fordítani a neki háttal lévőt.
-Én? Nem. Menj vissza inkább gyakorolni. - utasította.
-Yii ~ próbálkozott, de ez már nem használt, így szót fogadott és visszasétált búsan a fiúk közé. Fogalma sem volt mégis mi lelhette szerelmét, hogy így viselkedik. Rendben. Tudatában van annak, hogy a lány hajthatatlan és ezzel nincs is gond, de néha igazán örülne, ha láthatná az igazat. Tudja, hogy Yi nem szeretné, ha bárki azt látná rajta, hogy sebezhető, hogy igenis szüksége van segítségre, valakire, de ő a szerelme. Természetes, hogy örömmel töltené el, ha legalább előtte, nem lenne ilyen.
Szívesen megleckéztette volna ezután kedvesét, hogy ő is érezhesse milyen ez számára, de nagyon is tisztában volt vele, hogy ugyese tudná megtenni, magát ismerve se és Yit ismerve se. Így úgy határozott jobb lesz ezt most elfelejteni és a munkára koncentrálni. Habár ezek után kifejezetten zavaró volt számára az, hogy Yi minden szó nélkül hagyta aznap is, de Hobival ugyancsak elidőzött ahogyan minden nap. Sőt aznap még tovább maradtak együtt. Érezte ez már túl sok még neki is. A ló amint hazaért, RapMon külön beszélgetésre hívta a szobájába.
-Mizújs Jonnie-ah? - huppant le a kis reményfi az ágyra.
-Ne mizújs Jonnie-ahzz itt nekem kisöreg. Most azonnal elmondod nekem, hogy mégis mi a francot szoktatok a barátnőmmel csinálni próbák után bent. - parancsolta.

-Nyugalom Hyung. Semmi olyasmit, ne aggódj. Sajnálom nem mondhatom el, de nemsokára te is megtudod. - mosolygott kedvesen - Ha csak ennyit akartál, akkor én most megyek. Jó éjt. - hagyta el a helységet barátságosságosan.
-Mi a franc?! - érintette homlokát a falnak Mon és a falba rúgott. - Itt már senki nem hajlandó velem normálisan kommunikálni? - sóhajtott fel és megfordulva a falnál leereszkedett a földre. - Nemsoká megtudom, mi? Egyáltalán szeretném én ezt megtudni?

***
A várva várt nap, mire az EXO és a BTS tagjai már lassan két hónapja várnak és készülnek. November 31. Péntek. A mindent eldöntő dátum. A két dorm azonosan izgalommal volt teli aznap reggel és szétdobált cuccokkal. A csapatok őrjöngve futkostak fel alá otthon és keresték egyes tárgyaikat vagy ruhájukat. Yi amint kilépett hálószobája ajtaján a félmeztelen EXO fiúkkal találta magát szembe. Az egy dolog, hogy félmeztelen, de mindenkinek hiányzott valamije amit éppen nagy lázasan keresett. Kai a pólóját vesztette el rejtélyes mód; SuHo a nadrágjával játszott bújócskát; Sehun a fél pár zokniját kereste nagy lázasan; XiuMin és Chen egymással veszekedett készen arra, hogy lekapják egymásról a ruhát azzal az indokkal, hogy az biza az övék; Dyo egy alsógatyával a fején szaladgált. Mindenki szerencséjére nem a sajátjával. Pontosabban majdnem mindenkiére. ChanYeol törölközővel az alsótájékán szaladt a törpe után. "Add ide te kis manó. Az utolsó tiszta alsóm." - felkiáltással. Ezzel egyetemben LuHan kiáltozása hallatszott ki Lay szobájából. "Ébredj már végre te hülye gyerek. Elkésünk miattad." Végigtekintve a felforduláson Yi csak ennyit mondott:

-Minden rendben ott? - kérdezett rá a mobil végén fennálló állapotra.
-Itt... Itt is minden a legnagyobb rendben. - hazudta be RapMon miközben a háttérből hallatszott a Bangtan dorm teljes káosza.
-Én is úgy hallom. - nevette el magát. -Akkor a Seoul Arts Centerben. Vigyázzatok magatokra. - azzal letette és a két nyugalmasan a konyhában tevékenykedő taghoz sétált.
-Vicces mennyire pörögnek. Emlékszem mikor még mi is ezt csináltuk. - gondolt vissza nevetve a régi szép időkre WuFan.
-Hm, igen. Amikor még te loptad el az én cuccaimat. - nézett rá Tao.
-Jó, na. Szerettem incselkedni veled. Sőt még mindig. - kezdtek el szemezni.
A csapatnak miután mindenki megtalálta a saját cuccait nagyjából negyed órába tellett míg elkészültek. Utazásra készen sorakoztak fel az ajtóba Yit várva.
-Oké, fiaim. Irány a Seoul Arts Center. Fighting. - tárta ki előttük az ajtót.

- - -
*a másik dormban*
RapMonster jó vezér módjára kelt fel és rángatta fel csapattársait hajnali hat órakor. Felöltözött és elkészült, társaival szemben kik csak fáradtan fetrengtek. Barátnője hívása alatt reménykedett, hogy összeszedettnek tudja tettetni szétesett csapatát, de a nagy kiabálások közepette rájött ez esélytelen. Jimin és JungKook sipítozva vitatkoztak egy pólón, minek következtében figyelmetlenségüknek hála felbosszantották a kanapén szunyókáló YoonGit, ki leordította a fejüket. TaeHyung nagy hévvel igyekezett a pacit azzal bosszantani, hogy az aktuális bőrgatyájában nagy a feneke. Jin volt az egyetlen aki csendben a konyhában fejtette ki bánatát a készülő tojásrántottának, amitől még saját maga is rosszul volt, így reggel, de ha valami nyomja a lelkét mindig a főzésbe vagy sütésbe menekül. Nam miután elköszönt kedvesétől ráncba szedte kicsiny csapatát és elindul velük a nagy útra.

- - -

A két fél hasonló időtájt érkezett meg a megbeszélt helyre. A koncert előtt egy főpróbát még beiktattak, hisz az sosem árt. Akár viccnek hangzik akár nem az este tartandó fellépés előkészületei reggeltől estébe nyúlóan tartottak. Ez nem is nagy csoda, hisz itt egy elég nagy rendezvényről beszélünk. A két csapat tagjai izgatottan várták a színpadra állás pillanatát. Fél órával a kezdés előtt mindenkit neki is álltak igazítani. Nem csupán a fiúkat, hanem YiJoont is. Ki nem mást, mint a konferátor szerepét tölti be ezen estén. Idegessége folyton folyvást nőtt. Ettől és a megannyi fennálló bakitól. Kezdés előtt öt perccel a fiúk készen álltak a bevonulásra. A bevezetés azonban nem jött. YoonGi volt oly kedves, hogy felajánlja megkeresi a konferansziét, mert igazán unta a várakozást. Habár JoonMyun ragaszkodott ahhoz, hogy ő menjen angyala után, de Suga elhallgattatta őt ijesztő fellépésével. Benyitott a műsorvezetőnek kijelölt szobába és ezzel egyidejűleg meghallotta a tündérek dalát a mosdó felől.
-Ezt most nem mondod komolyan?! - sóhajtott fel és a mellékhelység irányába indult. -YiJoon. Igyekezz. Nem érünk rá egész nap. Te akartad annyira ezt az egészet, szóval pattanj.
-Tudom, de nem megy. Rosszul vagyok. - még hangjából is az hangzott mindjárt elhányja magát.
-Ne csináld. A célban vagyunk. Most nem csinálhatod ezt. Ha nem jössz ki én rángatlak ki, de az nem lesz kellemes. - keményített be,mire Yi kizárta az ajtót, de nem jött ki.
-YoonGi... Én félek. Mi lesz, ha nem jön össze? Vagy ha én rontok el valamit? - szipogott.
A kis zöld rapper a wc fülke mellett ült elgondolkodva. Hallgatott egy kicsit, majd megszólalt.
-Yi, tudod mi a vicces? - szólt barátságos hangon a lányhoz.
- Mi? -kérdezett vissza a lány.
- Tisztában voltál vele a kezdetek óta, hogy nem kedvellek, de mégsem tettem ellened semmit. Te pedig minden tudatában még kedves is voltál velem. Tudod miért nem tettem semmit? Végiggondoltam és igazából bármennyire nehéz is kimondanom, de bízom benned. Mindig is bíztam. Tudom, hogy te képes vagy rá. Egy barátságos, kedves, céltudatos és erős nő vagy. Így nem tűröm, hogy a célban feladd, mert nincs elég önbizalmad. Most azonnal kijössz onnan és felkonferálsz minket. Megértetted? - hangja elég követelőzőn csengett, de érezhető volt benne a törődés, mi meghatotta Yit. Erőt véve magán felállt és kiment az ajtón. Amint ez megtörtént Suga döbbented bámult rá.
-Mi a jó szent szűz ég? - ejtette el. - Te baromi szexi vagy és azt a hülye converset is elhagytad. Gratulálok kisasszony. Végre felnőtt. - hajolt meg. - Na porold le magad. Aztán induljunk. - nyújtotta karját.
Amint YoonGi visszaérkezett egymagában a fiúkhoz, mind furcsán néztek az önelégült kis srácra. E pillanatban már Yi kivételével mindenki a színpadon állt várva a felvezetést. A fények hirtelen elsötétültek és egy fénysugár száguldott a függöny elé. YiJoon sétált ki a színfalak mögül ámulatba ejtve ezzel mindenkit. Gyönyörű volt ezt mindenki látta és elismerte. A tagok leesett állal bámulták a feléjük közeledő jelenséget és azzal le is esett nekik Suga előbbi reakciója. A lányon egy magasságához megfelelően hosszú vörös ruha díszelgett mi kiemelte alakját. Az anyag alsó részén egy vágás helyezkedett el egészen a combig, átlátszó színben, kis csillogással fűszerezve.Valóban egy műsorba ehhez a ruhához nem illene egy szimpla, piszkos converse, így mellé Yi lábán egy úgyszintén vörös színű magas sarkú cipő virított.
-Üdvözlök minden kedves rajongót, aki ma el tudott jönni és azokat is akik, csak valamilyen eszközről követik nyomon a koncertet. A mai este egy kivételesen fontos este e két csapat az EXO és a BTS történetében. Mind tudjuk, hogy a fandomok között kifejezetten nagy rivalizálás folyik. Ez tűrhetetlené vált számukra. Hiszen ők igazán jó barátságot ápolnak egymással és semmiképp sem szeretnék, ha ezt ti máshogy látnátok vagy éppen rossz szándékot látnátok egymással szemben náluk és ebből kifolyólag az egyik fandom a másik csapatot bántaná, avagy fandomot. Szeretnénk tiszta lapot. Békességet. Emiatt jött létre ez az egész éjszakás koncert is, mire sokáig készült mindenki. Reménykedünk benne, hogy értékelni fogjátok a fiúk fáradtságos munkáját és elérhetjük céljainkat. Köszönöm a figyelmeteket. Az EXO vs. BTS koncert ezennel kezdetét veszi. Megjegyzésül, hogy a koncert neve ne okozzon újabb vitát. A csapatok létszáma alapján döntöttünk emellett közös megegyezéssel. - hajolt meg, s hagyta el a színpadot. A több órás koncert megkezdődött. A fiúk több, mint huszonöt számot adtak elő. Ebben egyaránt voltak számok amiket külön-külön vagy együtt adtak elő. Az este fárasztó volt és zenével teli. Fogadni lehet, hogy a fanok ennél hosszabb koncertet egy jó ideig nem látnak. Pár óra elteltével a csapatok kimerülve rogytak le. Ekkor elkezdődött a visszaszámlálás. Három dal volt hátra éjfélig, egyben a sorsválasztó egész estés végéig. RapMon csodálkozva tekintett társaira mikor ezt közölték vele, ugyanis ő nem tudott róla, hogy a meglepetés dalán és a búcsú dalon kívül lenne még egy dal. Értetlenkedve tekintett társaira kik csak nevetve megveregették vállát és tanáccsal látták el, miszerint csak maradjon nyugodtan és megtudja mi a helyzet. A következő számhoz mindenki új ruhát kapott, amibe két perc alatt át is vedlettek. Az egész amolyan katonai ruha szerűség volt. A BTSé narancs az EXOé zöld színben. A csapattagok egyenként kivándoroltak a színpadra és csendben megálltak egy helyben. NamJoon összezavarodva figyelte a szótlan társait, mígnem a fény újból elkerülve őket száguldott el egy irányba. Tippje sem volt, most meg mi az isten történik. Próbált választ találni kérdéseire, de nem igazán sikerült neki. Ekkor megindult egy ismerős zene.
-Baby You're in Danger, if you don't believe in me. - csengett a színpad végéből az egész helyszínen átszűrődő számára összetéveszthetetlen hang. Szíve nagyot dobbant amikor meglátta a lányt maga felé sétálni mikrofonnal a kezében. YiJoon narancs-zöld felsőben és félig szakított nadrágban lépkedett fiai közé, ezzel jelezve megosztottságát. Az ő első és utolsó száma e koncerten mit a fiúkkal énekel most érkezett el. A dal a Dangerrel kezdődik és mixelve van benne a Fire és a Dope, a Transformer, az El Dorado és a Hurt. Ő maga énekel és a számára legfontosabb személyekkel táncol, a barátaival. Igen. RapMon elől ez mind idáig el lett titkolva. Tudatosan. YiJoon a tánctudása fejlesztése miatt töltött annyi időt HoSeokkal. Hisz tudott, hogy ő az egyik legjobb. Meg is érte az a sok külön óra, hisz Yi most jobb, mint valaha. Hogy miért? Ezt Mon is szerette volna tudni. A szám után fel is tette e kérdést kedvesének, ki le akarta tudni annyival a választ, hogy hamarost jön a következő szám és sietni kell, de Nam nem engedte el ennyivel. Yi sóhajtott egyet, s belekezdett.
-Nam emlékszel a múltkori randevúnkra? - kezdett bele. - Már ha lehet annak nevezni. Eddig egy olyan randink nem volt, amit ne rontottam volna el. - Nam bólintott a lány pedig folytatta.
-Arra is emlékszel ami a végén történt? Elismerted, hogy a cipőm nélkül nem is vonzódsz hozzám/nem is érdekellek. Megbántottál. Meg akartam mutatni neked, hogy ... Nem is tudom. Persze a csapatok miatt is tettem. Hisz kimutathattam a megosztottságom és szeretetem köztetek, de te is egy fő ok vagy.
-Igazat mond. Ráadásul borzalmasan keményen dolgozott. Amikor begipszelték a csuklóit csak még jobban erőltette, hogy próbáljunk. Azt akarta, hogy elismerd. - támogatta az áthaladó J-Hope is a lányt.
-Ahhh - vakargatta tarkóját Mon. - Olyan kis pabo vagy. Én a... - de a mondatát befejezni már nem engedte a szám kezdetét jelző síp. RapMon Yire nézett, mondatát félbehagyva megragadta szerelme kezét és a színpad felé húzta őt.
-Oppaa~ Hisz ti léptek fel, hová viszel? - sipított értetlenkedve. A célhoz érve, csak leültette a lányt és ráparancsolt, hogy maradjon ahol van. A rajongók elhalkulva bámulták az előadói területet, amikor megindult egy lassú dallam.
-Baby~ You're my Lady. I love you. - kezdett monológjába, majd énekébe.
You're still ma favourite girl. ~
-But I don't forget you. - nyújtotta kezét, hogy fogja meg és egy kézcsókkal ajándékozta meg. Anno igazán szomorú volt, hogy nem ajándékozhatott kedvesének egy külön számot, csupán a Converse Highal boldogította, így most volt kedves és írt kedvesének egy számot, mit az elhangzott 2012-ben összemixelt Favourite Girl szám szövegrészletével indított. A számban elmondta érzéseit a lány iránt az első találkozásuktól egészen idáig. Minden kis érzését belefoglalta az elhangzott dalba minek címe Ma Lady lett. Ennél érzelmekkel telibb és szebb szám valószínűleg aznap este a bizonyos színpadon el nem hangzott, sőt talán még előtte sem. A szám végeztével Yit úgy kellett kivezetni, mert annyira zavarba jött a történtekről, hogy egyedül képtelen volt letalálni. Nam elvezette egy sarokba az utolsó szám kezdetéig, hogy befejezhesse mondatát.
-Remélem már érted mit akartam mondani. Szeretem a converseket igen, de ez teljesen jelentéktelen dolog, ha velem vagy. Természetesen izgat ez a fajta cipő, hisz tudod, hogy erotikusnak találom, de, ha rólad van szó, teljességgel mindegy, hogy rajtad van e vagy sincs. Te képes vagy felizgatni cipő ide vagy oda. Ami pedig a számot illeti én eddig is büszke voltam rád és elismertelek. Egyszerűen elképesztő vagy. Ezt mindig is tudtam. Hallhattad is. Most pedig menjünk.
Az utolsó szám elérkeztével pörgött fel igazán csak a hangulat. Egy iszonyatos partymix ment le a fiúk jóvoltából az összes bulizós dalt összevegyítve amivel csak rendelkeznek. Sőt amire senki se számított egyik pillanatról a másikra egy zenekar emelkedett ki a süllyesztőből. A koncert zárásául. Érezték kell valami ami pontot tesz az i-re és mi más lenne megfelelőbb erre.
- WE ARE ONE! - kiáltott fel Chen és V egyszerre.
A dob pergésbe kezdett, a gitárok hangja repkedett. Egy ütős zárás és a 12 Stones - Egyek vagyunkja. A fiúk őrjöngve énekelték a sorokat.

We are one

We will stand together

Number one

The chosen ones

We are one

We will fight forever

We are one and we won't die young

We are ONE!
- kiáltotta együtt a két csapat.

Az utolsó ütemek elhalkulásával a koncert véget ért. Az őrület azonban csak fokozódott a rajongók sikítozva keltek ki magukból mikor tudatosult bennük, hogy ennyi volt. A kis bagázs pedig kifulladva, felforrt vérrel ugrált le a színpadról. Az az öröm ami elragadott mindenkit leírhatatlan. Sikerült. Megtették. A koncert amiért eddig olyan keményen dolgoztak... Össze-vissza ölelkeztek és ujjongtak egymással és a többi nekik gratuláló közelebb álló személlyel. A ex-EXO tagok sírva borultak volt csapattársaik vállára meghatódva visszaemlékezve mikor még ők is hozzájuk tartoztak.
-Fiaim, ne legyetek ennyire érzelgősek. - kacagott fel Yi elnézve a kis brancsot.
-De hisz ez olyan elképesztő volt. Mi pedig már nem lehettünk részesei. - nyavalygott Kris.
-Pabo. Itt voltatok, így részesei lehettetek. Ráadásul ti örökké a családunk tagjai maradtok. Az EXO örökre tizenkettő és itt vagyok én is. - tartott biztató beszédet kedves mosollyal Yi és megölelte a három jó lelket.
-Olyan édes vagy, Yiyiii.. Ha hetero lennék, most.. - makogta könnyezve YiFan.
-Abba inkább ne gondoljunk bele. - veregette meg vállát.
-Hé Yi-ah. - intett Hobi Yi felé. - Ő itt a nővérem DaWon. Szeretett volna megismerni téged. Remélem nem gond. - hajolt meg, s eltántorgott.
-Üdv, YiJoon vagy, igaz? Én Jung Da Won, HoSeokkie nővére. Én csak szerettem volna bocsánatot kérni a történtek miatt. Tu.. - jelent meg JiWoo.
-Unnie!! - nyávogott az idősebbnek.
-JiWoo. Kérlek légy egy kicsit tekintettel rám. Jelen pillanatban YiJoonnal beszélek. - dorgálta meg. - Szóval tudom, hogy JiWoo kicsit neveletlen és olykor elviselhetetlen. Ha pedig egy helyes fiúról van szó, akkor eléggé nehéz vele bírni, de nagyon kérlek nézd el neki. Általában én vigyázok arra, hogy ne csináljon semmi hülyeséget, de most muszáj volt elintéznem pár dolgot. Persze tudhattam volna, hogy az öcsikém nem megfelelő erre a feladatra. - hajolt meg mélységesen bocsánatot kérve a múltbeli ügyek miatt. Igazán kedves és tisztelettudó lánynak tűnt. Magas volt és meglehetősen szép. Optimálisan rövid, kék, kicsit csillogó ruhája illett alakjához és kisugárzásához. Kiemelte a lényét. Yi elképedve állt a tündöklő személy előtt.
-Semmi gond. Te se haragudj, hogy elzavartam őt, de túl sok dolog történt egyszerre. Képtelen voltam kezelni a helyzetet. - kért ő is bocsánatot.
-Most komolyan? - pattogott JiWoo, mire DaWon befogta a száját.
Eztán Yi sétára indult a kicsattanó emberek között. Mikor a színpad vége felé járt valaki váratlanul átkarolta hátulról és befogta szemét.
-Emlékszel még rám? - suttogta fülébe. E hang hallatán arca eltorzult és ijedten próbált meg ellépni a bizonyos illetőtől.
-Nehogy azt hidd, hogy megszökhetsz. Azt akartad, hogy elkapjanak, ugye? Hm? - szorongatta. - Hogy elvigyenek valami pszicho mókushoz aki az agyamra beszél és megjavít. Az viszont nem jutott eszedbe, hogy egy tizennyolc éves már felnőttnek számít. Börtönbe zárattál engem. Azt hiszed ezt megúszod? Lehet, hogy a társaim nincsenek már mellettem, de egy ilyen kis nyomoronccal, mint te egyedül is elbánok. - jelentette ki a tényt, még jobban szorítva a kezei közt tartott lányt.
-Én már elértem céljaimat. Azt csinálsz velem amit akarsz. - adta fel magát. Ijedt volt, de józan. Tudta a tiltakozással nem érne túl sokat, egyébként sem volt a stílusa soha.
-Túl könnyű. - röhögte el magát kárörvendőn.
-Úgy gondolod? - mormogta egy mély orgánum a sasaeng háta mögül, ki ahogy megfordult négy fiúval találta magát szembe. - Most pedig ereszd el. - dirigált YoonGi.
-Francokat. Börtönbe juttatott. Ezért bűnhődnie kell. - kiáltott és egy kattanás hangját lehetett hallani. Ez a kés volt a kezében, mi azonnal megsebesítette a célpontját, ki egy orbitális felkiáltással dobta el az őt fogásban tartó lányt.
-AISH, ŐRÜLT PICSA!!
A szemtanúk sokkoltan bámultak az imént kitörő lányra.
-Ne nézzetek már rám így. Mondtam már nektek, hogy megtudom magam védeni. Vagy nem? - nézett rájuk komoly tekintettel.
-De hisz.. - motyogott Jimin.
-És a csuklóid? - tette fel a kérdést V.
-Ja, azok? Rohadtul fájnak. - rötyögött fel csuklóira nézve. - De nem annyira, mint ez a kés a bordáim között. - bökte meg a benne elhelyezkedő tárgyat.
-Azt hiszem elmegyek a kórházba. - indult meg, mire Nam utána futott, hogy elkísérje.

Az igazság mindig kiderül és a jó mindig győz. Hah? Hasonló, nagyon hasonló.

- - - - - - -

Felhasznált dalok:

Illest Bitch - RM Cover
Converse High - BTS x RM Mix
We Are One - 12 Stones
EXO - Transformer, Hurt, El Dorado
BTS - Danger , Fire
Favourite Girl - RM Cover

Segítő dalok:
Ma city - BTS
Heungtan Sonyendan - BTS
Do You - Rap Monster
Converse High - BTS , RM
Illest Bitch - BTS
Favourite Girl - RM Cover
Transformer -EXO
Mamma Mia -KARA
Mr - KARA

Wave - f(Amber & Luna)
Fire - BTS
Danger - BTS
War of Hormone - BTS
Save Me - BTS
Dope - BTS
You Make Me Feel - Cobra Starship
stb.

Dope

2016. június 11., szombat

Szösszenetek I. Bangtan Chat Time

2016. június 4., szombat

CH *Triology és EXO vs. BTS (Ma Lady)

EXO vs. BTS (Ma Lady) 15.fejezet (Vége)