We are bulletproof, so Let's live our dream! [사랑해 my second family!] [Truths]

A BBMAs Social Artist díja a kezünkben. Egyszerűen hihetetlen, hogy sikerült idáig is eljutnunk. 2013 óta rengeteg dolog történt velünk és rengeteg küzdelmen mentünk keresztül, hogy idáig elérhessünk. Megérte e a megannyi erőfeszítés? Megérte e, hogy Yoongi Hyung ott hagyta a családját és kockáztatta a tanulmányait, a szenvedélye miatt és aztán még a kiadót is a kilépésével fenyegette, csak, hogy csapatba kerüljön? Megérte e, hogy NamJoon Hyung egyre csak küzdött, még szülői támogatás nélkül is és amikor felajánlották neki a szóló karrier lehetőségét, amire mindig is vágyott, ő visszautasította? Megérte e, hogy JungKookie nem kevés időt végigszenvedett és annyi könnyet hullatott, de leküzdötte félénkségét? Megérte, hogy HoSeok Hyung folyamatosan a kinézetére való megjegyzéseket hallgassa és az ebből kifolyó bántást a tehetségére, ami igazából nem kérdés? Megérte e, hogy Jiminnie az őt bántalmazók miatt megbetegítse magát, csak, hogy megfeleljen másoknak? Megérte e a küzdelem Jin Hyung részéről, aki folyamatosan abban a hitben él, hogy nem elég amit tesz, mivel csupán a kinézetének köszönheti, hogy köztünk van? Megérte e egy kicsi helyen szűkösködni és minden erőnket és kapcsolatunkat bevetni, hogy csapatunk ne oszoljon fel a siker előtt? Azt kell mondanom, igen. Mindannyian sérültek vagyunk valamely módon és ért minket veszteség, vagy bántalmazás, de itt vagyunk, együtt vagyunk és csak ez a fontos. Nem igaz? Hogy velem mi a helyzet? Én vagyok az a bizonyos hosszú ideig rejtett tag, aki azt hitte, sohasem fog bekerülni a csapatba. Tizenöt évig éltem a nagymamám farmján és segítettem be neki, akárcsak egy szorgos kis farmer. Nem is csoda, hogy furának néznek, huh? Az álmom azonban mindig is az volt, hogy előadó lehessek. Mikor felvettek a kiadóhoz nagyot fordult velem a világ. Közelebb kellett költöznöm és iskolát váltanom, ami nem kicsit megviselt. Az új helyen kiközösített voltam. Senki nem akart barátkozni velem, vagy akárcsak hozzám szólni, aztán jött Jiminnie. Nehéz szavakban kifejezni mennyire hálás vagyok neki. Igaz mindig piszkáljuk egymást és ezt sohasem lennék képes az arcába mondani, de megmentette az életem. Sohasem felejtem el, amikor egyedül lézengtem az iskolában és ő feltette a nagy kérdést a haverjainak: " Miért ignoráljátok a barátom? " Akkor és ott megnyert magának, mint egy örökké tartó sexy brain alien friendship csomagot. Tudom kicsit nyálas vagyok, szóval lépjünk tovább. Ezek után tudtam csak meg biztosan, hogy bekerültem a bangtan fiúk közé és kínos e vagy sem, de sírtam. A várakozás megölte az idegeim, így mikor végre közölték velem az állást kijött, ami oly sokáig bennem volt. Hálából, mert úgy döntöttek én is ide való vagyok, kezdtem el videózni. Gyakornok koromban sokat beszéltem erről és most, hogy már van is miről, megteszek minden tőlem telhetőt, hogy minél többet megmutassak. Azonban volt egy problémám abban az időben, amit bár úgy határoztam, hogy figyelmen kívül kell hagynom és beletörődnöm, de mégis volt egy ember, akinek voltak olyan fontosak az érzéseim, hogy kisegítsen. Örökké hálás leszek Hyungnak. A második Bangtan eredeti pozíció felállásában én lettem volna az egyik rapper, míg Hobi Hyung énekes pozíciót tölt be. Igaz ez mostanra elég viccesen hat, tekintve a kettőnk tehetségét, de mindenesetre igaz. Az én legnagyobb vágyam mindig is az éneklés volt és ezt ő is tudta. Már magam sem tudom honnan sejtette, de csupán azért, hogy teljesüljön a gyerekkori álmom sokkal többet gyakorolt, hogy végül úgy határozzanak ő töltse be a fennmaradt rapper helyet. Nem sokan tudnak erről és mi sem említjük meg gyakran, de nem tudom, hogy megköszönni a kedvességét.  Igaz az utóbbi időkben elkezdtem a rap felé is kacsintgatni a Hyungok Cypher-jeit hallgatva, de így jártam. Annyi baj legyen, hogy nem kerülhetek be a rapper line számaiba. Ha már itt tartunk... debütálásunk után kis idővel sem kerestünk sok pénzt és a támogatásunk sem nőtt. Épp ellenkezőleg. A N.O után úgy határoztunk itt a vége. A banda feloszlásához közel, aztán mégis a folytatás mellett döntöttünk. Bár az elhelyezésünk egy apró apartmanban volt, ahol együtt kellett aludnunk és a kiadótól még ebédet sem kaptunk, illetve fizetésünk is csekély volt éppen annyi amiből kijött az étkezés, de úgy éreztük ez itt nem érhet véget. A második fennakadás a Dope és a Run között kezdődött. Elfogyott a pénz. Tudom, külső szemmel úgy tűnhet, hogy még a mellékhelységünkben is pénz folyik víz helyett, de ez csupán a látszat. Miért olyan egyszerű a Dope vagy a Run? Többre nem telt. A Run ötletével szemben a kiadó nem volt igazán lelkes, főképpen a pénzhiányból kifolyólag, de addig igyekeztünk, míg össze nem hoztuk. Tudtuk, hogy nem adhatjuk fel, így a managerünktől kölcsönkért autóban száguldoztunk a forgatáson, illetve a szállításunkat is abban intéztük, mivel külön járműre sem telt. A legszomorúbb mégsem ez. Régebben Suga Hyung egy interjúban azt nyilatkozta, hogy örül neki, hogy legalább amiatt hallgatnak minket az emberek, mert én és Kookie helyesek vagyunk. Ez szíven ütött. Valóban ennyi lett volna? Igazán kétlem. A BTS több, mint a mi két cuki fejünk. A BTS egy csapat, ami magában rejt hét tehetséges és jó stílusú, jóképű férfit, akik fontos üzeneteket szándékoznak közölni a közönséggel és mindenek előtt az ARMYkkal.  Vagy én látnám rosszul? Nem, az kizárt. Ez volt mindannyiunk álma, amiért sok mindent kockáztattunk és adtunk fel, de mindeközben az idő alatt óriási fejlődésen is keresztül mentünk. RapMonster, a mi hű vezérünk, ki kitartott mellettünk a végsőkig most csodálatosabb, mint valaha. Anno underground előadóként kezdte, míg a BigHit a szárnyai alá nem vette, meglátva benne a potenciát. Miután az első Bangtan Sonyendan egy dal után szétrebbent, alig várta, hogy új rookiekat kapjon és belekezdhessen a munkába. Nála kitartóbb embert, keveset ismerek. Fiatalabb korában az anyukája egyszer letörölte az összes zenei anyagát és eltörte a mikrofonját, azzal az indokkal, hogy a tanulásra koncentráljon első sorban és ne egy hülye hóbortra vesztegesse az idejét, ő mégsem adta fel. Azóta is keményen dolgozik és egyre csak jobb és jobb. A dalaink nagy részében besegít, vagy ő maga komponálja, illetve írja, olykor mások hozzájárulásával. Őszintén mondhatom büszke vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű embert ismerhetek. Aztán ott van Suga Hyung. Igaz az útja döcögősen indult, de mindent megtett annak érdekében, hogy utcai rapperből eljusson idáig, még a szociális fóbiája ellenére is, ami azért kicsit be tud tenni neki időnként, de szerintem nyugodtan mondhatom, hogy rengeteget fejlődött emberi kapcsolatok szintjén. Főleg miután még fiatalabb korunkban háromszáz ajándékot csomagolt és levelet írt meg a mini fanmeetingünkre ellátogató fanok számára. Jin Hyung volt az a tag, akit elismerten csupán a külseje miatt vettek fel a kiadóhoz és juttattak be egy csapatba. Ebből és abból kifolyólag, hogy az anyukáján kívül a szomszédainak és mindenki másnak is meggyőződése volt, hogy tehetségtelen mély seb maradt a mi rangidősünkben, amit még azóta se igazán sikerült befoltoznia. Meglehet, hogy Hyung helyes, de nem ám ez az egyetlen tehetsége és most nem a főzésre gondolok. Ha az emberek nagy része nem is egyezett abba bele, hogy bármifajta tehetsége lenne ének téren, mégis egy hamisítatlan tehetséget köszönthetnek mostanra. Ugyanis, ha első hallásra nem is, de egy csiszolatlan gyémánttal érkeztek hozzánk. Igaz, a dalszöveg részei nem nyúlnak valami hosszúra, de így sem tudja titkolni, hogy mennyit dolgozott és hová jutott az évek alatt. Emellett, ha nem elég milyen keményen küzd, ott van az a tény is mennyire igyekszik ránk figyelni, legidősebbként. A mi törődő hercegnőnk. S, ha már törődés, ne felejtsem el Hosiki Hyungot se. A mi underground táncművészünket, aki random az utcáról loholt be és megnyert mindenkit. A hamisítatlan  ékkő. A mi anyáskodó Hyungunk, aki folyton a maknae line-al van elfoglalva és bármit megtenne értünk, akár áldozatok árán is, mint azt már példázatommal is elmeséltem. Azonban a mi folyton mosolygó napsugarunk sem mindig boldog. A debüt óta folyamatos bombázás éri külseje miatt, de a legfájóbb számára mégsem ez. Az igazi probléma ennél sokkalta régebbre nyúlik vissza. A valós indok, arra miért is próbálkozik ennyire keményen, az az édesapjához köthető. Az emberhez, ki soha életében nem volt hajlandó elismerni, vagy bármiért is megdicsérni, amit elért. Ez az egész, amolyan bizonyítás, minek talán sohasem lesz vége. Bár a mi HoSeok-unk, így igazán önmaga. Nem is értem, hogy lehet egy ilyen csodás gyermeket csalódásként feltüntetni. Jimin pedig, a mi abs mesterünk, sem volt mindig ilyen. Kisebb korában folyamatos bántásnak volt kitéve a súlya miatt, ami igazán nem haladta meg a normált, maximum az orcáin. Illetve sokan a 'csúnya' szóval illeték, ami se akkoriban, sem napjainkban nem jellemző rá, sőt messze áll tőle. Ez mind azonban az önbizalmába került, ami megesik, hogy mostanság is ingadozik, de akkoriban sokkalta drasztikusabb volt a helyzet. Szerencsére Jin Hyung megállította abban, hogy éheztesse magát, de jó időre rajta ragadt a dolog. Jungkookie pedig.. közülünk talán ő érte el a legnagyobb változást szociális téren. Mindig is egy félénk srác volt és a szülei nem igazán örültek, a próbálkozásainak, ugyanis túl fiatalnak tartották és féltették, hogy esetleg csalódni fog, vagy bármi hasonló. Szerencsére erre nem volt olyan sok alkalma, de nem mondom, hogy nem viselték meg a történtek. A kezdetekben eléggé visszahúzódó volt, de minden erejével azon volt, hogy leküzdje ezt a fanok és a csapat érdekében. Nem ment könnyen, de sikerült félretennie feszengését az elvárások miatt. Bár kezdetekben nagyon aggódtunk érte. Az évek során rengeteg könnye folyt. A debüt utáni időszakban még a személyes problémái jóvoltából, akár titokban is, csak, hogy ne aggódjunk, azóta pedig még a mi fájdalmaink miatt is képes sírva fakadni. Egyértelműen a golden maknae szerep mellett ő a csapat legérzékenyebb tagja is. Persze az évekkel ő is férfiasodott, de örökre az a JungKook marad, aki volt. Ebben nem kételkedem. Csupán erősebb. Ezek vagyunk mi. Többen messze a családunktól, napi ki tudja hány órát végiggyakorolva, bánatunkat és fájdalmaink visszanyelve küzdünk a létünkért. Azóta, most és örökké. A 300 megtekintést is megünnepeltük és a több milliót is, a csekély fanból kinövekedett ARMY sereget, a nagyra vágyott Daesang díj után most már a BBMAs-t. Az apró gyakorló teremből kiléptünk egy nagyobba és az elhelyezésünk mostanra javult. Hálásak vagyunk minden támogatásért, amit kaptunk és kapunk jelenleg is. Sohasem fogjuk feladni és örökké küzdeni fogunk az ARMYkért és magunkért, a hazánkért, a családunkért. Megálmodtuk és most valóra váltjuk. Soha se érjen véget. Fighting!

We are bulletproof!

What about you..? [Truths]

-Oppa miért vagy ennyire... ?

A magas intelligencia egy áldás, mi nem sok embert illet meg élete során, ha valaki mégis rendelkezik vele, az szerencsésnek mondhatja magát. A körülötte élő emberek pedig érte mondhatnak áldást. Tudás, kemény munka, találékonyság, erős és tökéletes készségek, képességek. Bonyolult, nehéz gondolatok az agylebeny zugaiban. Határozott személyiség és értelmes gondolatok. Gondolnánk egy a felsoroltakat birtokló ember képtelen hibázni és rossz utat járni. Az állítás hamis, de másokkal ellentétben ő képes beismerni hibáit és változtatni, az irányba mi szerinte legjobb lényének és mindenki másnak. Minden ember más, de ez egyén ezen kavalkádot tartalmazza és még többet. Odaadó és önfeláldozó, de közben próbál magával is tisztában lenni és kézben tartani minden körülötte történőt. Még ha a magas iq szintjéért cserébe az ügyessége veszett kárba és isten csapásaként is járja az utcákat, mindent széttörve mi útjába kerül. Miért is ez a nagy bevezető? A válasz erre egyetlen. Érzelmek a felhők felett, belül egy szörnybe zártan.

Bohó, gyerekes lendületű, a maga módján vicces, reményekkel teli, katasztrófális ugyan akkor egy meglehetősen szimpatikus fiatalember, ki emellett csodálatos nyelvi készségekkel rendelkezik, mind rap, mind beszéd szinten. Ez való igaz, de mint minden ember ő is álarcok mögé bújik, miket egyenként ereszt le, látatlanba, s bár a végsőkig sosem juthatunk el, de hálás támogatással biztathatjuk kevesebb álarc nélküli lénye prezentálására.

 Jobban utálom az önsegítő könyveket, mint bármi mást a világon

hülyeségekkel tömnek minket, hogy tedd ezt vagy azt

gerinctelenek és hisznek mások szavaiban

így ez a baromság egy best seller. (legnagyobb példányszámban eladott)

Mit tudnak azok az emberek rólad

az álmaidról, hobbijaidról. Képesek megérteni?

Ha kevésbé tűnsz tanácstalannak a dolgok képesek változni

szuperhősnek születtél, miért próbálsz rabszolgává válni? 

"A fájdalom miatt, ez fiatalság."

A definíció ezen fajtája a legnagyobb probléma

az életben egy-egy műfaj egy trap, mint a zenében

mert idiótává kezdesz válni, ahogy lekötöd magad egy helyen

B*szd meg. Te vagy az egyetlen valaha

Ha nem is vagy tökéletes, de limitált kiadás vagy, gyerünk

Mindegy ki mit akar veled, csak légy önmagad/tedd amit vagy

Egy ember, aki mindig mindenkit biztatni próbál és szeretné, hogy másoknak is jó legyen. Természetesen, soha nem mondta, hogy a munkájában a pénz nem számít. Ellenkezőleg, egyszer volt egy megnyilvánulása, de közben mégsem tagadhatja, hogy amit tesz, annak nem a fizetség a lényege, hanem az emberek felé való közvetítés. Nem egyszer tette meg, és nem egyszer fogja még.

Mi az oka, hogy ilyen komoly vagyok
Már nem működik
Mindig
Mindig
Mindig
Mindig
Mindig(Az összes esélyem elvesztettem.)
Mindig(Az összes lehetőségem eltűnt.)
Mindig(Az összes esélyem elvesztettem.)
Mindig(Az összes lehetőségem eltűnt.)

Ha valaha találkoznék Istennel, szeretném elmondani neki, hogy
az élet egy kávé, amit nem rendeltem
Szeretném a gallérjánál fogva megragadni és elmondani
A halál egy americano, mi nem után tölthető
Biztos vagy benne, hogy túléled?
Akkor, bizonyítsd valahogyan
Kilégzésem közben, látom a leheletem
az ablakon, cseppfolyóssá válik
Meghaltál
Apa vagy, de meghaltál
Halott apa képtelen vagy meghallgatni engem
Apa kérlek hallgass meg

Mi az oka, hogy ilyen komoly vagyok
Mindig
Már nem működik
Mindig
Mindig
Mindig
Mindig(Az összes esélyem elvesztettem.)
Mindig(Az összes lehetőségem eltűnt.)
Mindig(Az összes esélyem elvesztettem.)
Mindig(Az összes lehetőségem eltűnt.)

A legbensőségesebb gondolataival szemben kényes, de csak a tanulság miatt és a másokon való segítségért képes beengedni a magánszférájába. Rávilágított a gyengéire és így is képes egyenesen és magabiztosan állni, maga miatt és az emberekért akiket szeret, illetve sokat jelentenek neki.

Oh, mond, hogy a sötétség sohasem győzhet a fény felett

Oh, mond, hogy a helytelen sohasem győzheti meg a jót

Baby, mond, hogy egy nap vége szakad a harcnak

És mond, hogy minden, minden rendbe jön

Oh, mond meg ki a hülye, baby, én vagy ők?

Csak mond ki az elmebeteg, baby, én vagy ők?

Ebben az őrült világban a türelem végeztével, képesek leszünk igazgyöngyöt lelni?

De ez a világ, mi tanított engem, arról  prédikált nekem hogyan kell becsavarodni

Oh, b*szd meg az iskolát

Minden mit kaptunk az őrült tanárok és néhány látható osztály

Megosztott terek és soha véget nem érő stressz

Mindenki beleőrült

Az emberek meggyilkolása ujjaiddal a Twitteren

Erősebb, mint a fegyver, erősebb, mint egy kés

Nyelved hegye csak úgy csillog

Vajon a fájdalom mindig nyereséggel jár? (Nem)

Mire fogadsz? Ez egy átkozott ellenőrző játék. (Igen.)

Ismét vesztettünk, haver, túl sokat vesztettünk

Mi kellene fiainknak mondanunk?

Tudod, hogy férfiak lesznek

Ahogyan te és én

Nézetei, aggodalmai, világmeglátása, mint sok előadó ő is elénk tárja, nem is akár milyen módon. Az előadók tanítói munkája a debütálástól örök érvényű, habár ezt nem mindenki hajlandó komolyan venni ezzel rossz példát mutat embertársainak. Ő a debüt által felelősséget vállalt nem csupán a csapatért, hanem értünk is. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a számok nagy része az ő tollából származik. Tudatában van annak milyen hatása van másokra és ennek megfelelően igyekszik a legodaadóban dolgozni, még néhány hiányossága ellenére is, mint például a tánc.

Ha lehetne csak egy napom

Elmennék megkeresni az embert, ki a magas szárú Converse megalkotója

Majd azt mondanám neki, Te vagy ki megmentette a világot

Miattad ez a lány újjá született

B*szd meg a Channeled, B*szd meg az Alexander Mcqueened

B' a Raf Simmonsod, csak gyere és nézd meg

Tudsz venni két párat, mindössze 100 dollárért

Tudod, mit akarok

Fehér póló, farmer és piros magas szárú Converse, ennyi

Mikor viseled, szorosan kösd a fűzőt

Mutasd meg milyen bájosak a bokáid

Szeretnéd tudni miért szexibbek ezek, mint bármifajta szexi ruha?

Igen, egy Converse Perverz vagyok, hívj csak conperv-nek

Mit akarsz, mit tegyek, te vagy az ki elsőre elcsábított engem

Mi van a dologgal, a lányokat vagy a Converset szeretem jobban?

Ah, nem tudom. Csupán egy édes lány, aki Converset visel. 

A nagy jelentőségű számai közt természetesen megjelennek kicsit más stílusú dalok is. Minden ember hordoz magában valamiféle fétist. S van, aki ezt nyilvánosságra is hozza. A piros egy művészi szín és részben intelligenciát is sugallhat. Acélos jellemet és pezsgő vért takar. Természetesen ez nem elemzés, csupán egy észrevétel felé. Mindig képes meglepni az embereket valami újjal vagy lényegre törővel, esetleg azzal, hogy valami hiba nélkül elsőre összejön neki. Leplezetlen, de jól megfogalmazott mondatok egy kellemes, nyugodt, de közben attraktív dallammal. Néhány személy igazi vonzó létét nem a külseje, hanem minden mása adja. Ez vele sincs másként. A szexi brain, az aura, a kisugárzás, az egyéni mozgás és divat, illetve a nyelvi különlegességek. A dal mindent magában tud hordozni, egy megfelelő előadás eljövetelével.

Sok oldalának ellenére, mégis vannak dolgok miknek valószínűleg sohasem leszünk szem és fültanúi. Ha egyszer mégis megtörténne, az talán egy nagy mérföldkő lehet.
Mire fel ez a sok rizsa? A történet, csak most kezdődik igazán.
Ez nem fanfiction, ez az élet egy lehetséges felvázolása.


A magas agyi kapacitás idővel együtt járhat az őrültségbe való átszökéssel, ha valaki nem elég elővigyázatos és nem képes megfelelő fokon tartani magát a határ mellett. Ha egyszer mégis elérné, az egy gyönyörű kivirágzás és egy rémületes utazássá is válik egy azon pillanatban. Míg viszont nem, addig illetik az illető megfigyelése.

Of Course Rookie King, Weekly Idol, American Hustle Life, Bangtan Bomb, Run BTS

Show Champion




Igaz, ami hamis vagy hamis, ami igaz. Ki tudja igazán? Őszinte szavak.


-Hé, Oppa, tudod mit szeretek benned leginkább? - édes szemei felcsillantak a magasabbat kémlelve átölelve karját, jobbján ülve.
-Hm? - kérdezett vissza a szokásos hangulatban lévő, játékba mélyedő testvér.
-Pontosan ezt. - bújt közelebb bátyjához GeongMin.
-Mire gondolsz? - vetette tekintetét húga felé, kikapcsolva a világító képernyőt.

O O O O O O

-Hyung, Hey, Hyung, figyu, nézz a kamerába. Fel szeretném venni a csapat ronda tagjait, na. - nyújtott zavaró érzést a térben a vezetőénekes. A válasz egyértelmű volt ugyanis a leader egy ujját sem volt hajlandó megmozdítani, sőt a szólongatást meghallani sem. Ez nem volt ám tudatos. Egyszerű agymenés, ha valaki belefeledkezik tevékenységébe, de igen gyakori volt nála.

O O O O O O

- Mikor ti a gyakorló szobában voltatok, ketté törtem a szemüvegem, miközben nem is tettem semmit. Letörtem a hűtő ajtót, ahogy kinyitottam. A mellékhelységben való mosdó is eltörött. Ezen a napon, a tagok azt mondták nekem: Nem megyünk közel ehhez a Hyunghoz. El kell kerülnünk őt. - mindenki felnevetett, a szenvedő alany kiordibált mondatain, mik a tetőről hangoztak le azon a bizonyos Nyugati helyen. -Óvatosan, a gyakorló terem talán összeomlik. Ekkor a toalett eltört. Ezúttal nem én voltam!!!! - ugrándozott bolhaként meg nem értettségéből kifolyólag.

O O O O O O O

Szörnynek neveznek/ Nem én alkottam e nevet/Preferálod a teljes alakos tükröt mi átvezet a várbörtön pincéjébe, nem/ Ha a készségek megmutatkoznak, akkor én vagyok WonBin szemben egy golyóálló üveggel. - hangzott fel a dallam fejében újra, s csak ennyit mondott a színpadon állva:

-Míg nem harapjuk el egymás torkát és valóban harcolunk, képesek vagyunk gyarapítani valami ilyesmit. Semmit sem sajnálok a kapott visszajelzés után. Úgy gondolom én mindent megtettem, amit tudtam és jól kezeltem. - a MAMA közönsége tapsolt, miután végighallgatták e elfogadó és nyugodt véleményt a leutánzott vezér részéről.


O O O O O O O O

-Hogy csinálod ezt Hyung? - dobta le magát egy fotelbe fáradtan a maknae.
-Mégis micsodát? - arcán az értetlenség szikrái éledeztek.
-Jimin kiborító! Megőrülök tőle. Folyamatosan követ. - adta ki magából problémáját.
-Csak egy unatkozó fiatal, aki szeret téged. Foglald le egy kicsit és majd megnyugszik, vagy uszítsd rá Hobit. - tanácsolta az éppen újságot olvasó.
-Megtettem. HoSeok Hyung kedvesen vállalta a Jimin életét megrontó szerepet, de a kérdésem még mindig fennáll. - magyarázta, az éppen elmerengő társához. -Hyung!! - ordított rá, közepes hangerővel.
-Hm? Szóltál? Bocsi. Kicsit fáradt vagyok, mert hajnali négyig egy dalon dolgoztam. - mesélte félhulla állapotban. E pillanatban a szoba megtelt élettel, mert az előbbiekben emlegetettek lepték el a szobát.
-Uh, Monnie Hyung, mit olvasol? - ült a kanapé karfájára az eperfenekű.
-Csak a híreket. - közölte barátságosan.
-Hadd én is, kíváncsi vagyok. - éppen nézett volna a papírra, mikor észrevette a másik ülő alkalmatosságban elmerült fiatalt. -Jung Jungkookieee... - ejtette ki huncutul, s odavágodótt az emlegetetthez.
-Tűnés! - ordított rá az alatta szorult.
-Hyung azért felolvashatnád a fontos tudnivalókat. - szólt oda a rangidőshöz Jimin.
-Nam Hyung, Hobie Hyung segítség! - üvöltözött a legfiatalabb is. Végül a két gézengúz akkora hangzavart csapott, hogy a hatodik szomszéd is pontosan le tudta követni az eseményeket. Negyed óra után, a csapat többi tagja is hazaér.
-Emberek, csendet. - csitította nyugodt hangon, lélekben máshol járva a két vandált a vezér, de rá se bagóztak. - Oké, elég volt, túl nagy zajt csaptok, ha nem maradtok nyugton oda megyek! - szólalt fel határozottan, majd mikor úgy látszott ez bevált visszaváltott relax üzemmódba.

O O O O O O O O O

-Mm. - rázta meg fejét. - Semmi.
-GeongMin fel akarsz húzni? - pillantott rá bal szemöldökét fenyegetőn felhúzva.
-Pabo. - lökte meg lágyan az idősebbet.

-Hyung! ...

-Oppa! Amikor a kiadó felé tartottam láttam, ahogy Jimint elrabolta néhány lány. - futott be a fiatal húgica a BigHit épületébe és hadarta.
-Tessék?! - döbbent le a felelős.
-Hívjuk a rendőrséget, még nem lehetnek messze. - javasolta a fiatalabb.
-Utánuk megyek! - jelentette ki a vezér.
-Oppa, nem mehetsz! Mi lesz, ha téged is elkapnak? Tudod milyenek a sasaengek. - aggodalmaskodott GeongMin. Idő közben a többiek is leérkeztek.
-Tudom, de ezek nem sasaengek. - mutatott fel egy papírt, ami vérrel volt aláírva.
* * *
-Hát eljöttetek. - húzódott félmosolyra a megszólaló szája.
-Engedd el Jimint és itt sem vagyunk. - közölte a játékszabályokat a higgadt fél.
-Még mit nem. Elkaptuk. Most már nem fogjuk elengedni, csak miután már teljesen biztos, hogy többé nem szökik el, ha érted mire gondolok. - nevetett.
-Ez megér neked több év börtönbüntetést, sőt akár életfogytiglant? - kérdezett rá a beszélgetőpartner, ki egész csapatát képviselte a biztonság kedvéért.
-Akár a halálomat is megérné, az, hogy láthatom, ahogyan a szívemben legutáltabb helyet elfoglaló kis bagázs tagjai elhullanak. Különösen te. A másik hat mindössze a bábúd, mintha nem lennél meg nélkülük is.. - horkantott fel. -A dagadt, a cukinyuszi, az életképtelen, az agyilagzokni, a zacskót kéne a fejére húzni srác és a két ballábas vézna. - mutogatott végig mindenkin. - És te Kim NamJoon! Te aki a legutáltabbak között is a legutáltabb. El ne ájuljak a magas intelligencia szintedtől és a tehetségedtől. Hm.. - mosolyodott el újra. - De persze az áldás sem jár egyedül, nem de isten csapása?  Ha nem lenne veled valaki mindenhol tán még a házat is magadra omlasztod. Hé, ez nem is rossz ötlet. Legalább a te halálod miatt nem engem fognak okolni. - kapott ötletet. -Oh és hadd ne említsem az édibédi kis hugicád és az össze családtagot, akik csak ehhez az istenverte csapathoz tartoznak. - tárta szét karjait, majd közelebbről rábámult a megszeppent kistestvérre. - Kim GeongMin, azt hiszed nem tudom ki vagy? Mindent tudok rólad, ahogyan itt mindenkiről és kezeskedem róla, hogy mindenki más is tudjon, miután az utolsó virág is elérte a koporsód.
A helyzet kezdett elfajulni és egyre csak rosszabb lett. Az énekes még mindig az emberrablóknál volt és az idő csak fogyott, mit csevegéssel töltöttek. Majd hirtelen felhallott az orgazmus hangú énekes ordítása a sikátor bensőbb részéből.
-Ki szereti, a malac húst? Esetleg te GeongMinnie? - kacarászott, mikor is NamJoonnál elszakadt a cérna életében nem sokadik alkalommal. Ellökve az antifanok csapatának vezérét futott hátra, miközben elejtette, hogy a rendőrség hamarosan kiér. Magabiztosan távolított el minden illetéktelent útjából, míg a kisebbhez nem ért.
-Minnie, jól vagy? - szabadította ki a kicsit megtépázott társát a lekötözött fogságból.
-Minden rendben, de nem sokon múlott. - vizsgálta át magát a megilletődött.
-Khm. - hallatszott torok köszörülés a háttérből. -Mit is mondtál a rendőrökkel kapcsolatban? - tette fel sokat sejtetően a kérdést, vezérünk egyetlenjének nyakához szorítva egy üvegdarabot. - Ha vele végzünk és veletek úgy szint, a következő a családotok lehet. - káröröme azonban nem tartott sokáig, mert a szörny magával ragadta egy hirtelen mozdulattal.

-Már nagyon rég láttam Oppát mérgesnek, sőt, talán ez az első alkalom. - hagyta el az információ a testvér száját.

Lényegében ez a történet nem azt akarta ábrázolni mi lenne, ha... , hanem azt, hogy miért. Nem sok indok létezhet, de egy-kettő felmerül. S mi tagadás, olykor az a bizonyos igaz tényleg igaz.