I know your weakness! Chapter 1 2/2 (JiKook / NamKook)

Ez baromi kínos volt. Égett a képem, mint még soha életemben amikor Tae és HoSeok rajtakapott engem és JiMint az ágyban. Mondom ezt úgy, hogy nem is csináltunk akkor még semmit. Nada. Még mindig szűz vagyok. Sírni fogok. Kivagyok.
-Ne légy már ilyen letört. - vigasztalt a kisebb a kanapén ülve. -Bocs, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. - esdekelt megbánó arccal.
-Semmi gond, csak úgy örültem, hogy végre megtörténik erre...
-Ez az én hibám, szóval most rendbe hozom. - ült az ölembe.
-Te meg most mit? - keltem volna fel, de nem mozdult. Pontosabban mozdult, csak más volt a célja, mint nekem.
-Ahh - sóhajtottam fel, miközben ő éppen rajtam mozgolódott eper fenekével. -Állj le. Ha ott ránk nyitottak, itt még nagyobb a lehetőség arra, hogy észrevegyenek. Egyszer éppen elég volt. - próbáltam lenyugtatni, de nem ment. Be volt indulva.
-Mi van, már nem kellek? - érintette meg gatyán keresztül a kis énem. - Ez nem ért egyet veled.
-Csak menj. - nyökögtem elküldve a lényt, akit olyan szívesen félvállra fektetnék most, de nem lehet. El se hiszem, hogy belement a velem való szexbe és pont én zavarom el őt. Hülye vagyok én? Vágyakozva tekintettem távolodó feneke és sértődött alakja után. Fene, megint megcsináltam. Az utóbbi időben nem megy túl jól a sorom.

-Hé, Kookie! - rám sem tekintve szólított le csapatunk legantszociálisabb tagja. -Szeretném megmagyarázni azt az esetet. Tudom, hogy annak már egy hete, de nem tudok nyugodtan aludni, míg ezt nem tisztáztuk, pedig tudatában vagy, hogy az alvás a mindenem. - magyarázott.
-Nem érdekel. Nam Hyung kikezdett veled is, ahogyan velem, ennyi. Nincs semmi gond. Nem haragszom rád. - kérleltem az eget, hogy ennyi elég legyen a tűzlovag lekoptatásához. Nem hallgatott meg.
-Ez nem így van. Nem nyomult rám. Hülye lenne. Az életbe nem kezdenék vele. Seme vagyok. - vette sértésnek, még a feltételezést is.
-Nem igazán érdekelt. - motyogtam.
-JungKookie, Nam csak bizonytalan lett, ezért a segítségem kérte. - vezetett be.
-Bizonytalanság, segítség, miről hadoválsz? - értetlenül bámultam rá az összefüggést keresve.
-NamJoon eddig heteroként tengette mindennapjait, aztán jöttél te. Bevezetett, hogy a forgatáson mondtál neki dolgokat és felindultságból megcsókolt téged. Arra volt kíváncsi, hogy másnál is azt érzi e, mint nálad. Én meg gondoltam, rendben van. A haverom, így bevállaltam, hogy segítek neki. Egy csókba nem halok bele úgy mint te.
-Tudod hova menjél! - háborodtam fel. -Azt hiszed beveszem ezt a maszlagot? Ne nevettess már.
-Ha nem hiszel nekem, akkor menj és beszélj vele. - küldött az ellenségem karjaiba.
-Megpróbáltam. Tárgyalásképtelen alak. Letámadott és az álló lomposát is megismertette velem. Elmehet a halálba. - dühöngtem visszaemlékezve a felháborító történtekre. YoonGi felnevetett.
-Ne légy ilyen hárpia, töki. Örülj neki. Rájött, hogy tényleg te kellesz neki és egy kicsit beindult. Megesik. Mintha ti Jiminnel nem...
-Az teljességgel más. - vágtam rá.
-Miért is? - érdeklődött.
-Mindketten akartuk. NamJoon viszont csak letámadott, leszarva azt én mit akarok. - durcáskodtam.
-És mit is akartál? - tette fel a kérdést mire magam sem akartam és nem is tudtam válaszolni.
-Hogy mit? Hagyjon békén, azt akartam. - mondtam, de még magam sem hittem el.
-Ne hazudj, nem érdemes. RapMon elmondta, hogy mikor lefogott meg sem próbáltál ellenkezni vele, csak aztán megijedtél.
-Ez szemenszedett hazugság. - védekeztem.
-Az lenne? Nem hiszem. - méregetett.
-Oké, kussolj, törpe Hyung! - keltem fel az elnyomás ellen.
-Nem értem, hogy miért kerülöd, ha téged is érdekel. - elmélkedett.
-Egy szóval sem mondtam, hogy kedvelném, vagy hogy éreznék bármit is iránta. Egyébként is nekem itt van ChimChim Hyung. Most, hogy kiderült ő is érdeklődik irántam, semmi akadálya annak, hogy összejöjjek vele.
-Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd?  Három év alatt sok minden változik. Tuti, hogy még mindig azt érzed, amit régen? - nézett rám olyan tekintettel, mintha a vesémbe látna.
-Te meg honnan tudod, hogy én három éve...? - képedtem el. Ennyire gyorsan terjednének itt a hírek? Beszarok azon, hogy már lassan négy éve élek együtt ezekkel az emberekkel és eddig mintha teljesen mások lettek volna. Lehullt a lepel és nem tudom ennek most örülnöm kéne e vagy inkább aggódni miatta.
-Ne próbálj meg elbizonytalanítani! - szorítottam össze szemeim.
-Eszem ágában sem volt, de ezek szerint mégis sikerült. - húzódott mosolyra szája. - Hívom Nam-ot. - kelt fel és indult meg.
-Mi?! Eszed ágába se jusson. - nyúltam utána, de hiába. Francba, francba. Most mi legyen? Elbújjak? Mégis hová? Bárhol megtalálna. Fuck, fuck. Oh maknae lelkem védje az ég. Ahogy meghallottam Nam-ot közeledni elbújtam a kanapé mellett. Hátha nem vesz észre és vissza megy. Reménykedtem benne, de két fehér converse jelent meg a szemeim előtt és tudtam itt a vége.
-Most szerelmi vallomást várnál? - vakargatta tarkóját kínosan nevetve, kezét felém nyújtva.
-Szükségtelen. - tekintettem el, és foglaltam helyet az ülő alkalmatosságon.
-Figyelj, bocsánat a múltkoriért, de ez a helyzet még nekem is új. Sohasem kezdtem még fiúval. Nem tudtam mit mondhatnék. A forgatás utánira.. nem akartam, hogy a többiek megtudják, valami nincs rendben velem. Bár még én se voltam tisztában magammal. Megkértem Sugát, hogy segítsen nekem, mivel ő jártas az ilyesmiben, de akkor jöttél te. Mikor úgy berontottál és leoltottál a sárgaföldig, tudtam, hogy vonzódom hozzád. Olyan édes és amellett szexi voltál akkor, nem bírtam megállni. Gondoltam, mindent vagy semmit alapon megpróbálom még egyszer. Hiszen az első alkalommal sem tettél semmit. Az..
-Jó, hogy nem tettem semmit. A csapatom hetero leadere lesmacizott a forgatás közepén!! Örülök, hogy nem ájultam el a döbbenettől. - fakadtam ki.
-Igaz azt nem kellett volna, de már megtörtént. Visszatérve, amikor tegnap sem pofoztál fel csak fenyegettél, aztán készségesen belementél a dologba, megnyugodtam. Az ellökésre nem számítottam. - vallott színt.
-Az istenverte lekap, szinte már megerőszakol és nem hitte volna, hogy ellököm. Pofám leszakad rajtad. - kacagtam hitetlenül.
-Nem túlzol egy kicsit? Nem nevezném erőszaknak azt, amikor a másik fél nem is ellenkezik. - javított ki.
-Lefogtad a csuklóimat és az ajtóhoz szorítottál! - frissítettem fel emlékezetét.
-Meg se szorítottam. Ha akartál volna simán kikapod a kezed és fejbe vágsz, de nem tetted. Ez jelenthet valamit, nem gondolod? - nézett iszonyat közelről az arcomba, ezzel nyomatékosítva mondanivalóját.
-Nem gondolom. Kényszerhelyzet volt. - fordítottam el arcom, ami ebben a pillanatban valahol a pirospaprika és a metál vörös között járhatott.
-Kényszerhelyzet, mi? És most miért pirultál el? - próbálta keresni a szemkontaktust.
-Ez is az. Az aurámba másztál! - pillantottam rá egy másodperc erejéig.
-Valóban? - jött még közelebb és csókolt rá nyakamra. Borzongató érzés volt. Fene egye meg azokat az ajkakat. Tényleg ki vagyok tőlük.
-Ezt ne csináld! - parancsoltam rá.
-Micsodát? - hajtotta végbe újra a bizonyos cselekedetet. Nyöszörögtem egyet. Miért nyöszörögtem?! Maradjak már jó mélyen csendben! Miután nem érkezett több őrjítő "ajándék", felé vetettem tekintetem. Végigmért perverz tekintettel és megnyalta szája szélét, de olyan erotikusan, hogyha lány lennék tuti hatszáz, hogy benedvesedem. Mekkora mázli, hogy hímnemű vagyok. Várjunk... Visszavonom. Nem az. Bassza meg... Valaki állítson le, kérem. Az egyetlen szerencsém, hogy lábaimat átkarolva ücsörgök ezen az átokverte kanapén, így nem látszik, hogy felizgatott előbbi húzása. Bevallom baromira szorít és fáj, de nincs az az isten, hogy lehetőséget adjak neki az észleléséhez. Szenvedő fejet vágva tűrtem, hogy megváltoztatva előbbi döntését nyakam felé közelít, és beleszív. Ezt ne. Kérlek, csak ezt ne.
-Állj le, de nagyon gyorsan. - nyökögtem fájdalommal a kimondhatatlan részeimnél.
-Mert ha nem akkor mi lesz? - kínzott tovább a szívtelen, attraktív szörnyeteg.
-Ha nem, akkor sírni fogok. - közöltem, és nem hazudtam. Ha ez így megy tovább, kis kookie sajgása meg fog siratni. Segítsen már valaki! Csessze meg. Miért izgultam fel erre a két lábon járó .... ugyan kit áltatok? Hyung egy szerfelett megbabonázó vonzással rendelkező lény. Sokan csunyának tartják, és bevallom az elején még én sem gondoltam másként, de minél többet lát belőle az ember, annál kecsegtetőbbnek látja. A többel, nem a ruha alatti dolgokra célzom, mivel nem szoktam őt bámulni. Az intelligenciája, az erősségei, az akcentusa, a magabiztossága, a sajátos stílusa és te jó ég az a hang. Ki a fene ne akarna az ágyban egy ilyen szájból egy olyan nyögést hallani a fülében? Oké, Tae-val nem szállhat versenybe, de az a srác, mint az öcsém, úgy is, hogy ő az idősebb. Nem akarom megbántani Jimint most, hogy bevallotta az érzéseit, de én sem hazudhatok tovább. Olyan egy éve, amikor japánban szintén egy szobában voltunk és egy kicsit becsiccsentve társalgott velem az éjszaka közepén. Az volt a pont, amikor megfogott. A beszélgetés lényegtelen, megmagyarázni se tudnám mi fogott meg akkor benne. A hangja, a szoba, a légkör, a csapzott, mégis szexi megjelenése, hogy még részegen is tudja mit beszél, vagy a flörtölése. A flörtölése, amikor majdnem megcsókolt és én akartam, hogy megtegye. A pokolba is. Leengedtem térdeimet, megjelenítve problémám szemei előtt. Szája vigyorra húzódott, szemeiben vágy csillogott, arcán és testéből beindultság és öröm keveréke volt leolvasható.
-Jobb volt szenvedni? -rótta fel nekem.
-Igen, sokkal jobb. - sértődtem meg gúnyolódásán.
-Ennyire nem kedvelsz engem? Inkább élsz át kínokat, minthogy velem légy.- szomorodott el. - Jobb lesz, ha itt hagylak. - vette az irányt kifelé.
-Ha elmész isten biza elkaplak éjszaka, és kikötözlek kint a francba! - kiáltottam utána. Fülig érő szájjal tekintett vissza rám. -Ez neked köszönhető, szóval hozd helyre! - fordultam el újból.
-Megdughatlak? - egyenesen a közepébe. Szívem megállt dobogni a kérdéstől. Ha ittam volna, épp most köptem volna ki.
-Te.. Ah.. Arg.. Erre nem válaszolok. - kulcsoltam össze karjaim, mint egy díva, úgy bámultam nagy serényen a falat mellettünk.
-Értettem. - kapott fel szobánk felé véve az irányt.
-Ezt komolyan gondolod? - képedtem el.
-Ennyire komoly még sohasem voltam. Szerencsére ez a mi szobánk, így ide úgyse jön senki rajtunk kívül, de arra az esetre ha mégis, bezárom az ajtót. -közelített felém, én pedig újra beparáztam.
-Vá-várj. Visszavonom. Visszavonom. Ha-ha-ha. Vicceltem. Vicc volt. - sápadtam el tapasztalva, hogy nem fog leállni. Elterített az ágyon, akár egy új abroszt, gyengéden, de biztosan fejem felett lefogva csuklóimat, ahogyan a múltkor is. Nyakam kezdte csókolgatni és szívogatni, ami merevedésemen nem sokat segített. Tudja, hogy kell gyötörni az embert. Sajnálatomra az intenzitásával együtt a hanghatás is nőtt, ami belőlem származott. Pólóm alá nyúlt hideg kezeivel, amik forró bőrömnek nem kicsit estek jól. Látta zavart arcomat, így nem vetkőztetett le, úgy próbált hatást elérni. Mikor érezte, hogy ez így nem megy olyan jól, mégis lehámozta rólam a felesleges darabot, úgy folytatta küldetését. Végig csókolta felső testem, amivel sóhajokat és nyöszörgéseket idézett elő belőlem, főleg miután nem egy helyen kiszívta a bőröm. Félő, hogy mások azt fogják hinni, valami nagy bunyó vagy bántalmazás áldozata voltam. Levéve a gatyám haladt tovább testemen rápuszilva a nyomorgatott alanyra, kiszívva belső combom egy pontját. Már, ha akarnék se tudnék ellenkezni, nincs erőm megszólalni. Kényeztetésem után magáról is ledobta a textilt és felém tekintett.
-Csak csinálj már valamit! - kerültem tekintetét. Túl zavarba ejtő Azt kérni tőle. Lehúzta alsógatyám, mosollyal arcán, közvetlen puszit is szórt a kicsi énre, ami halálos volt, aztán feldugta egyik ujját.
-Egek ura! - kiáltottam fel.
-Az isten balcsapása vagyok, de majdnem talált. - érzett jót reakciómtól.
-Miért is engedem én ezt meg neked, Hyung? - tettem fel a költői kérdést.
-Talán, mert bejövök neked. Nagyon.
-Azért ne szállj el magadtól. Sose mondtam, hogy bejössz. - tiltakoztam.
-Te nem, csak a tested. Az nekem elég. Bár egy "Felizgulok tőled Hyung" vagy egy "Szeretlek", nem esne rosszul. - bámult rám.
-Mi? Most elvárnád, hogy ilyesfajta balgaságokat hordjak össze? - vontam kérdőre.
-Ahogy mondod. De abba is hagyhatom, amikor csak úgy tartja kedvem. - dugta fel még egy ujját mire felordítottam.
-Ne is számíts ilyenre. - utasítottam el.
-Akkor azt hiszem, itt be is fejeztük. - kezdte kihúzni magát belőlem. Ijedtség fogott el. Gyorsan reagálni akartam.
-Felizgat az eszed, a stílusod, a hangod és a tested együttese és egy éve japánban, azt hiszem beléd szerettem. - nyögtem ki gyorsan valamit, de el se hiszem, hogy pont az igazságot kellett elmondanom. Hirtelen óriási fájdalom fogott el és megéreztem egy nagy tárgyat odalenn. Később kiderült, hogy nem tárgy volt, hanem kicsi Nam, aki olyan hirtelen került a hátsó ajtómon belülre, hogy azt nem is értettem.
-Sorry. - bökte ki eltorzult arcomat látva. Átkarolva húztam átható csókba.
-Azt elárulnád miért is volt erre a "bevallós" cuccra szükség? - kémleltem.
-Jiminnek elárultad, hogy belé zúgtál. Nem akartam különb lenni, mint ő. - őszinte roham hatott át rajta.
-Soha nem lehetsz olyan, mint ő, Nam Hyung. Jiminnie, akár egy pillangó. Tánctéren csodálatos, kedves, apró, cuki, de könnyen fel lehet húzni és olyankor nagyon agresszív tud lenni. Hiperaktív és idegesítő, olyan srác, akinek a jókedve ragadós, akárcsak HoSeoknak. Ha ránézel, átjár a szeretet és késztetést érzel, hogy jó erősen magadhoz szorítsd őt és el se akard engedni. Ének szinten, az az orgazmus színvonalú hang amit nyújtani tud elképesztő, és egyre csak fejlődik. Minden szempontból tökéletes. - ecseteltem.
-Ah... - hajtotta le fejét.
-Míg itt vagy te. 148-as IQ-d van, ami meg is látszik, mind a viselkedéseden, a dalaidon, a stílusodon és a tudásodon. Te sohasem lehetsz olyan, mint ő. Senki sem lehet olyan, de olyan sem mint te. Példás vagy, az egyik legjobb vezér, imádok benned mindent, túl tökéletes vagy, még az átkozott ügyetlenségeddel együtt is. Folyamatosan benyúlod a cuccaimat és elveszted vagy eltöröd, de vissza adni sose adod. Nem mintha nem lopnám vissza. Olyankor még becsesebbek, hisz te is használtad őket. Az egész lényedért oda vagyok és már nem egyszer ecseteltem neked a csodálatosságodat, remélem nem várod el újból. Ah... - szövegelésem végére belém lökte teljes hosszát és mozogni kezdett. -Én itt lenyomok neked egy egész monológot, te meg megdugsz? - háborogtam.
-Így fejezem ki a hálámat, és nem dugunk, hanem szeretkezünk. Mivel beismerted, hogy szeretsz.
-Cöh. - ejtettem el. Bár sértettnek tettetem magam, azt nem tagadom, hogy a Nammal való közösülésem jobban nem is sikerülhetett volna. Kifejezetten élvezetes volt és tényleg odafigyelt és vigyázott rám. Most már teljesen biztos lettem abban, mit akarok. Fájni fog a szívem, mert Chim Hyungot vissza kell utasítsam a történtek után, de beleszerettem isten csapásába.

-De nehogy azt hidd elfelejtem neked, hogy majdnem megcsókoltad YoonGi-t. Piros Converse, mi? - róttam fel neki eggyé válásunk után.

I know your weakness! Chapter 1 1/2 (JiKook / NamKook)

Esküszöm az enyém a világ legrosszabb és legidegesítőbb szobatársa. Imádkoztam, hogy csak hadd kapjak valaki normálisat, mondjuk az én hű ló pajtásomat, vagy az apró lábú cukiságot, akit mindig szétszívatok, erre az élet fintora, hogy a sors szívatott meg engem. Egy szobába kerültem a csoport legidegőrlőbb személyével. Nem elég, hogy mindenfelé széthagyja a cuccait és baromi hangos tud lenni még szobán kívül is, de egyfolytában ellopkodja a cuccaimat. Aztán vagy elveszti őket vagy eltöri, de visszaadni nem áll szándékában. Hihetetlen, hogy ő a vezetőnk. Egy ilyen istencsapása alakot ki a halál nevezne ki kapitánynak bárhová? Komolyan. Meg áll az eszem.

-Kook, nem láttad a conversem? A párnak csak az egyik felét találtam meg. - kotorászott az ágy alatt serényen az emlegetett.
-Nem, nem láttam. De minden bizonnyal itt lesz valahol, csak keresd tovább. - rá se hederítve szartam le jelenlegi problémáját.
-JungKookie, ne légy ennyire szívtelen! Igazán segíthetnél megkeresni! - zajongott tovább.
-Meg a halál. - koptattam le ridegen.
-Elgondolkodhatnál kivel is beszélsz. Ha nem emlékeznél én vagyok a leader, azt meg ne is említsük, hogy még idősebb is. - szidott le.
-Oh, a nagyságos szörnyeteg felszólalt, de félek. Nem tudom mire fel viselkedsz ennyire fellengzőn, miközben független a vezetésedtől nagyobb csapás vagy, mint egy a szobába keringő gömbvillám. - szurkálódtam.
-Szóval így állunk. - kelt fel megtalálva a cipője párját és komoly arckifejezéssel elhagyta közös hálónk. Bár nem feltűnően, de úgy tűnt megsértettem.

Bevallom kicsit bűntudatom lett a történtek után. Baromi idegesítő srác, de mégsem érdemli meg, hogy ehhez hasonló dolgokat vágjak a fejéhez. Főképpen úgy, hogy tudom mennyire érzékeny erre a témára. A rajongók is szórakoztak már a kárára a nem régiben történt földrengés alkalmával és már csak tudom mennyire rosszul érintette. Hisz már akkor is egy helyen osztoztunk. Én vagyok a legrosszabb, nem igaz?

*Pár nappal később*

NamJoon az eset óta változatlanul a sértett, komoly oldalát mutatja felém 0-24ben, ami mostanra kicsit már kezd felhúzni. Aztán a Wings forgatásán valami megtört bennem. Jelen voltam, amikor Hyung jelenetét forgatták azzal a bizonyos telefonfülkével, amin a mi gyilkos alienünk közlendőjéhez juthat hozzá. Őszintén szólva nagyon szeretem ezt a történetet. Talán bonyolult és nem fejthető meg egy könnyen ha a külső szemlélő nézőpontjából figyeljük meg, de mégis olyan izgalmas. Értetlenül is. Míg ezen agyaltam magamba fordulva, a jelenet folyamatosan zajlott. Elszállt elmémet egy sípolás élesztette fel a megidézett világából. Körbetekintettem realizálni próbálva mi is lehetett a leállás oka. Az ok nem volt más, mint maga a jelenet főszereplője. RapMon végigbénázta az egész forgatást. Hol a telefon zúgott fénysebességgel a föld felé, hol a lánc szakadt le az ajtóról, sőt az ajtó is betört és csukhatatlanná vált. A rendező kezdett azon gondolkozni, talán ki kéne vennie ezt a jelenetet. Láttam, ahogy Nam felmérve a helyzetet szétesve magában motyorászott. Édes istenem! Hogy a francba tud ennyire édes lenni? Nekem meg mégis mi a frász bajom van, hogy ilyeneken jár az eszem?! Mindenesetre bűnbánásom jeléül elhatároztam segíteni fogok neki valahogy. Közelebb léptem hozzá hátára simítva kezem, ezzel jelezve jelenlétem.

-Nam Hyung, ne légy ennyire feszült. Menni fog, én hiszek benned. Te vagy isten csapása, de attól még az a srác is te vagy, aki bátran minden körülmények között a Bangtan élére áll és kitart mellette tűzön-vízen át. Te, aki cseszett jó szövegeket ír, kimondhatatlan stílussal és tánc stílussal rendelkezik, és kifejezetten jóképű és maszkulin, még Bunny ruhájában is. Perfect angol vagy, ami csakis a saját magad érdeme és emellett még egy zseni is. Tudod mit kedvelek benned a legjobban? A higgadtságod. Bármi történjék képes vagy nyugodtan ülni a seggeden és oda sem hederíteni. Egyszerűen lenyűgöző vagy. Amióta csak ismerlek ezt gondolom rólad. Igaz néha be tudok tőled gyogyózni, de örülök, hogy ismerhetlek és barátomnak, vezetőmnek mondhatlak. Felnézek rád Hyung. Szóval nem engedheted, hogy egy béna kis telefonfülke kifogjon rajtad. Fighting, meg tudod csinálni. - emeltem meg öklöm és vigyorogtam rá biztatón. Ő pedig...

... lekapott és folytatta a forgatást. Se felfogni, se megérteni nem tudtam e cselekedetét. A segédek elvezettek a színhelyről, majd kiugró szemekkel sétáltam ki az ajtón a folyosóra. Mi a tetves ménykű történt az előbb? He?! HoSeok és TaeHyung jött velem szembe, akik meglátva ábrázatom röhögni kezdek és feltették a nagy kérdést. "Mi történt?" Ha én azt tudnám...

-Kuss legyen. - dühödtem be.
-Mi a?! - lepődött meg Hobi a szokatlan modoromtól. - Tán megjött a havid? - megjegyzésére a magasabb felkacagott.
-Ha-ha. Irtó humoros vagy, Hyung. - tartottam fenn a feszült légkört.
-Na mond el szépen HoSeokie Hyungnak mi baj van. - gügyögött.
-Hogy mi baj van? Az ég világon semmi. Azon kívül, hogy NamJoon Hyung lesmárolt az előbb. - akadtam ki.
-Lesmárolt?! - döbbentek le.
-Ahogy mondom. Tartottam neki egy lelkesítő beszédet, mert annyit bénázott a Reflection forgatásán, mire Bumm. Derült égből villámcsapás.
-Nam meleg lenne? - kerekedtek ki meglepetten a két barát szemei miközben egymást bámulták.
-Nem tudom meleg e vagy sem, de magyarázatot akarok! Aish, úgy pofán sóznám ide vagy oda az a 3 év. - folytattam a kikelést.
-Nyugalom. Biztos van rá valami kielégítő magyarázata. - védte a vétkest a póni.
-Ajánlom is neki. - kulcsoltam össze karjaim mellkasom előtt ingerülten.
-De mégis miért vagy ennyire felháborodva? Csak egy csók. Túléled. - mondta J-Hope, aki a körülmények alapján nagyon arra játszott, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Válaszra sem méltattam, mire V nagy okosan felszólalt. Megfojtom egyszer a srácot.
-Ez volt az első csókja. - leplezett le ugrálva, vigyorral arcán.
-Gyere csak ide!! - mentem volna neki, de valaki hirtelen lefogott.
-Hékás, nyugszik! - utasított rendre.
-Ahhoz képest milyen kicsire nőttél nem vagy semmi. - küldtem felé egy huncut mosolyt.
-Kicsinállak! - vicsorgott rám. Jóízűen felnevettem reakciójára. Imádom baszogatni. Annyira kis cuki.
-És, miről ment a szócséplés? Nem gyakran találkozom olyan szituációval, amikor le kell állítani a goldenünket.
-RapMon elvette az els.. - fogta be a szőke megcsonkított angyal száját a placebo függő remény.
-Monnie megint lenyúlta valamid? - kérdezett rá a nyilvánvalóra az újdonsült jövevény.
-Fasza. Már csak YoonGi hiányzik és mindenkinek a tudtára jut. - képtelenkedtem.
-Ennyire hiányzom? - lépett elő az emlegetett.

Hülyét kapok. Lőljetek le, öljetek meg, lökjetek le egy hídról. Lehetne ez még ennél is kínosabb?
Ahogy ezt gondolatban kimondtam valóra is vált. Komolyan, hadd haljak meg, please.

-Mi a helyzet, skacok? - került elő a személy, akit a hátam közepére se kívántam.
-Minden oké, Hyung. Megvagy a Reflectionnal? Hallottuk, hogy ismételten megloptad Kook-shiit. - válaszolt azonnal Jimin. Egyem meg, szeretem őt, de most szívesen elhallgatattam volna.
-Yeah. Kész vagyok, de nem tudom miről beszélsz. - sétált el mellettünk az autónkhoz indulva.

Te most szórakozol velem?

Aznap este minden olyan volt, mint általában a lelki és ideg állapotomat leszámítva. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Elhatároztam, hogy amint befárad a hálónkba, letámadom. Mármint a kérdéseimmel. Eszem megáll, hogy zavarba jöttem ennyitől.
A tervem azonban kudarcot vallott. Ugyanis az az istenverte baszott bejönni hozzám. Nagyjából fél 1ig vártam, aztán betelt a pohár. Kipattantam ágyamból keresésére indulva.

-Kim NamJoon te ég átka, hol a halálban vagy?! Bújj elő, hogy leszedhessem a fejed!! - sziszegtem a fogaim közt, akár egy őrült gyilkos, ki az áldozata vérére szomjazik.
Természetesen nem szomjaztam én semmire. Egyszerűen csak felkúr, hogy először kiakaszt, megsértődik, mondhatni szinte bocsánatot kérek tőle, mire tesz egy olyat, amitől a szőr is feláll a hátamon, végül letagadja. Milyen ember az ilyen? Jó, tudom. Nekem is van nem kevés hibám és ha nem szólom le, akkor ez az egész hallomásból se esik meg, de akkor is. Kibuktam. Duh.

Nem kellett sok idő mire ráleltem az elveszett bárányra a studió szobában. Igaz, hová máshová is vándorolt volna. Ami viszont ott fogadott meglepett. Nam és Yoon Hyung egymás mellett ült és egyre közelebb kerültek egymáshoz. A legmeghökkentőbb nem is ez volt. Hanem az, hogy a kezdeményező nem a vezető rapper volt. Ja és az, hogy ez bennem olyan szintű haragot váltott ki, aminek következtében bevágtam az ajtót és ordítani kezdtem.

-Kim kibaszott istencsapása NamJoon!!!!! - keltem ki magamból teljesen. Ők csak lesokkoltan néztek rám. Suga el is hagyta a szobát szép csendben, becsukva maga után a bejáratot.

-Ezt meg mégis, hogy a szarba képzeled?! Te.. Te.. Te perverz állat. - sírtam el magam a bennem felgyülemlett feszültség hatására. - Nem szégyenled magad? Letagadtad a többiek előtt, amit velem tettél, aztán rajta kaplak Yoongie Hyunggal. Hogy van ehhez pofád? Jobbnak ismertelek. Csalódtam benned. Ki nézne fel egy ilyen emberre? Undorító vagy!! - rohantam volna el, de lefogta csuklómat, s megperdítve engem, nyomott egy csókot számra.
-Ne akard, hogy jelenetet rendezzek!! - fenyegettem meg. Végighallgatja a kikelésem és utána képes újra belerángatni a kis játékába. Ennyire még soha senkit nem ismertem félre. Felszólalásomat követően ajkaimra mart újra, immár az ajtónak tolva lényem, kezeimet a fejem felett lefogva. Hazudnék ha azt mondanám nem volt jó érzés, na de mégis az előbb ezt még a cukor fiúval akarta tenni.
-Te akartad. - figyelmeztettem. Kiáltásra nyitottam szám, amit készségesen elfogadott engedély gyanánt s beengedte nyelvét az említett helyre, ezzel belém fojtva segítségkérésem. Annyira kellemes a közelsége, és egyben zavarba ejtő is. Hová tettem a józan eszem? Ő egy szélhámos. Fogadni mernék az összes tagot nagy örömmel... Ahogy közelebb került hozzám megéreztem egy kemény dolgot az alsó régió tájékán, azzal a lendülettel egy óriási lökéssel a székébe küldtem azt a szatírt.
-Közelebb ne merészelj jönni, te aberrált Hyung! - vágtam rémült arcot. Nem vagyok a legfélősebb illető, de ez azért nem kicsit okozott rémületet bennem. Ennek a szégyentelen Hyungnak felállt a farka a közvetlen közelemben, míg nagyban engem kóstolgatott az engedélyem nélkül. Ez nincs rendben. Abszurd.
-Ezt nem. - fordultam sarkon elhagyni készülve a mocskos gondolatokat felölelő helyszínt.
-Kook, ne csináld már! - tápászkodott fel szenvedve.
-Hagyj békén! - csaptam be az ajtót.
-Basszus! - hallatszott.

Jobban tettem, hogy ott hagytam, nem igaz? Nem célom bekerülni egy szörny háremébe. Erre semmi szükségem. Ennek már egy hete, de csak nem tudtam túllépni a történteken. Valahányszor a studioszoba felé vezet utam, vagy meglátom Nam Hyung-ot, eszembe jutnak az emlékek, amiket el akarok felejteni. Semmi közünk egymáshoz és ez maradjon is így. Így vélekedtem, de most már nem tudom. Nehogy azt higgyétek, hogy megszerzett, mert nem így van. El se tudom képzelni, hogy beleszeretek NamJoonba. Egyáltalán nem az esetem. Oh, miért nem azzal jövök, hogy "De hát ő férfi és én is." ? Egyszerű. Meleg vagyok. Testem akár a fűtésrendszer egy olyan fiú társaságában, akibe belezúgtam. Erre körülbelül tizenöt éves koromba jöhettem rá. Igen, akkor már a csapat tagja voltam. Ez nem is kérdéses. Hiszen az első szerelmemet is ezek közt a falak közt ismertem meg. Na, tippelnétek ki az?

-Hey, JungKookie! Gyere te is. Megyünk játszani ezzel a kis nyomival. - dörzsölte meg a magasabb fejét, miközben szóbeli meghívást nyújtott nekem a mi tengert káddal megjáró töpszlink. Boldogan csatlakoztam a maknae line másik két tagjához, ezzel is elterelve figyelmem a kialakult helyzetről.

Nos igen, a tipp helyes. TaeHyung volt a szerelmem tárgya. Nem bájos? Oké-oké, viccelek. Nyilvánvalóan Park JiMin az, aki elrabolta szívem immár négy éve. Könnyen bedühödik és ritka idegesítő személyiség, nem tud leszállni az emberről. Bár akkoriban inkább azt kívántam bárcsak szó szerint rólam ne lenne képes leszállni. Sajnos ebből nem lett semmi. Szerintem érezte, hogy különleges számomra és ezt ki is használta, de egyértelmű volt mindenki számára a heteroszexualitása. Egy ideig reménykedtem, hogy tévedünk és bármelyik nap elém állhat azzal, hogy oda van értem és járjunk. Ez nem történt meg azóta se.
Ami a csajozást illeti, még abban az időben Jimin elfelejtése érdekében kerestem magamnak egy barátnőt. A csókig sem jutottunk, mint az már kiderült. Nem éreztem semmit. Nem csak iránta, hanem egyáltalán a női nem felé. A közelségük kellemetlen volt számomra és nem azért, mert tartottam volna tőlük. A szégyenlősségemnek is megvannak a határai. Kiskorom óta nem viseltem jól a nőneműek közeledését. Talán emiatt válhattam a férfi test csodálójává. Oké, ez kezd kínos lenni.

-Hyung, miért bámulsz? - lestem hátra, kényelmetlenül érezve magam a fennálló helyzetben. A játék nem más volt, mint a Twister. ChimChim vállalva a pörgető szerepét ki is állt. Míg én, V és a kotnyeles ló, ki később csatlakozott hozzánk, a játékpályán foglaltunk helyet. Én nem is akárhogy, az apró Hyung arca felé pucsítva.

-Tetszik a kilátás. - rötyögött fel előidézve egy gyönyörű, gyors pirulást részemről.
-Zavarban van a kis maknae, hát nem gwiyeowoyo? - kezdett el húzni. - Bal láb piros.
-Na ne szórakozz velem! Pörgess újra. - adtam feladatot neki.
-Csináld vagy add fel. - utasított.
-Aigoo. - forgattam meg szemeimet és próbálkoztam meg a lehetetlennel. Ahhoz a bizonyos piros részhez a két játékos partnerem állta el az utat. Egy komplett spárgával fejeztem be a mozdulatom, ezzel együtt ki is esve.
-Gyönyörű lépés Kook-shii. Te aztán nyúlékony vagy. - tapsolt gúnyolódva a tábla felett álló.
-Mondod ezt pont te? - horkantottam fel.
-Esetleg versenyezhetnénk. - kacsintott rám kajánul, én meg azt is elfelejtettem hol vagyok, és seggre estem.
-Mi az eget művelsz ott? - nevetett ki.
-Csendet. Azt hittem itt egy szék, okay? - mentettem fel magam.
Ő komolyan flörtölt velem az előbb? Hmm.. nem kéne túlságosan beleélnem magam. Végtére is régebben is húzta már az agyam hasonló húzásokkal, mint amikor csókot akart lopni tőlem többször is és sorolhatnám. Igen, így van. Csak hülyül.
-Kookie, nem gondolod, hogy itt hagyhatnánk őket? - vizslatott engem káprázatos sötétbarna szemeivel választ várva.
-Épp egy játék közepén vagyunk, Hyung. - hívtam fel a figyelmét.
-Tudatában vagyok, de nézz rájuk. Jól elvannak. Simán kinézem belőlük, hogy a következő pillanatban már mást fognak játszani azon a szőnyegen.
-Menj már a beteg gondolataiddal. Nem is melegek. - löktem vállba, somolyogva kijelentésén.
-Ugyan, épp annyira melegek, mint ebben a házban bárki. - erre a kijelentésére felkaptam fejem.
-Most meg mi ez az elképedt ábrázat? - kuncogott felém fordulva.

Mi folyik ebben a dormban??? A Hyungjaim mindig képesek úgy meglepni, hogy a szó is belém fagyjon.

-A csodálkozó pofid nagyon igéző, mondták már? - fixírozott.
-H-hyung... ez ugye most... itt mi.. Oké, nekem ez sok. - kerestem egy ülőhelyet mielőtt elájulnék.
-Talán ennyire meghökkentett, hogy a Hyungjaid melegek? Bocsi. - fogta meg egyik kezével kezem, a másikat a combomra helyezte.
-Nem arról van szó, hogy zavarna, hiszen én is a saját nememhez vonzódom, ez tudatosult bennem, amikor... megismertelek, de az, hogy körülöttem mindenki szintúgy hasonló, mint én az... - nem találtam a megfelelő szót, de a kisebb megértően mosolygott fel.
-Megértelek. Igaz az én reakcióm más volt, de különbözőek vagyunk. Viszont.. azt mondod én segítettem rájönni az irányultságodra? - húzódott oldalas vigyorra szája.
-Ja, de azért ne bízd el magad, Hyung. Azóta már ezerszer tovább léptem. - biztosítottam.
-Valóban? Pedig abban reménykedtem így lehet köztünk valami. - tekintett oldalra tettetve szomorúságát. Jól tudta, hogy hazudok.
-Azt mondtam volna továbbléptem? Ahaha. - kacagtam kínosan. -Úgy értettem szívesen továbblépnék veled a következő szintre. - helyesbítettem.
-Én is így gondoltam. - ragadott kézen és vezetett a két jómadárral közös szobájába. -Sokáig tartott öcskös. - jegyezte meg.
-Mi?! Ha tudtad, hogy bejössz és te is érdeklődtél irántam, akkor miért nem szóltál előbb? - pattogtam egy sort, miközben az ágyra rántott.
-Park JiMin vagyok a tökéletes pasi. Alap, hogy elvárom te lépj előbb, nagyfiú. Úgy csinálsz, mintha nem küldözgettem volna jeleket éjjel-nappal. - rángatta le pólómat.
-Azt hittem csak játszol velem. - vallottam be.
-Tökfej. - puszilt homlokomra.

-Ti meg mi a vérfagyasztó gyászt csináltok? - találtuk szembe magunkat egy V-Hope-al az ajtóban, amit a nagy sietségben elfelejtettünk bezárni.

Converse High Septology - Purple Chim Version

Tipikus Szombat reggel az edzőteremben. A terem félhomályban az apró rácsos ablakok miatt amin csak korlátozott mértékben szűrődik be fény az alaksori helyre. A tér egész területén boxzsákok sokasága sorakozik és minden ami csak hozzá kapcsolódhat. A bejárattól jobbra található a ring amit jelen pillanatban senki sem vett birtokba ami ritka eset. Általában a nap 24 órájában ott püfölik egymást a perfekcióra törekvő edzsőtársak. Az idő körülbelül hajnali 6 körül járhatott. Ebből kifolyólag a teremben csupán néhány ember kóválygott készülve arra ami rá várt, az egész napos gyakorlásra. Park JiMin is ekkor érkezett. Nagy vidáman bevándorolva a terem vége felé vette az irányt. Azonban célja elérése közben megakadt a szeme valamin. Észrevett egy lányt aki elég keményen bánt az egyik zsákkal, hogy már félő volt leszakad. A leányzó nem volt kifejezetten magas, sőt a fiú nagy örömére alacsonyabb is volt nála. Hosszú szőkésbarna haja cofba kötve lengett mozgása intenzitásától. Bőre sötétebb árnyalatban csillogott az izzadtságtól. Szürke - fekete ruha összeállítása igazán emberivé tette a diadalmas szépséget. Azonban a mi lovagunkat sokkal inkább más izgatta az amazonon mintsem az előbb felsoroltak. Elámulva, vágyakozó tekintettel vizslatta, mígnem magához tért és elindult cuccát letenni, hogy ő is nekikezdhessen annak aminek mindenki. Egész nap próbált összpontosítani, de minden gondolatát a nem messze tőle létező lény kötötte le.
"Aigoo, olyan szexi" - suttogta magában alsó ajkára harapva, a nőstény irányába tekintve. Végül megelégelte a dolgot és nap végeztével elhatározta beszélni fog kiszemeltjével. Úgy határozott megvárja míg induláshoz készülődik és akkor gyorsan leszólítja. Így is tett. Azzal viszont nem számolt, hogy ők lesznek az utolsók akik elhagyják majd a helységet. A lány kitartóan végigküzdötte az egész napot és egy csepp fáradtság látszata nélkül kapott egy törülközőt nyakába, pakoláshoz kezdve.
Oh, te még itt vagy? - tekintett lesokkolt áldozata felé.
Ah, én.. igen. Tudod.. Lehet, hogy most furának fogsz gondolni, de szeretnék mondani neked valamit. - zavarodott meg.
Igen? - mosolygott a srác irányába aki most mintha csak egy iskolában felelés előtt álló kisgyerek lett volna.
Oda vagyok a Converse-dért. - bökte ki meghajolva, mire a másik felnevetett.
Köszönöm, Oppa. - érintette vállon az előtte meggörbült bizarr fétissel rendelkező illetőt, ki egy kérdő nézéssel illette.
Mi ez a tekintet? Talán zavar a megszólítás? - tapogatózott.
Nem, dehogy. Csak nem értem honnan tudod, hogy én vagyok az idősebb?
Igazad van. Elnézést. Megszokásból jött. Tudod a hímneműek nem gyakran tesznek nekem olyan megjegyzéseket, hogy tetszik nekik a cipőm. - hajolt meg mpst ő, bocsánatkérésképp. - Elnézést ha túl közvetlen vagyok, de esetleg megkérdezhetem, hogy... Homoszexuális vagy? - kémlelte kíváncsian, de mindeközben elfogadón.
Úgy nézek ki? - kacagott kínosan.
Őszintén szólva nem. Igazán férfias vagy, de sose lehet tudni. Nincsenek sztereotípiáim. - magyarázta.
Ha elárulok neked egy titkot akkor megígéred, hogy megtartod, ha Kim NamJoon Hyung is támadna le se mondod el senkinek? - suttogta komoly arccal mégis kicsit humorosan hatva.
Igen. - bólintott.
Nem vagyok meleg. Converse High szexuális vagyok. De shh.. - mutató ujját szája elé tette.
Mi? - rötyögött fel társa a már fél órája sötét teremben.
Nem viccelek, ne nevess! - vett fel sértett hangsúlyt.
Mianhae, de ez igazán érdekesen hangzik. Ez azt jelentené, hogy bejön neked a cipőm? - hajolt közelebb beszélgetőpartneréhez.
Nem, ez azt jelenti, hogy te jössz be ebben a cipőben. - a mondat elhangoztával a levegő is forróbbnak tűnt a két fiatal között.
Aha, de ha én most ezt leveszem akkor elveszítenéd az érdeklődésed és csak egy átlagos személy leszek neked igazam van? - informálódott.
Valószínű. - felelt a magáról egyre inkább abnormális képet kialakító.
Nos akkor.. Találkozunk holnap. - kapta fel táskáját a hölgyemény és lassan kiviharzott az ajtón egyedül hagyva a felingerelt hímet.
-Faszba. - szaladt ki száján.

Az elkövetkezendő nap a túltengő őserő alig várta, hogy újra próbálhassa a dolgot, de meglepetésére a várt hatás elmaradt, mivel aki miatt annyira izgult jelen sem volt aznap. Este 5 óra körül járhatott az idő amikor egy nő nemű személy lépett be. Haja rövid volt, ruhája egy macskanadrágból és egy bő pólóból állt, lábain Raf Simmons cipők virítottak. Az említett egy boxzsákhoz lépett és püfölni kezdte azt. Nagyjából 3 óra telhetett el így. Eztán megfogta cuccait és kivándorolt. JiMin soha életében ezelőtt nem látta őt, de mégis olyan ismerősnek tűnt. Aztán oda ment hozzá.
Szia, kisfiú.  Érdekelne valami? - kacsintott rá.
Tessék? - lepődött meg az ajánlaton. -Kérem ez nagyon kedves, de inkább kihagynám. Nem találom magát vonzónak. Ezer bocsánat!
Micsoda egy gyerek. - csodálkozott mormogva.
Amint az erősen valakire emlékeztető lány elhagyta a termet főhősünk íriszei az ajtóra szegeződtek. Plátói szerelme sétált le a lépcsőkön teljes életnagyságban ő pedig ahogy meglátta szíve heves dobogásba kezdett. Nagy dolgokat várva kémlelte szíve éltetőjét, de attól még egy apró átfutó pillantást sem kapott. Balszerencsésként elkönyvelve ezt a napot rogyott le összeszedni dolgait.
Hé, HaeJi vagyok. Emlékezz erre!- landolt egy törölköző a nagy farú fején, de mire megfordult a dobót már a kijáratnál találta, ki visszatekintett egy minutumra aztán lelépett. Némi zavart idézett elő ez a mi kis hősünk agyi rendszerében, de boldogan hagyta el a "csajozása" színhelyét.


Harmadnap a történet hasonló lefolyásban zajlott, ahogyan előzőleg kivéve, hogy a Raf Simmons maffia helyett, most egy sima converses hölgyemény aranyozhatta be a mi eperkirályunk Hétfőjét. Fenékig érő haj, rövid szárú fehér converse, fehér nadrág és kék spagettipántos top. Az összeállítás nem volt szokatlan, de ebből a rétegből pont kiütött. Mintha csak eltévedt volna shoppingolni menet. Jimin sajnálatára aznap sem hagyta ki az új lány a zaklatásból. Úgy érezte már komolyan mindig minden új tag megtalálja és zaklatja. Persze a főnök így is sokszor megkeresi azzal, hogy figyeljen az újoncokra, de az, hogy azok az új húsok lányok akik még nyomulnak is rá. Ezt nem szokta meg és kezdte idegesíteni.
Oppaaaa.... Segítss!! Nem tudom felvenni a kesztyűm. - sipítozott a plázacica kinézetű.
Nyugalom, megoldom. - húzta fel a védőfelszerelést a macska macskaira, míg az mellette dorombolással töltötte az időt.
Kész. Annyi a dolgod ezentúl, hogy ütöd a nagy zsákot amilyen szívósan csak kifér a csövön. - mutatott a boxzsák közepe felé.
Értettem mester. - tisztelgett matrózhoz méltóan. -De nem tartanál nekem egy kis bemutatót előbb? Ha szépen megkérlek. - pislogott kiskutya szemekkel segítője felé.
Ahh, rendben. - kezdte el a demonstrációt, míg "nézőközönsége" azt ecsetelte milyen jó erőben van és milyen vonzó ahogyan az ütéseket viszi be.
Ha csak azért jöttél ide, hogy élvezkedj akkor akár el is mehetsz! Arra van kijárat! - jelzett az ajtó felé dühösen.
De hát én.. - vágott elszontyolodott, de mégis felháborodott arcot és kifutott.
Úgy tűnik ez már egész jól megy. - könyvelte el magában taszítása megnyerőségét. Ahogy ez elhangzott a nyílászáró újból megnyílt és megint csak belépett akire reggel óta vár.
HaeJi! - motyogta magában.
Hé, okoska! Gyere! - szólította fel az ábrándozó erőember a ring mellől. Jimin szép lassan közelebb sétált és meglepődve tapasztalta, hogy megszólítója komolyan küzdőtárs felhívást kezelt irányába.
Örülök, hogy itt vagy, de nem szeretnék veled harcolni. - lépett a ringbe békésen, szeretetteljesen nézve ellenfelére.
Pedig igenis fogsz. - bökte mellkason. -Csak nem hiszed, hogy megúszod anélkül, hogy megüsselek? - kezdett egyre frusztráltabb lenni.
Rendben. - készült fel ő is a menetre. - De mégis miért akarsz megüt.. - mondatát befejezni nem tudta egy gyomortalálat miatt amit a ringben kapott.
Mivel megérdemled. Itt vársz engem és egyfolytában úgy vizslatsz akár egy kiskutya. Idegesítő vagy! - sírta el magát a küzdő tér közepén.
Én, sajnálom. - próbált közelebb kerülni, hogy megvigasztalhassa, de a lány nem kért belőle.
Ne gyere közelebb és ne kérj bocsánatot! - parancsolt rá feldúltan.
Itt vagyok lassan 1 hónapja. - tárta fel az igazságot.
1 hónapja?! - döbbent meg ChimChim.
1 hónapja és te a fáradtságot se vetted arra, hogy észre vegyél. Aztán 3 napja oda jöttél hozzám a furcsa fétiseddel. Egy pillanatra komolyan elhittem, hogy érdekellek. - horkantott fel. - Jó vicc volt. Tudod én kezdettől fogva figyeltem rád és érdeklődtem irántad amit szerintem még a többiek is észrevettek.Te pedig elkezdesz velem játszadozni. Hát beszálltam. - vallott színt. -Eredetileg csak tesztelni akartam megáll e az amit mondtál. Semmi kétség, nem hazudtál. Tényleg csak a cipőm érdekelt. Ez a hülye cipő. - rágatta le lábairól az élénk lila tornacipőket és dobta el. -Közbe azért elismerem jól is szórakoztam. Szivatni téged a világ legjobb dolga. Bár nem mondom azt, hogy köny.. - kapta le Jimin, HaeJi-t túltengett tesztoszteronszintje jóvoltából, mire az egy jókora pofont kevert le neki.
Ne szórakozz velem, tökfej! - dühödött be ismételten.
Te túl szexi vagy cipő ide vagy oda. - kapta félvállra az őrjöngő esztétikumot. -Előtte is vonzódtam hozzád a cipő csak rásegített a beismerésre. Ugye, TaeJi leader-nim? Vagy hívjalak inkább apeonim-nek? - vigyorgott teli szájjal elcipelve szíve választottját a népes publikum elől.


- - - -
apeonim - após
leader-nim - itt a box terem vezetőjére céloztam