Ez baromi kínos volt. Égett a képem, mint még soha életemben amikor Tae és HoSeok rajtakapott engem és JiMint az ágyban. Mondom ezt úgy, hogy nem is csináltunk akkor még semmit. Nada. Még mindig szűz vagyok. Sírni fogok. Kivagyok.
-Ne légy már ilyen letört. - vigasztalt a kisebb a kanapén ülve. -Bocs, hogy elfelejtettem bezárni az ajtót. - esdekelt megbánó arccal.
-Semmi gond, csak úgy örültem, hogy végre megtörténik erre...
-Ez az én hibám, szóval most rendbe hozom. - ült az ölembe.
-Te meg most mit? - keltem volna fel, de nem mozdult. Pontosabban mozdult, csak más volt a célja, mint nekem.
-Ahh - sóhajtottam fel, miközben ő éppen rajtam mozgolódott eper fenekével. -Állj le. Ha ott ránk nyitottak, itt még nagyobb a lehetőség arra, hogy észrevegyenek. Egyszer éppen elég volt. - próbáltam lenyugtatni, de nem ment. Be volt indulva.
-Mi van, már nem kellek? - érintette meg gatyán keresztül a kis énem. - Ez nem ért egyet veled.
-Csak menj. - nyökögtem elküldve a lényt, akit olyan szívesen félvállra fektetnék most, de nem lehet. El se hiszem, hogy belement a velem való szexbe és pont én zavarom el őt. Hülye vagyok én? Vágyakozva tekintettem távolodó feneke és sértődött alakja után. Fene, megint megcsináltam. Az utóbbi időben nem megy túl jól a sorom.
-Hé, Kookie! - rám sem tekintve szólított le csapatunk legantszociálisabb tagja. -Szeretném megmagyarázni azt az esetet. Tudom, hogy annak már egy hete, de nem tudok nyugodtan aludni, míg ezt nem tisztáztuk, pedig tudatában vagy, hogy az alvás a mindenem. - magyarázott.
-Nem érdekel. Nam Hyung kikezdett veled is, ahogyan velem, ennyi. Nincs semmi gond. Nem haragszom rád. - kérleltem az eget, hogy ennyi elég legyen a tűzlovag lekoptatásához. Nem hallgatott meg.
-Ez nem így van. Nem nyomult rám. Hülye lenne. Az életbe nem kezdenék vele. Seme vagyok. - vette sértésnek, még a feltételezést is.
-Nem igazán érdekelt. - motyogtam.
-JungKookie, Nam csak bizonytalan lett, ezért a segítségem kérte. - vezetett be.
-Bizonytalanság, segítség, miről hadoválsz? - értetlenül bámultam rá az összefüggést keresve.
-NamJoon eddig heteroként tengette mindennapjait, aztán jöttél te. Bevezetett, hogy a forgatáson mondtál neki dolgokat és felindultságból megcsókolt téged. Arra volt kíváncsi, hogy másnál is azt érzi e, mint nálad. Én meg gondoltam, rendben van. A haverom, így bevállaltam, hogy segítek neki. Egy csókba nem halok bele úgy mint te.
-Tudod hova menjél! - háborodtam fel. -Azt hiszed beveszem ezt a maszlagot? Ne nevettess már.
-Ha nem hiszel nekem, akkor menj és beszélj vele. - küldött az ellenségem karjaiba.
-Megpróbáltam. Tárgyalásképtelen alak. Letámadott és az álló lomposát is megismertette velem. Elmehet a halálba. - dühöngtem visszaemlékezve a felháborító történtekre. YoonGi felnevetett.
-Ne légy ilyen hárpia, töki. Örülj neki. Rájött, hogy tényleg te kellesz neki és egy kicsit beindult. Megesik. Mintha ti Jiminnel nem...
-Az teljességgel más. - vágtam rá.
-Miért is? - érdeklődött.
-Mindketten akartuk. NamJoon viszont csak letámadott, leszarva azt én mit akarok. - durcáskodtam.
-És mit is akartál? - tette fel a kérdést mire magam sem akartam és nem is tudtam válaszolni.
-Hogy mit? Hagyjon békén, azt akartam. - mondtam, de még magam sem hittem el.
-Ne hazudj, nem érdemes. RapMon elmondta, hogy mikor lefogott meg sem próbáltál ellenkezni vele, csak aztán megijedtél.
-Ez szemenszedett hazugság. - védekeztem.
-Az lenne? Nem hiszem. - méregetett.
-Oké, kussolj, törpe Hyung! - keltem fel az elnyomás ellen.
-Nem értem, hogy miért kerülöd, ha téged is érdekel. - elmélkedett.
-Egy szóval sem mondtam, hogy kedvelném, vagy hogy éreznék bármit is iránta. Egyébként is nekem itt van ChimChim Hyung. Most, hogy kiderült ő is érdeklődik irántam, semmi akadálya annak, hogy összejöjjek vele.
-Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? Három év alatt sok minden változik. Tuti, hogy még mindig azt érzed, amit régen? - nézett rám olyan tekintettel, mintha a vesémbe látna.
-Te meg honnan tudod, hogy én három éve...? - képedtem el. Ennyire gyorsan terjednének itt a hírek? Beszarok azon, hogy már lassan négy éve élek együtt ezekkel az emberekkel és eddig mintha teljesen mások lettek volna. Lehullt a lepel és nem tudom ennek most örülnöm kéne e vagy inkább aggódni miatta.
-Ne próbálj meg elbizonytalanítani! - szorítottam össze szemeim.
-Eszem ágában sem volt, de ezek szerint mégis sikerült. - húzódott mosolyra szája. - Hívom Nam-ot. - kelt fel és indult meg.
-Mi?! Eszed ágába se jusson. - nyúltam utána, de hiába. Francba, francba. Most mi legyen? Elbújjak? Mégis hová? Bárhol megtalálna. Fuck, fuck. Oh maknae lelkem védje az ég. Ahogy meghallottam Nam-ot közeledni elbújtam a kanapé mellett. Hátha nem vesz észre és vissza megy. Reménykedtem benne, de két fehér converse jelent meg a szemeim előtt és tudtam itt a vége.
-Most szerelmi vallomást várnál? - vakargatta tarkóját kínosan nevetve, kezét felém nyújtva.
-Szükségtelen. - tekintettem el, és foglaltam helyet az ülő alkalmatosságon.
-Figyelj, bocsánat a múltkoriért, de ez a helyzet még nekem is új. Sohasem kezdtem még fiúval. Nem tudtam mit mondhatnék. A forgatás utánira.. nem akartam, hogy a többiek megtudják, valami nincs rendben velem. Bár még én se voltam tisztában magammal. Megkértem Sugát, hogy segítsen nekem, mivel ő jártas az ilyesmiben, de akkor jöttél te. Mikor úgy berontottál és leoltottál a sárgaföldig, tudtam, hogy vonzódom hozzád. Olyan édes és amellett szexi voltál akkor, nem bírtam megállni. Gondoltam, mindent vagy semmit alapon megpróbálom még egyszer. Hiszen az első alkalommal sem tettél semmit. Az..
-Jó, hogy nem tettem semmit. A csapatom hetero leadere lesmacizott a forgatás közepén!! Örülök, hogy nem ájultam el a döbbenettől. - fakadtam ki.
-Igaz azt nem kellett volna, de már megtörtént. Visszatérve, amikor tegnap sem pofoztál fel csak fenyegettél, aztán készségesen belementél a dologba, megnyugodtam. Az ellökésre nem számítottam. - vallott színt.
-Az istenverte lekap, szinte már megerőszakol és nem hitte volna, hogy ellököm. Pofám leszakad rajtad. - kacagtam hitetlenül.
-Nem túlzol egy kicsit? Nem nevezném erőszaknak azt, amikor a másik fél nem is ellenkezik. - javított ki.
-Lefogtad a csuklóimat és az ajtóhoz szorítottál! - frissítettem fel emlékezetét.
-Meg se szorítottam. Ha akartál volna simán kikapod a kezed és fejbe vágsz, de nem tetted. Ez jelenthet valamit, nem gondolod? - nézett iszonyat közelről az arcomba, ezzel nyomatékosítva mondanivalóját.
-Nem gondolom. Kényszerhelyzet volt. - fordítottam el arcom, ami ebben a pillanatban valahol a pirospaprika és a metál vörös között járhatott.
-Kényszerhelyzet, mi? És most miért pirultál el? - próbálta keresni a szemkontaktust.
-Ez is az. Az aurámba másztál! - pillantottam rá egy másodperc erejéig.
-Valóban? - jött még közelebb és csókolt rá nyakamra. Borzongató érzés volt. Fene egye meg azokat az ajkakat. Tényleg ki vagyok tőlük.
-Ezt ne csináld! - parancsoltam rá.
-Micsodát? - hajtotta végbe újra a bizonyos cselekedetet. Nyöszörögtem egyet. Miért nyöszörögtem?! Maradjak már jó mélyen csendben! Miután nem érkezett több őrjítő "ajándék", felé vetettem tekintetem. Végigmért perverz tekintettel és megnyalta szája szélét, de olyan erotikusan, hogyha lány lennék tuti hatszáz, hogy benedvesedem. Mekkora mázli, hogy hímnemű vagyok. Várjunk... Visszavonom. Nem az. Bassza meg... Valaki állítson le, kérem. Az egyetlen szerencsém, hogy lábaimat átkarolva ücsörgök ezen az átokverte kanapén, így nem látszik, hogy felizgatott előbbi húzása. Bevallom baromira szorít és fáj, de nincs az az isten, hogy lehetőséget adjak neki az észleléséhez. Szenvedő fejet vágva tűrtem, hogy megváltoztatva előbbi döntését nyakam felé közelít, és beleszív. Ezt ne. Kérlek, csak ezt ne.
-Állj le, de nagyon gyorsan. - nyökögtem fájdalommal a kimondhatatlan részeimnél.
-Mert ha nem akkor mi lesz? - kínzott tovább a szívtelen, attraktív szörnyeteg.
-Ha nem, akkor sírni fogok. - közöltem, és nem hazudtam. Ha ez így megy tovább, kis kookie sajgása meg fog siratni. Segítsen már valaki! Csessze meg. Miért izgultam fel erre a két lábon járó .... ugyan kit áltatok? Hyung egy szerfelett megbabonázó vonzással rendelkező lény. Sokan csunyának tartják, és bevallom az elején még én sem gondoltam másként, de minél többet lát belőle az ember, annál kecsegtetőbbnek látja. A többel, nem a ruha alatti dolgokra célzom, mivel nem szoktam őt bámulni. Az intelligenciája, az erősségei, az akcentusa, a magabiztossága, a sajátos stílusa és te jó ég az a hang. Ki a fene ne akarna az ágyban egy ilyen szájból egy olyan nyögést hallani a fülében? Oké, Tae-val nem szállhat versenybe, de az a srác, mint az öcsém, úgy is, hogy ő az idősebb. Nem akarom megbántani Jimint most, hogy bevallotta az érzéseit, de én sem hazudhatok tovább. Olyan egy éve, amikor japánban szintén egy szobában voltunk és egy kicsit becsiccsentve társalgott velem az éjszaka közepén. Az volt a pont, amikor megfogott. A beszélgetés lényegtelen, megmagyarázni se tudnám mi fogott meg akkor benne. A hangja, a szoba, a légkör, a csapzott, mégis szexi megjelenése, hogy még részegen is tudja mit beszél, vagy a flörtölése. A flörtölése, amikor majdnem megcsókolt és én akartam, hogy megtegye. A pokolba is. Leengedtem térdeimet, megjelenítve problémám szemei előtt. Szája vigyorra húzódott, szemeiben vágy csillogott, arcán és testéből beindultság és öröm keveréke volt leolvasható.
-Jobb volt szenvedni? -rótta fel nekem.
-Igen, sokkal jobb. - sértődtem meg gúnyolódásán.
-Ennyire nem kedvelsz engem? Inkább élsz át kínokat, minthogy velem légy.- szomorodott el. - Jobb lesz, ha itt hagylak. - vette az irányt kifelé.
-Ha elmész isten biza elkaplak éjszaka, és kikötözlek kint a francba! - kiáltottam utána. Fülig érő szájjal tekintett vissza rám. -Ez neked köszönhető, szóval hozd helyre! - fordultam el újból.
-Megdughatlak? - egyenesen a közepébe. Szívem megállt dobogni a kérdéstől. Ha ittam volna, épp most köptem volna ki.
-Te.. Ah.. Arg.. Erre nem válaszolok. - kulcsoltam össze karjaim, mint egy díva, úgy bámultam nagy serényen a falat mellettünk.
-Értettem. - kapott fel szobánk felé véve az irányt.
-Ezt komolyan gondolod? - képedtem el.
-Ennyire komoly még sohasem voltam. Szerencsére ez a mi szobánk, így ide úgyse jön senki rajtunk kívül, de arra az esetre ha mégis, bezárom az ajtót. -közelített felém, én pedig újra beparáztam.
-Vá-várj. Visszavonom. Visszavonom. Ha-ha-ha. Vicceltem. Vicc volt. - sápadtam el tapasztalva, hogy nem fog leállni. Elterített az ágyon, akár egy új abroszt, gyengéden, de biztosan fejem felett lefogva csuklóimat, ahogyan a múltkor is. Nyakam kezdte csókolgatni és szívogatni, ami merevedésemen nem sokat segített. Tudja, hogy kell gyötörni az embert. Sajnálatomra az intenzitásával együtt a hanghatás is nőtt, ami belőlem származott. Pólóm alá nyúlt hideg kezeivel, amik forró bőrömnek nem kicsit estek jól. Látta zavart arcomat, így nem vetkőztetett le, úgy próbált hatást elérni. Mikor érezte, hogy ez így nem megy olyan jól, mégis lehámozta rólam a felesleges darabot, úgy folytatta küldetését. Végig csókolta felső testem, amivel sóhajokat és nyöszörgéseket idézett elő belőlem, főleg miután nem egy helyen kiszívta a bőröm. Félő, hogy mások azt fogják hinni, valami nagy bunyó vagy bántalmazás áldozata voltam. Levéve a gatyám haladt tovább testemen rápuszilva a nyomorgatott alanyra, kiszívva belső combom egy pontját. Már, ha akarnék se tudnék ellenkezni, nincs erőm megszólalni. Kényeztetésem után magáról is ledobta a textilt és felém tekintett.
-Csak csinálj már valamit! - kerültem tekintetét. Túl zavarba ejtő Azt kérni tőle. Lehúzta alsógatyám, mosollyal arcán, közvetlen puszit is szórt a kicsi énre, ami halálos volt, aztán feldugta egyik ujját.
-Egek ura! - kiáltottam fel.
-Az isten balcsapása vagyok, de majdnem talált. - érzett jót reakciómtól.
-Miért is engedem én ezt meg neked, Hyung? - tettem fel a költői kérdést.
-Talán, mert bejövök neked. Nagyon.
-Azért ne szállj el magadtól. Sose mondtam, hogy bejössz. - tiltakoztam.
-Te nem, csak a tested. Az nekem elég. Bár egy "Felizgulok tőled Hyung" vagy egy "Szeretlek", nem esne rosszul. - bámult rám.
-Mi? Most elvárnád, hogy ilyesfajta balgaságokat hordjak össze? - vontam kérdőre.
-Ahogy mondod. De abba is hagyhatom, amikor csak úgy tartja kedvem. - dugta fel még egy ujját mire felordítottam.
-Ne is számíts ilyenre. - utasítottam el.
-Akkor azt hiszem, itt be is fejeztük. - kezdte kihúzni magát belőlem. Ijedtség fogott el. Gyorsan reagálni akartam.
-Felizgat az eszed, a stílusod, a hangod és a tested együttese és egy éve japánban, azt hiszem beléd szerettem. - nyögtem ki gyorsan valamit, de el se hiszem, hogy pont az igazságot kellett elmondanom. Hirtelen óriási fájdalom fogott el és megéreztem egy nagy tárgyat odalenn. Később kiderült, hogy nem tárgy volt, hanem kicsi Nam, aki olyan hirtelen került a hátsó ajtómon belülre, hogy azt nem is értettem.
-Sorry. - bökte ki eltorzult arcomat látva. Átkarolva húztam átható csókba.
-Azt elárulnád miért is volt erre a "bevallós" cuccra szükség? - kémleltem.
-Jiminnek elárultad, hogy belé zúgtál. Nem akartam különb lenni, mint ő. - őszinte roham hatott át rajta.
-Soha nem lehetsz olyan, mint ő, Nam Hyung. Jiminnie, akár egy pillangó. Tánctéren csodálatos, kedves, apró, cuki, de könnyen fel lehet húzni és olyankor nagyon agresszív tud lenni. Hiperaktív és idegesítő, olyan srác, akinek a jókedve ragadós, akárcsak HoSeoknak. Ha ránézel, átjár a szeretet és késztetést érzel, hogy jó erősen magadhoz szorítsd őt és el se akard engedni. Ének szinten, az az orgazmus színvonalú hang amit nyújtani tud elképesztő, és egyre csak fejlődik. Minden szempontból tökéletes. - ecseteltem.
-Ah... - hajtotta le fejét.
-Míg itt vagy te. 148-as IQ-d van, ami meg is látszik, mind a viselkedéseden, a dalaidon, a stílusodon és a tudásodon. Te sohasem lehetsz olyan, mint ő. Senki sem lehet olyan, de olyan sem mint te. Példás vagy, az egyik legjobb vezér, imádok benned mindent, túl tökéletes vagy, még az átkozott ügyetlenségeddel együtt is. Folyamatosan benyúlod a cuccaimat és elveszted vagy eltöröd, de vissza adni sose adod. Nem mintha nem lopnám vissza. Olyankor még becsesebbek, hisz te is használtad őket. Az egész lényedért oda vagyok és már nem egyszer ecseteltem neked a csodálatosságodat, remélem nem várod el újból. Ah... - szövegelésem végére belém lökte teljes hosszát és mozogni kezdett. -Én itt lenyomok neked egy egész monológot, te meg megdugsz? - háborogtam.
-Így fejezem ki a hálámat, és nem dugunk, hanem szeretkezünk. Mivel beismerted, hogy szeretsz.
-Cöh. - ejtettem el. Bár sértettnek tettetem magam, azt nem tagadom, hogy a Nammal való közösülésem jobban nem is sikerülhetett volna. Kifejezetten élvezetes volt és tényleg odafigyelt és vigyázott rám. Most már teljesen biztos lettem abban, mit akarok. Fájni fog a szívem, mert Chim Hyungot vissza kell utasítsam a történtek után, de beleszerettem isten csapásába.
-De nehogy azt hidd elfelejtem neked, hogy majdnem megcsókoltad YoonGi-t. Piros Converse, mi? - róttam fel neki eggyé válásunk után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése