Esküszöm az enyém a világ legrosszabb és legidegesítőbb szobatársa. Imádkoztam, hogy csak hadd kapjak valaki normálisat, mondjuk az én hű ló pajtásomat, vagy az apró lábú cukiságot, akit mindig szétszívatok, erre az élet fintora, hogy a sors szívatott meg engem. Egy szobába kerültem a csoport legidegőrlőbb személyével. Nem elég, hogy mindenfelé széthagyja a cuccait és baromi hangos tud lenni még szobán kívül is, de egyfolytában ellopkodja a cuccaimat. Aztán vagy elveszti őket vagy eltöri, de visszaadni nem áll szándékában. Hihetetlen, hogy ő a vezetőnk. Egy ilyen istencsapása alakot ki a halál nevezne ki kapitánynak bárhová? Komolyan. Meg áll az eszem.
-Kook, nem láttad a conversem? A párnak csak az egyik felét találtam meg. - kotorászott az ágy alatt serényen az emlegetett.
-Nem, nem láttam. De minden bizonnyal itt lesz valahol, csak keresd tovább. - rá se hederítve szartam le jelenlegi problémáját.
-JungKookie, ne légy ennyire szívtelen! Igazán segíthetnél megkeresni! - zajongott tovább.
-Meg a halál. - koptattam le ridegen.
-Elgondolkodhatnál kivel is beszélsz. Ha nem emlékeznél én vagyok a leader, azt meg ne is említsük, hogy még idősebb is. - szidott le.
-Oh, a nagyságos szörnyeteg felszólalt, de félek. Nem tudom mire fel viselkedsz ennyire fellengzőn, miközben független a vezetésedtől nagyobb csapás vagy, mint egy a szobába keringő gömbvillám. - szurkálódtam.
-Szóval így állunk. - kelt fel megtalálva a cipője párját és komoly arckifejezéssel elhagyta közös hálónk. Bár nem feltűnően, de úgy tűnt megsértettem.
Bevallom kicsit bűntudatom lett a történtek után. Baromi idegesítő srác, de mégsem érdemli meg, hogy ehhez hasonló dolgokat vágjak a fejéhez. Főképpen úgy, hogy tudom mennyire érzékeny erre a témára. A rajongók is szórakoztak már a kárára a nem régiben történt földrengés alkalmával és már csak tudom mennyire rosszul érintette. Hisz már akkor is egy helyen osztoztunk. Én vagyok a legrosszabb, nem igaz?
*Pár nappal később*
NamJoon az eset óta változatlanul a sértett, komoly oldalát mutatja felém 0-24ben, ami mostanra kicsit már kezd felhúzni. Aztán a Wings forgatásán valami megtört bennem. Jelen voltam, amikor Hyung jelenetét forgatták azzal a bizonyos telefonfülkével, amin a mi gyilkos alienünk közlendőjéhez juthat hozzá. Őszintén szólva nagyon szeretem ezt a történetet. Talán bonyolult és nem fejthető meg egy könnyen ha a külső szemlélő nézőpontjából figyeljük meg, de mégis olyan izgalmas. Értetlenül is. Míg ezen agyaltam magamba fordulva, a jelenet folyamatosan zajlott. Elszállt elmémet egy sípolás élesztette fel a megidézett világából. Körbetekintettem realizálni próbálva mi is lehetett a leállás oka. Az ok nem volt más, mint maga a jelenet főszereplője. RapMon végigbénázta az egész forgatást. Hol a telefon zúgott fénysebességgel a föld felé, hol a lánc szakadt le az ajtóról, sőt az ajtó is betört és csukhatatlanná vált. A rendező kezdett azon gondolkozni, talán ki kéne vennie ezt a jelenetet. Láttam, ahogy Nam felmérve a helyzetet szétesve magában motyorászott. Édes istenem! Hogy a francba tud ennyire édes lenni? Nekem meg mégis mi a frász bajom van, hogy ilyeneken jár az eszem?! Mindenesetre bűnbánásom jeléül elhatároztam segíteni fogok neki valahogy. Közelebb léptem hozzá hátára simítva kezem, ezzel jelezve jelenlétem.
-Nam Hyung, ne légy ennyire feszült. Menni fog, én hiszek benned. Te vagy isten csapása, de attól még az a srác is te vagy, aki bátran minden körülmények között a Bangtan élére áll és kitart mellette tűzön-vízen át. Te, aki cseszett jó szövegeket ír, kimondhatatlan stílussal és tánc stílussal rendelkezik, és kifejezetten jóképű és maszkulin, még Bunny ruhájában is. Perfect angol vagy, ami csakis a saját magad érdeme és emellett még egy zseni is. Tudod mit kedvelek benned a legjobban? A higgadtságod. Bármi történjék képes vagy nyugodtan ülni a seggeden és oda sem hederíteni. Egyszerűen lenyűgöző vagy. Amióta csak ismerlek ezt gondolom rólad. Igaz néha be tudok tőled gyogyózni, de örülök, hogy ismerhetlek és barátomnak, vezetőmnek mondhatlak. Felnézek rád Hyung. Szóval nem engedheted, hogy egy béna kis telefonfülke kifogjon rajtad. Fighting, meg tudod csinálni. - emeltem meg öklöm és vigyorogtam rá biztatón. Ő pedig...
... lekapott és folytatta a forgatást. Se felfogni, se megérteni nem tudtam e cselekedetét. A segédek elvezettek a színhelyről, majd kiugró szemekkel sétáltam ki az ajtón a folyosóra. Mi a tetves ménykű történt az előbb? He?! HoSeok és TaeHyung jött velem szembe, akik meglátva ábrázatom röhögni kezdek és feltették a nagy kérdést. "Mi történt?" Ha én azt tudnám...
-Kuss legyen. - dühödtem be.
-Mi a?! - lepődött meg Hobi a szokatlan modoromtól. - Tán megjött a havid? - megjegyzésére a magasabb felkacagott.
-Ha-ha. Irtó humoros vagy, Hyung. - tartottam fenn a feszült légkört.
-Na mond el szépen HoSeokie Hyungnak mi baj van. - gügyögött.
-Hogy mi baj van? Az ég világon semmi. Azon kívül, hogy NamJoon Hyung lesmárolt az előbb. - akadtam ki.
-Lesmárolt?! - döbbentek le.
-Ahogy mondom. Tartottam neki egy lelkesítő beszédet, mert annyit bénázott a Reflection forgatásán, mire Bumm. Derült égből villámcsapás.
-Nam meleg lenne? - kerekedtek ki meglepetten a két barát szemei miközben egymást bámulták.
-Nem tudom meleg e vagy sem, de magyarázatot akarok! Aish, úgy pofán sóznám ide vagy oda az a 3 év. - folytattam a kikelést.
-Nyugalom. Biztos van rá valami kielégítő magyarázata. - védte a vétkest a póni.
-Ajánlom is neki. - kulcsoltam össze karjaim mellkasom előtt ingerülten.
-De mégis miért vagy ennyire felháborodva? Csak egy csók. Túléled. - mondta J-Hope, aki a körülmények alapján nagyon arra játszott, hogy elküldjem melegebb éghajlatra. Válaszra sem méltattam, mire V nagy okosan felszólalt. Megfojtom egyszer a srácot.
-Ez volt az első csókja. - leplezett le ugrálva, vigyorral arcán.
-Gyere csak ide!! - mentem volna neki, de valaki hirtelen lefogott.
-Hékás, nyugszik! - utasított rendre.
-Ahhoz képest milyen kicsire nőttél nem vagy semmi. - küldtem felé egy huncut mosolyt.
-Kicsinállak! - vicsorgott rám. Jóízűen felnevettem reakciójára. Imádom baszogatni. Annyira kis cuki.
-És, miről ment a szócséplés? Nem gyakran találkozom olyan szituációval, amikor le kell állítani a goldenünket.
-RapMon elvette az els.. - fogta be a szőke megcsonkított angyal száját a placebo függő remény.
-Monnie megint lenyúlta valamid? - kérdezett rá a nyilvánvalóra az újdonsült jövevény.
-Fasza. Már csak YoonGi hiányzik és mindenkinek a tudtára jut. - képtelenkedtem.
-Ennyire hiányzom? - lépett elő az emlegetett.
Hülyét kapok. Lőljetek le, öljetek meg, lökjetek le egy hídról. Lehetne ez még ennél is kínosabb?
Ahogy ezt gondolatban kimondtam valóra is vált. Komolyan, hadd haljak meg, please.
-Mi a helyzet, skacok? - került elő a személy, akit a hátam közepére se kívántam.
-Minden oké, Hyung. Megvagy a Reflectionnal? Hallottuk, hogy ismételten megloptad Kook-shiit. - válaszolt azonnal Jimin. Egyem meg, szeretem őt, de most szívesen elhallgatattam volna.
-Yeah. Kész vagyok, de nem tudom miről beszélsz. - sétált el mellettünk az autónkhoz indulva.
Te most szórakozol velem?
Aznap este minden olyan volt, mint általában a lelki és ideg állapotomat leszámítva. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Elhatároztam, hogy amint befárad a hálónkba, letámadom. Mármint a kérdéseimmel. Eszem megáll, hogy zavarba jöttem ennyitől.
A tervem azonban kudarcot vallott. Ugyanis az az istenverte baszott bejönni hozzám. Nagyjából fél 1ig vártam, aztán betelt a pohár. Kipattantam ágyamból keresésére indulva.
-Kim NamJoon te ég átka, hol a halálban vagy?! Bújj elő, hogy leszedhessem a fejed!! - sziszegtem a fogaim közt, akár egy őrült gyilkos, ki az áldozata vérére szomjazik.
Természetesen nem szomjaztam én semmire. Egyszerűen csak felkúr, hogy először kiakaszt, megsértődik, mondhatni szinte bocsánatot kérek tőle, mire tesz egy olyat, amitől a szőr is feláll a hátamon, végül letagadja. Milyen ember az ilyen? Jó, tudom. Nekem is van nem kevés hibám és ha nem szólom le, akkor ez az egész hallomásból se esik meg, de akkor is. Kibuktam. Duh.
Nem kellett sok idő mire ráleltem az elveszett bárányra a studió szobában. Igaz, hová máshová is vándorolt volna. Ami viszont ott fogadott meglepett. Nam és Yoon Hyung egymás mellett ült és egyre közelebb kerültek egymáshoz. A legmeghökkentőbb nem is ez volt. Hanem az, hogy a kezdeményező nem a vezető rapper volt. Ja és az, hogy ez bennem olyan szintű haragot váltott ki, aminek következtében bevágtam az ajtót és ordítani kezdtem.
-Kim kibaszott istencsapása NamJoon!!!!! - keltem ki magamból teljesen. Ők csak lesokkoltan néztek rám. Suga el is hagyta a szobát szép csendben, becsukva maga után a bejáratot.
-Ezt meg mégis, hogy a szarba képzeled?! Te.. Te.. Te perverz állat. - sírtam el magam a bennem felgyülemlett feszültség hatására. - Nem szégyenled magad? Letagadtad a többiek előtt, amit velem tettél, aztán rajta kaplak Yoongie Hyunggal. Hogy van ehhez pofád? Jobbnak ismertelek. Csalódtam benned. Ki nézne fel egy ilyen emberre? Undorító vagy!! - rohantam volna el, de lefogta csuklómat, s megperdítve engem, nyomott egy csókot számra.
-Ne akard, hogy jelenetet rendezzek!! - fenyegettem meg. Végighallgatja a kikelésem és utána képes újra belerángatni a kis játékába. Ennyire még soha senkit nem ismertem félre. Felszólalásomat követően ajkaimra mart újra, immár az ajtónak tolva lényem, kezeimet a fejem felett lefogva. Hazudnék ha azt mondanám nem volt jó érzés, na de mégis az előbb ezt még a cukor fiúval akarta tenni.
-Te akartad. - figyelmeztettem. Kiáltásra nyitottam szám, amit készségesen elfogadott engedély gyanánt s beengedte nyelvét az említett helyre, ezzel belém fojtva segítségkérésem. Annyira kellemes a közelsége, és egyben zavarba ejtő is. Hová tettem a józan eszem? Ő egy szélhámos. Fogadni mernék az összes tagot nagy örömmel... Ahogy közelebb került hozzám megéreztem egy kemény dolgot az alsó régió tájékán, azzal a lendülettel egy óriási lökéssel a székébe küldtem azt a szatírt.
-Közelebb ne merészelj jönni, te aberrált Hyung! - vágtam rémült arcot. Nem vagyok a legfélősebb illető, de ez azért nem kicsit okozott rémületet bennem. Ennek a szégyentelen Hyungnak felállt a farka a közvetlen közelemben, míg nagyban engem kóstolgatott az engedélyem nélkül. Ez nincs rendben. Abszurd.
-Ezt nem. - fordultam sarkon elhagyni készülve a mocskos gondolatokat felölelő helyszínt.
-Kook, ne csináld már! - tápászkodott fel szenvedve.
-Hagyj békén! - csaptam be az ajtót.
-Basszus! - hallatszott.
Jobban tettem, hogy ott hagytam, nem igaz? Nem célom bekerülni egy szörny háremébe. Erre semmi szükségem. Ennek már egy hete, de csak nem tudtam túllépni a történteken. Valahányszor a studioszoba felé vezet utam, vagy meglátom Nam Hyung-ot, eszembe jutnak az emlékek, amiket el akarok felejteni. Semmi közünk egymáshoz és ez maradjon is így. Így vélekedtem, de most már nem tudom. Nehogy azt higgyétek, hogy megszerzett, mert nem így van. El se tudom képzelni, hogy beleszeretek NamJoonba. Egyáltalán nem az esetem. Oh, miért nem azzal jövök, hogy "De hát ő férfi és én is." ? Egyszerű. Meleg vagyok. Testem akár a fűtésrendszer egy olyan fiú társaságában, akibe belezúgtam. Erre körülbelül tizenöt éves koromba jöhettem rá. Igen, akkor már a csapat tagja voltam. Ez nem is kérdéses. Hiszen az első szerelmemet is ezek közt a falak közt ismertem meg. Na, tippelnétek ki az?
-Hey, JungKookie! Gyere te is. Megyünk játszani ezzel a kis nyomival. - dörzsölte meg a magasabb fejét, miközben szóbeli meghívást nyújtott nekem a mi tengert káddal megjáró töpszlink. Boldogan csatlakoztam a maknae line másik két tagjához, ezzel is elterelve figyelmem a kialakult helyzetről.
Nos igen, a tipp helyes. TaeHyung volt a szerelmem tárgya. Nem bájos? Oké-oké, viccelek. Nyilvánvalóan Park JiMin az, aki elrabolta szívem immár négy éve. Könnyen bedühödik és ritka idegesítő személyiség, nem tud leszállni az emberről. Bár akkoriban inkább azt kívántam bárcsak szó szerint rólam ne lenne képes leszállni. Sajnos ebből nem lett semmi. Szerintem érezte, hogy különleges számomra és ezt ki is használta, de egyértelmű volt mindenki számára a heteroszexualitása. Egy ideig reménykedtem, hogy tévedünk és bármelyik nap elém állhat azzal, hogy oda van értem és járjunk. Ez nem történt meg azóta se.
Ami a csajozást illeti, még abban az időben Jimin elfelejtése érdekében kerestem magamnak egy barátnőt. A csókig sem jutottunk, mint az már kiderült. Nem éreztem semmit. Nem csak iránta, hanem egyáltalán a női nem felé. A közelségük kellemetlen volt számomra és nem azért, mert tartottam volna tőlük. A szégyenlősségemnek is megvannak a határai. Kiskorom óta nem viseltem jól a nőneműek közeledését. Talán emiatt válhattam a férfi test csodálójává. Oké, ez kezd kínos lenni.
-Hyung, miért bámulsz? - lestem hátra, kényelmetlenül érezve magam a fennálló helyzetben. A játék nem más volt, mint a Twister. ChimChim vállalva a pörgető szerepét ki is állt. Míg én, V és a kotnyeles ló, ki később csatlakozott hozzánk, a játékpályán foglaltunk helyet. Én nem is akárhogy, az apró Hyung arca felé pucsítva.
-Tetszik a kilátás. - rötyögött fel előidézve egy gyönyörű, gyors pirulást részemről.
-Zavarban van a kis maknae, hát nem gwiyeowoyo? - kezdett el húzni. - Bal láb piros.
-Na ne szórakozz velem! Pörgess újra. - adtam feladatot neki.
-Csináld vagy add fel. - utasított.
-Aigoo. - forgattam meg szemeimet és próbálkoztam meg a lehetetlennel. Ahhoz a bizonyos piros részhez a két játékos partnerem állta el az utat. Egy komplett spárgával fejeztem be a mozdulatom, ezzel együtt ki is esve.
-Gyönyörű lépés Kook-shii. Te aztán nyúlékony vagy. - tapsolt gúnyolódva a tábla felett álló.
-Mondod ezt pont te? - horkantottam fel.
-Esetleg versenyezhetnénk. - kacsintott rám kajánul, én meg azt is elfelejtettem hol vagyok, és seggre estem.
-Mi az eget művelsz ott? - nevetett ki.
-Csendet. Azt hittem itt egy szék, okay? - mentettem fel magam.
Ő komolyan flörtölt velem az előbb? Hmm.. nem kéne túlságosan beleélnem magam. Végtére is régebben is húzta már az agyam hasonló húzásokkal, mint amikor csókot akart lopni tőlem többször is és sorolhatnám. Igen, így van. Csak hülyül.
-Kookie, nem gondolod, hogy itt hagyhatnánk őket? - vizslatott engem káprázatos sötétbarna szemeivel választ várva.
-Épp egy játék közepén vagyunk, Hyung. - hívtam fel a figyelmét.
-Tudatában vagyok, de nézz rájuk. Jól elvannak. Simán kinézem belőlük, hogy a következő pillanatban már mást fognak játszani azon a szőnyegen.
-Menj már a beteg gondolataiddal. Nem is melegek. - löktem vállba, somolyogva kijelentésén.
-Ugyan, épp annyira melegek, mint ebben a házban bárki. - erre a kijelentésére felkaptam fejem.
-Most meg mi ez az elképedt ábrázat? - kuncogott felém fordulva.
Mi folyik ebben a dormban??? A Hyungjaim mindig képesek úgy meglepni, hogy a szó is belém fagyjon.
-A csodálkozó pofid nagyon igéző, mondták már? - fixírozott.
-H-hyung... ez ugye most... itt mi.. Oké, nekem ez sok. - kerestem egy ülőhelyet mielőtt elájulnék.
-Talán ennyire meghökkentett, hogy a Hyungjaid melegek? Bocsi. - fogta meg egyik kezével kezem, a másikat a combomra helyezte.
-Nem arról van szó, hogy zavarna, hiszen én is a saját nememhez vonzódom, ez tudatosult bennem, amikor... megismertelek, de az, hogy körülöttem mindenki szintúgy hasonló, mint én az... - nem találtam a megfelelő szót, de a kisebb megértően mosolygott fel.
-Megértelek. Igaz az én reakcióm más volt, de különbözőek vagyunk. Viszont.. azt mondod én segítettem rájönni az irányultságodra? - húzódott oldalas vigyorra szája.
-Ja, de azért ne bízd el magad, Hyung. Azóta már ezerszer tovább léptem. - biztosítottam.
-Valóban? Pedig abban reménykedtem így lehet köztünk valami. - tekintett oldalra tettetve szomorúságát. Jól tudta, hogy hazudok.
-Azt mondtam volna továbbléptem? Ahaha. - kacagtam kínosan. -Úgy értettem szívesen továbblépnék veled a következő szintre. - helyesbítettem.
-Én is így gondoltam. - ragadott kézen és vezetett a két jómadárral közös szobájába. -Sokáig tartott öcskös. - jegyezte meg.
-Mi?! Ha tudtad, hogy bejössz és te is érdeklődtél irántam, akkor miért nem szóltál előbb? - pattogtam egy sort, miközben az ágyra rántott.
-Park JiMin vagyok a tökéletes pasi. Alap, hogy elvárom te lépj előbb, nagyfiú. Úgy csinálsz, mintha nem küldözgettem volna jeleket éjjel-nappal. - rángatta le pólómat.
-Azt hittem csak játszol velem. - vallottam be.
-Tökfej. - puszilt homlokomra.
-Ti meg mi a vérfagyasztó gyászt csináltok? - találtuk szembe magunkat egy V-Hope-al az ajtóban, amit a nagy sietségben elfelejtettünk bezárni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése