Sohasem voltam az a rajongó típus. Kiskorom óta elgondolkodtatott, hogy képesek az emberek rajongani valakiért, akit nem ismernek és csupán egy réteget látnak belőle. Persze nem állítom, hogy nem voltak olyan emberek, akiket nagyra tartottam egyes cselekedeteik vagy munkájuk, elért eredményeik miatt. Michael Jakson és az egész életén át vívott harca betegségeivel és az emberiség ítéleteivel, Stephen Hawking ki szép lassan vált teljes mértékben életképtelenné, mégis korunk egyik legkiválóbb elméje és még sok más csodás ember. Nem ismerjük az életük minden színét, de megmutattak belőle olyan részeket, amik miatt már tiszteletnek és megbecsülésnek örvendhetnek. Kiérdemelték, hogy híres embereknek hívjuk őket. Vannak, akik kevésbé, de mégis megtesszük, mert ilyen a világ. Kinek mi a példás. A netes oldalak, hasonló prioritást élveznek szememben. Képek tömkelege megfűszerezve, akár hatásvadász vagy hazug szavakkal. Miért tetszik úgy? Miért érdeklődsz iránta? Még akkor is érdekesnek találod, ha tudod, hogy hamis? Nem is értem. Így találkoztam aznap össze egy hírrel a közösségi oldalon. A cikk egy bizonyos ismertségnek örvendő ifjúról szólt, aki az internetes vándorlása közben találkozott egy leányzóval, aki megfogta és úgy nyilatkozott róla, szívesen megismerné. Ismételten értetlenül álltam a tény előtt, hogy az emberek mennyire idétlenek tudnak lenni, mígnem az értesítés ablak felvillant és azt nem tapasztaltam, egy ismerősöm megjelölt az előbb említett bejegyzésnél. Az ilyesmi nem gyakori, így csodálkoztam mire fel cselekedett így. Tán azt szeretné, nézzem meg a cikket? Vonakodva nyitottam meg a linket, gondolva az illető biztos csak a véleményemre kíváncsi a dologgal kapcsolatban, mert elég gyakran osztom meg a fenntartásaim az ilyesmikkel és másokkal kapcsolatban a közösségi médián és kisebb követettségnek is örvendek emiatt. Amit láttam meglepett. Akkor és ott világossá vált az előbbi cselekedet. A posztban a facebook oldalammal találtam szembe magam. Az a speciális lány, akinek valahogy sikerült elnyernie egy felkapott énekes szemének tetszését, én voltam. Ez biztosan csak valami rossz vicc. Ajánlom, hogy az legyen. Mégis, hogyan tudott megtalálni engem? Pont engem. Hirtelenjében felfogni sem tudtam mi történik. Feleszmélve a döbbenetből, arra a következtetésre jutottam, hogy ez minden bizonnyal egy kacsa hír. Rengeteg hamis poszt kering, főképp ezen az oldalon. Ez is csak egy lehet közülük. Persze azért a biztonság kedvéért megkerestem az adott sztár hivatalos elérhetőségeit, hogy van e bármi arra utaló jel, hogy esetlegesen igaz lenne a dolog. Sajnálatos módon a fiúk, ugyanis egy csapat tagja, eléggé bonyolult lelkek, így szavaikból, nem sokat lehet leszűrni alapjáraton. Személy szerint nem szoktam így felfújni az ügyeket, de emiatt aggódtam, így mit volt mit tenni, jobbnak láttam utána járni és letudni az ügyet. A következő üzenetet írtam Twitteren:
"Ayo, tiszteletem uraim. Felröppent egy hír az egyik oldalon, ami elég sok kamu sztorit tartalmaz, ezért szeretnék tőletek választ kapni. Az említett cikk tartalma, azt taglalja, hogy az egyik tag, hogy úgy mondjam szívesen létesítene kapcsolatot ennek a facebook fióknak a tulajdonosával: @denianmochi . Ebből igaz bármi is? Természetesen, a fiók hozzám tartozik, ezért szeretném biztosan tudni, hogy ez egy pletyka, hogy tisztázhassam. Köszönöm a választ."
Kicsit talán szokatlan, de szeretek tisztán, gondok nélkül létezni, ez márpedig egy gond. Sok alacsony intelligenciájú létezik, aki mindent elhisz és már előre látom a lelki szemeimmel, ahogy nekem szegezik kérdéseiket. El akarom kerülni a félreértéseket, mielőtt még elkezdődnének.
Az elkövetkezendő nap munka után igyekeztem minél hamarabb internet közelbe jutni. Talán már érkezett válasz. Reményeim azon nyomban szertefoszlottak, ahogy beléptem. Meglehet, csak túl sok a dolguk, az eltérő időzóna miatt nem adtak még választ, vagy.. érdekli is őket egy ilyen piti kis ügy. Van ennél fontosabb dolguk is. Ezt abszolúte megértem, de aggódom.
Délután egy rövid sétára indultam a borús, de ugyanakkor mégis gyönyörű időben, a friss Dán levegő kíséretében a nagyvárosba. Imádtam kint tölteni az időm nagy részét a megfelelő hőmérsékletű életszíntéren. Egészen eddig. Pihentető szabadidőm egy frusztráltabb lány zavarta meg, ki karon ragadott és felnézve rám, nekem szegezte a kérdést.
-Te vagy Sonny, nem igaz? Írt már? Randiztok ugye? Miért vagy ilyen szép? Hogy talált rád? - rángatott felpörögve.
-Nem tudom miről beszélsz. Kérlek eressz el. - ráztam le magamról az enyhén őrültnek kinéző fiatalt. Mi a fene ütött belé?
Sajnos azon a héten nem ez volt az egyetlen eset, hogy az a bizonyos cikk felütötte fejét életemben. Nem egy ennél durvább ember is utól ért, aki már kevésbé szép szavakkal dobált meg életben tartó mozgásom közepette. A megmentő válasz pedig nem szándékozott megérkezni egy hét után sem. Mígnem egy nap megelégelve a szóbeli és lassan fizikai bántalmazást is, nyitottam fel laptopom fedelét, fellépve az oldalra. Mintha csak az ingerült érzelmeim váltották volna ki jelent meg előttem az a bizonyos +1, ami az életem mentette meg... mentette volna meg
"Te vagy SooMin Lee? Elnézést kérek a kellemetlenségért, ami esetleg érthet emiatt, nem tudom hogy juthatott ez mások fülébe. Esküszöm nem mondtam el senkinek. Mianhae."
-Komolyan? Az isten verjen meg te lökött kölyök. - sóhajtottam fel.
Nem hazudhatott volna legalább? Melyik ismert ember jelenti ki minden habozás nélkül, bármelyik közembernek, hogy hihet egy mendemondának, mert tetszik neki a felülírt? Van még mit gyakorolnod, Kim TaeHyung.
Ezek után nem igen tudtam mit is kezdhetnék ezzel az információval. Úgy határoztam, hogy megpróbálom elfelejteni a dolgot és élni tovább az életem, mintha mi sem történt volna. Azonban a népek máshogy gondolták. A zaklatások nem enyhültek körülöttem bármit tettem. Két választásom volt. Az egyik az, hogy örökre a lakásomban maradok és ott halok meg, a másik...
Nem kérhetek meg egy ilyen dinka srácot, hogy hazudjon miattam és valószínűleg nem is lenne rá képes, így legjobb belátásom szerint úgy döntöttem elutazom. Elmegyek hozzá Koreába, hogy megmutassam neki milyen vagyok, hogy utána őszintén jelenthesse be, hogy nem érdeklem. Hülye ötlet lenne? Meglehet, de jobbat nem tudok. Nem akarom megváltoztatni az életem, vagy elköltözni a szülővárosomból. Ráadásul a Bangtan fiúknak mindenfelé élnek fanjaik. Nem tudnék hová menni, ahol nem találnak meg.
"Okay, Kim TaeHyung. Do you think you want a date with me? Alright. I will go there."
Készülj fel, megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése