EXO vs. BTS (Ma Lady) 5.fejezet

-Miért kellett ezt, Oppa? - tekintett megbántottan SuHo felé, majd felállt és elrohant, Nam pedig utána. A nagy mesedélután közben besötétedett, de Nam mindent megtett, hogy szem elől ne tévessze választottját. Hisz éjjel volt. Ha eltéved fene tudja hová keveredik és mit csinálnak vele.
-YiJoon! - kiabálta. Tíz perc futás után utol is érte.
-Az én kondim szörnyű, szóval legközelebb kérlek válassz valami egyszerűbb módszert arra, ha megbántanak, mint a futást. - lihegett majd össze esve.
-Futó is voltam. - nevetett, s hátra fordult a szörny felé. Az utcai lámpa sárga fényében megcsillantak az arcán folydogáló könnycseppek. -Vajon tényleg olyan szörnyű vagyok?
-Pabo. Itt az egyetlen szörnyű ember az YiFan, hogy ezt tette veled.
-Nem. YiFannal semmi gond nincs. Csak velem. Én vagyok egy elviselhetetlen, őrjöngő szörnyeteg. - védte volt barátját.
-Ne viccelj már. - horkantott fel.
-Te nem tudhatod. Jó ha egy hete ismersz. Nem tudsz te semmit. - dühöngött.
-Lényegtelen mióta ismerlek. A szerelem nincs időhöz kötve. Én beléd zúgtam első pillantásra és később sem csalódtam. Ugye tisztában vagy vele, hogy úgy láttalak először, hogy a kiadónk ajtaját püfölöd, mint egy elmebeteg? Az igazi elmeháborodott mondjuk inkább én lehetek, hogy ez bejött nekem, pedig nagyon is. Nekem nagyon tetszik benned minden. Az is amikor éppen a fejünket ordítod le és adod itt az elkötelezett menedzsert és az is amikor láthatom a valódi érzéseidet és igazi lányként viselkedsz. Persze vonzódom is hozzád, azt se felejtsük ki és nem. Nem a cipőd miatt. Szeretném ha a barátnőm lennél, kérlek.
-Sajnálom, te nem ismersz még, nem tehetem. - utasította vissza újból. Nam elkapta kezét és letérdelt elé.
-Ne légy már ennyire makacs. Nem fogom azt tenni amit ő. Ráadásul mi az, hogy nem ismerlek és amiatt nem teheted. Ő ismert, mi? És megtette. Ez semmit sem befolyásol. Vagy tán JoonMyunt jobban kedveled nálam?
-Ő meg, hogy jön ide? - nem értette az összefüggést.
-Ahh ne is áltass mintha nem őt figyelnéd mindig. "Oppa, jól fejlődsz. Büszke vagyok rád." - utánozta Yit. - Még a pizzát is vele akartad megosztani miközben elvileg te evőbajnok vagy. És mégse tudsz megenni egyet egyedül? Ráadásul ő az egyetlen akit mindig hajlandó vagy Oppának szólítani.
-Te most komolyan neki álltál rajtam gúnyolódni? - kapta fel a vizet. - És igen. Talán probléma, hogy nem kívánok két pofára pizzát zabálni? Főleg tizenhat fiú társaságában? While you are there, too? JoonMyunt pedig azért vagyok képes egyfolytában Oppának szólítani, mivel ő volt az a személy aki a kezdetektől kezdve mellettem volt és miatta állhatok most itt. Egyéb észrevétel? Óhaj, sóhaj, panasz? Ha pedig most megbocsájtasz, hazamegyek. - fordított hátat és indult meg.
-Elkísérlek. - ajánlkozott.
-Semmi szükség rá. Oda találok egyedül is. - tiltakozott ahogyan megszokhattuk tőle.
-Lehetséges, de éjszaka van és sötét. Nem engedhetem, hogy egyedül császkálj. - ragadta kézen. - Gyere. - húzta fel a buszra. Mivel elég messze kerültek. Csendben ülték végig az egész buszutat, de Nam végig fogta Yi kezét, akkor is ha a lány nem repdesett tőle az örömtől. Az ajtónál végül elbúcsúztak.
-Bye, Lady. See you, tomorrow. - nyomott egy puszit arcára, s ott hagyta. Nem is várt reakciót. Tudta, hogy úgyse fog kapni. SuHo ahogy észrevette menedzserüket az ajtóban kinyitotta azt berángatva a félig holt lányt a házba.
-Minden rendben? - kérdezgették a fiúk arcát fixírozva. Szuggerálásuk közben hirtelen színt váltott. Orcáin pír jelent meg.
-Mi a tök?! - bukott ki Sehunból.
-Olyan édes vagy. - jegyezte meg XiuMin.
-Úgy érzem magam mintha ő lenne hófehérke, mi meg a kilenc törpe. Ez így oké? - merengett Kai.
-Hagyjátok szegényt. Csak szerelmes. - hesegette el fiókáit SuHo. - Kíváncsi vagyok mit tartogat a holnap. Vagy ha pontosan akarok fogalmazni, hogy mikor töri meg a királyfi az átkot. - tekintett maga elé költőien.
***
A kedd reggel hasonlóképpen indult a hétfőhöz a légkört leszámítva. A srácok között már nem volt akkora szakadék vagy ellenségesség, mint ahogyan az előző napon. Önfeledten tudtak együtt szórakozni. YiJoon is kicsit nyugodtabban járkált a sok kiscsibe között, mint egy anyuka. Vicces, hogy ezt mind úgy, hogy itt mindössze három tag fiatalabb nála és azok sem a saját csapatából. RapMon miatt néha-néha még mindig szorongott, de már egészen jól ment neki zavarodottsága eltitkolása. JoonMyunnal kommunikálgatott szünetekben, hogy elüsse az időt és addig se jusson eszébe a szörny még ha helyileg a teremben tartózkodik is. Mígnem egyszer JungKook megszólította YiJoont aki odatipegett a kisebbhez és meghallgatta kérését. A maknae nagyban ecsetelte terveit miközben Yi hülyét kapott aztán hirtelen NamJoon fogta és lekapta ott helyben, mindenki szeme láttára. Pofon is vágta érte szegény srácot.
-Why?? Why do you hit me always? I hate this situation. I hate that they are looking at you and you don't say that you are mine. Do you love them more than me? - fakadt ki mostanra NamJoon is. Belefáradt, hogy a lány nem hajlandó vele normálisan megbeszélni ezt a dolgot.
-Yeah. - válaszolt ridegen, mire RapMonnál elszakadt a cérna és kiviharzott a teremből. Csend honolt a helységben. Az egyetlen aki felpattant Nam után az SuHo volt. Mindenki más halgatott, mint a sír és nem csak azért, mert a felét sem értették annak amit RapMonster mondott.
-Várj már Nam. - állította meg SuHo NamJoont.
-Mi van? Hallottad nem? Most örülsz? Ő maga mondta. Ti többet jelentetek neki. Hát sok sikert. - kelt ki magából.
-Te hülye, maradj már nyugton. Látszik, hogy van még mit megtanulnod, öregem. YiJoon miután a kiadónkhoz jött megfogadta, hogy soha többet nem adja a szívét senki ember fiának. Bárkiről is legyen szó. Ő sosem lesz szerelmes. Főleg nem egy Idolba. Elkötelezte magát mellettünk megesküdve, hogy mi leszünk a legfontosabbak számára és az amit csinál. Te viszont mostanra elérted, hogy ne legyen képes egyfolytában fapofával szórni a parancsokat. Rég láttam ennyire élénknek őt. Ha tényleg szereted, akkor nem adhatod fel ennyivel. Ha viszont nem akkor nyugodtan menj csak, nem állok az utadba. Nekem fontos a boldogsága, szóval csak a legjobbat akarom neki. Ő teljes erejéből tiltakozik az ellen, hogy bárki megszerezze a szívét. Én viszont tudom, sokkal jobb lenne számára is, ha érezhetné ő is azt, hogy valaki szerelemmel szereti és nem csak azért, mert nincs más. Megtudod ezt neki adni?
-Az első pillanat óta ezzel próbálkozom. - húzódott mosolyra szája. - Kösz JoonMyun.
-Nincs mit. Csak vigyázz rá, mert ha nem, 9 embert várhatsz estére az ágyad mellé akik jól elagyabugyálnak. - nevetett.
-Vettem. - indult el vissza az épületbe.
***
Visszatérve RapMonster nagy szervezkedésbe kezdett csapata tagjai közt. Végül az egész kis csoportot kivitte a parkban elhelyezkedő deszkás park felé egy rádiót cipelve. Leültették az összes EXO tagot, középre ültetve kicsit messzebb a fiúktól YiJoont és elindították a magnót.

Your Converse High
Your Converse High
Your Converse High
Converse High

 I’m so into your Converse Highs
I can’t help it
I’m so into your Converse Highs
I like it so much

  If I had only one day
I will go see the person who created Converse Highs
Then I’ll tell that person, you saved the world
You made that girl born again
F your Chanel F your Alexander Mcqueen
F your Raf simons, just come here and check it
You can buy two pairs with just 100 dollars,
you know what I want
White t-shirt, jeans and red Converse Highs, that’s it

 When wearing it, tightly tie your shoelaces
Show how pretty your ankles are
Socks that slightly show above your ankles
Would you know that they’re sexier than any type of sexy clothing?
Yeah, I’m the Converse Pervert, call me 'ConPerv’
What do you want me to do, you’re the one who seduced me first
Is the thing I like girls or Converses?
Ah, I don’t know. Just a pretty girl who wears Converses

 Alright, red orange yellow green blue violet indigo
The rainbow on your feet is shot like Rambo
It aims at me, bang bang, shout out wow wow
Together with your body makes me go hukhuk
Big taxi, big cycle, big subway
No thanks, I wanna ride the big bus1
Rather than the stars in the sky,
I wanna see the stars on your shoes
Haha, without Namjoon knowing

 You pass by and become connected
You enter in and become love
Someone said that before – But I am just colored by you
I like you but still don’t wear Converse Lows

I’m so into your Converse Highs
I can’t help it
I’m so into your Converse Highs
I like it so much

Your Converse Highs
I really really want yo
Converse High
I really really like yo
Converse High
I really really need yo
Converse High Converse High

 Converse Converse, I really hate a Converse
When you look all flashy
with your black stockings and your high heels
That’s just a lie
But you look better with Jordan numbers
Ha don’t you know? Converses kill your charm
Anyway, when you meet me, don’t wear Converses
It’s too hard to take them off of you

You pass by and become connected
You enter in and become love
Someone said that before – But I am just colored by you
I like you but still don’t wear Converse Lows

I’m so into your Converse Highs
I can’t help it
I’m so into your Converse Highs
I like it so much

Your Converse Highs
I really really want yo
Converse High
I really really like yo
Converse High
I really really need yo
Converse High Converse High

Your Converse Highs
I really really want yo
Converse High
I really really like yo
Converse High
I really really need yo
Converse High Converse High

Converse High

A dal végeztével Nam odalépett a padhoz, felkapta YiJoont és már loholt is el vele messzire.

-Tudom, hogy conperv vagy, de ha a cipőm akarod csak kérd el. 

-Minek kéne nekem a cipőd? Oké, hogy converse, de igazán kihallhattad volna a szövegből, hogy lánnyal együtt kérem. Áhh itt jó is lesz. - tette le egy fa mellett messze a többiektől. Vett fel olyan pozíciót újból, mint az automatánál és Yire nézett.

-És most addig nem mozdulunk innen míg nem leszel teljesen őszinte. - komolyodott el.

-Én mindig őszinte vagyok. - kérte ki magának.

-Velem szemben nem és ezzel te is tisztában vagy. - hajolt közelebb hozzá, mire a lány megint elfordította fejét.

-Mond szépen, hogy Saranghae Oppa. - nem hagyta annyiban. A lány csak megrázta a fejét, mire még közelebb hajolt hozzá. Szinte a nyakába lihegett. Yi arcát nem látta, mivel haja takarta arca felé mutatott részét. - Gyerünk. - súgta fülébe, mire Yi megborzongott. - Ugye tisztában vagy azzal, hogy elég mélyen vagyunk a fák közt egyedül és converse van rajtad? - csókolt nyakába. 

-M-Meg ne próbáld. - kezdett remegni.

-Ha kimondod. - alkudozott. - Just say it to me. "Saraghae Oppa".

-I love you? - nyögte ki. 

-Nem, nem. Koreaiul mond. Nem engedhetem, hogy YiFan miatt örökké ilyen maradj még ha imponál is. Szóval várom. "Saranghae Oppa."

-Sa-sa.. - nyökögött.

-Menni fog. "Saranghae... "

-Sa-rang h-hae O-oppa. - nyögte ki nagy nehezen NamJoont pásztázva zavart tekintetével.

-Én is szeretlek. - puszilta szájon. Yi már lendítette volna a kezét mikor Nam elkapta azt.

-Ugye azzal tisztában vagy, hogyha te szeretsz engem és én meg téged és ezt elismertük akkor nem kéne egyfolytában megpofoznod ha megcsókollak? - hozta fel. - Most pedig... megtennéd, hogy a barátnőm leszel? - kérlelő szemei csak úgy sugározták a szeretetet.

-Ühm... Én nem is tudom, ez nem helyes. - okozott agyfaszt ezzel a mondatával a fiúnak.

-Jó, akkor másképpen mondom. Mostantól a barátnőm vagy. JoonMyun is áldását adta. Ne légy már ennyire önsanyargató az istenért. - beszélt határozottan.  

EXO vs. BTS (Ma Lady) 4.fejezet

Péntek reggel 6 órakkor Yi kisírt szemekkel ébredezett ágyában. Remélte, hogy a tegnapi napot csak álmodta, de miután kitisztult látása és az EXO teljes felállása ott feküdt szobájában rá vigyázva be kellett látnia, hogy a tegnap bizony a valóság.
-Fiúk, ébredjetek. Mennünk kell dolgozni. - rugdosta oldalba a földön szundikáló fiait.
-Joonie, ma nem megyünk. Ma rád vigyázunk. Itt maradunk veled. - fonta körül lábát karjaival és aludt ott tovább SuHo.
-A francokat. Bementek, velem egyetemben. Gyerünk. Ne kelljen kétszer mondanom. - kezdte el felrángatni őket a földről.
-Ahh, ne legyél már ilyen. Neked lelki problémáid vannak. Ráadásul nő nemű vagy. Engedd, hadd vigasztaljanak a bácsik. - karolta át fáradtan a maknae majd hanyatt esve.
-Nem szeretnéd, hogy inkább én vigasztaljalak téged, miután kiheréltelek, Hunnie? - ijesztette be.
-Oké skacok. Jobb ha engedelmeskedünk, mert én tényleg elhiszem, hogy megtenné. - kapta fel cuccait és kirohant.
-Utána, liba sorba. - parancsolt rájuk. Az utolsó ki a szobában maradt a leader volt. Ő még hátra fordult váltani egy szót a menedzserrel mielőtt futásnak eredt.
-Ugye tudod, hogy nem kell erősnek láttatnod magad? - aggodalmaskodott.
-Oppa én értékelem, hogy aggódsz, de rendben leszek. Kiiktatom az érzéseimet. Menni fog. - biztosította.
-Te is tudod, hogy nem kell ezt tenned. Miattunk sem és magad miatt sem. Nekünk teljesen rendben van az is, ha legalább valaki iránt kimutatod az érzéseid. Attól még ugyan úgy tisztelnének a fiúk, hidd el. És én is. Hisz tudom milyen erős vagy. Már csak tudom. Én hallgattalak meg akkor is. Emlékszel?
-Igen. Sajnálom, hogy ahogy idekerültem a nyakadba zúdultam, de akkor még túlságosan gyerek voltam és nem tudtam feldolgozni a dolgot.Köszönöm amit eddig tettél értem. - mosolygott az idősebbre. - De te is tudod, hogy akkoriban megesküdtem, hogy ti lesztek az elsők és nem fogok egyetlen idolba se beleszeretni. Nem szeghetem meg.
-Olyan kis hülye vagy. - borzolta össze haját. - Menjünk. - karolta át és indult el az egész csapat a kiadóhoz. Nyugalmas napot zártak pénteken és egész hétvégén. Ezzel a gyakorló hét lezárult és a következő hét elejétől elkezdődnek a közös gyakorlások a Bangtan Boysal. Ami mindenkiben elég vegyes érzéseket keltett a történtek tudatában. A fiúk egész vasárnap estig nagyban YiJoonra vigyáztak, de tudták ha eljön a holnap erre nem biztos, hogy minden pillanatban képesek lesznek. Aggódtak menedzserük állapota miatt, ki bár már egészen normálisnak tűnt, fene tudja mi lesz, ha újra a szörny közelébe kerül. Rengeteg kétséggel magukban indultak el hétfő reggel a BigHit Ent. felé. A fiúk talán még jobban is aggódtak a találkozó miatt, mint maga YiJoon. Pontban 8.20kor a két csapat egymással szemezett a BTS próbatermében.
-Nos, fiúk. Mind tudjuk miért vagyunk itt. Remélem, hogy a közös munkátok nagyon jól fog sikerülni. Bízom bennetek. Sok sikert. Kérlek békességben próbáljatok meg együtt működni. Ha valamire szükségetek van akkor a Bangtan menedzsernim irodájában megtaláltok, aki ma éppen fogalmam sincs hová ment, de tudatta, hogy ezen a napon nem tud jelen lenni velünk. Köszönöm. Hwaiting. - hajolt meg beszéde végén Yi és kifelé indult. Nam utána kiáltott, de pár exo tag útját állta.
-Tudjuk mit tettél. Nem szép ám kihasználni az alkalmat. - állta körül ChanYeol, SeHun és JongIn.
-Most mégis miről megy a szócséplés pontosan? - bámult értetlenül a három pattogó kutyára.
A próba elég nehézkesen indult, a nézeteltérések viszont egyre csak nőttek. Nem csupán Nam, hanem mindenki más között is. JoonMyun karon ragadta a leadert és az egyik sarokba húzta.
-Nam.. mind tudjuk mi történt Csütörtökön. - jelentette a tényt.
-De az.. - kezdett volna magyarázkodni, de SuHo nem hagyta.
-Szükségtelen magyarázkodnod. Tudom, de ők attól még ugyan úgy ki akarják majd taposni a beled, ha a közelébe mész. Ő pedig látni sem akar. Azonban én esélyt adok neked, hogy beszélhess vele.
SuHo előállt egy tervvel amivel elterelheti tagjai figyelmét, míg a szörny kisurranhat Yihez. Hogy miért? Mert ő szeretné, ha YiJoon boldog lenne és tudja, hogy ez csak így lehet. Akkor is ha a lány minden porcikájával tiltakozik. Ez a lány akár a húga. Boldognak szeretné látni egy fiúval aki szereti. NamJoon pedig megérzése szerint egy ilyen fiú. Terve sikeresen zárult, így Nam titokban kisurranhatott a próbateremből amilyen gyorsan csak tudott. Yi éppen a folyosón sétált mikor észrevette.
-YiJoon! - kiáltott utána. A lány erre lefagyott és egy pillanatra földbegyökerezett a lába, de míg a fiú odaért hozzá megpróbálta összeszedni magát.
-Nem akarsz látni többé? - tette fel kérdését az érzéstelen arcú lányt pásztázva.
-Nem. - Yi próbált olyan érzéstelen lenni amennyire csak tudott.
-Oh. - hajtotta le fejét. - Utálsz engem?
-Nem. - állt meg a folyosó végén elhelyezkedő automata előtt.
-Tudod.. rájöttem a válaszra időközben. - hajolt közel a lány arcához végighúzva orrát arcán.
-Mégis milyen válaszra? - dobálta be a pénzt teljes nyugodtsággal.
-Hogy mikor beszélsz angolul. - a lány alig észrevehetően megremegett, de tartotta magát.
-Tudod mit szeretek benned a legjobban? - csapott óvatosan az automatára közre fogva a lányt, ezzel csapdába zárva. Yinek muszáj volt a fiú felé fordulnia és szembenéznie vele. Nyelt egyet és azon ügyeskedett össze ne essen ott helyben.
-I'm converse pervert, so call me conperv. ~  Túl egyszerű vagy az édes kis piros cipőidben. Elsőre megfogtál velük, mikor kint találkoztunk a kiadó előtt múlt Kedden. És ha nem tévedek akkor beszélsz angolul, ha arról van szó akibe beleestél. Hm? - a lány csak elfordította fejét elpirultan.
-Szeretem, ha látom mit érzel odabent. - bámulta a számára édes látványt nyújtó nőstényt mosollyal arcán.
-Shut up. - csúszott ki száján zavarában. Utálta, ha az emberek látták mit is érez, főképpen ha egy fiúról van szó.
-Mond szépen Saranghae Oppa. - tanítgatta.
-No. I won't. - rázta fejét.
-Megcsókolhatlak? - próbálkozott be.
-No.- tiltakozott tovább.
-Miért vagy ennyire elutasító? Ne mond, hogy nem érzel irántam semmit.
-NamJooonn Hyungggg. - hallatszott a kiáltás át a folyosón a próbateremből. Kookie ordítozott torkaszakadtából hyungja után.
-Most mennem kell. De nem adlak fel, úgy vigyázz. - figyelmeztette, s elrohant a terem felé. Yi azonnal összerogyott a folyosón és a lelke kis darabjait próbálta összeszedegetni.
A szünet eljöttével az exo fiúk beözönlöttek a menedzseri irodába, teljes uralmuk alá véve azt. Szinte party hangulat volt egészen a végéig. A fiúk mindenképp rá akarták venni Yit, hogy megnézze mit alkottak. Végül belement. A tagok kíséretével SuHoval vonult be a terembe és leült a kispadra. Figyelmesen bámulta fiai munkáját, vagy legalábbis minden erejével azon volt, hogy ne RapMon bénázásával legyen elfoglalva. Tisztában volt vele eddig is, hogy a srác, hogy úgy mondjuk saját stílusba nyomja, de, hogy ennyire, azt sose hitte volna. Mihelyst befejezték az első jelentősebb táncot mind a lány köré özönlöttek, hogy véleményét meghallgassák.
-Ez egészen jó lett. HoSeok igazán köszönjük, hogy a koreográfiában annyit segédkeztél már most is. Bár egyesek mozgásán még van mit javítani. - nézett NamJoon felé. - De szerintem jó lesz. Oh és Oppa, jelentem szépen fejlődsz. Büszke vagyok rád.
-Igyekszem. - vakarta meg tarkóját zavarában SuHo.
-Noonaaaaa... megünnepelhetnénk, hogy ügyesek voltunnkk?? - pattogott JungKook. - Kedvem támadt egy kis pizzához és többen jobb lenne. - légysziii. - nézett kiskutya szemekkel.
-Nem tartom jó ötletnek hét elején a pizza evést. Hízlal is és csak ellustultok tőle. - vonakodott.
-Naaa legyen szíved. Nézd azokat a szemeket. - csatlakozott Jungkookhoz Sehun.
-Joonie, bár én sem támogatom teljes mértékben a dolgot, de legalább jobban összeszoknánk az együtt evéstől, nem? Közös program. - adta meg magát JoonMyun is.
-Rendben. De ne egyetek sokat. - parancsolt rájuk.
A rendelés 3 óriás pizzára szólt. Yi sokallta az adagot, de a fiúk hajthatatlanok voltak. Kiültek a kiadó melletti kis parkba a három teli pizzás dobozzal és zabálni kezdtek. Az egész park Jin "Hmm"-jeitől hangzott.
-Hogy a fenébe tudtok ennyi pizzát bezabálni? - csodálkozott Yi. - Oppa megfelezed ezt velem? - kérlelte a exo leadert. 

-Most szerénykedsz, édes? Nem te voltál aki még evő versenyt is nyert? - nevetett fel.
-Az már rég volt. Ne is emlékeztess rá. - szorította össze szemeit.
-Te és a versenyevés? - csodálkoztak el a BTS tagok.
-Ühm. - bólintott. - Még Kanadában. Igazából nem akartam versenyezni, csak Kris miatt volt. Olyan kis béna srác volt. Hát megmutattam neki. - nevetett fel visszaemlékezve a régi szép időkre mégis kis fájdalommal hangjában.
-Kris? - értetlenkedtek Jiminék.
-A Lady gyerekkori barátja volt univerznek. Aztán összejöttek, mi? - csengett Nam hangja kicsit bántón.
-Ti együtt voltatok? - fordult hátra ChanYeol döbbenten a többi taggal együtt.
-Öhm.. - kezdte el a földet bámulni.
-Ti se tudtátok? - lepődött meg ChimChim.
-Nem. Úgy tudtuk, csak nagyon közeli barátok voltak, de hogy együtt lettek volna arról mi nem tudtunk. - sokkolódott le mindenki. -Viszont így már érthető minden. - gondolt bele ChanYeol.
-Mire gondolsz? - kérdezett rá TaeHyung.
-Mikor Kris elment még kommunikáltunk vele utána. Kilépésére úgy egy olyan fél évre hallottuk, hogy végre jól érzi magát, hogy kiadhatja saját számait ráadásul egy lányt is kapott a szerencséje mellé. Ő az akinek tudata a lelket tartotta benne. Ez volt YiJoon. Csak úgy lelkendezett nekünk a barátnője miatt. Egy ideig. Aztán ez alább hagyott. Erre rá nagyjából egy évre jött hozzánk ez a gyönyörű hölgy, hogy felhozzon minket az összeomlásból. Miközben ő omlott össze. Nem tudtuk mi lehet a baja azt sem tudtuk miért is jöhetett ide ennyire fiatalon, de gondolom van köze hozzá Krisnek. - magyarázott ChanYeol.
-Kris jó srác, de a szerelemben nem egy gentleman. Mindig is elismertem vezetési készségei miatt magam mellett, de, hogy összetörte ennek az édes lánynak a szívét azt nehezen tudom megbocsájtani. Lelkendezett egy lány miatt. Persze, de az nem a mi YiJoonunk volt, hanem egy teljesen másik lány. Majd a lány szakított vele. Eközben jött Seoulba ő. Kiskoruk óta ismerték egymást és Yi szerelmes volt YiFanba, ő ezt kihasználva el is fogadta őt barátnőjéül, de nem bírta sokáig. A mi lányunk elég erős személyiség, megingathatatlan és határozott, de nem volt ám mindig teljesen ilyen. Régen voltak érzelmei, bár már akkor is magában hordozta személyisége domináns oldalát. YiFan pedig ezt nem bírta. Bármilyen jóban is voltak régen, nem bírta elviselni a drágát, de emiatt még nem vetett véget a kapcsolatnak. Mikor már fél éve jártak YiFan elérkezettnek látta az időt és rá akarta venni Yit, hogy khm háljon vele, de ő nem szándékozott ezt megtenni. Igazából szerelemből sosem szerette Yit, maximum testvérileg, de gondolta ha már mást nem tehet legalább így legyen már egy kis értelme annak, hogy ott van neki. Végül mikor Yi úgy határozott, hogy a mi kiadónkhoz jön, mert nem szeretné, hogy a csapatunkban még tovább súlyosbodjanak az ügyek YiFan szakított vele. Felvilágosítva őt mindenről. Azt mondta mikor még Kanadában voltak érzett iránta valamit, de miután ide jött ráébredt, hogy semmi olyanról nincs szó. Ezért is van YiJoonnak az az angolos problémája. Kris behatására lett ilyen. - mesélte el az egész történetet JoonMyun, az egyetlen aki Yin kívül ismerte a sztorit. Mindannyian csendben ültek maguk elé bámulva a semmibe. Egyedül Yi volt az kinek megeredtek könnyei.
-Miért kellett ezt, Oppa? - tekintett megbántottan SuHo felé, felállt és elrohant, Nam pedig utána.

EXO vs. BTS (Ma lady) 3.fejezet

Az exos fiúk miután nagy nehezen kiderítették, hogy az idegösszeomlás mögött biza egy fiú áll, elengedték legféltettebb lányukat. Kiben akkor tudatosodott, hogy biza megint elkésett és most nem az elromlott órája miatt. Amilyen gyorsan csak tudott felpattant a hozzá legközelebb eső járműre és már hajtott is. A jármű egy bicikli volt amivel csak úgy szelte az utat. Igen ám, csak éppen megállni nem tudott. Suhant a domboldalon le és előre, míg közel nem került a fotózás helyszínéhez. Mikor már hacsak távolról is, de meglátta NamJoon alakját megpróbált fékezni. Nem elég, hogy ezzel semmit sem ért, de elgurult közvetlen a fotózás és NamJoon mellett hiper sebességgel, majd egy fa tetején landolt. A fiú a fához sietett miközben a stáb is a fán fenn akadt jövevényt bámulta.
-Ez aztán a belépő, drága. De megint elkéstél. Persze a látvány kárpótol valamennyire. - jött arcára az a tipikus vigyora amit már Yi annyira megszokhatott.
-Örülök, hogy élvezed, de nem szednél inkább le? - nyökögött egy ágról félig lógva.
-Ha leugrassz elkaplak. - a lány hezitált. -Na gyere már. Mérges lesz rám a menedzser hyung, ha nem sietsz. Azt ugye nem szeretnéd? - csak kimondta és máris karjaiban tudhatta.
-Túl egyszerű vagy. - nevetett.
-Shut up. - durcázott be karjaiban Yi.
-Hmm.. - lepődött meg Nam a hirtelen kikelésen, de egyáltalán nem negatív értelemben. - Azt hiszem folytatnunk kéne a fotózást.
-NamJoon, milyen aranyosak vagytok a barátnőddel. Aish egy-két plusz képbe még nem halunk bele. - fanolt a fotográfus és kezdett el képeket készíteni a kis "szerelmespárról".
-Oppaaaa... - nyavajgott Yi, Nam nyakába fúrva fejét.
-Ohh és egyre édesebb. Több ilyet. - lelkendezett a fotós. Nam nem csinált semmit, csak elkezdte Yi hajából kiszedni a faleveleket. Yi agya pedig közben kezdett magához térni.
-Hé, én.. - pattant volna ki Nam karjaiból, hogy a fotósnak kezdjen papolni arról, hogy ők biza nem egy pár és ő nem más, mint az EXO menedzsere, szóval nem kezd idolokkal, de mielőtt ezt megtehette volna, a szörny felé nézett vágyakozón, és megszólalt.
-Olyan édes vagy, amikor nem akarod annyira a menedzser szerepet játszani. - ez eltalálta a lányt. Nem tudott rá mit mondani. Vissza bújt Nam nyakába és csendben próbált nem megszűnni létezni.
-Akkor a fotózás után eljössz velem valahova? - hallatszódott a gyengéd kérdés, Yi csak bólintott egyet, nem mutatva zavarban lévő arcát. Nem akarta, hogy bárki meglássa amikor zavarban van. Úgy vélte egy érzelem ilyesfajta kimutatása lealacsonyít. Eredetileg a kérdésre nem is szeretett volna igennel válaszolni. Sőt egyenesen tiltakozott ellene, de nem volt képes rá, hogy nemet mondjon válaszként.
-Folytatnunk kéne a fotózást, mert így sose lesz vége. - érintette meg óvatosan és tolta el a szörny.
-Igaz. Elnézést kérek, hogy húzom mindenki idejét. - hajolt meg az egész stáb előtt.
-Oh semmi baj kis hölgy. Nagyon örülünk, hogy NamJoon barátnője is jelen van. Mióta idol még sose fordult meg nála nő. - mesélte a fényképész.
-DaeSong!! - szólt rá RapMon zavartan. -Igenis volt barátnőm azóta, az más, hogyha te nem láttad.
-Én nem dicsekednék a volt barátnőmmel a jelenlegi előtt, fiam. - nézett Yi felé. RapMon elszégyellte magát.
-Uram. Maga félre érti. Én az EXO menedzsere vagyok. Mi csupán egy közös munka miatt vagyunk együtt. Nem vagyok NamJoon barátnője.
-Nem? És az Oppa, meg a közvetlenségük? - vonta kérdőre.
-Az csak véletlen elszólás volt és minden csapattaggal közvetlen vagyok. Hisz lehet, hogy menedzser vagyok, de elég fiatal. - nevetett zavartan.
-Na és a piros cipői? - pillantott lábára.
-Mi van velük? - értetlenkedett a lány.
-Értem. Hát akkor bocsánat. - engedte el a témát egy sokat sejtő pillantással.
A fotózás végeztével mindenki összepakolt és indulni készült.
-Viszlát Sung YiJoon. - emelte ki nevét a fotóművész. Már sötétedett mikorra végre elindulhattak.
-Hova is megyünk? - érdeklődött Yi.
-Majd megtudod. Mivel már besötétedett sok helyre nem mehetünk. Ha majd több időnk lesz akkor jobbat találok ki, de addig remélem nem bánod, hogyha moziba viszlek. - sétált hátrafelé Yi reakcióit figyelve boldogan.
-És milyen filmre?
-Igazából az én kedvenceim a művészfilmek, de nem szeretnélek fárasztani velük, így...
-NamJoon, ha te azokat szereted akkor nézzük azt. - a mondatot se engedte befejezni a fiúnak.
-De.. Nem szeretnél inkább valami romantikus vagy horror/thriller filmet?
-Nem. Nézzük azt amit szeretnél. - tartott ki megingathatatlanul. - Vagy tán csak nem arra vársz, hogy azt mondjam de? - fogta meg.
***
A moziba érve realizálták, hogy az egyetlen művészfilm amit vetítenek abban az időpontban a Ken Park. Ami bár több országban tiltólistás, itt mégis engedélyezett.
-Akkor azt hiszem maradunk a Kopogószellemnél vagy a... - kezdte sorolni a fennmaradó filmcímeket a szörny.
-De miért nem ezt nézzük? Ez művészfilm, nem? - elemezgette a filmlistát Yi.
-Mivel ez a film nem neked való és nem szeretnék kárt tenni a lelki világodban egy ehhez hasonló művészfilmmel. - indokolta.
-Hé. Láttam már nem egy művészfilmet. Szeretem őket. Miattam igazán ne mondj le róla. Akkor vegyük meg azokat a jegyeket, gyere. - indult a jegypulthoz. A fiú követte.
-Jó napot. Két jegyet szeretnénk a Ke... - a lány mondatát se tudta befejezni, mert RapMon közbe ordított feldúltan.
-Én nem akarom, hogy ilyen mértékű erotikát nézz velem! - kelt ki magából. Az összes körülöttük lévő személy őket bámulta. Azonnal elhagyták a mozit. NamJoon kiborult magára, hogy ilyen helyzetbe hozta a lányt. Amint kiviharzott a moziból hülyét kapva ordította el magát.
-Én egy igazi marha vagyok! - kiáltotta a sötét üres utcán, mire a lány adott neki egy kokit.
-Idiot.
-Tessék?! - lepődött meg.
-You're cute. A gawky cute boy. - csúszott ki öntudatlanul is Yi száján. Ezt hallgatva RapMon közeledni kezdett felé. Megfogta kezeit és szemébe nézett.
-Lehetne, hogy ezt elfelejtsük? - kérdezte kínosan vakarva tarkóját.
-Hogy majdnem megnéztünk együtt egy erőszakos erotikus drámát? - nevetett fel a lány. - Neem. Ezt mindenkinek el kell újságolnom. Főleg a fiúknak otthon. - gúnyolódott viccesen.
-Na nekik aztán főleg ne, mert akkor tényleg kezdetét venné az EXO vs. BTS harc. - nevetett zavarában.
Beszélgetésük közben sétálni indultak a sötét, de mégis kellemes hűvös éjszakában.
-Mondd.. tényleg, úgy gondolod, hogy mi csak azért lógunk együtt, mert a BTSnek meg az EXOnak közös koncertje van és semmi másért? - törte meg a csendet a szörny.
-Hát nem így van? - tudatában volt, hogy ez nem teljesen igaz, de félt, így még miközben kérdését feltette is az ment fejében. "Kérlek, mond, hogy de." A fiú azonban nem válaszolt egy jó ideig nem is szólt semmit.
-neoui keonbeoseuhaie kkjhyeossna bwa  byeol su eopsna bwa naneun wo~ - énekelte Nam, mire Yi is tudatlanul dúdolni kezdte a dallamot. -Who do you love? ~ - énekelte a dalszöveg után.
-conperv ~ - hallattszódott el a válasz Yi szájából, míg nem volt tudatánál. - I love the conpervjoon.
-Ennyit akartam tudni. - csókolta szájon a még mindig öntudatlan YiJoont. Ekkor realizálta csak a lány igazán a helyzetet és tért magához. Nam elvált ajkaitól, ő pedig egy jókorát lesózott neki majd futásnak eredt. Egészen hazáig rohant. Berontott a lakásba ahol a fiúk épp a televízió előtt gubbasztottak. Sírva rogyott össze a szőnyegen előttük.
-Mi történt Joonie? - pattant oda az összes fiú egyszerre.
-I said to him... I said... Why?? - zokogott.
-Szóval azzal a bizonyossal voltál, drágám? - simogatta meg hátát SuHo.
-I said to him.. - szipogott össze vissza miközben a fiúk felváltva ölelgették.
-YiJoon. What did you say to him? - tette fel a kérdést BaekHyun.
-Bakkieee... - borult az énekes karjaiba, közben fülébe súgta "he kissed me".
-Mi van??!! - háborodott fel.
-Mi történt? Mond már Baek-ssi. - sürgette Dyo.
-RapMon megcsókolta. - döbbentette le az egész csapatot a hír.
Az EXO vs. BTS háború vajon kezdetét veszi?

EXO vs. BTS (Ma lady) 2.fejezet

Mikor kinyílt az ajtó a döbbenettől megszólalni is alig bírt. Csak fáradt szemeivel pislogott az előtte álló alakra.
-Kim NamJoon? - bambult maga elé értetlenül.
-Miért vagy még itthon? - türelmetlenkedett.
-Elromlott az órám. De te mit keresel itt? Nem a kiadóba kéne gyakorolnod a többiekkel?
-Pabo. Miért nem jöttél tegnap? A menedzser közölte, hogy felhívtad tegnap a koncerttel kapcsolatba. Miért nem jöttél rögtön hozzánk? Aigoo Tudhatnád, hogy a végén úgyis velünk kell majd megbeszélned mi hogy legyen. Na siess! Nem érünk rá egész nap. - sürgette az álmosan pislogó, a helyzetet épp értelmező nőstényt.
-Hé! Itt én parancsolok! - indult meg szobája felé. Öt perc alatt elkészült és már futott is ki az ideges szörnyhöz.
-Gyere! - ragadta kézen kivezetve. Mivel kocsi nem állt rendelkezésükre így sétálniuk kellett egészen a kiadóig.
-NamJoon! Elengednéd a kezem? - érdeklődött.
-Nem. - szorította meg még jobban.
-Aish! - nyikkant meg a lány fájdalmában.
-Bocsánat. - lazított szorításán. -De miért nem jöttél? - hajtotta le fejét már a lány mellett haladva.
-Szóval csak azért ez a nagy magadból kikelés, mert nem mentem el? Tudod jól, hogy akkor is talánt mondtam. - emlékeztette.
-Tudom, de olyan édes volt a mosolyod, azt hittem... mindegy. - lógatta orrát. - Mindenesetre, akkor is kellett volna jönnöd. Mit hittél majd menedzser-nimmel letárgyalod az egészet és velünk kommunikálnod se kell? Ez nem így megy. Tudod mi vagyunk az előadók. - hozta indokát.
-I know, I just.. - nem tudta folytatni mondatát, de az angolra Nam felkapta fejét és felfelé húzta ajkait ismét.
-Na? Megmondod mi a helyzet ezzel az angol dologgal? - próbálkozott témát váltva.
-Az? Ennyire tudni akarod? - nézett el.
-Igen.
-A szüleim jó ideig Kanadában éltek és kiskoromban én is, ahogyan YiFan. Szerettem én ott lenni és a nyelvet is kedveltem, de mégiscsak koreai vagyok. Szerettem volna megtapasztalni milyen is az országban, ahol a gyökereim vannak. Kiskoromban jó barátságot ápoltam YiFannal. Egy iskolába jártunk onnan ismertük egymást. Mikor ő idejött én is elkezdtem gondolkodni azon, hogy követni fogom. De abban az időben még nem voltam elég idős, a szüleim pedig nem engedtek el. Nagyjából két év múlva betöltöttem a tizennyolcat és elhatároztam, hogy eljövök, de nekik nem tetszett az ötlet. Elzártak engem amennyire csak tudtak. Hát tizenkilenc évesen megszöktem YiFan után. Nem tudtam mihez is kezdhetnék. Ő ugyebár az EXO tagja volt, de egy idő után problémák támadtak így arra adta fejét, hogy kilép a csapatból. Én nagyjából a kilépése után egy fél évvel jöttem Seoulba. Egy évvel utána pedig amikor TaoZi kilépett jelentkeztem a kiadóhoz, menedzser pozícióba. Kris többször is megpróbált lebeszélni arról, hogy a kiadóhoz menjek, de nem hallgattam rá. Én miután az országba jöttem és találkoztam vele a barátnője lettem. A kiadóhoz való felvételim után viszont szakítottunk. Nem konkrétan amiatt. Inkább csak, mert rájöttünk, hogy inkább húg és bátty vagyunk, mintsem egy szerelmes pár. Ráadásul mint az feltűnhetett baromi idegesítő nőszemély vagyok. Khm. A lényeg viszont, hogy ő akkoriban mindig koreaiul beszélt hozzám, hogy megszokjam a nyelvet. Ez be is vállt, de valamiért hogyha egy bizonyos dologról van szó, akkor csak angolul tudok beszélni automatikusan. - árasztotta el NamJoont tömérdek új információval.
-Huh. Most aztán megleptél rendesen. És szabad tudni mi az a bizonyos dolog? - kíváncsiskodott.
-Nem. - emelte fel fejét, orrát az égnek tartva ezzel jelezve, hogy meg se próbálja kérdezgetni, mert a válasz 'nem' fog változni.
-Akkor majd kiderítem. És mond, megvoltál YiFannak? - tette fel a megdöbbentő kérdést, mire a lány nem észrevehetően zavarba jött és pofonvágta, s elviharzott a kiadó ajtaja felé.
-Csak vicceltem. Ne csináld máár.. - rohant utána bűnbánón RapMon.

***

YiJoon beviharzott a Bangtan termébe mit a fiúk szívrohamot kapva tapasztaltak.
-Oh, Yi-ah. Wassup? - pillantott felé JHope és Kookie. Ekkor Nam is befutott.
-Ohh..  - vigyorgott mindent tudón Hobi és Jimin.
-Ti csak ne képzeljetek bele semmit a szituációba, értve? - rivallt rájuk.
-Persze-persze. Értve. - vágott kaján fejet már a csapat többi tagja is.
-Aigoo! Miért ver engem az ég veletek? - kapott hülyét a lány.
-Ha nem szeretnél minket el is mehetsz. - vágta oda a tényt YoonGi a lányhoz.
-Itt mindegy az, hogy én mit szeretnék. A csapatom érdekeit kell néznem, te kis hétalvó törpike. - szólt vissza.
-Oké. Nem kell, hogy vitázunk itt mi is. Inkább kezdjünk bele a megbeszélésbe. - utasított mindenkit rendre a leader.
Megbeszélték az eddig biztos dolgokat és úgy határoztak, hogy a munkák befejezése után neki is állnak a dolognak. Ami annyit tesz, hogy Hétfőn valóban elkezdhetik a közös munkát a két csapat tagjai. A rövid tárgyalás után YiJoon elindult kifelé az épületből, de a szörny csak úgy vágtázott utána. Hősnőnk érdeklődve fordult hátra, hogy mit akarhat még a leader.
-Mindent megbeszéltünk, nem? - tekintett kérdőn a lihegő fiú felé.
-Holnap délután lesz egy fotózásom. Eljönnél velem?
-Én? Minek? Nincs semmi közöm a kiadótokhoz. - világosította fel.
-Ennek én is tudatába vagyok. De szeretném, ha eljönnél velem, aztán ha végeztem elmehetnénk valahova. Nos?
-Miért? - igazából tudta, hogy mire akar kilyukadni a srác, csupán még a gondolattól is gyomoridege lett és minden vágya az volt, hogy kihúzhassa magát az ajánlat alól.
-You can't reject me or yeah? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Can't. - hajtotta le fejét.
-Akkor holnap. Csak aztán tényleg elgyere. - egy mosoly kíséretében visszasétált a termükbe ott hagyva a tehetetlen lányt. "Fuck you." - ejtette el már csak gondolatban YiJoon. Teljesen kikészül idegileg ettől a sráctól erre még egy nemet sem tud neki mondani. Éjjel még aludni sem tudott az elfogadott ajánlat miatt. Következő nap teljesen frusztráltan vágott neki a napnak és bármelyik fiút képes volt leordítani amelyik csak egy szót is szólt hozzá, vagy éppen elfelejtett dolgokat, esetleg azt se tudta hol van. Délutánra ez olyan szinten aggasztó lett, hogy a fiúk elhatározták beszélni fognak vele. Mivel ez így nem mehet. Kihívták a termükbe az irodából és körbeülték.
-Miről szeretnétek beszélni? Még rengeteg dolgom van. Otthon nem ér rá? Nektek gyakorolnotok kéne most. - hadarta.
-YiJoon. Mi van veled? Te nem ilyen szoktál lenni. Ki vagy idegileg. - aggodalmaskodott SuHo.
-Igen. Látszik rajtad, hogy aludni sem aludtál. Még a póló is fordítva van rajtad. - hívta fel figyelmét KyungSoo.
-Ennek a pólónak az elején van a címke, jó? És nem tudom miről beszéltek. Csak menjetek gyakorolni. -fordult a bejárat felé, de Lay elzárta azt.
-YiXing, kérlek elállnál az útból? - az unikornisnak azonban esze ágában sem volt teljesíteni ezt a kérést.
-Most pedig szépen elmondja a kisasszony, hogy mi a fene van vele, mert addig úgyse megy el innen. - ragadta vállon JoonMyun és visszaültette a helyére.
-Semmi. Minden tök oké. Még sok dolgom van, szóval engedjetek már ki. - mondatára Chanyeol és Sehun is mögé álltak, hogy még az ajtóig se juthasson el.
-Ne csináljátok már. - kezdett ideges lenni.
-Te ne csináld. Mond már mi van. Ne legyél már ennyire lány. - borult ki BaekHyun.
-Bocs, de lány vagyok. - akadt ki.
-Joonie, nyögd már ki. - lépett hozzá közelebb Kai is.
-Mondom, hogy semmi nincs. Ne akasszatok már ki teljesen.
-Biztos? - hajolt hozzá nagyon közel Kai, szinte már megcsókolta, mire a lány kifakadt.
-Fuck, fuck, fuck. No. I don't waant. I guess I like the conp... - csúszott ki.
-Köszönjük JongIn. - csapott Kai kezébe elismerően SuHo.
-Szóval tetszik valaki, mi? - vigyorogtak mind Yire.
-Nem. - tiltakozott. - Honnan veszítek?
-Ne tagadd már. Az előbb mondtad. Lehet, hogy nem vagyunk perfect angolok, de a kis bajodról tudunk. Szóval? Milyen conp? - érdeklődött a vezető. Yi nem válaszolt, de ekkor BaekHyun szólalt meg elhülve.
-Csak nem róla van szó...?
-Kiről? - szólalt fel egyszerre mindenki.
-Bakkie, ha meg akarod élni a holnapot, vagy a ma estét akkor csendben maradsz. Én sem akarom hallani, ők meg jobb ha nem tudják. - hallgattatta el az énekest gyilkos tekintettel.
Igen a fiúk tisztában voltak a kis mondhatni bajával és azt is tudták, hogyan hozhatják elő azt, hogy mikor is használja. Ami számára elég nagy balszerencse, mert így nem lehet előttük titka, legalábbis ilyen téren semmiképp. Utálta ezt. A legkevésbé vágyott arra, hogy 9 fiúval tárgyalja meg a szerelmi ügyeit, de hát ezt hozta az élet. A mostani érzelmeit viszont nem, hogy velük nem tervezett megosztani, hanem még saját magával sem szerette volna. Tudni sem akart arról mi zajlik nála odabent. Nem akart szerelmes lenni senkibe és ezt próbálta is tartani mindenképp. Ha a szíve érzett is valamit az eszével mindig próbálta palástolni és megszüntetni az érzést. Ő ilyen lány volt. A Krissel való kapcsolata túl nagy nyomot hagyott benne, ahhoz, hogy ezt újra átélje. Szerencséjére, ha Bakkie tisztában is volt a dolgokkal hallgatott rá és befogta. Ekkor legalábbis.

EXO vs. BTS (Ma lady) /CH *Triology/ 1.fejezet

A napok teljes nyugodtsággal teltek az SM kiadó épületében, mígnem egy nap a vezetők új embert vettek fel, ki egy 20 éves lány képében jelent meg, akit nem másnak, mint menedzser poszton terveztek alkalmazni. Úgy határoztak talán a friss hús talán jobban megmozgatná az előadó fiúkat is és eredményesebben fognak működni, újabb kilépés nélkül. YiJoon mivel a drága nőstény erre a névre hallgatott, végül az EXO mellé lett kinevezve. A fiúk leplezetlen meglepettséggel könyvelték el, hogy eztán érdekes időnek nézhetnek majd elébe. Nem csupán mert a lány elég csinos és csodás stílusérzékkel rendelkezik, hanem azért is, mert mit tagadjuk menedzsernek eléggé fiatalka. A srácok mind úgy hitték nem húzza majd sokáig, lehet, hogy szép, de úgy is gyenge. Ennek már lassan 1 éve. Az elejében valóban akadtak kisebb-nagyobb gondok és az sem volt egyszerű, hogy tudott, hogy a menedzsereknek kötelező a csapatok dormjába aludni, de YiJoont nem olyan fából faragták, hogy ez útját állja abban, hogy a munkáját megfelelően elvégezze. Az eltelt idő alatt a fiúk is megtapasztalhatták a lány szigorát, ördögi oldalát és persze kedvességét, jószívűségét is. Megszerették és befogadták. Ő is a csapatuk hamisítatlan tagja lett. Úgy kezelték, mintha csak a húguk/nővérük lenne, természetesen ettől független minden szavára ugrottak és meg sem próbáltak ellenkezni vele, ha a munkáról volt szó. A mai nap is pontosan ugyan úgy telt, mint az összes többi. Délelőtt és délután is próba egészen estig, kisebb szünetekkel, miközben Yi a fiúk különböző fellépéssel kapcsolatos ügyeit intézte és a neten keresgélt, mikor is érdekes dologra lett figyelmes. Úgy határozott beszélnie kell a fiúkkal. Ahogy hazaértek ezt meg is tette. Körbeültetett mindenkit és belekezdett nagy beszédébe.
-Fiúk. Ez egyszerűen tűrhetetlen. - közölte komoly arckifejezéssel.
-Mégis micsoda? Nem voltunk elég jók? - kérdezte a leader.
-Dehogynem. Azzal semmi probléma. A probléma a rajongókkal van.
-A sasaengekre gondolsz? Mert ők tényleg probléma. - szólt hozzá ChanYeol.
-Nem, de jó, hogy mondod később szeretnék róluk is tárgyalni, mert tudom, hogy egyfolytában zaklatnak téged. Velük is tenni kell valamit. Viszont, most a szimpla EXO-L-ről van szó. Az EXO vs. BTS harcról. - tárta fel a témát.
-Oh.. - vágtak mind egyszerre értelmes fejet.
-Ezzel kezdenünk kell valamit, minél előbb. Tudatában vagyok, hogy a fanok úgyis lerendeznek mindent maguk között, de ez a csata már zavaró szinten fel van kapva. Nem szeretném, ha ebből nekünk vagy akár nekik bajuk származzon.
-Igazad van Joonie. A nemrégiben éppen szörföztem a neten mikor a szemem elé került az a bizonyos kép Jeon JungKookról amit a mi drágáink készítettek. Én szeretem a fanokat, de ez azért mégsem helyén való. - csatlakozott Sehun is.
-Rendben. Akkor egyetértünk. Holnap megpróbálok intézkedni, hogy javíthassunk a helyzeten, szóval ne lepődjetek meg ha nem leszek itt veletek. Most pedig irány aludni. - zavarta őket szobáikba. Miután a nagy bébik nyugovóra tértek ő még fennmaradt és egészen hajnalig azon filozofált mit is kéne tennie. Holnap mindenképpen el fog menni a BigHithez, hogy beszélhessen a Bangtan fiúkkal. Ezt a köpködést a fanok között le kell zárni, de minél hamarabb. Ebben a tudatban indult meg hősnőnk a BTS kiadója felé Kedden reggel pontban 7kor.  Nem is csoda, hogy az épület még nagyban zárva volt bármilyen erősséggel ütötte is az üveget. Az SM is legelőbb 8 órakor ad utat a betévedő egyéneknek, így ezen nincs mit csodálni. Ő is tudatában volt ennek, az egyetlen amiért mégis ott dörömbölt megállíthatatlanul az a türelmetlen természete. Nagyjából háromnegyed nyolc lehetett mikor őrjöngő mivoltában az éppen felemelt kezét mivel ütni készült újból az épület üveg ajtaját, valaki gyengéden megragadta. Yi az ismeretlen személy felé kapta tekintetét, aki egy nagyjából 180 körüli, szőkés hajú, nyalókázó egyén volt, kinek mihelyst a lány arca felé fordult mosolyra húzódott szája.
-Mégis miért bántod szegény üveget, lady? Tán megsebezett?
Újdonsült fickónk megszólalása után Yi köpni nyelni nem tudott, úgy levette a lábáról már csak a nézésével is a Monster névre hallgató illető.
-Én csak.. Khm. Úgy értem. - vette fel hivatalos arcát. - Én azért jöttem, hogy veled, vagyis a Bangtannal beszéljek. Én az SM kiadónál szerződött EXO fiú csapat menedzsere vagyok.
-Értem. - vonzó vigyora nem akart alább hagyni egy pillanatra sem érkezése óta. -És a neved esetleg megtudhatnám?
-Sung YiJoon a nevem. - hajolt meg a nála jócskán magasabb előtt.
-Üdvözöllek Sung YiJoon. Én Kim NamJoon vagyok, RapMon, de te nyugodtan szólíthatsz Oppának. - adott egy puszit a lány kézfejére. - Ha nem veszed sértésnek, megkérdezhetem hány éves vagy?
-Nem, persze. Jelen pillanatban 21 éves vagyok. - futott át kisebb zavar Yin, de mindezt elég jól próbálta eltitkolni.
-Oh. Elég fiatal vagy, manadzser létedre. Biztos nem csak rajongóként jöttél, hogy szemrevételezhesd az Oppáid?  - próbálta húzni a fiatalabbat.
-Na, de kérlek. Én igenis manadzser vagyok, nem egy megszállott fan. Mit képzelsz?! - háborgott.
-Heh. Könnyű téged felhúzni. Szeretem ha egy lány szenvedélyes. Tudod mit jelent az? - húzódott sokat sejtető mosolyra szája.
-Op.. Kim NamJoon. Hogy van képed, rám nyomulni?! - hordta le a mellette állót.
-Csak vicceltem. - nevetett fel. - Ne légy olyan komoly. - borzolta meg a kisebb haját, ki erre durcás képet vágott.
-Jó. Bocsánat. Ha beengedlek megbocsájtasz? - tette fel a kérdést az ajtó felé tekintve.
-És mégis, hogy tervezed kinyitni, te kis vicces Oppa? Nem hinném, hogy kulcsod lenne hozzá.
-Nincs is. 8 óra múlt. A gondnok éppen 5 perce nyitotta ki. - közölte a tényt.
-Tessék?! De hát végig itt voltunk. Hogy ment el mellettünk észrevétlen? - csodálkozott.
-Itt elektronikus rendszer van. SooJoo már réges-régen bent ül. 8 órakor pedig megnyom egy gombot és az ajtózár automatikusan nyílik ki. - adott felvilágosítást a szörny.
-Tessék??!! - döbbent le a lány. - Akkor ez a SooJoo úr, végignézte azt ahogyan én itt fél órán keresztül dörömböltem? - hüledezett.
-Ahogy mondod.
-Az a szemétláda. Nem, hogy beengedett volna, végignézte míg vadállatként agyfaszt kaptam. - mérgelődött. Mire Nam jóízűen felnevetett, a lányt a bangtan próbatermébe vezetve.
-Amúgy.. igazán szép vadállat vagy.
-Ez most bók vagy beszólás akart lenni? - nézett a fiúra kérdőn.
-Egy béna bók, a béna szörnytől. Tudod. - mosolygott kínosan.
-Nem, de egyre jobban kezd érdekelni. - osztotta meg hangosan gondolatát.
-Hm? Mondtál valamit? - kérdezett rá, miközben termük zárjával bíbelődött.
-Semmit. - titkolta el elejtett mondatát.
Míg a szörny az ajtózárat próbálta eltalálni a csapat többi tagja is megérkezett. Meglepődöttséggel könyvelték el, hogy Leaderük épp egy lánnyal készül a termükbe belépni.
-Hyungg..- futott oda és ugrott Nam nyakába a maknae. - Hát találtál magadnak egy barátnőt? - adott az idősebbnek egy barackot. - Szia Noona. - pattant az újdonsült hölgyemény felé. - Nagyon csinos vagy. - pirult el, mondatát elejtve, majd elrohant a kis vörös hajú Hyungja mögé.
-De ti ezt ... - kezdtek bele együtt Nam és Yi.
-Milyen édesek. - kiáltott fel Jimin örömmel.
-Ácsi skacok. Mi nem járunk. Ez a bájos hölgyemény csak... - magyarázkodott NamJoon nem sok sikerrel.
-Oh, ne hazudj már Hyung. - hitetlenkedett a macskaszemű TaeTae, összehúzva szemeit.
-Ja. Hisz ez tök király. Gratulálok haver. - bólintott elismerően YoonGi.
-Csatlakozom. - szólt együtt HoSeok és Jin is.
-Elég legyen. - állította takarékra az alacsony nőstény a hét hormonoktól túltengett pasit. Közelebb sétált a téves hitben élő 6 fiatalhoz és szigorúan rájuk meredt.
-Én és Kim NamJoon nem járunk együtt. Ezt a fiút, mindössze jó ha 1 órája ismerem, még annyi se. A nevem YiJoon. Az SM Ent.-től jöttem. Én vagyok az EXO menedzsere és az ok amiért hozzátok kellett ma ellátogatnom az az EXO vs. BTS csata ami az ARMYk és az EXO-L-ek között zajlik. Mindössze ennyi. Világos? - ordította el magát az utolsó szónál.
-Hű, milyen harcias és rémisztő, lány. - sugdolóztak egymással a megszeppent tagok. Az egyetlen aki most is felfelé mutató ajkakkal bámult maga elé az a csapat híres szörnye volt. Mind a próbaterembe vándoroltak a lesokkoló beszéd után csendben.
-Hé, kislány. Igazam van, ha azt mondom, hogy az anyanyelved nem koreai? - súgott oda a határozottan sétáló Yihez.
-És, ha nem? Most nem ez a lényeg. - szólt ridegen rá se nézve. - De honnan tudod? - mondatára a szörny újra elmosolyodott.
A lány a fiúk helyetfoglalása után újból beszédbe kezdett. mindenképp szeretett volna valami megoldást a problémára, amit most tőlük várt.
-A probléma amit felvázoltam, talán most nem tűnik jelentősnek, de minél tovább megy ez annál súlyosabb lesz. Ugye ti is tisztában vagytok ezzel? JungKook? - kémlelte az említettet, ki zavartan lesett óriási íriszeivel a beszélő irányába.
-Igen? Oh vagyis, igen. De erről inkább nem szeretnék beszélni, ha nem gond. - hajtotta le fejét. Yi annyira megsajnálta, hogy odament és átölelte a búsuló, összetört maknaet. Tudni illik, hogy bár elég keménykezű, lobbanékony és munkamániás, emellett nem igen látszódnak rajta emberi érzelmei a menedzserieken kívül, de ő is egy érző ember. Mindig meglepi az embereket az ilyesfajta "kirohanásaival", de néha nála is előfordulnak. Mind a saját csapatában, mind azon kívül. A fiúk döbbenten figyelték a jelenetet. Még maga Kookie is nehezen realizálta a helyzetet és levegőt is elfelejtett venni megilletődöttségében. Ez az egész körülbelül 5 másodpercig tartott, de a lányon kívül mindenkinek mintha több nap lett volna. A nőstény visszaült helyére mintha semmi sem történt volna és folytatta.
-Nos. Ami engem illet, úgy gondoltam nem lenne rossz, ha mondjuk ti és a fiaim együtt koncerteznétek. Így talán megértik a fanok is, hogy nincs köztetek ellenségeskedés és jól megvagytok, így nekik sem kell ennyire ellenségesnek lenni a másik fandommal, vagy csapattal. Mit gondoltok? - hozta fel ötletét. A válasz egy egyértelmű beleegyezés volt a részükről. Egyik tag sem próbált meg ellenkezni, így a lány jó hírrel indulhatott vissza az EXO fiúkhoz.
-Hey. Do we see each other again, Lady? - szólt Yi után RapMon.
-Maybe. - fordult hátra, rámosolyogva a tőle távolabb álló fiúra.
YiJoon örömmel újságolta este fiainak a hírt, hogy talán megtalálták a megoldást.
-Együtt fogunk koncertezni? Azt, hogy? - értetlenkedett Hunnie. - Nincs is egy közös számunk sem.
-Ezzel tisztában vagyok, kis pabom, de ez nem akadályoz semmiben. Előadhattok nem saját számokat is a Bangtan fiúkkal. Esetleg még felosztva is. Jó lesz. Bízzatok bennem. Ugyebár ma Kedd van. A mostani hetet még végig kell vernünk, de jövőhéttől megbeszélem velük, hogy együtt próbálhassatok és összeállíthassuk a koncert dalait, táncait, na és persze, hogy mikor legyen pontosan. Oké? - próbálta meg lelkesíteni a csapatot.
-Úgy szeretem mikor ilyen lelkes vagy. - nevetett fel JoonMyun.
-Ja. Mi is. Ilyenkor látszik a valódi kora és nem a 40 éves dirigáló, óvónéni. - röhögött fel Lay és Kai egyszerre. Yi szúrós szemmel nézett a kettőre, mire Dyo oldalba lökte JongInt.
-Hwaiting. - üvöltötték mind. És ezzel megkezdődött a heti hajtás java. Szerdán YiJoon úgy döntött időt spórol és elmenetel helyett inkább felhívja a Bangtan menedzserét. Gyorsabb és praktikusabb megoldás. Ekkor még annak tűnt. Egy probléma volt. A manadzser mindössze az időpontban tudott segítségére lenni. Az összes többi dologban amiről szeretett volna beszélni vele, közölte, hogy a csapat vezérével kell megejtenie. Erre ment el egy napja. Kicsit feldúltan könyvelte el magában, hogy ennek a napnak nem sok értelme volt. Idővesztegetés. És miért? Megvolt az oka, csak ekkor még bevallani nem akarta mi is volt pontosan. Következő nap a fiúknak elég korán el kellett menniük YiJoonnak pedig elromlott az órája, így a felkelés nem ment valami egyszerűen. Kopogásra ébredt és miután elkönyvelte magában, hogy rohadtul elkésett az ajtóhoz baktatott. Nem tudta ki lehet az, hisz ilyenkor már nem is szoktak otthon lenni és ezt mindenki más is tudja. Mikor kinyílt az ajtó a döbbenettől megszólalni is alig bírt. Csak fáradt szemeivel pislogott az előtte álló alakra.

Paper Heart (Alternatív befejezés)

Réges rég élt egy kisfiú és egy kislány akik szinte születésük óta ismerték és nagyon szerették egymást. Mire elkezdték az iskolát szerelmesek lettek a másikba. Akkor még nem is tudták mik ezek az érzések, de egyet tudtak, hogy egy értékes kincset őriznek amit nem szerettek volna elveszíteni. Majd egy nap nagy vitára értek haza. A szüleik elég kemény szavakat vágtak egymáshoz, s ahogy észlelték a két gyermek jelenlétét közölték, hogy soha többet nem találkozhatnak egymással. A fiú családja messzire költözik és semmilyen körülmények között sem szeretnék, hogy a két fiatal kapcsolatot tartson. Az okok nem derültek ki. Minden egy pillanat alatt zajlott le. Fel sem tudták dolgozni a helyzetet mikor azzal a bizonyos autóval a fiút elvitték. Ordibáltak és sírtak, de a szülőket nem tudták meghatni. Meglehet, hogy szétválasztották őket ott és akkor, de az a szerelem örökké megmaradt a szívükben.

Azóta kerek 13 év telt el. Főhőseink felnőttek és emlékeik megfakultak, de elevenen élt bennük az érzés amit akkoriban éreztek. Habár egymásra már nem emlékeztek tisztán az évek múlása miatt.
Noel csak nemrég fejezte be a gimnázium utolsó évét és érettségizett le. Az egyetemi előkészületek közben még a munka gondolata is megfordult fejében. Hisz mégiscsak 19 éves. Csak nem hagyatkozhat a szüleire ennyi idősen. Abban az időben mikor miattuk a lányuk szíve összetört mindent megpróbáltak, hogy jobb kedvre derítsék őt és még az írói elképzeléseiben is támogatták. Az évek alatt megbocsájtotta nekik a történteket, de elfelejteni sose lesz képes. Az életében viszont minden rendeződött ezen kívül. A lány nyugodtan tengette hétköznapi életét egy kis ingatlanban amit pár hónapja bérelt ki magának az egyetem miatt. Mindene megvolt. Intelligens volt, talpra esett és még szép is, de mégis úgy érezte mintha hiányozna valami nagyon fontos dolog, amit nem tud csak úgy pótolni. Szívét kiskora óta egyetlen másik fiú sem volt képes meghódítani azon a bizonyoson kívül. Ami elég nagy szó, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi idő telt el. Óriási űr tátongott mellkasán fiatal kora óta, amit csak egy dologgal volt képes valamennyire befoltozni az íráson kívül. Ez pedig a zene. Nagy ázsiai zene fan vált belőle az idő múlásával és egészen közel állt hozzá egy bizonyos férfi előadó. Születési nevén Jeon JungKook. Az egyetlen fiú aki meg tudta érinteni őt, csak a létezésével. Valamiért képtelen volt nem kedvelni a srácot, pedig nem is ismerte. Elismerte az úriember tehetségét és, hogy Idol lététől független mennyire emberi, teljes ellentétének érezte őt, de közben mégis egyenlőnek magával. Napjai az iskola az írás és a zene körül forogtak, mígnem a nyári szünetben csatangolásra szánta el magát a nagy városban. Nos igen. Eredetileg Gwangjuban nevelkedett fel, de az iskola miatt el kellett költöznie, egyenesen a nagyvárosba, Seoulba. Mióta felköltözött most először adódott lehetősége igazán szétnézni az óriási helyen, így nagyon izgatottan indult neki. Egészen estig rótta az utakat nagy lelkesedéssel és egy fényképezőgéppel, mígnem sötétedni kezdett. Arra viszont nem gondolt mikor elindult otthonról, hogy haza is kéne majd találnia. Keringett össze-vissza térkép nélkül a sötét utcán. Nagyjából egy óra reménytelen keresés után elkezdte egyre rosszabbul érezni magát. Hirtelen elájult az út közepén. A következő pillanatban arra ébredt, hogy két szép sötétbarna írisz szemez vele, miközben mintha lebegne.
-Látom felébredtél. Jól érzed magad? Hirtelen elájultál az út közepén így gondoltam elviszlek a kórházba. - mosolygott barátságosan a barna szemek tulajdonosa hősnőnkre.
-Most tényleg komoly, hogy éppen maga Jeon JungKook cipel engem, vagy csak álmodom? Mert akkor csapj meg. Vagyis.. Bocs. Tapintatlan voltam, míg te ilyen kedves voltál hozzám.  - szégyellte el magát.
-Semmi gond. - nevetett. -Gondolom akkor hallgatsz engem, különben nem hinném, hogy ez lett volna a reakciód. Mivel nem vagyok egy nagy ember.
-Ez trú. Majdnem olyan magas vagyok, mint te, ha éppen állok. - nevetett most a lány. -Ja ha már itt tartunk. Édes vagy, de szükségtelen kórházba vinned. Nálam ez gyakori.
-Gyakori, hogy összeesel az út közepén? - kérdezte gúnyosan.
-Hát ha nem is az út közepén, de ja. Tudod, van egy betegségem.
Miután a fiú lerakta még beszélgettek. Az idő csak telt ők pedig végig sétálták fél Nyugat Seoult. Úgy tűnt egészen jól kijönnek egymással és egy hullámhosszra kerültek. Végül valahogy Noel házát is megtalálták.
-Itt a ház ahol lakom. Mióta kerestem már. - kiáltott fel meglepődötten. JungKook csak kuncogott egyet a megszólaláson.
-Akkor azt hiszem itt elválnak útjaink, nem igaz? - kezdett a búcsúba a magasabb.
-Azt hiszem. Köszönöm, hogy segítettél hazajutnom. Élveztem a beszélgetést JungKook Oppa. - hajolt meg a fiatalabb.
-Én is és szívesen. Ha esetleg szeretnél és ráérsz akkor.. mondjuk találkozhatnánk valamikor, hogy folytassuk. - pirult el Kookie.
-Örülnék. - fogadta el a meghívást Noel, majd egy köszönés kíséretében belépett a ház ajtaján és becsukta azt maga után.
Az az öröm amit ezek után érzett mérhetetlen volt. Fogalma sem volt, hogy lehetett ekkora szerencséje, hogy JungKook pont arra jár ráadásul még segít is neki és beszélhetett vele, de nem is érdekelte. A lényeg, hogy megtörtént. Ilyen alkalom nincs kétszer az életben. Elkapta az érzés, hogy talán újra képes lesz szerelembe esni valakibe. Ami boldogsággal töltötte el. Aznap este azonban furcsa álom kerítette őt magába.

***

-.... Oppa. Hol vagy? - ordibált torkaszakadtából keservesen sírva.
-Itt vagyok. Ne félj. Biztos csak vicceltek azzal amit mondtak. Nem hinném, hogy komolyan el akarnak vinni és megszakítanának köztünk minden kapcsolatot. - próbálta megnyugtatni az összetört kislányt.
-Honnan tudod ezt olyan biztosan? Ők sosem hazudnak, nem játszanak. - érvelt kiakadása mellett a kicsi.
-Tudod mit? Teljesen mindegy igazat mondtak e. Nem fogom engedni, hogy elválasszanak minket. Megígérem.

. . .

-Engedjetek el!! Én nem megyek el! Nem hagyhatom őt itt. Noel... - kiáltozott a kisfiú, de hiába. Beszuszakolták az autóba, minek motorja beindult abban a pillanatban és az autó elhajtott.
-Szeretlek!! Kérlek ne felejts el és sose szeress mást. Én is így fogok tenni. Ha így tesszük talán a sors megkegyelmez és egyszer úja találkozunk majd. - kiabálta ki utolsó szavait az ablakon, míg hallótávolságon kívül nem értek.
-Megígérem.

***

Az álom hatására hősnőnk felriadt.
-Igaz. Megígértük egymásnak és most mégis... De lehet JungKook igazából nem is akar semmi olyat, csak haverkodna. Hisz még a lányoktól is fél elvileg. Semmi gond nem lesz.

Két nap múlva a két jómadár egy kávézóban találkozott egymással. Nem is kellett sok, hogy egy jó kávé mellett ki ne tálaljanak mindent egy szuszra.
-Amúgy mondtam már, hogy emlékeztetsz valakire? - bámulta JungKook Noel arcát.
-Eddig még nem. És kire? A határ béli madárijesztőre? - röhögött egyet.
-Ha a madárijesztő is ilyen jól nézne ki... - hagyta el a fiú száját egy bókszerűség.
-Ezt most bóknak veszem. Hát akkor? - kíváncsiskodott a szőkeség.
-Nem tudom. De valakire emlékeztetsz. A hangod, a stílusod és az arcod is. Csak fogalmam sincs kire. - törte a fejét az énekes.
-Na most akkor én kérdezek egyet. Hogy van az, hogy elvileg te félsz a csajoktól, de most mégis itt ülsz velem? - érdeklődött.
-Nem félek a lányoktól csak egy pöppet, oké? De nem tudom. Valamiért téged másnak érezlek, mint a többieket.
-Most próbálsz felszedni Kookie? - kuncogott fel a lány.
-Még nem igen kezdtem el, de fogjuk rá. - nevetett a fiú is.
-Akkor sajnálom. El kell, hogy keserítselek. - komorodott el a kisebb.
-Hogyhogy? Tán nem vagyok elég macsó? - nyalta fel a haját vicces fejet vágva. Mire a lány felkacagott.
-Nem erről van szó. Egy régi ígéret köt. Nem szeghetem meg. Sajnálom.
-Milyen ígéret? - kíváncsiskodott az idol.
-Ez egy elég hosszú történet. Ha nem baj inkább nem untatnálak vele. Kicsit fájdalmas számomra.
-Oh, sajnálom. - vágott megbánó arcot.
-Nem a te hibád. - terült el keserű mosoly Noel arcán.
-Azért találkozhatunk még? - vetett kérlelő tekintetet írónőnk felé.
-Ha csak baráttokként akkor igen. - egyezett bele.
A párosunk ezek után gyakran találkozgatott egymással. Persze csak baráttokként. Míg nem egyik nap Noel levelet kapott. Furcsállta, mert nem igen szokott neki a szülein és az iskolán kívül más levelet küldeni. Kinyitotta a levelet amiben ez állt:


Kedves Noel, nem tudom emlékszel e még rám vagy már kitöröltél emlékeid közül. Én nem igen lennék rá képes az egyszer biztos. Főleg miután olyan sok minden történt a múltban. Végre elértelek aminek nagyon örülök, nem is tudod mennyire. Sokat kutattam utánad. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy ha emlékszel még arra az ígéretre amit tettünk... Nem tudom, te mennyire tartottad magad hozzá, de ha megtetted volna, akkor sajnálom. Önző kérés volt tőlem, azt kérni, hogy senki mást ne szeress csakis engem. Kérlek, felejtsd el és csak légy boldog. 

Üdvözlettel: XXX

-Ez meg mégis mi? - borult ki teljesen az olvasottakon és később barátjának is megmutatta levelét, aki bár nem tudott semmit az egész helyzetről, de próbált a lány mellett állni.

-Nem tudom mi történt, de úgy tűnik ki adta az utad. Nem vagy boldog? Nem kell már többet az ígérethez tartanod magad. - próbálta lelkesíteni az összetört amazont.

-Nem, kurvára nem vagyok boldog. Sőt! Ennyire rosszul még soha életemben nem éreztem magam.

-Hé! Nézd. Itt a hátulján is van valami. Ezt is olvastad? - mutatta a levél hátoldalán lévő kis utóiratra.

Ha mégsem gondolod/szeretnéd így akkor holnap este 6kor várlak a Seoul Towernél.

Noel így is tett. Egyszerűen nem tudta elfogadni, hogy a fiú akit 13 évig a szívében őrzött, most csak így túladna rajta és az emlékeiken. Este hat órakor pontban oda ért a hídra. Ott azonban egyetlen ember állt. Noel lefagyva a döbbenettől kezdte realizálni a helyzetet miközben JungKook sétált felé.

-Te most viccelsz velem és átbasztál vagy mi van? - jött dühbe.

-Nem erről van szó. Beszélni szeretnék veled. Sajnálom a levelet amit küldtem, de...

-Szóval te küldted a levelet? Átvertél? Soha többet nem akarlak látni. - azzal elviharzott a helyszínről, de Kookie utána rohant. 

-Nem. Félreértesz. Hallgass meg kérlek. - könyörgött loholva.

-A faszt. Jól átbasztál köszi. - őrjöngött.

-De félreértesz. Noel, kérlek... Szeretlek. - e hallatán Noel egy pillanatra megállt és a fiú felé fordult.

-Ezért kellett meghamisítanod egy levelet egy olyan személytől aki kedves volt nekem? - rivallt rá.

-Meghamisítani? De hisz én nem hamisítottam semmit. - tagadta meg a vádat.

-Na tessék megint próbált átejteni, de többször nem fog menni. - indult el újra.

-Meg sem próbáltalak. A saját nevemben írtam a levelet, neked akit szeretek, mert nem akartam, hogy tovább szenvedj miattam. Amiatt amit anno kértem tőled. 

-És ezt higgyem is el? - fordult vissza.

-Hallgass meg és akkor megérted. Mikor találkoztunk nagyon szimpatikus voltál nekem és valamiért furcsán éreztem az első pillanattól kezdve. Nem igazán szoktam közvetlen lenni a lányokkal, de veled valamiért más volt. Úgy éreztem mintha ismernélek és közel állnál hozzám. Aztán mikor együtt kávéztunk rájöttem, miért tűnsz olyan ismerősnek. Igaz, hogy már 13 év eltelt, de van ami sosem változik. - nevetett. - Persze, sokkal szebb lettél. Mikor közölted velem, hogy egy ígéret miatt nem lehet közöttünk semmi elsőre nem értettem, aztán eszembe jutott ami akkor mondtam. Én is tartottam magam ahhoz amit mondtam egészen idáig, de nem csak az ígéret miatt hanem, mert egy lány iránt sem éreztem semmit. Nem múltak el az érzéseim irántad azóta se. Pedig csak kölykök voltunk. Hát nem abszurd? Mindenesetre mikor közölted velem, rájöttem, hogy ez szívtelenség volt tőlem. Arra kárhoztatni téged, hogy ne szeress mást csak engem kegyetlen és értelmetlennek bizonyult. Tudtam én a barátodnál több már nem lehetek, de szeretném, ha megtalálnád a szerelmet újra és áldásom adom rátok. Emiatt tettem. - monológja befejeztével közelebb lépett a lányhoz és a kezébe nyomott egy lakatot. - Ha megtaláltad azt a személyt..

Amint Jungkook hátra lépett Noel a fiú fejéhez vágta a lakatot egy kiáltással Na menj te a tudod hova és elfutott. Egyenesen egy autó fényszórói elé. Mikor azonban az autó mégsem ütötte el és kinyitotta szemeit szörnyű látvány tárult elé. JungKook feküdt az út közepén véresen. Ő csak sokkot kapva meredt a vérben fekvő fiúra és összeomlott. Lerogyott mellé, s sírni kezdett. Az autós kihívta a mentőket akik kis késéssel kiértek a helyszínre és elszállították a fiút aki kómába esett az autóbaleset után. Csak a gépek tartották életben. Noel minden egyes nap ott ült a kórházi ágy mellett a lakatot szorongatva és abban reménykedett ma végre felébred gyermekkori szerelme, de ez nem akart megtörténni. Egy hónap elteltével a lányon teljesen erőt vett az aggodalom és nem bírta idegekkel elviselni, hogy szerelme állapota nem változik. Igaz nem súlyosbodik, de nem is javul.

-Miért nem ébredsz már fel? - kiabálta zokogva. - Szeretlek, te hülye. 

-Emlékszel mikor... mikor régen együtt játszottunk? Én mindig autózni akartam, de te ragaszkodtál a papás-mamáshoz, mert szeretted volna, ha olyanok lennénk, mint a szüleink.  

Na és arra mikor leestem a mászókáról, de te odaszaladtál és a fejedre estem mikor megpróbáltál elkapni?

Aztán mikor a rokonaink jöttek látogatóba és úgy mutattál be minket, hogy NoelKook és, hogy én vagyok a feleséged.

Rengeteg emlék cikázott fejében... Rengeteg boldog emlék amiktől megszakadt a szíve, ha belegondol, hogy akivel mindezeket átélte most kómában fekszik és talán sosem ébred fel.

 Miközben a kórházból hazafelé tartott az égbolt elborult. Mintha csak hangulatát akarná tükrözni. Utálta, hogy most, hogy újra megtalálta őt, rögtön el is veszítette. Újra, megint csak hirtelen. Mióta JungKook kórházban volt ő mindent szürkének látott és semmiben sem volt képes örömét lelni még az írásban sem. Tudta, hogy ez az ő hibája. Ha akkor nem úgy reagál ahogy tette, most JungKook önfeledten szórakozhatna valahol a barátaival. Ő talán akkor is szomorúan otthon ücsörögne sírva, de legalább akit szeret boldog lehetne. 

Aznap este Noel telefonja megcsörrent. Az orvos volt.

Jóestét. Noelel beszélek? Igen. Van valami új fejlemény, doki? Kookie felébredt? Hölgyem én sajnálom, de JungKook... 

A szavak, csak úgy vízhangoztak a lány fejében.

Hölgyem én sajnálom, de JungKook meghalt.

Fel sem fogta, hogy ez tényleg megtörténhet. Könnyek gyűltek szemébe.

Ha szeretne még most bejöhet elbúcsúzni tőle. 

Fogta magát és eleget tett annak amit az orvos felajánlott. Nem hagyhatta, hogy Kookie úgy távozzon, hogy el sem köszönt tőle. A kórházig futott egészen Kookie szobájáig. A fiú hangtalan feküdt. Mellette a kikapcsolt gépek. Lassan közelebb sétált hozzá, könnyeit visszafojtva kezdett mondanivalójába.

-Ez mind nem történik meg, ha nem mondasz nekem faszságokat. Én sem csak az ígéret miatt nem voltam senkivel, hanem, mert téged ezt a kis hülyét nem tudtam elfelejteni és más iránt képtelen voltam azt érezni amit irántad. Erre jössz a hülyébbnél-hülyébb szövegeiddel és még meg is halsz. Tudod nagyon szeretlek. Régen is szerettelek. Sokáig tartott feldolgozni a történteket. Majd most 13 év után újra beléd szerettem. Úgy, hogy nem is tudtam, hogy te vagy te. Erre most megint itt hagysz. - mire befejezte már nem bírta megállni, s szemeiből jött a niagara rá Jungkook felsőjére, ki ekkor megmozdult.

-Tudod eredetileg, csak meg akartalak viccelni, de nem hittem volna, hogy egy vallomást is kapok. - vigyorgott.

-Te nem haltál meg? Te köcsög. Megint átbasztál és még a doki is benne volt? - hitetlenkedett.

-Csak egy kicsit. Na jó igazából.. tényleg meghaltam egy pár másodpercecskére, de sikerült újraéleszteniük és aztán fel is ébredtem. Arra gondoltam, ha már a sors bevégezte a dolgát akkor nem hagyhatlak csak itt. Oh és valóban kedves emlékek amiket felsoroltál. - mosolygott.

-Ébren voltál? - lepődött meg újra.

-Nem, de hallottalak. Hiányoztál. Megint.

-Hát még te. - szorította magához az amazon Kookiet. - És többet ha kérhetem ne baszakodj velem és ne is halj meg. - adta ki az ukászt.

-Nem ígérhetek semmit. De rendben. Megígérem. Úgy tűnik az ígéretnek mégis csak nagy ereje van, ha már minket újra összehozott.
Ezt azonban Noel csak beképzelte magának. Igazából Kookie nem ébredt fel. Teste hűvös volt. Ereiben vér már nem keringett. Igaz a fiú úgy nyugodott, mintha csak aluszna, de kétségtelenül átszállt a másvilágra az össze emléküket magával hordozva.

-Ne felejts el. Szeretlek. - suttogta a szellő a nyitott ablakon át a már kiürített kórházi szobában.