Mikor kinyílt az ajtó a döbbenettől megszólalni is alig bírt. Csak fáradt szemeivel pislogott az előtte álló alakra.
-Kim NamJoon? - bambult maga elé értetlenül.
-Miért vagy még itthon? - türelmetlenkedett.
-Elromlott az órám. De te mit keresel itt? Nem a kiadóba kéne gyakorolnod a többiekkel?
-Pabo. Miért nem jöttél tegnap? A menedzser közölte, hogy felhívtad tegnap a koncerttel kapcsolatba. Miért nem jöttél rögtön hozzánk? Aigoo Tudhatnád, hogy a végén úgyis velünk kell majd megbeszélned mi hogy legyen. Na siess! Nem érünk rá egész nap. - sürgette az álmosan pislogó, a helyzetet épp értelmező nőstényt.
-Hé! Itt én parancsolok! - indult meg szobája felé. Öt perc alatt elkészült és már futott is ki az ideges szörnyhöz.
-Gyere! - ragadta kézen kivezetve. Mivel kocsi nem állt rendelkezésükre így sétálniuk kellett egészen a kiadóig.
-NamJoon! Elengednéd a kezem? - érdeklődött.
-Nem. - szorította meg még jobban.
-Aish! - nyikkant meg a lány fájdalmában.
-Bocsánat. - lazított szorításán. -De miért nem jöttél? - hajtotta le fejét már a lány mellett haladva.
-Szóval csak azért ez a nagy magadból kikelés, mert nem mentem el? Tudod jól, hogy akkor is talánt mondtam. - emlékeztette.
-Tudom, de olyan édes volt a mosolyod, azt hittem... mindegy. - lógatta orrát. - Mindenesetre, akkor is kellett volna jönnöd. Mit hittél majd menedzser-nimmel letárgyalod az egészet és velünk kommunikálnod se kell? Ez nem így megy. Tudod mi vagyunk az előadók. - hozta indokát.
-I know, I just.. - nem tudta folytatni mondatát, de az angolra Nam felkapta fejét és felfelé húzta ajkait ismét.
-Na? Megmondod mi a helyzet ezzel az angol dologgal? - próbálkozott témát váltva.
-Az? Ennyire tudni akarod? - nézett el.
-Igen.
-A szüleim jó ideig Kanadában éltek és kiskoromban én is, ahogyan YiFan. Szerettem én ott lenni és a nyelvet is kedveltem, de mégiscsak koreai vagyok. Szerettem volna megtapasztalni milyen is az országban, ahol a gyökereim vannak. Kiskoromban jó barátságot ápoltam YiFannal. Egy iskolába jártunk onnan ismertük egymást. Mikor ő idejött én is elkezdtem gondolkodni azon, hogy követni fogom. De abban az időben még nem voltam elég idős, a szüleim pedig nem engedtek el. Nagyjából két év múlva betöltöttem a tizennyolcat és elhatároztam, hogy eljövök, de nekik nem tetszett az ötlet. Elzártak engem amennyire csak tudtak. Hát tizenkilenc évesen megszöktem YiFan után. Nem tudtam mihez is kezdhetnék. Ő ugyebár az EXO tagja volt, de egy idő után problémák támadtak így arra adta fejét, hogy kilép a csapatból. Én nagyjából a kilépése után egy fél évvel jöttem Seoulba. Egy évvel utána pedig amikor TaoZi kilépett jelentkeztem a kiadóhoz, menedzser pozícióba. Kris többször is megpróbált lebeszélni arról, hogy a kiadóhoz menjek, de nem hallgattam rá. Én miután az országba jöttem és találkoztam vele a barátnője lettem. A kiadóhoz való felvételim után viszont szakítottunk. Nem konkrétan amiatt. Inkább csak, mert rájöttünk, hogy inkább húg és bátty vagyunk, mintsem egy szerelmes pár. Ráadásul mint az feltűnhetett baromi idegesítő nőszemély vagyok. Khm. A lényeg viszont, hogy ő akkoriban mindig koreaiul beszélt hozzám, hogy megszokjam a nyelvet. Ez be is vállt, de valamiért hogyha egy bizonyos dologról van szó, akkor csak angolul tudok beszélni automatikusan. - árasztotta el NamJoont tömérdek új információval.
-Huh. Most aztán megleptél rendesen. És szabad tudni mi az a bizonyos dolog? - kíváncsiskodott.
-Nem. - emelte fel fejét, orrát az égnek tartva ezzel jelezve, hogy meg se próbálja kérdezgetni, mert a válasz 'nem' fog változni.
-Akkor majd kiderítem. És mond, megvoltál YiFannak? - tette fel a megdöbbentő kérdést, mire a lány nem észrevehetően zavarba jött és pofonvágta, s elviharzott a kiadó ajtaja felé.
-Csak vicceltem. Ne csináld máár.. - rohant utána bűnbánón RapMon.
***
YiJoon beviharzott a Bangtan termébe mit a fiúk szívrohamot kapva tapasztaltak.
-Oh, Yi-ah. Wassup? - pillantott felé JHope és Kookie. Ekkor Nam is befutott.
-Ohh.. - vigyorgott mindent tudón Hobi és Jimin.
-Ti csak ne képzeljetek bele semmit a szituációba, értve? - rivallt rájuk.
-Persze-persze. Értve. - vágott kaján fejet már a csapat többi tagja is.
-Aigoo! Miért ver engem az ég veletek? - kapott hülyét a lány.
-Ha nem szeretnél minket el is mehetsz. - vágta oda a tényt YoonGi a lányhoz.
-Itt mindegy az, hogy én mit szeretnék. A csapatom érdekeit kell néznem, te kis hétalvó törpike. - szólt vissza.
-Oké. Nem kell, hogy vitázunk itt mi is. Inkább kezdjünk bele a megbeszélésbe. - utasított mindenkit rendre a leader.
Megbeszélték az eddig biztos dolgokat és úgy határoztak, hogy a munkák befejezése után neki is állnak a dolognak. Ami annyit tesz, hogy Hétfőn valóban elkezdhetik a közös munkát a két csapat tagjai. A rövid tárgyalás után YiJoon elindult kifelé az épületből, de a szörny csak úgy vágtázott utána. Hősnőnk érdeklődve fordult hátra, hogy mit akarhat még a leader.
-Mindent megbeszéltünk, nem? - tekintett kérdőn a lihegő fiú felé.
-Holnap délután lesz egy fotózásom. Eljönnél velem?
-Én? Minek? Nincs semmi közöm a kiadótokhoz. - világosította fel.
-Ennek én is tudatába vagyok. De szeretném, ha eljönnél velem, aztán ha végeztem elmehetnénk valahova. Nos?
-Miért? - igazából tudta, hogy mire akar kilyukadni a srác, csupán még a gondolattól is gyomoridege lett és minden vágya az volt, hogy kihúzhassa magát az ajánlat alól.
-You can't reject me or yeah? - húzta fel egyik szemöldökét.
-Can't. - hajtotta le fejét.
-Akkor holnap. Csak aztán tényleg elgyere. - egy mosoly kíséretében visszasétált a termükbe ott hagyva a tehetetlen lányt. "Fuck you." - ejtette el már csak gondolatban YiJoon. Teljesen kikészül idegileg ettől a sráctól erre még egy nemet sem tud neki mondani. Éjjel még aludni sem tudott az elfogadott ajánlat miatt. Következő nap teljesen frusztráltan vágott neki a napnak és bármelyik fiút képes volt leordítani amelyik csak egy szót is szólt hozzá, vagy éppen elfelejtett dolgokat, esetleg azt se tudta hol van. Délutánra ez olyan szinten aggasztó lett, hogy a fiúk elhatározták beszélni fognak vele. Mivel ez így nem mehet. Kihívták a termükbe az irodából és körbeülték.
-Miről szeretnétek beszélni? Még rengeteg dolgom van. Otthon nem ér rá? Nektek gyakorolnotok kéne most. - hadarta.
-YiJoon. Mi van veled? Te nem ilyen szoktál lenni. Ki vagy idegileg. - aggodalmaskodott SuHo.
-Igen. Látszik rajtad, hogy aludni sem aludtál. Még a póló is fordítva van rajtad. - hívta fel figyelmét KyungSoo.
-Ennek a pólónak az elején van a címke, jó? És nem tudom miről beszéltek. Csak menjetek gyakorolni. -fordult a bejárat felé, de Lay elzárta azt.
-YiXing, kérlek elállnál az útból? - az unikornisnak azonban esze ágában sem volt teljesíteni ezt a kérést.
-Most pedig szépen elmondja a kisasszony, hogy mi a fene van vele, mert addig úgyse megy el innen. - ragadta vállon JoonMyun és visszaültette a helyére.
-Semmi. Minden tök oké. Még sok dolgom van, szóval engedjetek már ki. - mondatára Chanyeol és Sehun is mögé álltak, hogy még az ajtóig se juthasson el.
-Ne csináljátok már. - kezdett ideges lenni.
-Te ne csináld. Mond már mi van. Ne legyél már ennyire lány. - borult ki BaekHyun.
-Bocs, de lány vagyok. - akadt ki.
-Joonie, nyögd már ki. - lépett hozzá közelebb Kai is.
-Mondom, hogy semmi nincs. Ne akasszatok már ki teljesen.
-Biztos? - hajolt hozzá nagyon közel Kai, szinte már megcsókolta, mire a lány kifakadt.
-Fuck, fuck, fuck. No. I don't waant. I guess I like the conp... - csúszott ki.
-Köszönjük JongIn. - csapott Kai kezébe elismerően SuHo.
-Szóval tetszik valaki, mi? - vigyorogtak mind Yire.
-Nem. - tiltakozott. - Honnan veszítek?
-Ne tagadd már. Az előbb mondtad. Lehet, hogy nem vagyunk perfect angolok, de a kis bajodról tudunk. Szóval? Milyen conp? - érdeklődött a vezető. Yi nem válaszolt, de ekkor BaekHyun szólalt meg elhülve.
-Csak nem róla van szó...?
-Kiről? - szólalt fel egyszerre mindenki.
-Bakkie, ha meg akarod élni a holnapot, vagy a ma estét akkor csendben maradsz. Én sem akarom hallani, ők meg jobb ha nem tudják. - hallgattatta el az énekest gyilkos tekintettel.
Igen a fiúk tisztában voltak a kis mondhatni bajával és azt is tudták, hogyan hozhatják elő azt, hogy mikor is használja. Ami számára elég nagy balszerencse, mert így nem lehet előttük titka, legalábbis ilyen téren semmiképp. Utálta ezt. A legkevésbé vágyott arra, hogy 9 fiúval tárgyalja meg a szerelmi ügyeit, de hát ezt hozta az élet. A mostani érzelmeit viszont nem, hogy velük nem tervezett megosztani, hanem még saját magával sem szerette volna. Tudni sem akart arról mi zajlik nála odabent. Nem akart szerelmes lenni senkibe és ezt próbálta is tartani mindenképp. Ha a szíve érzett is valamit az eszével mindig próbálta palástolni és megszüntetni az érzést. Ő ilyen lány volt. A Krissel való kapcsolata túl nagy nyomot hagyott benne, ahhoz, hogy ezt újra átélje. Szerencséjére, ha Bakkie tisztában is volt a dolgokkal hallgatott rá és befogta. Ekkor legalábbis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése