A napok teljes nyugodtsággal teltek az SM kiadó épületében, mígnem egy nap a vezetők új embert vettek fel, ki egy 20 éves lány képében jelent meg, akit nem másnak, mint menedzser poszton terveztek alkalmazni. Úgy határoztak talán a friss hús talán jobban megmozgatná az előadó fiúkat is és eredményesebben fognak működni, újabb kilépés nélkül. YiJoon mivel a drága nőstény erre a névre hallgatott, végül az EXO mellé lett kinevezve. A fiúk leplezetlen meglepettséggel könyvelték el, hogy eztán érdekes időnek nézhetnek majd elébe. Nem csupán mert a lány elég csinos és csodás stílusérzékkel rendelkezik, hanem azért is, mert mit tagadjuk menedzsernek eléggé fiatalka. A srácok mind úgy hitték nem húzza majd sokáig, lehet, hogy szép, de úgy is gyenge. Ennek már lassan 1 éve. Az elejében valóban akadtak kisebb-nagyobb gondok és az sem volt egyszerű, hogy tudott, hogy a menedzsereknek kötelező a csapatok dormjába aludni, de YiJoont nem olyan fából faragták, hogy ez útját állja abban, hogy a munkáját megfelelően elvégezze. Az eltelt idő alatt a fiúk is megtapasztalhatták a lány szigorát, ördögi oldalát és persze kedvességét, jószívűségét is. Megszerették és befogadták. Ő is a csapatuk hamisítatlan tagja lett. Úgy kezelték, mintha csak a húguk/nővérük lenne, természetesen ettől független minden szavára ugrottak és meg sem próbáltak ellenkezni vele, ha a munkáról volt szó. A mai nap is pontosan ugyan úgy telt, mint az összes többi. Délelőtt és délután is próba egészen estig, kisebb szünetekkel, miközben Yi a fiúk különböző fellépéssel kapcsolatos ügyeit intézte és a neten keresgélt, mikor is érdekes dologra lett figyelmes. Úgy határozott beszélnie kell a fiúkkal. Ahogy hazaértek ezt meg is tette. Körbeültetett mindenkit és belekezdett nagy beszédébe.
-Fiúk. Ez egyszerűen tűrhetetlen. - közölte komoly arckifejezéssel.
-Mégis micsoda? Nem voltunk elég jók? - kérdezte a leader.
-Dehogynem. Azzal semmi probléma. A probléma a rajongókkal van.
-A sasaengekre gondolsz? Mert ők tényleg probléma. - szólt hozzá ChanYeol.
-Nem, de jó, hogy mondod később szeretnék róluk is tárgyalni, mert tudom, hogy egyfolytában zaklatnak téged. Velük is tenni kell valamit. Viszont, most a szimpla EXO-L-ről van szó. Az EXO vs. BTS harcról. - tárta fel a témát.
-Oh.. - vágtak mind egyszerre értelmes fejet.
-Ezzel kezdenünk kell valamit, minél előbb. Tudatában vagyok, hogy a fanok úgyis lerendeznek mindent maguk között, de ez a csata már zavaró szinten fel van kapva. Nem szeretném, ha ebből nekünk vagy akár nekik bajuk származzon.
-Igazad van Joonie. A nemrégiben éppen szörföztem a neten mikor a szemem elé került az a bizonyos kép Jeon JungKookról amit a mi drágáink készítettek. Én szeretem a fanokat, de ez azért mégsem helyén való. - csatlakozott Sehun is.
-Rendben. Akkor egyetértünk. Holnap megpróbálok intézkedni, hogy javíthassunk a helyzeten, szóval ne lepődjetek meg ha nem leszek itt veletek. Most pedig irány aludni. - zavarta őket szobáikba. Miután a nagy bébik nyugovóra tértek ő még fennmaradt és egészen hajnalig azon filozofált mit is kéne tennie. Holnap mindenképpen el fog menni a BigHithez, hogy beszélhessen a Bangtan fiúkkal. Ezt a köpködést a fanok között le kell zárni, de minél hamarabb. Ebben a tudatban indult meg hősnőnk a BTS kiadója felé Kedden reggel pontban 7kor. Nem is csoda, hogy az épület még nagyban zárva volt bármilyen erősséggel ütötte is az üveget. Az SM is legelőbb 8 órakor ad utat a betévedő egyéneknek, így ezen nincs mit csodálni. Ő is tudatában volt ennek, az egyetlen amiért mégis ott dörömbölt megállíthatatlanul az a türelmetlen természete. Nagyjából háromnegyed nyolc lehetett mikor őrjöngő mivoltában az éppen felemelt kezét mivel ütni készült újból az épület üveg ajtaját, valaki gyengéden megragadta. Yi az ismeretlen személy felé kapta tekintetét, aki egy nagyjából 180 körüli, szőkés hajú, nyalókázó egyén volt, kinek mihelyst a lány arca felé fordult mosolyra húzódott szája.
-Mégis miért bántod szegény üveget, lady? Tán megsebezett?
Újdonsült fickónk megszólalása után Yi köpni nyelni nem tudott, úgy levette a lábáról már csak a nézésével is a Monster névre hallgató illető.
-Én csak.. Khm. Úgy értem. - vette fel hivatalos arcát. - Én azért jöttem, hogy veled, vagyis a Bangtannal beszéljek. Én az SM kiadónál szerződött EXO fiú csapat menedzsere vagyok.
-Értem. - vonzó vigyora nem akart alább hagyni egy pillanatra sem érkezése óta. -És a neved esetleg megtudhatnám?
-Sung YiJoon a nevem. - hajolt meg a nála jócskán magasabb előtt.
-Üdvözöllek Sung YiJoon. Én Kim NamJoon vagyok, RapMon, de te nyugodtan szólíthatsz Oppának. - adott egy puszit a lány kézfejére. - Ha nem veszed sértésnek, megkérdezhetem hány éves vagy?
-Nem, persze. Jelen pillanatban 21 éves vagyok. - futott át kisebb zavar Yin, de mindezt elég jól próbálta eltitkolni.
-Oh. Elég fiatal vagy, manadzser létedre. Biztos nem csak rajongóként jöttél, hogy szemrevételezhesd az Oppáid? - próbálta húzni a fiatalabbat.
-Na, de kérlek. Én igenis manadzser vagyok, nem egy megszállott fan. Mit képzelsz?! - háborgott.
-Heh. Könnyű téged felhúzni. Szeretem ha egy lány szenvedélyes. Tudod mit jelent az? - húzódott sokat sejtető mosolyra szája.
-Op.. Kim NamJoon. Hogy van képed, rám nyomulni?! - hordta le a mellette állót.
-Csak vicceltem. - nevetett fel. - Ne légy olyan komoly. - borzolta meg a kisebb haját, ki erre durcás képet vágott.
-Jó. Bocsánat. Ha beengedlek megbocsájtasz? - tette fel a kérdést az ajtó felé tekintve.
-És mégis, hogy tervezed kinyitni, te kis vicces Oppa? Nem hinném, hogy kulcsod lenne hozzá.
-Nincs is. 8 óra múlt. A gondnok éppen 5 perce nyitotta ki. - közölte a tényt.
-Tessék?! De hát végig itt voltunk. Hogy ment el mellettünk észrevétlen? - csodálkozott.
-Itt elektronikus rendszer van. SooJoo már réges-régen bent ül. 8 órakor pedig megnyom egy gombot és az ajtózár automatikusan nyílik ki. - adott felvilágosítást a szörny.
-Tessék??!! - döbbent le a lány. - Akkor ez a SooJoo úr, végignézte azt ahogyan én itt fél órán keresztül dörömböltem? - hüledezett.
-Ahogy mondod.
-Az a szemétláda. Nem, hogy beengedett volna, végignézte míg vadállatként agyfaszt kaptam. - mérgelődött. Mire Nam jóízűen felnevetett, a lányt a bangtan próbatermébe vezetve.
-Amúgy.. igazán szép vadállat vagy.
-Ez most bók vagy beszólás akart lenni? - nézett a fiúra kérdőn.
-Egy béna bók, a béna szörnytől. Tudod. - mosolygott kínosan.
-Nem, de egyre jobban kezd érdekelni. - osztotta meg hangosan gondolatát.
-Hm? Mondtál valamit? - kérdezett rá, miközben termük zárjával bíbelődött.
-Semmit. - titkolta el elejtett mondatát.
Míg a szörny az ajtózárat próbálta eltalálni a csapat többi tagja is megérkezett. Meglepődöttséggel könyvelték el, hogy Leaderük épp egy lánnyal készül a termükbe belépni.
-Hyungg..- futott oda és ugrott Nam nyakába a maknae. - Hát találtál magadnak egy barátnőt? - adott az idősebbnek egy barackot. - Szia Noona. - pattant az újdonsült hölgyemény felé. - Nagyon csinos vagy. - pirult el, mondatát elejtve, majd elrohant a kis vörös hajú Hyungja mögé.
-De ti ezt ... - kezdtek bele együtt Nam és Yi.
-Milyen édesek. - kiáltott fel Jimin örömmel.
-Ácsi skacok. Mi nem járunk. Ez a bájos hölgyemény csak... - magyarázkodott NamJoon nem sok sikerrel.
-Oh, ne hazudj már Hyung. - hitetlenkedett a macskaszemű TaeTae, összehúzva szemeit.
-Ja. Hisz ez tök király. Gratulálok haver. - bólintott elismerően YoonGi.
-Csatlakozom. - szólt együtt HoSeok és Jin is.
-Elég legyen. - állította takarékra az alacsony nőstény a hét hormonoktól túltengett pasit. Közelebb sétált a téves hitben élő 6 fiatalhoz és szigorúan rájuk meredt.
-Én és Kim NamJoon nem járunk együtt. Ezt a fiút, mindössze jó ha 1 órája ismerem, még annyi se. A nevem YiJoon. Az SM Ent.-től jöttem. Én vagyok az EXO menedzsere és az ok amiért hozzátok kellett ma ellátogatnom az az EXO vs. BTS csata ami az ARMYk és az EXO-L-ek között zajlik. Mindössze ennyi. Világos? - ordította el magát az utolsó szónál.
-Hű, milyen harcias és rémisztő, lány. - sugdolóztak egymással a megszeppent tagok. Az egyetlen aki most is felfelé mutató ajkakkal bámult maga elé az a csapat híres szörnye volt. Mind a próbaterembe vándoroltak a lesokkoló beszéd után csendben.
-Hé, kislány. Igazam van, ha azt mondom, hogy az anyanyelved nem koreai? - súgott oda a határozottan sétáló Yihez.
-És, ha nem? Most nem ez a lényeg. - szólt ridegen rá se nézve. - De honnan tudod? - mondatára a szörny újra elmosolyodott.
A lány a fiúk helyetfoglalása után újból beszédbe kezdett. mindenképp szeretett volna valami megoldást a problémára, amit most tőlük várt.
-A probléma amit felvázoltam, talán most nem tűnik jelentősnek, de minél tovább megy ez annál súlyosabb lesz. Ugye ti is tisztában vagytok ezzel? JungKook? - kémlelte az említettet, ki zavartan lesett óriási íriszeivel a beszélő irányába.
-Igen? Oh vagyis, igen. De erről inkább nem szeretnék beszélni, ha nem gond. - hajtotta le fejét. Yi annyira megsajnálta, hogy odament és átölelte a búsuló, összetört maknaet. Tudni illik, hogy bár elég keménykezű, lobbanékony és munkamániás, emellett nem igen látszódnak rajta emberi érzelmei a menedzserieken kívül, de ő is egy érző ember. Mindig meglepi az embereket az ilyesfajta "kirohanásaival", de néha nála is előfordulnak. Mind a saját csapatában, mind azon kívül. A fiúk döbbenten figyelték a jelenetet. Még maga Kookie is nehezen realizálta a helyzetet és levegőt is elfelejtett venni megilletődöttségében. Ez az egész körülbelül 5 másodpercig tartott, de a lányon kívül mindenkinek mintha több nap lett volna. A nőstény visszaült helyére mintha semmi sem történt volna és folytatta.
-Nos. Ami engem illet, úgy gondoltam nem lenne rossz, ha mondjuk ti és a fiaim együtt koncerteznétek. Így talán megértik a fanok is, hogy nincs köztetek ellenségeskedés és jól megvagytok, így nekik sem kell ennyire ellenségesnek lenni a másik fandommal, vagy csapattal. Mit gondoltok? - hozta fel ötletét. A válasz egy egyértelmű beleegyezés volt a részükről. Egyik tag sem próbált meg ellenkezni, így a lány jó hírrel indulhatott vissza az EXO fiúkhoz.
-Hey. Do we see each other again, Lady? - szólt Yi után RapMon.
-Maybe. - fordult hátra, rámosolyogva a tőle távolabb álló fiúra.
YiJoon örömmel újságolta este fiainak a hírt, hogy talán megtalálták a megoldást.
-Együtt fogunk koncertezni? Azt, hogy? - értetlenkedett Hunnie. - Nincs is egy közös számunk sem.
-Ezzel tisztában vagyok, kis pabom, de ez nem akadályoz semmiben. Előadhattok nem saját számokat is a Bangtan fiúkkal. Esetleg még felosztva is. Jó lesz. Bízzatok bennem. Ugyebár ma Kedd van. A mostani hetet még végig kell vernünk, de jövőhéttől megbeszélem velük, hogy együtt próbálhassatok és összeállíthassuk a koncert dalait, táncait, na és persze, hogy mikor legyen pontosan. Oké? - próbálta meg lelkesíteni a csapatot.
-Úgy szeretem mikor ilyen lelkes vagy. - nevetett fel JoonMyun.
-Ja. Mi is. Ilyenkor látszik a valódi kora és nem a 40 éves dirigáló, óvónéni. - röhögött fel Lay és Kai egyszerre. Yi szúrós szemmel nézett a kettőre, mire Dyo oldalba lökte JongInt.
-Hwaiting. - üvöltötték mind. És ezzel megkezdődött a heti hajtás java. Szerdán YiJoon úgy döntött időt spórol és elmenetel helyett inkább felhívja a Bangtan menedzserét. Gyorsabb és praktikusabb megoldás. Ekkor még annak tűnt. Egy probléma volt. A manadzser mindössze az időpontban tudott segítségére lenni. Az összes többi dologban amiről szeretett volna beszélni vele, közölte, hogy a csapat vezérével kell megejtenie. Erre ment el egy napja. Kicsit feldúltan könyvelte el magában, hogy ennek a napnak nem sok értelme volt. Idővesztegetés. És miért? Megvolt az oka, csak ekkor még bevallani nem akarta mi is volt pontosan. Következő nap a fiúknak elég korán el kellett menniük YiJoonnak pedig elromlott az órája, így a felkelés nem ment valami egyszerűen. Kopogásra ébredt és miután elkönyvelte magában, hogy rohadtul elkésett az ajtóhoz baktatott. Nem tudta ki lehet az, hisz ilyenkor már nem is szoktak otthon lenni és ezt mindenki más is tudja. Mikor kinyílt az ajtó a döbbenettől megszólalni is alig bírt. Csak fáradt szemeivel pislogott az előtte álló alakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése