EXO vs. BTS (Ma Lady) 14.fejezet

A nagy készülődés közepedte mindenki fejéből ki is ment egy igazán lényeges és idegesítő tényező. A sasaengek. Hallgattak egy ideig, úgy tűnik az ürülékes botránnyal elvoltak az utóbbi időben, de aztán ChanYeol újból telefonos zaklatás áldozatává vált. Yi ekkor csakugyan összehívott mindenkit ismételten. Azzal a különbséggel, hogy most nem koncertmegbeszélés, hanem egy terv miatt.
-Channiet újonnan zaklatni kezdték a kislányok, így.. Fiaim várom az ötleteket. Habár nekem már van is egy.
-Mi lenne az? - tette fel Chen a nagy kérdést.
-Tudjátok esetleg felhasználhatnánk megint az álruhás ötletet. Kicsit kockázatos, de talán beválik.
-Csak nem újfent egy fiú ruhájába szeretnél bújni, aki nem én vagyok? - húzta fel szemöldökét Nam.
-De, igen. Oppa kérlek ne féltékenykedj. Ez csak egy titkos akció, oké? - kísérelte meg megnyugtatni.
-Hadd halljuk a tervet. - szólalt meg XiuMin.
-Szóval.. Mivel én elég kicsi vagyok, így maximum Dyo vagy Bakkie szerepét tudnám eljátszani. A sasaengek ugyebár tudják mikor hol vagytok. Ez nekünk pont előnyünkre válik. Úgy teszünk ahogyan ők várják, annyi kivétellel, hogy az egyikőtök helyett én megyek el. A többiek eltűnnek én pedig ott maradok. Ha valakit el akarnak rabolni hát tessék. Megadjuk nekik amit akarnak. A sminkesünk nagyon jó ő segíthet, hogy legalább hasonlítsunk. Bár ezek őrült fanok, így tuti felismerik, ha nem egyikőtök vagyok, de reménykedjünk. Közben tartjuk a kapcsolatot. Megtudjuk hol is laknak és aztán kihívjátok a rendőröket. Mivel még gyerekkorúak, így valószínűleg, csak javítóba kerülnek ahol pszichológus is foglalkozhat velük. Hogy tetszik?
-Ez teljességgel kizárt. - nyilatkozta az EXO Ommája.
-Egyetértek. Nem gondolod, hogy hagyom, hogy elrabolják a barátnőm. Még ha tinilányokról is van szó, akkor se. - csatlakozott NamJoon.
-De hisz ez az egyetlen esélyünk. Vagy talán valakinek van jobb ötlete? - kérdezett körbe mindent tudó tekintettel. -Akkor ez lesz.
A fiúk fél napig tiltakoztak, de végül rájöttek, hogy felesleges. Féltették egyetlen lányukat, de valóban nem volt más lehetőség. Felvetették ugyan, hogy inkább elraboltatják ők magukat, de Yi teljes mértékben ellene volt az ötletnek. Ő egy sima hétköznapi ember, de a fiúk híresek. Nem engedheti, hogy az eredetieket kapják el. Velük fene tudja mit tennének. Magát viszont nem félti. Mit tehetnének? Délután lenne a fiúknak egy kisebb fotózásuk amire elvitték Yit is, hogy tervüket véghezvigyék. A sminkes csodás munkát végzett vele. Amint a fiúk elé lépett mindenki döbbenten szuggerálta.
-Hűű... Tényleg olyan vagy, mint Dyo-ssi. - járta körbe Kai a lányt, végigmérve. - Az egyetlen különbség, hogy neked nagyobbak a melleid. Még a feneketek is hasonlít. - érintette volna meg, de SuHo a fejére csapott.
-Ha feneket akarsz fogdosni, azt mondtad hasonlít. Fogdosd KyungSooét. - irányította a táncost az énekes felé. - Drágám tényleg elképesztőn hasonlítotok. Bár nem csodálkozom. Ti alapjáraton is hajaztok egymásra. Gondolom a sminkesnek nem volt túl sok dolga.
-Valóban nem. Szerencsém van Dyo-ssival. - lépett a sráchoz és oldalról megszorította, miközben JongIn éppen a fiú seggére pályázva betámadta hátulról.
-AIGOO. - sikított fel D.O - Te meg..
-Finom. - terjeszkedett egy nagy önelégült mosoly Kai arcán.
-Oké. Azt hiszem indulok. Kívánj sok sikert. - állt meg párja előtt, mert e nagy ügy miatt a Bangtan is elment a fotózásra.
-Vigyázz magadra. - ölelte magához.
-Fogok. - mosolygott a fiúra.
-Nem is kapok csókot? - szontyolodott el.
-Tényleg meg akarod csókolni KyungSoot? - nevetett fel. - Ráadásul a festéknek se tenne jót.
-Igazad van. - vonta vissza.
Yi kisétált szépen a kiadó elé teljes nyugodtsággal. Tudták, hogy a sasaengek nem adják majd fel. Bár nem sokszor ismétlik meg ugyan azt, de sejthető volt, hogy az emberrablás tervét újból bevetik majd. Így is lett. Yi beszállt a furcsán pontos EXO kocsi másolatába. Ami azzal el is hajtott. Révén, hogy a többi fiú csak sokkal később szándékszik elmenni. Ezt a jelenetet az ablakból kémlelték szorongással amiatt mi lesz a kicsinyükkel. A fiúk és Yi között mikrofonos kapcsolat volt egy fülhallgatón keresztül, így kis mértékben de hallották őt. Feszengve üldögéltek otthon immár, arra várva, hogy történjen valami.
-Yi drága már olyan rég elmentél. Jelentkezz. - imádkozott Suho, hogy csak jól legyen lánya. Válasz ekkor nem érkezett, de negyed óra múlva a vonal feléledt.
-Srácok hallotok?
Kezdődött meg egy párbeszéd a két oldalon, mi hirtelen...
-Majd körülnézek és.. - és a vonal megszakadt.


***
A sasaengek hazaszállították az ál-Dyot, kinek fél arca el volt takarva egy maszkkal. Ekkor még nem adott gyanakvásra okot. Gondolta magában. Fél vagy talán egy óra kocsiút után megérkezve kitessékelték az autóból bekötve szemét vezették egy enyhén sötét helységbe és ott egy székre ültették. Levették szeméről a kendőt és szembenézhetett a nagyjából tizenhat lányból álló sereggel, kik fekete ruhában ott álltak előtte.
-Mindjárt jövünk Dyo-ssi el ne mozdulj. - mondta az egyik elég furcsán megnyomva a bizonyos személy nevét. Ahogy mindenki elhagyta a szobát Yi a fiúkkal kezdett tárgyalni.
-Srácok, hallotok? - tudakolódott.
-Igen. Mi a helyzet? - érkezett a nyugtalan válasz.
-Nagyjából fél vagy egy órát utaztattak aztán ide hoztak. Egy sötét pincében vagyok. A lányok úgy tizenhatan lehetnek plusz-minusz és tizenhárom-tizennyolc év körüliek. Van itt egy rácsozott ablak, de nem igazán érem fel.
-És most mégis, hogy találjunk meg? - jött a legfőbb kérdés, de mielőtt Yi kifejthette volna a választ a lányok visszaértek.
-Majd körülnézek és.. - szakadt meg a vonal ahogyan az egyik sasaeng pofon vágta. Egy másik eközben a háta mögé ment és megkötözte a kezét a szék támlája mögött.
-Mégis, hogy képzelted? Azt hitted átvághatsz minket? Nem vagyunk kezdők. Nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy néz ki Dyo Oppa. Alábecsültél minket szívem. Szóval ki vagy te és miért hitted, hogy átverhetsz? - hajolt hozzá közelebb a feltehetőleges vezér.
-Nem tudom miről beszélsz. - tett úgy mintha semmiről sem tudna.
-Ne szórakozz velem, kisanyám. Tudod, én harapok. - rántotta le fejéről a barna rövid parókát. - Még mindig kitartasz amellett, hogy nem tudod miről beszélek? Hm? - mászott a másik arcába.
-Igen. - komolyodott el a mi immár lány Dyonk..
-Ahogy gondolod. - rúgta hasba, minek jóvoltából a székkel együtt eldőlt.
-Adok egy tanácsot édesem. Vagy válaszolsz a kérdéseimre, vagy azt is megbánod, hogy megszülettél. Választhatsz. - rúgott belé a földön is.
-Komolyan azt hiszed, hogy válaszolni fogok? - dobta oda kitartón.
-Te meg komolyan azt hiszed, hogy nem tudjuk, hogy a menedzserük vagy? - rángatta le Yi arcáról a maszkot. - Nagyon is jól tudjuk. Sőt! Köszönjük, hogy kedves menedzser kisasszony eljöttél hozzánk, hogy ezzel őket is idecsalhassuk. - vigyorgott. - Hálából talán nem fogunk annyira bántani a tetted miatt. Csak egy kicsit, mert azt hitted megállíthatsz és tiéid lehetnek a drágáink.
-Ti nem vagytok komplettek. Mondták már? Nem mellesleg nekem nem kellenek a fiúk. Ők mind csak a barátaim.
-Ohh, ne bókolj így, mert még elpirulunk. - taposott kezére. - És hogyne. Lehet, hogy ezt másnak be tudod adni, de nincs olyan ember akinek ne kellenének legalább egy kicsit. Vagy tán tagadod? Tagadod azt is ami Krisszel történt?
-Ti meg honnan...? - illetődött meg.
-Édesem, mint már mondtam mi mindent tudunk. Mily szomorú, hogy te nem kellettél neki és kb. egy év után kidobott. Látod? Te nem tudod nekik megadni amit akarnak. De mi megtudjuk. Na de mi most megyünk. Jó éjszakázást az egerekkel. - hagyták ott Yit a földön feküdve, a székhez kötözve, a sötét szobában bezárva a pince ajtót. Az idő valóban estére járt. Yi aggódott. Nem, nem amiatt, mi lesz ezután vele. Habár a szája felszakadt, a csuklóját kifejezetten szorította a kötél és nagyon fájt is tekintve, hogy rázuhant és a gyomortájéka csak úgy hasogatott, de ez csöppet sem foglalkoztatta. Neki a fiúk miatt voltak aggályai. Mi lesz, ha ismételten zaklatni fogják őket, vagy ha elkapják? Mi lesz, ha a koncert nem sikerül, mert szétesnek miatta? Hisz nem beképzelt, de tudatában van, hogy ahogyan a fiúk fontosak számára, úgy számukra is ő. Hosszú napoknak tűnő óráknak nézett elébe, miközben aggodalmai majd szétfeszítették belülről, mígnem szirénázásra lett figyelmes és a falon villogó piros-kék fényekre. Az ajtó kinyílt a vezető és rajta kívül még vagy négy lány szaladt le körbekerítve a padlón tanyázó áldozatot. G.Y. a vezér hajánál fogva megragadta a lányt és felemelte.
-Te ránk hívtad a zsarukat? Kis ribi. - talált célt egy bal egyenes.
-Hisz nincs is nálam semmi távközlési eszköz. Mégis mivel hívtam volna őket, észlény kisasszony?
-Nézzétek van itt valami. - találta meg az egyik lány az órákkal előtte elvesztett fülhallgatót.
-Nincs, mi? Ezt még megbánod. - szaggatták meg ahol érték a ruháit és a haját egyszerre. Sőt valaki még bokán és térden is rúgta. S ha még ez nem volt elég a vezér felállt és az asztalról egy kést vett fel.
-Most, hogy így adódott. Ha nem lehetnek a mieink a tiéid sem. - ezzel a felkiáltással kisebb sebeket ejtett a lány combján, arcán és karján. Eddig tudták a lányok a rendőröket visszatartani, kik beözönlöttek a házba és elkapták a házban rejtőzködő kiskorúakat. A vezér megpróbált elmenekülni, de a zsaruk bekerítették és elszállították. Mindeddig a fiúknak parancsba volt adva, hogy kint kell várniuk, míg ki nem ürítették a sasaengekkel teli házat. Amint ez megtörtént Nam volt az első ki a házba lépett. Lement a pincébe és ahogy meglátta barátnőjét ijedten szaladt hozzá. Leszedte a lány csuklójáról a kötelet és magához ölelte.
-Nem hittem, hogy ilyenre képesek. Jobb lesz, ha beviszünk a kórházba. - kapta volna fel, de Yi megállította.
-Erre semmi szükség. Minden rendben. - állt fel Monba kapaszkodva. A többiek ekkor értek be és elborzadva nézték a látványt amit menedzserük nyújtott.
-Ne nézzetek így rám. Jól vagyok. Megcsináltuk. - mosolygott. Lépett volna csapatához, hogy megölelje őket, de azonnal elvesztette eszméletét.
-Yi - hallotta a fiúk kiáltását a távolból, s azzal képszakadás.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 13.fejezet 2/2

*fél órával hamarabb*

A EXO dormban a fiúk óriási nyugodtsággal üldögéltek a televízió fényében mind a tizennyolccan. Jól szórakoztak az éppen vetített perverz vígjátékon ami ment. Mígnem Kai megszólalt.
-Szerintetek mit csinálhatnak most? - vigyorgott.
-Szerintem RapMon most készülhet a málnásba. - válaszolt Chen érzéstelen arccal a dobozban zajló dolgokat kémlelve.
Elsőre senkinek nem esett le. Aztán nagyjából öt másodperc múlva SuHo felkiáltott Dyoval együtt.
-HOGY MI??!! - bámultak elhült tekintettel.
-Baszki és tényleg elengedtük a menedzserünk egy sráccal kettesbe egy éjszakára. - realizálta Yeol is.
-Ti meg miért vagyok ennyire nyugodtak? - pillantott a Bangtan tagok felé értetlenkedve JoonMyun.
-Bezártuk a szobáinkat, szóval békesség. - simította a levegőt mancsaival a morcos macska lazán.
-Hát azért tettük? Én azt hittem, csak nem akarjuk, hogy Hyung megint elcsórjon valamit. - világosodott meg Kookie, kitől a szörny egyfolytában eltulajdonít valamit és sosem képes visszaszolgáltatni neki.
-Na jó. Most rögtön felpattan mindenki és irány a BTS dorm. Az én angyalomat senki se dughatja meg büntetlenül. - határozta el az Omma.
-De hisz együtt járnak. - indokolt ChimChim, de hiába, a tizenkét tagú őrjöngő family, hajthatatlan volt. Körülbelül fél órába telt míg a célhelyszínhez érkezdtek. Akár egy kommandós osztag úgy rebbentek be a házba egészen RapMon szobájáig suhanva hangos ordítások közepedte.
-Állj vagy kiheréllek! - kiáltotta SuHo a szobába belépve egy kanalat tartva maga elé. Yi és Nam még a falnál álltak és döbbenten bámulták az őrült vezért ahogyan "fegyvert" tart feléjük. Eztán a többiek is megérkeztek.
-Hányszor hallottam már Myunnie "Omma"tól ezt a mondatot. - rötyögött fel JongIn.
-Na te most befogod! - mérgelődött. - Különben tényleg megteszem.
-Oppa. - lépkedett Yi JoonMyun felé. - Ti meg hogy kerültök ide és miért akarsz ránktámadni egy kanállal? - érdeklődött.
-Ohh, édesem, úgy örülök, hogy jól vagy. - ugrott hozzá, nyakába omolva. -Mi csak féltettük. Ezennel megtiltom, hogy ő ott - mutatott Nam felé - bármiféle szexuális tevékenységre mégcsak gondolni is merjen veled kapcsolatban. - rendelte el az aggódó leader. - Ha kell erényövet is szerelünk rád.
-Hyung, ezt talán nem ké.. - próbálta meggyőzni Chen, de a vízidomár hajthatatlan volt.
-Shh. Döntésem végleges. - jelentette ki a legkomolyabb arcával ami csak létezett.
-Mi?! De hisz.. - Yi nem tudta mire vélje ezt ilyen hirtelen.
-Nincs, de. Most pedig aludjunk. - utasított rendre mindenkit.
-Úgy érted itt akartok aludni? - tudakolta meg meglepetten.
-Hol máshol? Késő van már, hogy újra felkerekedjünk. Hogy lásd én sem vagyok kőből megengedem, hogy egy ágyban aludjatok, de semmi más. Mi majd elleszünk a földön.
-De hisz ott a nappali. No meg a többi fiú szobája. - igyekezett Yi érveket találni amellett, hogy újra kettesben maradhasson szerelmével, de érvei süket fülekre találtak.
-Csak nem hiszed, hogy kimegyünk és egyedül hagyunk vele? Erényöv hiányában aligha. - szögezte le.
A viaskodások ellenére a szimbolista csapat csak RapMon szobájában maradt a gerle párral, míg a kis őszapók a saját szobáikban tértek nyugovóra nagy örömükre.
-Ohh és a cipőt se felejtsük el. - mászott a csapat feje Yi felé, hogy lerángassa róla a már jól ismert piros színű magasszárút. Tiltakozása nem járt sikerrel, így a cipő lekerült róla.
-Így hátha kevésbé talál vonzónak a mi drága szörnyünk. - mondta, s bealudt.
Yi és Nam viszont képtelenek voltak elaludni. Yi frusztráltan pillantott egyszer a földön fekvő vezére felé, egyszer a plafonra, míg Nam csakis őt vizslatta megállás nélkül. A csendet hirtelen megszakítva fordult a lány az őt kémlelő felé.
-Oppa.. Myunnak igaza van? - tette fel a kérdést, mi már vagy negyed órája zakatolt fejében. A fiú nyelt egyet.
-Mire gondolsz? - érdeklődött.
-Arra amit utoljára mondott. Valóban kevésbé vonzódsz hozzám ha nincs rajtam a Conversem? - kémlelt felé.
-Én.. -nem jöttek szavak szájára.
-Értem. - szomorodott el.
-De én nem... - védekezett.
-Mindegy. Megértem. Tudom, hogy conperv vagy. Semmi gond. Tényleg. - erőltetett mosolyt arcára, s csapata felé fordult.
Mon nem tudta mit tehetne, így csak átölelte hátulról egy szó nélkül. Az igazság az, hogy maga sem tudta eldönteni, hogy a feltett kérdésre mit mondhatna. Jelen pillanatban ő sem tudta, hogy érez ebben a szituációba, de nem volt szándékában megbántani párját. Tudta, hogy ezt elrontotta. Nem is kicsit.
A szünet elkövetkezendő idejében minden megoldódott és békességben telt. Míg aztán Hétfőn eljött újból a munka ideje. Ezúttal kivételesen a nap végén Yi elküldte Namot, azzal az indokkal, hogy még elintéznivalója van és valószínűleg a koncert elérkeztéig nem is fog ráérni. Nagyon sajnálja. A fiú úgy gondolta valószínűleg ennek ahhoz lehet köze amit aznap beszéltek, de reménykedett benne, hogy nem erről van szó.

***
-Hoseok, várj. Beszélhetnénk? - szólt a ló után a nap végén Yi.
-Mond. - állt meg és mosolygott rá.
-Én csak azt akarom mondani, hogy nagyon röstellem, hogy úgy leordítottam és elküldtem JiWoot. Te csupán a nővérednek akartál segíteni én meg a féltékenységem miatt... szóval tényleg nagyon sajnálom. Megbocsájtasz? - hajolt meg bűnbánón a mindig vidám Hope előtt.
-Nyugi. Semmi gond. A nővérem szerencsére előbb jött, szóval az elkövetkező nap, már mondjuk úgy le is adtam neki.
-Ezt örömmel hallom. - mosolygott.
-Hm. -bólintott. - Ennyi akartál?
-Ühm.. Lenne itt még valami. - sunnyogott.
-Gyanús vagy. - kuncogott fel. - Mi az?
-Tudom, hogy nem kéne ilyet kérnem, hisz így is rengeteget dolgozol és ugye ez a JiWoo-s ügy, de m......

***
A munka újbóli megkezdése óta már lassan egy hét telt el és Mon egyre nyugtalanabb barátnője miatt. Alig beszélnek és mostanában egyre zárkózottabb. A koncert pedig egyre közeledik.
-Emberek. - kezdődött meg a gyűlés. - A koncert már a nyakunkon van. Elvárom mindenkitől, hogy a legjobb formáját hozza. Vannak akik nagyon jók és vannak akik még javításra szorulnak. Kérlek segítsétek ki egymást. Nem sok van már hátra. Szeretnénk h a rajongók a legjobbat kapnák, nem igaz? Akkor hajrá. - nyomatta le biztató beszédét Yi.
A próbák valóban egyre keményebbek lettek hétről-hétre ahogyan a koncert felé haladtak. Ez pedig néhány személynél nem mutat valami pozitív fejlődést. Főképpen nem NamJoon-nál. Hétről-hétre egyre csak ront. Habár lehetséges, hogy ez nem az edzés keménységétől, hanem a Yivel való kapcsolatától függ. Aznap úgy határozott meg kell beszélnie a lánnyal a múltkorit, ezért próbák után visszament a teremhez. Amit viszont ott szemlélt az megrázta. Yi a teremben volt, de nem egyedül, hanem HoSeokkal. Nevetgéltek és a paripa táncolt neki. Ez még az élettől is elvette a kedvét. Sarkon fordult és indult volna meg, mire Jiminnel találta szembe magát.
-Hali, Hyung. - köszönt nagy intenzitású joghurt fogyasztása közben.
-Szia. Te meg mit keresel itt? Láttad?
-Ühm. Ugye milyen jó? - kérdezte mosolyogva.
-Jó? De hisz JHope éppen a barátnőmmel játszadozik. Ebben mi a jó? - háborgott.
-Te ezt nem érted Hyung. Igaz nem mondhatom el, de ne légy feldúlt. Hobi Hyung nem csinál semmi rosszat. Majd meglátod. - biztosította.
-Tudsz valamit amit én nem? - gyanakodott.
-Igen. De sajnálom ennél többet nem mondhatok és kérlek ne is próbálj meg szimatolni. Csak menj haza és higgadj le. Rendben? - fordult sarkon és ellépkedett.
Mi a franc?!- hangzott még el Mon szájából, majd követte amit a törpe mondott. Ez eddig rendben van, csak éppen az eljövendő idővel voltak problémái. Hogy is legyen képes figyelmen kívül hagyni azt, hogy Yi nem kommunikál vele, de eközben Hoseokkal elröhögcsél és elsusmorog. Ha pedig ez nem elég délutánonként együtt üldögélnek ketten a gyakorlóteremben több, mint 2 órán keresztül. A teljesítménye a sok idegességtől átlag alattira süllyedt. Folyton-folyvást elesik, valaki lábára lép, rossz helyre áll, más mozdulatot csinál és amilyen hibát csak képes elvéteni azt megteszi. Erre Yi is felfigyelt, így eldöntötte, hogy ezen segíteni kell.
-Gyűlés! - terelgette össze az elveszett bárányait. - Fiúk én azt veszem észre, hogy fejlődtök. Jin és SuHo is egyre jobban felzárkózik aminek nagyon örülök. Azonban NamJoon! Egyre csak rontasz és romlasz. Mi van veled? Szedd össze magad. Pár hete még nagyon jól ment. Mi történt? Ez így nem lesz jó. Egy hét múlva itt a koncert és te pocsékabb vagy, mint mikor elkezdtük ezt az egészet.
-Bocsánat, hogy nem vagyok olyan, mint a kis Hoseokkie. - dühödött fel.
-NamJoon nyugalom. HoSeok gyerekkora óta táncol. A csapatbeli pozíciója is táncos. Természetesen nem várom el, hogy úgy táncolj ahogyan ő. De most magadhoz képest is rosszabb vagy. Ha így megy nem fogsz tudni fellépni. - a szörny oda se figyelve arra amit a lány mond durcásan összekulcsolt karokkal üldögélt mindent leszarva.
-NamJoon!! - rivallt rá Yi.
-NamJoon. NamJoon. Ha tárgyalni akarsz valakivel ott van HoSeokkie. Vele úgyis jobban elvagy, mint velem.
-Na idefigyelj. - lépett közelebb a durcás vezérhez. - Fogalmam sincs mégis mi a fene bajod van neked, de örülnék ha ezt befejeznéd és csapattaghoz, vezérhez méltóan viselkednél. A koncert közeleg és a teljesítményed kritikán aluli. Ez se neked se az ittlévőknek nem kedvező. Úgyhogy örülnék, ha összekapnád magad. Ha pedig velem van gondod akkor csak mond a szemembe, de ne keverd a munkát a velem való problémáiddal. Igazán megköszönném. Most pedig ha megbocsájtasz, dolgom van a koncerttel kapcsolatban ami a ti javatokat szolgálja. - pattant fel, s tajtékozva elhagyta a termet.
-Mégis mi a jó ég volt ez? - érdeklődött a csapat reménye.
-Semmi. - fordult el a vezér eldöcögve a sarokba. Tudta jól, hogy Yinek igaza van, de nagyon zavarta már a fennálló helyzet. Ettől független tisztában volt azzal, hogy mostanában rengeteget ront és ezzel a teljesítménnyel nem állhat színpadra.
-Öregem mi van veled? - huppant le mellé a falhoz YoonGi. -Tudom, hogy szereted őt, de nem kéne, hogy ennyire befolyásolja a produktivitásod. Emlékezz vissza mikor még szingli voltál vagy mikor még a debüt előtt voltunk. Te mindig is céltudatos ember voltál, aki nagy erőfeszítéseket tesz. Bármi bármennyire is volt lehetetlen te képes voltál rá. A csapatunk mellett is kiálltál. Mind tudjuk, hogy ennél többre vagy képes. Zárd ki egy kicsit a gondjaid és lebegjen előtted a cél. Foglalkozz az előadással is egy kicsit. Sőt, ha elég jó leszel, talán még YiJoont is le tudod majd nyűgözni. Ez bizonyos. Gyerünk haver. Bízunk benned. - szorította meg vállát, majd ott hagyta. Namot eléggé meghatotta barátja lelkesítése és be kellett ismernie a kis zöldike most sem adott rossz tanácsot. Menni fog. Igyekezni fog, hogy mind a rajongókat, mind Yit elkápráztassa. Ez a célja.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 13.fejezet 1/2

Az erőteljes fellépésének ellenére Yi minél közelebb került a célhoz annál bizonytalanabb lett ami kis társának is feltűnt.
-Noona, mi a baj? - vágott aggódó arckifejezést a fiatalabb.
-Mi lesz, ha úgy dönt, hogy nem kellek neki? Ha rájött, hogy jobb neki nélkülem? - keletkeztek ráncok homlokán idegességében.
-Az lehetetlen. Ha így lenne akkor nem gubbasztana már Vasárnap óta a sötét és büdös szobájában. Oh és ne ráncold a homlokod, kérlek. - tette kezét a másik homlokára.
-Vasárnap óta a sötét, büdös szobában? - nézett kérdőn.
-Ühüm, de meg ne mond neki, hogy elmondtam, mert lenyúzza a bőröm és szőnyeget csináltat belőle a stúdió szobába.
-Nyugi, lakat a számon. - mosolygott a magasabbra.
-Amúgy nagy reményeim vannak Jimin Hyungban, hogy sikerül kirángatnia Nam Hyungot a szoba fogságából, mert ha nem veszett ügy az egész.
-Na és YoonGi?  - kérdezett rá a ruhadarabok tulajdonosára.
-Ő már eljött otthonról. Nem mondom, hogy túlságosan repdesett volna, hogy a ruháit kell adnia egy ilyen ügy érdekében, de csak kicsit kellett győzködnöm. - dicsekedett győzelmével a legmogorvább tag felett.
-Ja, mert fontos nekem Nam, bármennyire is nyálas ez. - bukkant fel hátuk mögül a kis zöldike buksija. - De ha ezt bármelyikőtök is tovább adja az kínpadon végzi. - fenyegetőzött komoly szúrós tekintettel.
-Igenis értettük. - nevettek fel vidáman. Ím innen már hármasban folytatták útjukat.
-Oh és csak, hogy tudd kislány. Még mindig nem kedvellek, ezt vésd az eszedbe. - mormogta fapofával előre meredve.
-Ne is figyelj a törpére. Minden bizonnyal ő is kedvel, csak kicsit túl mufurc a lelkem. Nem igaz? - adott kokit Hyungjának a fiatalabb.
-Még egy ilyen és eltöröm a kezed. - fenyítette meg, mire a magasabb ijedten ugrott a lány mellé, ki csak kacagott a két fiún.
-Hmm.. Milyen rég voltam már programon. - gondolkodott el.
-Igen? Szóval te is befordultál? - kíváncsiskodott Kookie.
-Hm. - bólintott. - Utoljára, ha jól emlékszem Oppával voltam el, amikor meghívott a fotózására. Az egy igazán kínos este volt. - kuncogott kelletlenül.
-Talán Hyung csinált valamit?  - érdeklődött kíváncsian a maknae.
-M-m. - rázta fejét. -Először felakadtam egy fára. Aztán a fotós párrá avanzsált minket és fotókat készített. Ami meg utána jött... - hallgatott el.
-Mi- mi? - pattogott a kutya.
-Be akartad vinni a Ken Park-ra. - röhögött gúnyosan Suga, ezzel zavarba hozva Yit.
-Ken Park? - zavarodott össze a fiatalabb.
-Az egy film.. - kezdett bele Yi, mire YoonGi félbeszakította.
-Egy film ami nyers szexjeleneteket, fojtogatós maszturbációt, édes hármast és még megannyi szép dolgot tartalmaz. - taglalta. JungKook ledöbbenve bámult a semmibe.
-Noona és te erre... - nyökögött a lesokkolódott kölyök.
-Én nem, én csak... Tudjuk, hogy művészfilm megszállott ezért szerettem volna a kedvére tenni, de ahol voltunk, csak ezt az egy művészfilmet játszották. - szégyellte el magát. - Csak szerettem volna kedvezni Oppának.
-Hahh, okay. - szólt Suga. -Ejtsük a témát. Apró hiba. Habár szerintem simán megnézné, csak éppen még járni sem jártatok és rögtön a közepébe. Amúgy jó film. - nézett el kijelentése közbe, mire mindkét jelenlévő fél elámult. Végtére is Min YoonGiról beszélünk. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ő biza látta a Ken Parkot és még tetszett is neki. Kezdett úgy tűnni ezek után, hogy a kis törpe falai is kezdenek ledőlni és egyre önfeledtebben beszélgetett a többiekkel. Az étterem előtt néhány kilométerrel V és Hobi is feltűntek és csatlakoztak a társasághoz. Nagyon úgy fest, hogy Nam Jin és Jimin gondjaira lett bízva. Hoseokék elmondása szerint haladnak, ha nem is feltétlen olyan iramban, mint azt kéne. Az étterembe érkezve Yi a mosdóba sietve felvette álruháját. Hogy miről is van szó? Egyszerű. Yi, YoonGinak álcázva ül asztalhoz, ahol NamJoont várja, aki úgy tudja Suga barátja volt olyan kedves, hogy vacsorára hívja, még ha ez enyhén bizarr is tőle. Felmerülhet a kérdés, hogy miért. Erre is pofon egyszerű a válasz. Ez itt az EXO vs. BTS (Ma Lady) Miért könnyítsem meg a dolgukat? Heh. Yi az asztalhoz oldalgott sötét melegítőfelsőjében és fekete farmerében, mely mily logikus egy étteremben. A kis vörös és a handsome prince hamarost be is érkezett a várva várt udvari bolonddal, ki még nem sejtette mi vár rá. Yi lehajtott fejjel ücsörgött idegesen, hogy le ne lepleződjön idő előtt. Nam lassan az asztalhoz sétált és letette magát az ál-Sugával szembe.
-Bocs, ha sokat vártál, de tudod, hogy a lelki állapotom nincs éppen a toppon. Ami viszont téged illet. Miért is hívtál te meg engem vacsorázni, mikor otthon is folyton-folyvást egy légtérben vagyunk? - kezdett gyanakodó pillantásokat vetni a szemben ülő apró személyre, ki megfogta kezeit.
-Hé, hé, hé. Tudom, hogy biszexuális vagy és tudod, hogy támogatom a melegeket, de azért én nem vagyok az. - illetődött meg. -Ráadásul csak nemrég szakítottak velem. - tette hozzá. Yi szóra sem méltatta az előbbi megjegyzést, csak halkan elkezdte...

"YO TURN THE MUSIC UP.
THIS SONG IS JUST A LOVE SONG.
DEDICATED TO THE ILLEST BITCH.

ILLEST BITCH ALIVE ILLEST BITCH ALIVE
YOU’RE TOO BEAUTIFUL, YOU SHAKE ME UP.
ILLEST BITCH ALIVE REALEST BITCH AROUND
WAIT, YOU KNOW I’M GON MAKE YOU MINE
LOOK, THE ILLEST BITCH ALIVE, ILLEST BITCH ALIVE
YEAH, ONE TIME FOR THE ILLEST BITCH ALIVE, REALEST BITCH ALIVE"

A dal részlet elmondása végére Yi levette a kapucnit fejéről egy mondat elhangzásával egyhuzamban. 

-Sorry, I'm the illest bitch. - nézett szemeibe őszintén. Nam kérdés nélkül ahogy realizálta ki ül vele szembe, az asztalon keresztül magához szorította YiJoont.

-Teljes mértékben. Ami igazán bejön. - kacsintott rá. - Most viszont megtudhatnám, miért vagy Suga ruháiban?

-Kölcsön adta, míg tisztázom ezt a helyzetet. - biccentett az ajtóban kukkoló heungtan boyok felé. -YiXing elmesélte, hogy is történt valójában a dolog. Pabo, miért kellett hazudnod? - borult el az asztalon.

-Nem akartam, hogy ellenségeskedés legyen a csapatodban egy ilyen hülyeség miatt, így jobbnak gondoltam magamra vállalni. Belátom, hogy magam alatt vágtam a fát. - ismerte el hülyeségét.

-Megbocsájtottam Laynek. Emiatt felesleges volt ez a nagy cicó. Nem lettem volna annyira mérges, ha az igazságot mondjátok már elsőre is.

-Elszúrtam, mi? - vakargatta tarkóját kínosan.

-Pöppet. Mindenesetre sajnálom, hogy szakítottam veled emiatt a hülye játék miatt. - szégyellte el magát, s dobta vissza fejét az asztalra.

-Remélem, ha majd elveszlek nem lesznek ilyenek, mert akkor nem lesz egyszerű a papírmunka. - nevetett fel, mire Yi felkapta fejét mely csak úgy világított zavarában.

-Hm? - fel sem tudta dolgozni az előbb elhangzottakat, Nam máris ajkaira tapadt egy szeretetteljes csók erejéig. 

-Kiégtem. - fejelte be ismételten a vacsora helyéül szolgáló tárgyat. Nam csak mosolyogva simogatta a lány barna tincseit.

-Nem mellesleg ez a kis előadás.. Megleptél. - ejtette el.

-Nagyon rossz volt? - mormolta az asztalterítőbe.

-Épp ellenkezőleg. Nagyon ínyemre való volt, de azért kérlek ezt az üzenetformát hagyd meg nekem. - borult a lányra.

-Örülök, hogy visszajöttél hozzám. - suttogta fülébe. A lány válasz helyett csak megborzongott.
A vacsorát békességben költötték el. Nam ekkor még nem is tudta, hogy ez csak a kezdet.
-Készen állsz? - ugrott fel helyéről élettelin Yi, Nam felé nyújtva kezét.
-Mire? - értetlenkedett.
-Ugye nem gondoltad, hogy ennyivel le van rendezve az egész? - rajzolódott sokat sejtető mosoly a fiatalabb arcára és megindult maga után húzva udvarlóját.
-Én igazán nem akarok akadékoskodni, de nem gondolod, hogy itt valami nem stimmel? - utalgatott.
-Mire gondolsz? - állt meg az ajtó előtt lerángatva magáról a kölcsönvett ruhákat, amitől Namnak elállt a szava. Yi Sugához sétált és átnyújtotta neki őket.
-Ha szeretnéd kimosom őket, de most nincs miben elvinnem. Köszönöm Yoon Oppa. - nyomott egy puszit a kis morgós alvómasina arcára, s visszaszaladt kedveséhez. Ezzel egyszerre több fiú döbbenetét is elérve.
-Gyere Oppa. - a lány kézen ragadva a szörnyet futásnak eredt és hamarosan el is tűntek a Bangtan látómezejéből.
-Ez meg így mégis mi volt? - nyögte ki végül félúton NamJoon. -Így meg fogsz fázni.
-Higgadtság Oppa. Hozzá vagyok szokva ehhez az időjáráshoz. Ráadásul tudom, hogy ez az összeállítás a kedvenced, ezért már megéri. Most pedig irány a mozi. Előre szólok megnyugodhatsz. Nem nézetem meg veled a Ken Parkot. - kacagott fel. - Aztán.. - de tovább mondani már nem tudta, mert Nam megállította és idegesen ránézett.
-Drága Lady ez mind jó és szép, de remélem tudatában vagy, hogy én vagyok a fiú. Ezzel aláásod a férfiúi méltóságom. - fedte fel problémáját.
-Tudatában vagyok, hogy ez pont fordítva szokott lenni, de úgy éreztem muszáj valamit tennem. Szerettem volna létrehozni az ideális randidat, de úgy tűnik elrontottam. - szontyolodott el.
-Pabo. - szólta el magát és megölelte szíve választottját. - Talán mégse kéne veszni hagynunk ezt az estét, de mi lenne, ha most hazasétálnánk és nálunk néznénk egy filmet? - tette meg ajánlatát a szörny.
-És a fiúk?
-Őket majd én elintézem. - azzal elővette telefonját és valóban elintézte. Mondhatjuk, hogy az EXO dorm már tényleg tele volt tömve tesztoszteronnal, de egy estét csak túlélnek együtt.

***
Yi és Nam végül a Magic Mike csodálatos jeleneteire korlátozódott, más film hiányában. Nem mintha nem élvezték volna. Voltak egészen elfogadható, néhol vicces jelenetei. Habár egy művészlelket nem épp ez a film hat meg. Való, hogy NamJoont nem is kellett meghatnia. Ő önmagában annak is bőven örült, hogy szerelmével tölthet egy estét kettesben. Yi valamilyen szintig elvolt a közepes szintű vígjátékkal egy ideig. Aztán bealudt, s feje Nam vállán végezte. A fiú magához ölelte mire felébredt.
-Nem alszom, nem. - védekezett.
-Csak nyugodtan. Ez a film amúgy sem valami nagy szám. Bár azt hittem, téged legalább érdekelni fog valamennyire.
-Engem? Miért? Ennyire nem vagyok tömegember. - nevetett fel.
-A fiúk se érdekelnek benne? Őszintén. - vallatta, közelebb hajolva a lányhoz ki elterült az ágyon lábait a fiú ölébe helyezve.
-Hmm.. Nem. - vigyorgott huncutul. - Nem a zsánereim. - hajolt ő is közelebb. A nagy vallatás közepedte Nam valami furcsát kezdett érezni, így arra jutott jobb lesz, ha meghúzza magát. Visszadőlt a kanapéra és ösztönös nyugodtsággal figyelte a világító ládában zajló eseményeket. Yi hasonlóan tett, annyi különbséggel, hogy ő még mindig keresztbe az ágyon feküdt és a zenére mozogtak lábai. Valahogy megtetszett neki a filmbeli muzsika ritmusa. NamJoon egyre feszültebbnek tűnt érthetetlen oknál fogva.
-Oppa.. - nyöszörögte kis idő elteltével a lány.
-Hm? - tekintett felé.
-Eltöröd a lábam... - nézett lábaira miket Nam szorongatott.
-Mianhae! - hajolt meg fejével, s engedte el. Yi úgy határozott jobb lesz ha felül mellé. Így is tett.
-Oppa olyan furcsa vagy. - tette összekulcsolt kezeit a másik vállára és azzal együtt fejét is elhelyezte ott.
-Nem tudom mire gondolsz. - izzadt meg.
-Szerintem meg tudod. - húzódott hozzá közelebb.
-Nem hagynál egy kis levegőhöz jutni? - kérlelte.
-M-m. - rázta fejét. - Na jó, ha adsz egy csókot elgondolkodom rajta. - alkudozott. Nam vonakodva, de teljesítette az alku ráeső részét. -Oké. Azt hiszem nemsokára ideje hazamenned. - állt fel.
-Haza? De hisz a fiúkat hozzánk küldted. Örülhetnek, ha így is elférnek. - emlékeztette pár órája végbevitt cselekedetére az idősebbet.
-Oh, shit. - csúszott ki száján.
-Ennyire zavar a jelenlétem? - szomorodott el. -Jó akkor elmegyek. - fogta magát és elindult a bejárat felé. Mielőtt azonban kiléphetett volna a szörny elé ugrott.
-Ilyen későn ki nem mehetsz egyedül és nem akarom, hogy velük aludj. - gondolta meg magát.
-Hisz te mondtad, hogy..
-Tudom mit mondtam, de rájöttem, hogy hülyeség volt. Maradj itt velem, csak várj keresek neked egy szobát. - indult meg a folyosón a fiúk szobái felé, de rá kellett jönnie, hogy az összes zárva van a sajátja kivételével. Készültek.
-Úgy néz ki a fiúk féltek, hogy meglopnám őket, így csak az én szobám van nyitva. - rötyögött kínosan. - Ami annyit jelent, hogy én itt alszom, te pedig a szobámban. - kijelentésére Yi felhúzta egyik szemöldökét.
-Nam, ugye nem azt akarod számomra üzenni, hogy félsz tőlem?
-Őszinteség? - kérdezte.
-Őszinteség. - helyeselt.
-Nem. Nem tőled félek. Ez olyan, mint a Ken Park. Ha a közeledbe kerülök fene tudja mi történne. Jobb félni, mint megijedni. - vallotta be.
-Szóval az előbb azért voltál olyan furcsa, mert...
-Ahogy mondod. - igazolta.
-Azzal tisztában vagy, hogy együtt járunk, ugye? - célozgatott.
-Te meg azzal, hogy még szűz vagy? Egyébként sem szeretném elsietni. Szeretlek, így nem szeretném, ha a férfi hormonjaim uralnának, ha veled vagyok.
-Oppa, nagyon figyelmes vagy és ezt értékelem, de egyszer úgyis eljön az idő, ha nem is most. A szeretkezés a szexel ellentétben, csak még inkább kifejezi a másik iránt érzett érzelmeket. Bár szerintem elég nagy vagy már, hogy ezt tudd. - indult el a szobák felé.
-Milyen kis mindent tudó vagy ahhoz képest, hogy még senkivel sem voltál. - szólt utána.
-Ki mondta, hogy nem voltam? - küldött egy virgonc mosolyt Oppája felé.
-Mi?! - kapott sokkot, s Yi után igyekezett.
-Voltál? - ugrott elé.
-Ki tudja. - játszadozott, míg el nem érte RapMon szobáját, s a srác orrára csukta az ajtót.
-Mond meg. - jött a hang kintről.
-Találd ki. - kuncogott. Erre Nam betört a szobába a lány felé iramodva. Végeredményképpen Mon a falhoz szorította Yit, s közben még az éjjeli lámpát is leverték ami össze is tört, így egyedül csak a hangulatos narancs-vöröses állólámpa maradt égve.
-Oké-oké. Megadom magam. Nem volt senki. Hogy is lett volna? Kris volt az egyetlen nagy szerelmem. Való igaz, akadt olyan fiú aki szeretett volna tőlem ezt-azt és próbálkoztak is, de egyiknek sem szándékoztam a közelébe menni és örültem, ha ők se jöttek az enyémbe. Kris pedig ugye meleg és ezt tudtam. Habár, ha ezt a tényt leszámítjuk sem biztos, hogy képes lettem volna lefeküdni vele. Szerettem és talán kicsit vonzódtam is hozzá, de bőven nem eléggé. - Yi monológja befejeztével, Nam kifújta a tüdejében tartott levegőt.
-Most megnyugodtam. - könyvelte el.
-Miért, ha már nem lennék szűz az jelentene valamit? Huszonegy éves vagyok.
-Nem. Csupán szeretnék én lenni majd az első és az utolsó is. Nem viseltem volna jól, ha megtudom, hogy megelőztek. Főképpen, ha YiFannak mégis összejött volna.
-Pabo. - kacagott fel Yi.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 12.fejezet

*Bangtan Dorm*

Nagyjából három napot kuksolhatott bent NamJoon a szobájában egyedül, mire a fiúk már nem bírták tovább szó nélkül hagyni a vezér viselkedését.
-NamJoonie, bemegyünk! - hallatszódott az ajtó mögül a kedves lóelvtárs hangja. Lassan a kilincsre rakva kezét nyitott be a szinte már majdnem halál sötét szobába. A szobát negatív energia járta körbe és nem alacsony bűztartalom is terjengett a levegőben a már régen felszívódott oxigén helyén. A szobába mindössze a redőny alig felhúzott résein nyújtózkodtak be az apró napsugarak, de ez annyira csekélyke volt, hogy majdnem hogy jelentéktelen. A földön és az asztalon egyaránt eldobott, összegyűrt papírdarabok hevertek. Nam az ágy közepén egy takaróvárban üldögélt széthullott lelkivilággal, kedvetlenül.
-Mit óhajtotok? - jött a hang az ágyon tornyosuló domb felől.
-Hyung ez így nem állapot. Gyere ki. - kezdett bele Hope, de semmi visszajelzést nem kapott.
-Hyung, ne csináld már. Egy férfi nem omolhat így össze, egy lány miatt. - folytatta ChimChim, nem sok sikerrel.
-Hyungggg - vetődött a vezérre a maknae. - Több életkedvet. Ez még biztos nem a vége. Yi Noona igazán kedves lány, biztos minden rendben lesz. Naaa... - nyüstölte. A reakció azonban ez esetben sem jelentkezett.
-NamJoon! Ne légy már ennyire férfiatlan. Állj fel és viseld méltósággal. - parancsolt rá a rangidős. Miután erre sem érkezett semmiféle válasz YoonGi megelégelte.
-Te tökfej ébredj már! - rántotta maga felé és pofozta fel. - Ne légy már ennyire egy nyáfic kisegér, hogy itt beburkolózva sajnáltatod magad, míg valaki lenyúlja a csajod. Milyen férfi vagy te? Nem tudom mi történt köztetek, de minden bizonnyal tisztázni tudjátok, ha felemeled a szép kis popókádat az ágynyugalomból és eltolod egyenest az EXO dormba. - ordította le feldühödve a leader haját a fejéről.
-Rohadtul nem! Szakítottunk és ez megmásíthatatlan. Elbasztam. Ezen nem lehet segíteni. Egy balfasz vagyok. - borult ki haragudva magára és hülyeségére. Társai megilletődve figyelték.
-Mi csináltál? - kérdezte Suga immár lenyugodva.
-Az úgy volt...

*EXO Dorm*

Itt a Bulletproof Boys-al ellentétben a fiúk sokkal aggodalmaskodóbb fából lettek faragva, így már az első nap estéjén tudakozódni akartak. Akartak, de végül úgy határozták mégsem teszik. Ismerték annyira YiJoont, hogy tudják jobb ha időt adnak számára, hogy kicsit egyedül lehessen. Ennek ellenére a napok elteltével egyre idegesebbek lettek miatta. Csaknem egy óra sem telt el anélkül, hogy egy-egy tag meg ne említette volna, vagy ne gondolt volna rá. Végül a harmadik nap végére ők sem bírták megállni, hogy bemenjenek angyaluk szobájába, megnézni minden rendben van e már.
-Joonie. Bemehetünk? - tudakolódott a csapat anya nyugtalansággal hangjában. Válasz hiányában benyitottak.
-Babám, jól érzed magad? - mihelyst belépett rohant is a földön kuporgó gombolyaghoz. Yi csak felemelte fejét és kristályos tekintettel bámult a vízmágusra, ki erre csak szorosan magához ölelte.
-Itt meg mi a fene történt? - nézett körbe a rettenet éjszínű szobán a maknae. Valóban a lány szobája sem festett jobban a szörnyénél. Sőt! Nála már tényleg nem voltak fények, esetleg amik az ablak oldalán a nyílászáró segítségével utat törtek maguknak, de még annyi se. Igaz ami igaz Yi szobája mindig is ilyen volt. Szerette, ha sötét van, de más időkben általában sokkalta kellemesebb légkör lengte körül a helységet. Most viszont, mint egy lápgödör. Lohasztó volt még annak is aki csak bepillantott. Hát még annak aki be is lépett abba a bizonyos szobába. A lehangoló környezeten, csak YiJoon lélektelensége tudott rontani. Mintha csak bábú lett volna, úgy feküdt az ágy mellett egy kupacban. A fiúk lélekjelenlétére és aggódó pillantásaira azonban változott valami. Nagy hirtelen eltörött a mécses és a lány könnyei megeredtek, amint megpillantotta YiXinget. JoonMyun nem győzte vigasztalni. Tény, fogalma nem volt róla mi lehet a nagy letargia hátterében. Eztán a csapat tagjai minden erejüket latba vetve próbálták jókedvre deríteni egyetlenüket, kisebb-nagyobb sikerrel. Bár Yi szíve nagyon is fájt, de úgy határozott megpróbál önfeledtebb lenni a fiúk kedvéért. Semmi szükség arra, hogy mind miatta aggódjanak. Van éppen elég gond így is. Ő igazán eltörpül azok mellett. Emellett azt is elhatározta, hogy félreteszi szívügyeit és nekilát tervet kieszelni, hogy kapja el az őrült fanokat. Neki a fiúk a barátai, a családja és egyben a munkája is. Mindezek fényében nem roppanhat így össze egy csekély szívügy miatt. El kell felejtenie Namot és a munkára összpontosítania. Még ha ez a kettő üti is egymást. Ezekkel a gondolatokkal tért nyugovóra Szerda este. Az alvás nagy áldás. Tartja a mondás. No hát ő aznap este nem részesülhetett ebben az áldásban. Körülbelül éjfél felé járhatott az idő, mikor is kopogás nesze csapta meg fülét. Kinyitva az ajtót egy izgatott unikornissal találta szemben magát.
-Lay, te meg mit szeretnél ilyen későn? - ásította.
-Beszülnünk kell.
-Nem lehetne holnap?
-Nem. Ez fontos. Minél hamarabb annál jobb. - pattogott.
-Rendben. Gyere be, hallgatlak. - tessékelte be a gyógyítót.
-Nos én.. - pöntyögött.
-Igen? Ha nem mondod akkor visszafekszem. - "fenyegetőzött".
-Hahh, jó. - sóhajtott egy nagyot és belekezdett. - Kérlek ne haragudj rám, de nem hagyhatom, hogy miattam romoljon meg a kapcsolatotok. Én csak játszani akartam. - szorította össze a szemeit.
-Semmi gond. Nem miattad szakítottunk. NamJoon nem bízott eléggé bennem, így rám küldött téged. Így nincs értelme még ha nagyon szeretem is. A bizalom fontos egy kapcsolatban. - simogatta meg az ágy mellett térdelő fejét.
-De te nem érted. Ő bízott benned. - magyarázta.
-Igen. Azzal, hogy rám küldött téged, tényleg ezt bizonyítja. - hitetlenkedett.
-Aigoo. Yi-ahh. A történet nem úgy van ahogy azt NamJoon elmesélte. Nem küldött rád. Fogadtam vele. Tudom, hogy ez mélységesen elkeserítő és egy kis geciládává süllyedtem, de így igaz. Inkább engem utálj meg, mintsem legyetek boldogtalanok. - vezekelt YiXing lehajtott fejjel.
-Na most akkor ezt elmagyaráznád érthetően, drága fiam? - húzta fel jobb szemöldökét válaszokat várva.
-A múlthét előtt valamikor szóba elegyedtünk NamJoon-al és valahogy a végére kitaláltam, hogy játszunk. Fogadtam vele, hogy elcsavarom a fejed. Én voltam az egész játék megalkotója. Ne haragudj rá kérlek. - nézett a lányra bűnbánóan.
-Ez attól még nem lesz jobb. Fogadás tárgyává tett. Ráadásul hazudott. - tartott ki határozottan.
-Aish, ne légy már ilyen. Egyébként is NamJoon először visszakozott, de addig nyaggattam, míg bele nem ment. Azt mondtam neki, ha igazán bízik benned akkor belemegy, mert tudja, hogy úgyis ő jön ki győztesként. És csak azért hazudott, hogy ne kerüljek bajba. Legyen szíveeeeddd... Bocsáss meg neki és ha lehet nekem is. - tette össze kezeit könyörgőn. - Nem mellesleg a felénél már el akartam mondani azért jöttem be, de nem volt merszem. Sajnálom.
Yi nagyot sóhajtva engedte el feszültségét.
-Megbocsájtok neked. De most kérlek. Késő van. Menj aludni. - utasította rendre.
-Na és mi lesz NamJoonal? - aggasztotta az el nem hangzó eredmény.
-Az legyen titok. - s ezzel kitolta YiXinget a szobából.
Hogy mi lesz Nammal? Ez egy kitűnő kérdés. Maga sem tudta még, de kezdtek kirajzolódni ötletek fejében. Az éjszaka közepe volt, de sejtette, hogy ez nem fogja meggátolni semmiben.

-Hallo? - csilingelt egy virgonc hang a vonal másik végéről.
-Akkor jól sejtettem, hogy még ébren vagy. -ejtett el egy mosolyt Yi. -Szerintem tudod miért hívlak. 
-Természetesen. Hülye én sem vagyok. - kacagott gyerekesen.
. . . 


A kora hajnali telefonbeszélgetés után Yi nyugodtan ébredt napsütötte szobájában. Logikus, hogy éjszaka húzta fel a redőnyt, mint tőle az megszokott. Így reggelente besüt a nap, ha akarja, ha nem. Remélte, hogy az ügyei innentől zökkenőmentesen mehetnek majd. Így lám aznap újult erővel pattant ki az ágyból. Fontos dolga lesz este és a napokban tervezi a sasaengekkel való megmérkőzését is, így szüksége lesz az energia tartalékaira és a józan ítélőképességére, ami az elmúlt napokban elveszett belőle. Az exo tagjai meglepetten figyelték a majd kicsattanó jó kedvel kilimbózó PDnimüket a reggelizőasztalnál és egyaránt a pultnál. Furcsán érintette őket ez a váratlan jó kedélyűség, de ők csak örültek, hogy úgy tűnt minden rendeződött.
-Fiaim. - szólalt fel Yi elkapva egy pirítóst, mielőtt még a fiúk felzabálnának mindent. - Ma este fontos teendőim vannak, így ne csodálkozzatok ha nem találtok itthon. Minden óhajt, sóhajt, panaszt most, vagy üzenetben. Ha nagyon fontos akkor telefonon is elértek, de kérlek titeket, minden kis piti dolog miatt ne zargassatok. Rendicsek? - a fiúk értelemmel tekintetükben egyszerre bólintottak.
***
Beköszöntött a délután. Yi előkapta mobilját, hogy ismételten a tegnap hívott számot tárcsázza.

-Minden kész? 
-Igenis, kapitány. - hallatszódott ahogyan a titokzatos személy tisztelgéshez emeli mancsát.
-Akkor találkozunk. 

Elérkezett az indulás ideje. Yi amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a dormot és útnak eredt a bizonyos célhelyszín felé. A parkba érve egy magasabb barna hajú életvidám kutyus fogadta.
-Noonaa!! - kiáltotta boldogan. - Nem is tudod mennyire örülök annak, hogy felhívtál.
Yi csak felnevetett az igen meleg fogadtatáson.
-Édes vagy. Megvan amit kértem? - váltott közvetlenebb és titkolózóbb stílusra.
-Yapp. - vakkantott, s kezébe nyomta a sötét ruhadarabokat.
-Gamsa, little cutie. - küldött felé hálás pillantásokat, mire a fiú zavarában megdermedt.
-Mi a helyzet kis haver? - érdeklődött Yi.
-Te.. az előbb.. hozzám.. ang.. - akadozott.
-Ja, hogy az. - rötyögött fel. - Nyugi. Nem igazán vagyok az a fajta ember, aki bármit is cukinak vélne, ezért nem derült még ki. Az angol practiceom nem csak akkor használom, ha a szerelmemről van szó, hanem akkor is előjön, ha valamit vagy valakit elragadónak találok. - ennek hallatára Kookie nem győzött pironkodni.
-Na jó kisöreg, menjünk. - lapogatta meg a maknae fejét.
S hogy mi is az a bizonyos terv/elintéznivaló? Hmm...

EXO vs. BTS (Ma Lady) 11.fejezet

A sokkoló tény tudatában indult meg az EXO csapata Szombat reggel a BigHit kiadó épülete felé. Egyszerűen nem tudták feldolgozni, hogy ez tényleg velük történt. Ez teljességgel nem normális és még tenni sem tudnak ellene semmit. Ahogy bevonszolták halott testüket a próbaterembe a Bangtan kíváncsi pillantásai kereszttüzébe kerültek.
-Ne is kérdezzétek, jó? - nyöszörögte Yi, az érdeklődő tagok felé nézve.
-Sasaeng? - tette fel NamJoon a költői kérdést.
-Sasaeng. - ismételte meg ChanYeol válaszképp.
-Most mit tettek? - a kérésnek ellenszegülve kérdezett rá.
-Te azt nem akarod tudni. Nekünk meg nincs idegzetünk elmondani. - felelte LuHan.
Persze nagyjából dél körül már mindenki tisztában volt mindennel. Hisz az EXO fiúk tartották volna a szájukat? Jó vicc. Míg Kai köztük van, erősen lehetetlen. A nap további folyamán azonban történt egy s más. A péntek esti veszekedés óta Nam és Yi nem igazán került tárgyaló viszonyba egymással. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ne fordult volna meg a fejükben, hogy meg kéne beszélniük a dolgot. Csupán nem jött el a megfelelő alkalom. Nam teljes szívéből szeretett volna a lányhoz minél közelebb lenni, de sajnos ezt nem adta meg neki a sors.  Szünetben mikor már épp rávette magát, hogy ő most lépni fog JiWoo megállította mielőtt szerelméhez érhetett volna.
-Jooonieee Oppaaa!! - nyavalyogta kislányos hanglejtéssel.
-JiWoo hisz idősebb vagy nálam. Szükségtelen Oppanak hívnod. - oktatta ki.
-Tisztában vagyok vele, de NamJoonnie mellett olyan kicsinek érzem magam. - flörtölt mézesmázosan megérintve a fiú ingujját.
-Való igaz, hogy egy kicsit magasra nőttem, de ettől függetlenül még mindig te vagy az idősebb, szóval kérlek tartsd a helyes nyelvtanhasználatot. - lett egyre frusztráltabb és tekingetett az őt fürkésző háta mögé. Ahol a messzeségben barátnőjét bámulta, ki ismételten az alkalmatlankodó unikornis locsogásával volt elfoglalva. Kezdte nagyon dühíteni a dolog. Tudatában volt, hogy nem lenne oka a féltékenységre egy titokzatos okból kifolyólag, de közben mégis kifejezetten zavarta a szarvval rendelkező ló közeledése választottja felé. S többek közt az is, hogy JiWoo folytonosan a sarkában van. Kedves lánynak tartotta mióta csak ismeri, de kezdett már az agyára menni, hogy nem száll le róla. Ráadásul egy huszonöt éves nő, miért viselkedik ennyire gyerekesen? Különösképpen, ha a társalgópartnere fiatalabb is nála. Ettől nem lesz szimpatikusabb. Nem kellett sok Namnak se, hogy ráébredjen a lány azért viselkedik így, ha vele van, mert bejön neki, de ez biza veszett ügy. Ezt értelemszerűen nem fogja a szemébe mondani, mert nem egy taj paraszt, így minden reménye abban volt, hogy majd magától is észreveszi. Vagy nem. Egyetlen dologért aggódott csupán délceg lordunk. Az pedig a szemrevaló hercegnője. Nem maradhat vele haragban. Nem bírná ki nélküle. Lehet, hogy kicsit nehéz kinyitni azt a bizonyos szelencét, ha róla van szó, de ettől függetlenül is az első pillantása óta oda van érte. Nap végére a helyzetük nem változott, ami igazán lelombozta a szörnyet. Utoljára maradt a teremben, jó barátjával a csapat kis lusta zöldikéjével. Az elásatlan csatabárd jóvoltából Yi is hazament Nam nélkül, így valóban csak ketten maradtak a kiadóban így este felé.
-Hé, Nam. - szólt oda a kisebb.
-Hm? - vetett rá bágyadt tekintetet.
-Látom bejössz az úrnőnek. Te mázlista. - bökte oldalba egy vigyor kíséretében.
-Hm? - a magasabb semmit sem hallva meredt a távolba roskatagon.
-Haver! Figyelsz te rám? Az úrnő kegyeibe fogad basszus. Ez nagy szó. Ne mond, hogy nem leszel tőle izgatott. - próbálgatta.
-Izgatott? Ugyan miért lennék az? - értetlenkedett fáradt tekintettel.
-Ember.. Te nem láttad a csajt? Igazi szépség. Egyszerűen leírhatatlan. Az a gyönyörű arc, az a hófehér és tiszta bőr, azok a hosszú lábak, a harapnivaló hagymácskák és akkor még a szépséges kerek kebleket meg sem említettem. Kevés nála szebb lányt találni. - lelkendezett csillogó szemekkel.
-Én találtam. - jelentette ki fapofával.
-Ne csináld már Nam. Itt van JiWoo egy igazi istennő és te ügyet sem vetve rá futsz egy pattogó kis hercegnő után? Ha kettejük közül kéne választanod, te komolyan YiJoont választanád? - akadékoskodott intenzíven az öregebb.
-Tudod Hyung, ha mi egy királyságban élnénk... Akkor én minden bizonnyal a bolond szerepét tölteném be. A bolond pedig mi mást szeretne jobban megszerezni, mintsem a hercegnő szerelmét. - dalolta el válaszát egy hasonlattal. - Sajnálom, ha ezzel most elkeserítelek, de még a te biztatásodra sem csalnám meg a barátnőm. Főképpen, hogy engem egyáltalán nem mozgat meg JiWoo semmiféle szemszögből.
-Pabo, dongsaeng. - kokizta meg vicceskedve a vezért. -Csak nem gondoltad komolyan, hogy ekkora rohadék vagyok? - a másik nyitotta volna száját - Várj, erre inkább ne válaszolj. Lényegében csak tesztelni akartalak. Nem mondom, hogy én vagyok a legnagyobb támogatótok a világkerekségen, de elismerem, hogy YiJoon jó lány és mindent elkövet, hogy másoknak segíthessen. Elsőre nem voltam elragadtatva tőle, de végül rájöttem, hogy meg kell hagynom ti összeilletek. Nehéz eset az tuti, viszont biztosan tudom te betöröd a kis kancát. Ettől független én azért JiWoot választanám. - nevetett.
-Ez most jól esett. Ritkán vagy ennyire kedves. - röhögött. - Ha meg JiWoo kell, vidd csak. Engedélyezem. - vetett maga elé keresztet a levegőbe, ezzel jelezve, hogy áldása rá.
"Holnap nem hagyom, hogy bármi az utamba álljon! Meg fogom beszélni Yivel a dolgokat!" Ezzel az elhatározással tért nyugovóra drága jó hercegünk, vagy ha úgy tetszik udvari bolondunk.
Az eljövendő nap azonban hasonlóképpen telt küzdelmes harcosunk számára. Szintúgy hercegnőjének. Yi idegesen toporzékolt az ajtóban folyton folyvást a Bangtan szörnyére pillantgatva. Szerette volna, ha előző nap le tudják tisztázni a péntekit, de amint elindult a fiú felé YiXing minduntalan útját állta. Mivel menedzselt csapatának tagja és egyben barátja is, így nem küldhette el, de az idegei lassan felmondták a szolgálatot a srác mellett. Mi a csudáért lóg mostanában éjjel-nappal rajta? Kedveli ő Layt, de az elmúlt hétben a kelleténél kicsit sokkal többet is kapott belőle. Annál kevésbé Namból. Habár kis hölgyünk hidegvérű és nem az a nagy kapcsolatűző fajta, de a monster mellett nagyon jól érezte magát és olyan érzelmeket táplált iránta, amilyeneket talán még Kris iránt sem. Még ha ez nem is mindig látszott rajta. Jelentősen hiányolta már a kontaktot, de erőt véve magán hallgatta YiXing beszámolóit és érdekes történeteit, amik megjelölésük ellenére, inkább tartoztak a dögunalom és a nem érdekel kategóriába. Na, de hát ő a menedzser. Mit is tehetne? Lassú halála közben, mit az eseménytelen regélés okozott; azt vette észre, hogy JiWoo ismét fonalait fonogatja barátja körül. Nam permanensen állt és tűrte "támadásait". Arcán egyetlen rezdülés sem volt látható. Fapofával társalgott a vonzó hölgyeménnyel, mintha csak egy fával diskurálna. Ámde a perszóna rendíthetetlenül próbálgatta felolvasztani a fiú fenntartott jégburkát aranyosságával és nyomulásával. Egyre csak érintgeti és édeleg neki, a mi hősnőnknél pedig kezd elszakadni a cérna. Minden erejével azon volt, hogy visszafogja haragját, mi az elragadó nőstény felé irányult. Ebből kifolyólag fel sem tűnt neki mikor Lay lassan felé hajolt, csak mikor már nagyjából két cm volt közöttük.

-Te meg mit?! - ugrott meg. A történtek szemtanújaként Nam is felháborodottan ordított egyet az ajtó mellett helyet foglalók felé. Indult volna, hogy jól nekiugorjon a kis mitugrásznak, de JiWoo visszafogta.
-Oppa, Oppa! Nyugalom. - csillapította a dühöngő szerelmest. -Péntek óta off-olva van a kapcsolatotok, nem igaz?
-De, de ez nem jelenti azt, hogy büntetlenül...
-Oppa. Láthattad. Haragban vagytok, mire ő egy másik srác karjaiba veti magát. Őszintén sajnálom, hogy ezt nekem kell közölnöm veled, de nem érdekled őt. - hajtotta le fejét szomorú arcot vágva vigaszt nyújtón.
-JiWoo Noona! Kérlek ne hordj itt nekem össze-vissza minden balgaságot.
-Hisz te is láttad. NamJoonie én megértem, hogy nehéz elfogadni, de muszáj lesz. Ne aggódj én melletted leszek támasznak. - húzta keblére.

- - -
*Néhány másodperccel hamarabb*

Az EXO tagjai szaladtak rémülten be a gyakorlóterem ajtaján teljesen idegroncsként.
-JOONIE. Majdnem elraboltak minket a sasaengek. Ha az egyik Hyung-nim nem szól elvisznek. - kiabáltak zihálva torkukszakadtából egymás szavába vágva. Akkora volt a hangzavar, hogy csak mondatfoszlányokat lehetett érteni. És itt szakadt el az a bizonyos cérna.
-JÓ AKKOR MOST MINDENKI ELKUSSOL ÉS LEÜL SZÉPEN A SEGGÉRE!!!  Lay te befogod, moderálod végre kicsit magad és befejezed a rajtam lógást és megmagyarázod de sürgősen mi a fene volt ez! Ti ott szépen leültök és nyugodton maradtok a seggeteken! Majd én elkapom a rohadt sasaengek grabancát, ha máshogy nem tudunk megszabadulni tőlük. Ami pedig téged illet, drágalátos úri kisasszony akinek mocskosabb a szája, mint az aluljáró mosdójának padlója, szépen elhúzod a sátorfádat még szépen mondom! Nem tudom, hogy képzelted ezt és, hogy kinek képzeled te magad, de én megelégeltem, hogy a semmi miatt tűrjem el ezt a fajta lenézést és azt, hogy nap, mint nap azt nézem, ahogyan arra a fiúra vetegeted a kacér pillantásaidat, akit szeretek!! - azzal mindenki eleget tett a felbőszült kisasszonynak. Ő maga pedig karon ragadta a csábos pillarebegtetőt és kiráncigálta az épületből.
-Hé! Engedsz el de azonnal, te kis lúzer! Jobb vagyok nálad. Ezt te is tudod. Sosem érhetsz a nyomomba. A fiúd szíve is az enyém. Csak nem képzeled, hogy pont egy ilyen kis kelekótya törpe kell neki, akinek még a divathoz sincs érzéke. Mitöbb emellett még idegesítő is. - szórta végig a folyosót szitkokkal JiWoo. Yi rá sem hederítve szelte a folyosókat és emeleteket egészen a be-ki járatig. Ott aztán kitessékelte és szólt a biztonságiaknak, hogy többé ne engedjék vissza. Bámulta egy ideig az átlátszó ajtóüveget, kitekintve a dühöngő nőszemélyre, mígnem egy lágy hang csendült fel mellette.
-Remélem tudod, hogy egy szavának sem érdemes hinned! - bukkant fel bal válla felett egy szőke kobak egy őszinte mosoly társaságában.
-Hm. - bólintott.
-Ugye béke van? - ölelte át hátulról a lányt a szörny, annak vállára téve állát,mire ő csak oldalra fordulva hirtelen csókot lehelt a magasabb ajkaira. - Hiányoztál.
-Hát még te nekem. - kacagott fel üdén. - Ám tartozom egy vallomással.
-Remélem nem azt fogod mondani, hogy mégis igaza volt, mert ha átvertél az fájni fog. - vágott édesen komoly arcot.
-Nem éppen. YiXingről van szó. - nézett el.
-Nem tudom mi üthetett belé az utóbbi időben. Régen sose csinált ilyeneket. - értetlenkedett.
-Én tudom, de ígérd meg, hogy nem leszel dühös. - nézett fél szemmel frusztráltan az előtte elhelyezkedő apró lányra. Ő csak bólintott.
-Még a jó múltkorában beszédbe elegyedtünk a gyógyítóművésszel és megkértem valamire. Tudom ezért leszakítod a fejem. Nem is tudom miért kértem tőle ilyet. - makogott.
-És pontosan mit is kértél? - kérdezte.
-Megkértem, hogy nyomuljon rád. - hajtotta le fejét megadón. -Én sem tudom miért tettem. Aztán még ennek tudatában is felhúzott mikor egyfolytában rajtad lógott, pedig én kértem rá. Most meg ez a csók... Szét tudtam volna tépni. - idézte vissza.
-Nam, Seriously... Don't you trust me? - vesztette el minden életkedvét e pillanatban.
-Dehogynem. Shit. - fogta fejét tudva, hogy most aztán jó nagy hülyeséget csinált és az éppen elmenni készülő lány után kapott.
-I think, it's over. - visszhangzottak az utolsó szavak, míg Yi el nem tűnt a szörny látómezejéből. Ott hagyva őt összetörve.
Ezt az eseményt követően Nam darabokra tört szívvel vánszorgott haza a próba végeztével. Aznap nem látta többet szívszerelmét, de még napokkal később se. A két csapat szünetet kapott a próbák közben az okból kifolyólag, hogy egy ideje szombaton és vasárnap is készségesen bejártak és reggeltől-estig gyakoroltak. E nagyjából egy hét a két szerelmes szempontjából szobába zárkózással és mély depresszióval telt. A csapatok többi tagja megpróbálta élvezni az oly ritka szünhetet, de a két gerlice jóvoltából képtelenek voltak rá. Nem volt szívük ahhoz, hogy egy-egy ember kimaradásával érezzék jól magukat. Így hát mindent megtettek, hogy valahogy kiugrasszák depresszióval teli kis nyulaikat azokból az odukból.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 10.fejezet

YiJoon napjai egyre stresszesebbek lettek a sasaengek egyre gyakoribb ügyei miatt. Nagyon féltette mindenki éppségét. Ötlete viszont még mindig nem akadt a probléma megoldására. Lassan már az idegbetegség szélére sodorta saját magát a tehetetlenségével és ha ez nem elég YiXing a napokban egyre furcsább. Túlságosan segítőkész lett és nem kicsit ragaszkodóbb, mint eddig valaha. És hogy miért? Nem lehet tudni. Lényegében az ügyek amiket meg kellene oldani egyre sokasodtak, ha még a koncertet is hozzávesszük és akkor még nem is említettük a nap folyamán érkezett jövevényünk aki véglegesen kicsapta a biztosítékot. YiJoonak arra kellett bemennie így Csütörtök reggel a próbaterembe, hogy a fiúk a terem végében állnak egy nagy körben ujjongva.
-Itt meg mi folyik? - vonta őket kérdőre.
-Oh, Ji-ah. - vetette pillantását a lányra barátságosan a ló. - Elnézésed kérem a kellemetlenségért. Ő itt JiWoo a nővérem egyik barátnője. Ma reggel érkezett és DaWon Noona megkért, hogy vigyázzak rá, míg ő Daeguban van egy fontos ügyet intézni. Ugye megengeded, hogy részt vegyen a próbáinkon? Máskülönben nem tudok rá figyelni, mert a nap nagy részét itt töltjük. - bámult kiskutya tekintetettel az előtte állóra, hogy meglágyítsa szívét.
-Rendben. Megengedem, de csak akkor, hogyha nem zavarja a gyakorlást és jól viselkedik. - küldött határozott, tiszteletparancsoló tekintetet a bájos jövevény felé. Majd azzal a lendülettel az iroda felé vette az irányt. Volt neki jobb dolga is, mint egy ismeretlennel foglalkozni. Míg nem tereli el senki figyelmét és a fiúk rendesen tudnak dolgozni és koncentrálni addig neki aztán mindegy. Ezt gondolta, de közben mégis valami nem hagyta nyugodni. Próbált a munkára koncentrálni, de nem ment. Először fordult vele ilyen elő. Nem tudta mire vélni. Végül úgy határozott kimegy kicsit és megnézi, hogy halad a próba. Az ajtófélfának támaszkodva figyelt be a terembe és mérte végig az állást ami elég... siralmas volt. Sőt még annál is rosszabb. HoSeok nagyban nyomatta a táncot a tükör előtt, miközben SuHo és RapMon kicsit messzebb tőle, próbálkoztak követni, nem sok sikerrel. YoonGi valahol a sarokban táncikált egyedül, kedvetlenül. Dyo-ssi még valamilyen szinten próbálkozott megfelelőt nyújtani XiuMinnel együtt és a két kis ex tag jómadárral, kik néha egymásba gabalyodtak. Rajtuk kívül? A többieknél se kép se hang. JungKook habár eredetileg kiváló táncos most inkább csak félelemmel szemeiben ugrándozott jobbra-balra. A többi srác pedig nagy csodálattal az elbűvölő hercegnőt figyelte az ablaknál. A szépség mosolyogva könyvelte el, hogy figyelemreméltónak találják őt a legtöbben, de közben mégis a táncoló rész felé figyelt.
-Még egy ekkora félnótás bandát!! - rivallt rájuk Yi az ajtóból, mire mindenki felé kapta tekintetét.
-HoSeok! Ez így nem lesz rendben. - fordította szavát az értetlen táncos felé, kinek fel sem tűnt, hogy a fél népség eltűnt mögüle.
-Mianhae! - hajolt meg kínosan érezve magát.
-Kisasszony! - szólította fel immár JiWoot.
-Ne, kérlek, jó leszek. Mi lenne ha esetleg a fiúkkal maradás helyett magaddal vinnél? Akkor nem terelném el a figyelmüket, de lenne aki vigyáz rám. Na? - tekintett két gyönyörű szép barna szempár könyörgőn Yi felé.
-Engedd meg nekii.. - kezdett bele JongIn és ChanYeol is, kiket Jimin és TaeHyung követett.
-Hah. - sóhajtott fel a "főnök". - Legyen. Gyere velem. Ti meg innentől csináljátok rendesen. Suga neked meg nem ártana egy kis kedvet belevinni.
-Igenis asszonyom. - gúnyolódott a törpe a sarokban.
-Ezt meg se hallottam. - szólt immár háttal miközben távolodtak.
-Nos, JiWoo, igaz?  - bólintott. -Elég nagy vagy már szerintem, hogy ne legyen szükséged egy bébiszitter minden figyelmére, szóval nekem most dolgoznom kell, de mivel elvállaltam az előbb, hogy vigyázok rád, így kérlek ülj nyugodtan az irodában míg én elintézem a dolgokat. Rendben? Mellesleg, hány éves vagy? - kérdezte immár az irodában a papírjait pakolászva.
-Tudod... Te jó hülye vagy, hogy csak így hagyod, hogy egy ilyen lány, mint én betegye ide a lábát, nem gondolod? - hallatszódott az ellenséges hangsúly az asztal másik oldaláról.
-Tessék?! - illetődött meg.
-Tán süket vagy, szívem? Nem mellesleg huszonöt éves vagyok, szóval jobban tennéd, ha nem kezelnél úgy engem, mint valami kisgyereket, szívecském. - az előbb még kedvesnek tűnő hercegnő helyén, mostanra egy igazán rémisztő hatalomra vágyó királynő foglalt helyet Yivel szemben. Annyira lesokkolta a hirtelen személyiségváltás, hogy megszólalni sem tudott.
-Milyen kis csinos arcocskád van és milyen jól áll rajta a döbbenet. - nevetett fel. -Tudod, kincsem, te igazán naiv vagy. Számíthatsz rá, hogy nemsokára veszteségek fognak érni és nem tehetsz majd ellene semmit. - fenyegette meg arca szorítása közben majd egy csókot nyomott ajkaira és az ajtóhoz lépett.
-Vicces játék lesz ez. Készülj fel! Oh, és ha netán azt tervezed inkább elküldesz engem, akkor ne is számíts rá, hogy menni fog. Megvannak a megfelelő módszereim és a fiúk úgyse engedik majd, hogy elbocsáss. - gonosz, nyerő vigyorral arcán hagyta el az irodát.
-Hé, várj nekem... - kapott a levegőbe Yi felugorva székéből. - vigyáznom kellene rád. - huppant vissza. Próbálta feldolgozni az imént lezajlott szituációt, de képtelen volt rá. Nem aggódott igazán amiatt ami elhangzott, csupán túl váratlan volt számára ez a dolog. Nap végére lenyugodtak a kedélyek és HoSeok nagy vidáman ugrált be az irodába JiWooért.
-Igazából.. Lelépett. - vallotta be kudarcát.
-Aishh Yi-ah. Elvesztetted?
-Nem, csak elment. Hobi, de mond már meg nekem.. JiWoo huszonöt éves. Mégis miért kell rá vigyázni? Hisz négy évvel idősebb nálam. Sőt nálad is hárommal.
-Tudatában vagyok, de te nem tudod mekkora bajkeverő ez a lány. Emiatt. A nővérem nem szeretné, ha megint bajba keveredne, mivel már elég sokszor megesett. - tudatta az indokot.
-Bajkeverő, mi? - gondolkodott el Yi.
-Talán, mondott valamit? - érdeklődött.
-Dehogyis, semmi különöset. - titkolta el. Hogy miért nem mondta el Yi, hogy JiWoo megfenyegette? Úgy gondolta a lány biztosan csak viccelt. Meg sem fordult fejében, hogy komoly szándékai lennének. Akkor még.
-Akkor én most megyek. Kaptam egy SMS-t JiWoo-tól, hogy hazament, mert rosszul érezte magát. Szia. - köszönt el a patás, majd hazaszállingózott. Hagyománnyá vált, hogy RapMon mindig utolsóként marad a teremben csak, hogy Yi-vel mehessen haza. Ez most sem történt másként. Azonban mikor Yi a teremhez ért, hogy összeszedje a szörnyet érdekes látvány fogadta.

- - -
Pár perccel előtte

RapMon háttal az ajtónak merengett a mozdulatokon, egyszer csak valaki eltakarta szeme világát és füléhez hajolt.
-Ki vagyok? - csengett az édes hang, simogatva a fiú fülkagylóját.
-Ji... JiWoo? - felelt.
-Talált. Honnan tudtad? - álltak már egymással szemben. JiWoo édesen mosolygott a fiatalabbra.
-Nem volt nehéz. Tudod rajtad kívül, csak egyetlen lány tartózkodik itt. Az ő megrészegítő hangját pedig bárhol felismerném.
-Aigoo, ez gonosz volt. Az én hangom ennyire rossz? - sértődött meg édesen.
-Ezt egy szóval sem mondtam. Az én fülem viszont hozzá igazodott. - válaszolgatott fapofával.
-Akkor talán át kéne hangolunk azokat a füleket. - hajolt közel a szörny hallószervéhez.

- - -
-Khm.. JiWoo te elvileg nem otthon vagy, mert rosszul lettél? - vonta kérdőre Yi a kacér lányt.
-Elvileg igen. Gyakorlatilag jobban lettem és visszajöttem, de azt hiszem megyek. - lépkedett ki Yi mellett egy ördögi vigyort elejtve.
-Mehetünk? - pillantott a teremben álló elképedt srácra, ki hangjára felkapta fejét.
-YiJoon. - elmosolyodva indult el a lány után.

Ez idő tájt kezdte el csak igazán realizálni a helyzetet hősnőnk. JiWoo nem viccelt. Komoly céljai vannak. Valóban Yi léte ellen akar lépéseket tenni. Ez talán mégis aggodalmakra fog okot adni, de tartania kell a látszatot. Nem mutathat semmiféle meghátrálást vagy gyengülést, mert akkor minden összeomlik. Nagyon összejöttek a dolgok, de az ő feladata, hogy megoldja őket. Viselkedésén nem változtatott szinte semmit, hogy nehogy bárkinek is feltűnjön valami gond van a háza táján. Pontosítanék. Hogy sok gond van háza táján. NamJoonnal próbált teljes mértékben higgadtságot sugárzó lenni. Hisz tudta a fiú kicsit gyanakvó személyiség. Otthon viszont amint szobája ajtaja mögé került depressziósan magába zuhant. Nem volt elég az a mennyiség a problémákból amivel eddig szemben állt, kapott még egy kanállal. Felsóhajtott.
-Történjék bármi, ki fogok tartani. Fighting! - határozta el.
Kopogtak és egy szőke magasabb alak jelent meg ajtajában. Az idő már későre járt, így nem értette, hogy YiXing mégis mit kereshet nála.
-Yi-ah. - ült le mellé a földre.
-Hm? - tekintetét rá szegezve figyelte az elpirult fiút.
-Ühm, én csak... - nyökögte zavartan. - Tudod mit? Semmi. - pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából.
-Hát ezt meg mi lelte? - tette fel Yi a költői kérdést értetlenül a bejárat felé sasolva. Ez az eset azonban nem volt egyedüli. Lay ettől fogva minden éjszaka eljátszotta ugyanezt nagyjából egy héten keresztül és egyszer sem derült ki vajon mit akarhat elmondani, amitől ennyire elbizonytalanodik. A próbákon azonban egyre inkább ragaszkodó lett, már-már túlságosan is. Szünetekben szüntelen a lányon lógott, nem hagyva neki egyetlen szabad minutumot sem, amit NamJoon is kezdett érzékelni.
-Lady, mégis miért lóg rajtad egyfolytában YiXing? - tudakolta meg.
-Nem is lóg folyton.. - mondatát sem tudta befejezni, Lay már a hátán lógott hátulról átölelve őt.
-Mi a helyzet? - kíváncsiskodott.
-Nem, mi? - húzta fel szemöldökét.
-YiXing, megtennéd, hogy most egyedül hagysz minket? - kérte meg az unikornist Yi.
-De Yi-Ahhh.. szeretnék veled lenni. Olyan ritkán töltöd velem az időd. NamJoonieval voltál már eleget. Itt vagyok most én. - ragadta meg karját maga felé fordítva a lányt.
-Jó szórakozást. Addig majd én szórakoztatom NamJoont. - tette meg ajánlatát a Nam mögött álló hosszú hajú esztétikum.
-Mi?! - bökte ki Nam és Yi egyszerre.
-Talán csak nem szeretnéd elhanyagolni a SAJÁT csapatod? - fogta meg e mondattal a bűbájos, Yit.
-Nem, persze, hogy nem. - vesztette el hangulatát. - Remélem nem baj, Nam. - hajtotta le fejét és hagyta, hogy Lay elhúzza magával.
Belül nagyon is fájt a szívének, hogy ott kell hagynia RapMont és azt az álnok nőszemélyt kettesben, de sajnos a gyenge pontját nem volt olyan nehéz megtalálni, mint ahogyan ő azt képzelte. YiXing megállás nélkül hadovált neki egész szünet alatt, de az ő agya mégsem tudott nyugodni és képtelen volt a neki szövegelő srácra figyelni. Gondolatai nagy részét a koncerttel járó megannyi dolog, a sasaengek és JiWoo fenyegetése foglalta le. Az, hogy emellett másra is figyeljen túl sok lett volna számára. Merengését ChanYeol ziháló tekintete szakította meg.
-Megint megszerezték a számom. Ezt nem bírom idegekkel YiJoon. Ma váltottam csak számot, de már megint hívogatnak és üzengetnek. - esett kétségbe.
-Dolgozom az ügyön, Channie. Kérlek tarts még ki egy kicsit. - próbálta megnyugtatni a kikészült rappert, ki ölébe feküdve nyugtalankodott, miközben Yi a haját simogatta.
-De mégis meddig? Egyfolytában zaklatnak. - látszott rajta, hogy nem sokáig bírja már ezt a fajta stresszt. Minél előbb cselekedni kell. Kis tűzmágusunk végül úgy határozott a telefonos ügyeit egy ideig félreteszi, hogy addig se tudja fel húzni magát rajta. Nap végeztével mindenki hazaoldalgott kivéve Yit. Találnia kell valami megoldást. Ez így nem mehet tovább. A fiúk így ki fognak készülni. Különösképpen ChanYeol. Az épületből kifelé tartva a sötét folyosón egy árny ragadta el, mi egészen a gondnok szobájáig vitte. Kisebb rémület fogta el, mígnem meghallott egy mélyebb orgánumot.
-Megtudhatnám mi van veled? - tudakozódott a személy, kinek lénye nem látszódott a megvilágítás hiánya miatt.
-Ezt pont te kérdezed? Miért vonszoltál be ide és miért vagyunk sötétben? - dobta vissza a labdát.
-Nem akartam, hogy "valaki" észrevegyen. Most pedig válaszolj szépen Lady.
-Mert mi lesz ha "valaki" észrevesz? Minden rendben van. Illetve ezt így nem mondanám, hiszen ott a koncert és a sasaengek akik miatt rendkívül nyugtalan vagyok, de amúgy minden teljességgel okés.
-Ezt nem igen hiszem el. Ma is felettébb furcsa voltál. Ráadásul ott hagytál engem JiWooval.
-Igen, és? Talán olyan furcsa ha nem veled töltöm minden percem? Ha pedig most megbocsájtasz, rengeteg elintéznivalóm van. - távozott volna a helyszínről, de RapMon megragadta vállait és a falnak nyomta közel hajolva hozzá.
-Nem, nem bocsájtok meg.
Yi még így látatlanban is maximálisan zavarba jött és elfordította fejét.
-Akkor ne bocsáss meg. - tépte ki magát a fogásból, s azzal el is viharzott.
Nem állt szándékába megbántani Mont, de nem volt képes tovább egy helységben maradni vele. Ha megtette volna, hamar összezuhan és elszáll hidegvére is. Ezt pedig nem engedhette meg magának.
Remélte legalább otthon nyugalmat lelhet. Sajnálatos módon imái nem találtak meghallgatásra. Ugyanis ahogy belépett a csapatkapitány vetette magát nyakába undorodó és egyben elképedt fejjel.
-Édesem, végre itt vagy. El sem hiszed. Te jó ég. - borult ki anyuka módra.
-Mi a nagy dráma okozója? - informálódott Yi, azonban végignézve a tagok fején rá kellett jönnie, hogy valami nagy történésről lehet szó és nem csak a csapat Ommájának jött meg a havija.
-Ezek.. megloptak... - bámult előre Bakkie halott lélekkel.
-Megloptak? Kik és mit vittek el?
-Elvitték... elvitték.. elvitték.. - Dyo-ssi sokkot kapva dadogott SuHoval egyetemben.
-Nyögjétek már ki. - utasította rendre a meghökkent fiúkat.
-Ellopták a vizeletünket a WC-ből. - közölte a maknae.
-Hogy mi van?! - képedt el.
-Ahogy hallod. A sasaengek ellopták a béltartalmunk. Ez már vicc. Teljességgel nevetséges. - adta fel magát ChanYeol.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 9.fejezet

Mióta kiderült, hogy Kris a másik csapatban játszik és RapMonnak semmi aggódni valója a napok újból nyugalommal teltek a két csapat között. A próbák száma nem változott csak még gyakoribbak lettek érezték, hogy bele kell húzniuk. A három jómadár kik immár csak nézőként vehettek részt egykori csapatuk munkájában úgy határozott, hogy habár már nem tagok, de beállnak a fiúkhoz, ha csupán a próbák idejére is. Kötelességüknek érezték, hogy benne legyenek a dologban, hisz nagyon szerették az EXO-t  kilépésük ellenére is. YiJoon boldogan könyvelte el, hogy a két csapat egyre jobb egységet alkot együtt. Ráadásul úgy vélte felfedezni, hogy pluszban még az egyes tagok is kezdenek fejlődni. Igazán büszke volt már most is mindannyiukra, de tudta, hogy lesz még büszkébb is, ha egyszer a színpadhoz érnek. A koncert dátuma kezdett kirajzolódni a szemekben, ami annyit tesz, hogy nemsokára határidő fogja őket kötni. Ez pozitív és negatív hír is egyben. Yi összehívta hát fiait egy újdonsült megbeszélésre.

-Először is szeretném elmondani, hogy nagyon büszke vagyok mindenkire. Látom, hogy mennyire igyekeztek és észlelem a fejlődésetek. Főképpen JoonMyunnnál, SeokJinnél és persze NamJoonnál. - mosolygott, mire JongIn közbe kiáltott.

-Perszeee... Csak azért dicséred meg, mert a fiúd.

-Drága Kai! Ha nem fogod be eláslak egy koporsóban. - villantott mérges tekintetet a háborgó felé.

-Héé.. Nem a teljes nevemen szólított. - vinnyogott jót érezve. - Haver elismerésem. - öklözte vállon a szörnyet. Mon azonban nem reagált egyáltalán.

-Te, szerintetek meghalt? - hajolt a többiekhez HoSeok a leadert elnézve.

-Ki tudja? - válaszolt Kookie előre meredve.

-Rendben. Csendet. - csitította el őket a lány.

-Teljesen függetlenül dicsértem meg ezt a három személyt. Kiknek a nevét pedig nem mondtam, nekik nincs szüksége arra, hogy megdícsérjem őket, mivel ők tudatában vannak annak, hogy nagyon jól csinálják a dolgukat.. HoSeok, JungKook, JiMin, YiXing, LuHan és igen te is te kis nagyszájú - pillantott a K fő táncosára. De lépjünk tovább. - köszörülte meg torkát. - A koncert dátuma hamarosan fixálódik a helyszínnel együtt. Ez a mi számukra jó és rossz is. 

-Miért? - kérdezte Chen.

-Azért, mert ha meglesz a fix időpont az a próbák határidejét jelenti. Addigra mindenképpen el kell készülnünk mindennel és csak úgy megjegyzem még nem kevés dolgunk van. Nektek és nekem is egyaránt. Szóval szeretném, ha ezentúl is mindent beleadnátok és 120%-os eredményt produkálnátok. Hamarosan hozni fogom a koncert pontos adatait. Fighting! - szónoklata befejeztével magasba emelte öklét a tagok pedig követték.

Főhősnőnkre eztán elég stresszes idő várt. Ideges volt, hogy biztosan mindennel elkészülnek e időbe. Félt megtudni a határidőt. Nem is a fiúk képességeiben nem bízott, hanem inkább az ő menedzseri mivoltában. Kezdte azt érezni talán kicsit túl nagy falat számára ez a csatazáró koncert. Az irodájában ült a félhomályban. Fejét fogva meredt a papírjaira, mikor kopogásra lett figyelmes. Az ajtó kinyílt és egy magas alak árnyéka rajzolódott ki a földön.

-Indulunk. - szólt tájékoztató jelleggel, de amint megpillantotta a székben roskadozó menedzsert hozzá lépett.

-Valami baj van? - tette fel a kérdést aggodalommal tekintetében.

-M-m. - rázta meg fejét, de arcán más tükröződött.

-Történt valami? - kérdésére a lány, újra fejét rázta egy szó se hagyta el száját.

-I can't see your tormented face. You are my angel. Please tell me your problem. - guggolt le párja mellé, megfogva ölében tartott kezeit. Hitte, hogy ezzel hathat rá és hajlandó lesz megosztani vele mi nyomja a szívét.

-Félek... - suttogta a szoba csendjébe.

-Mitől?

-Ettől az egésztől. Mi lesz, ha nem tudom kezelni?  Az EXO-t magában is alig vagyok képes megfelelően menedzselni. Most pedig két csapatot szakasztottam a nyakamba és egy borzalmasan jelentőségteljes koncertet. Szerettem volna a legjobbat a számukra. Úgy hittem ezzel menni fog, de kezdek elbizonytalanodni a képességeimben, hogy képes vagyok e ezt az egészet levezényelni. Nem akartam, hogy erről tudomást szerezzetek. Szerettem volna legalább a látszatát fenn tartani annak, hogy magabiztos vagyok, de sajnos úgy fest épp most romboltam le ezt a hamis képet. - tárta ki szívét.

-Ezért vagy mindig annyira menedzser stílusba? - Nam kérdéséfe csak bólintott. -Pabo. - adott neki egy kokit a szörny. -Te csodás menedzser vagy. Ezt pedig a kis tizenkettő is nagyban elismeri, mert lehet, hogy sokat incselkednek veled, de bíznak benned és biztosak abban, hogy minden amit teszel úgy jó ahogy van. Neked is ezt kéne. Ne légy bizonytalan. Lehet csak ebben az egy munkában tartózkodsz velünk, de még mi magunk is egyetértünk abban, hogy fantasztikus vagy. Minden tekintetben. Én tudom, hogy menni fog. MI tudjuk, hogy menni fog. Csak bízz magadban és bennünk is. Mindent meg fogunk tenni, hogy ez egy emlékezetes és csodálatos koncert legyen. Érted, a csapatainkért és a rajongókért is. Rendben? - biztatására Yinek könnyek gyűltek a szemébe és átölelte kedvesét. Mon nem tudta ezt mire vélje, így csak szorosan ölelte a lányt. -Most valami rosszat mondtam? - kérdezte kis idő elteltével. A lány csak megrázta a fiú vállán tartott fejét.

-Pont ellenkezőleg. Nagyon köszönöm. - küldött hálás mosolyt felé. Kisírt szemeivel és angyali mosolyával egy pillanatra bambulásra késztette a vele szemben helyetfoglalót, de miután feleszmélt mosollyal arcán kivezette Yit az irodából.

Az elkövetkezendő napon Yi megtudta a szükséges információkat. RapMon biztatása miatt azonban már nem hangolódott úgy le tőlük, mint arra számítani lehetett. Kora reggel még a fiúk előtt beért a kiadóhoz és már munkához is látott. Rengeteg papírmunkája volt, de hamar elkészült. A takarítók helyett még fel is mosta a próbatermet, letakarította a tükröket és kicsattanó kedvvel és túlcsorduló energiával várta fiai érkezését. JoonMyunék csodálkozva szembesültek reggel menedzserük eltűnésével, hát még azzal később, hogy megtudták hová is tűnt. Nagy döbbenet ült arcukon mikor megpillantották a próba terem közepén állva, széles mosollyal arcán egy gyümölcsös tállal kezében.

-Jóó reggelt édeseim. - pattant oda hozzájuk. - Tessék egyetek. - nyújtotta feléjük a kezében tartott ételt.

-Vele meg mi történt? - kérdezte meglepetten SuHo a lány mögött feltűnő magas alaktól.

-Semmi különös. Megtudta a fix adatokat, mire itt kötött ki felpörögve. - közölte a tényt, mivel még az EXO tagjai előtt szembesült. Ugyanis reggel ő szokta nyitni a termet, csakhogy mire ideért a lány már itt volt. Nagy boldogsággal rohant a fiúhoz, hogy nyakába vesse magát és elújságolja a hírt. Na meg azt mit is csinált reggel óta. Nem tagadja Mon se, hogy meglepte ez a nagy fordulatváltás, de ő csak örül, hogy életvidámnak láthatja barátnőjét, még ha nem is ezt a stílust szokta meg tőle.

-Fiúk, Channie hol van? - kereste az óriást a kis energiabomba.

-Még nem ért ide? - nézett kérdőn az Omma a háta mögött sorakozókra. Senki sem tudott semmit. Ekkor kinyílt az ajtó és egy zilált, nagyon haragos rapper vonult be rajta. Ésss... eddig tartott YiJoon számára az idilli boldog hangulat.

-Mi történt ChanYeol? - hallatszott a kérdés megannyi szájból, köztük Yijéből is, ki a padlón dühösen ülő Yodához sétált.

-A sasaengek. Az történt. - pillantott el. Elmondhatatlanul utálta, hogy egyfolytában zaklatják. Miért ő? Persze mindenki volt már általuk való zaklatás áldozata, de pechére ő volt a legnépszerűbb célpont. Kérdezni sem kellett. Két perc hallgatás után belekezdett. - Követtek. Olyan szépen indult a nap. Vártam már, hogy itt lehessek és elkezdjük a már jó ideje meglévő rutinunk, erre ez. Sosem hagynak nyugodtan élni vagy lélegezni. 

-Értem. Akkor hát elég volt a filmekbe való boldogságból és térjünk vissza a való életbe. ChanYeol! Ezentúl még jobban kell figyelned és ha ez vagy valami hasonló újból megtörténne szólj. Megpróbálok valami megoldást találni erre a helyzetre ezt megígérhetem. - komolyodott el a PD.

-Visszatért. - szomorodott kicsit el JongIn. 

-Valóban, de inkább örülj neki. Ő a mi fogaskerekünk. Mégis csak a szigorú és komoly énjére van szükségünk és nem arra aki vihorászva ugrándozik az ember nyakába. - oktatta ki a leader.

Eztán egyre több problémával kellett hőseinknek szembenéznie a sasaengek részéről. Főképpen a csapat óriása volt kitéve a zaklatásnak, de megesett más tagoknál is egy-két eset és ha ez nem elég, még a BTS tagjai körül is elkezdődött valami. YiJoon egyre elveszettebbnek érezte magát. Ötlete sem volt, hogy oldhatná meg a fennálló veszélyhelyzetet. Szobájában ülve agyalt különböző terveken, de egyik sem tűnt megfelelőnek. Gondolataiba mélyedve észre se vette mikor valaki belépett szobájába.

-Ah, YiXing. Talán te is zaklatás áldozata lettél? - érdeklődött a fiú megjelenése felől. Lay megrázta fejét.

-Én csak gondoltam bejövök segíteni, vagy... Már olyan rég ülsz bent és aggódtam. - beszélt kicsit gyerekes stílusban.

-Ez igazán kedves tőled, de semmi szükség az aggodalomra. Én éppen csak valami megoldást keresek a... tudod. - utalt a fennálló helyzetre.

-Értem. Azért ha bármit szeretnél szólj nyugodtan. - ajánlotta fel ezzel szolgálatait, majd elhagyta a helységet. Yi kicsit furcsállta Lay viselkedését. Túl gyerekesnek tűnt és egyáltalán nem hasonlított arra a srácra akit ő az eltöltött idő alatt megismert. Valamit tervez a srác.  Gyanakodott, de per pillanat YiXing a legkisebb baja. Amit viszont még nem sejt, hogy a bajok csak most kezdődnek igazán.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 8.fejezet

Mire kis csapatunk visszaért a kiadóhoz a nap már lemenőben volt. RapMon hátra tekintett, mire JoonMyun csak a távolabb álló Yi felé biccentett. A lány éppen az épület felé tartott, mert még volt egy kis elintéznivalója. Nam határozott léptekkel utána sietett, de mielőtt megszólíthatta volna, YiFan megelőzte. Yiyi, beszélni szeretnék veled! ez volt az utolsó mondat amit még hallott aztán a páros eltűnt az épületben. Tudta, hogy ez egyet jelent az elbukásával, de már nem tehetett semmit. Vissza ballagott SuHohoz és lehajtott fejjel közölte a tényt, hogy "galaxy elrabolta a napját". Ez igazán szomorú. Mondaná egy épp elméjű ember, de Myun nem éppen tartozott már ebbe a kategóriába.
-Baszd meg magad NamJoon! Hogy lehetsz ennyire töketlen, a faszba is??!! - kelt ki magából, nem kis hangerővel. -Tudod mit? Innentől leveszem rólad kezeim. Nekem ebből kurvára elegem volt, hogy egy ennyire életképtelen embert pátyolgassak. Ha csak így hagyod, hogy Kris elvegye akit szeretsz és megtegye vele újra amit a múltban, akkor egészségedre, de akkor többet nekem itt ne nyarvogj, hogy a szerelmed, a szerelmed. Látszik mennyire szereted, ha ilyen könnyen lemondasz róla. - nyugodott le kicsit az idősebb monológja befejeztével.
-A francba is. - kiáltotta el magát, ahogy Suho hátat fordított, majd ő is így tett és az épületbe rohant. JoonMyunnak teljes mértékben igaza volt. Egy igazi idiótaként viselkedett. Hisz szereti Yit. Nem adhatja csak így fel. Nem hagyhatja, hogy egy áruló, kétszínű alak elragadja tőle. Egyszerűen nem hagyhatja. Tudta hol vannak. Csakis az irodába mehettek. Kenguru ugrásnyi léptekkel haladt előre a több emelet magas épületben a Bangtan menedzserénekirodája felé. A düh csak úgy forrt egész testében. Sietnie kellett. Ha nem ér oda időben... Nem, erre gondolni sem akart.
 - - - 
Mindeközben kint a fiúk Myun kiakadása miatt döbbenten figyelték vezérüket.
-WoW, Hyung. Nem vagy semmi. - veregette meg vállát ChanYeol.
-Aigoo. Ne hízelegj. Ezt nem kellett volna. Nem tudom mi ütött belém. Csak hát úgy felidegesített, hogy ennyire tehetetlenek egyfolytában. Mintha csak az anyjuk lennék és rajtam múlna összeterelgetem e őket, vagy hagyom, hogy keringjenek össze-vissza. A csapat és a próbák mellett ezt már az én idegeim sem bírják.
-Hyung... - álldogált megszeppenten összekulcsolt kezekkel Tao.
-Oh, bocsánat. Talán megijedtél a kiborulásom miatt TaoZi?
-Nem, én.. igazából.. - de nem volt képes kimondani. Túlságosan kínosnak érezte. Akkoriban is és most is.
-Igen? Mi a baj? - néztek rá kérdőn.
-Én.. vagyis hát.. szóval.. Kris.. - nyökögte.
-Mi van YiFannal? - értetlenkedtek.
-Srácok. Bocs, hogy közbe szólok, de azzal ugye tisztában vagytok, hogy RapMon fejének leüvöltése tök fölösleges volt Kris miatt? - sétált el mögöttük LuHan.
-Ezt, hogy érted? - teljesen összezavarodtak a két ex csapattag jóvoltából.
-Hát csupán, úgy, hogy....
- - -
-Megkeresek pár iratot, addig nyugodtan elmondhatod amit szeretnél. - közölte kedvesen, majd az asztal fiókjában kezdett kotorászni.
-Ne. Inkább figyelj. Ez fontos. - ragadta meg gyengéden csuklóját elhúzva az asztaltól.
-Rendben. Hallgatlak. - mondta, neki szentelve teljes figyelmét.
-Kérlek bocsásd meg, hogy ezt felhozom, de nem bírom tovább. Ma ahogy RapMon figyelt a szúrós szemeivel úgy éreztem magam, mint egy igazi gerinctelen patkány amiért azt tettem veled. - nézett el egy pillanatra.
-Ugyan. Ez hülyeség. - mosolygott rá válon veregetve.
-Nem. Nem az. Szörnyű amit veled tettem. Kihasználtalak és ezt te is tudod. Kihasználtam a legjobb barátom. Annyira sajnálom. Még úgy is, hogy hazudtam anno amikor szakítottunk se jobb a helyzetem. Ráadásul tudom, hogy te is hazudtál. Szerettél engem. Én pedig megbántottalak. Sőt a földbe tiportalak és te mégis képes vagy mosolyogva, boldogan fogadni engem, úgy, hogy látom nem játszod meg magad. Csodálatos vagy. Ezt mindig is tudtam. Az egyetlen ok amiért mégis szakítottam az nem az volt, hogy rájöttem testvérként szeretlek. Persze ez attól még így van. Az igazság az, hogy én...
- - -
-Kris meleg. - közölte a baba arcú extag, olyan egyszerűséggel és rezzenéstelen arccal, mintha csak az aznapi időjárást fejtené ki.
-Mi van?! - rendült meg az összes srác.
-Ahogy mondom. Hót gay. - bizonygatta.
-Én hiszek neked, man. Nem is értem mit döbben meg mindenki. Hát ez nem egyértelmű volt? - lepte meg a fiúkat YoonGi hozzászólása is.
-Mégis honnan tudtuk volna? - mérgelődött Bakkie.
-Látszik rajta a meleg kisugárzás. Plusz amiatt tud így viselkedni egy lánnyal is bármilyen helyzetről is legyen szó. - okította a zöld törpe társait.
-Te biszex vagy. Könnyen beszélsz... - forgatta szemét Jin és XiuMin.
-Na, de akkor mégis miért hencegett nekünk egy lányról? Erre mondj magyarázatot. - próbálgatta ChanYeol.
-Ez egyszerű. Az nem egy lány volt. Sőt ha jól sejtem...
- - -
-Meleg vagy. Tudom. - fejezte be a mondatot YiFan helyett is.
-Tessék?! - lepődött meg a colos.
-YiFan.. én már túl jól ismerlek ahhoz, hogy át tudj engem verni. Az a lány akiről annyit hencegtél Channie-éknak sem egy lány volt. Nem igaz? - a fiú csak bólintott egyet elszégyellve magát.
-Nem vagyok hülye. Nem bírtátok miután ott hagytad őket, igazam van? Túl nagy volt rajta a nyomás. - fejtegette a magasabbat, ki csak elképedve reagálgatott a lány minden egyes szavára.
-Aztán szakítottatok és jöttem én. Kris, - mosolyodott el - csak nem gondoltad azt, hogy nem tudom, hogy mit csinálsz? Nem vagyok hülye. Te ijedt voltál az érzéseid miatt és összetörtél. Amint idejöttem és tudatosult benned, hogy érzek irántad valamit megkértél, hogy járjunk, hogy ezáltal tesztelhesd az álláspontod. Én viszont mindezen dolgok tudatában mentem bele a játékba. Ezáltal pontosan ugyanannyira vagyok hibás, mint te. Vagy talán még jobban is. Végtére is ha úgy vesszük én meg téged használtalak ki. Azt hogy nem tudod, hogy is állsz. Én is sajnálom. De örülök, hogy legalább így rájöhettél, mit is szeretnél. Én is rájöttem közben, hogy csak bátyámként szeretlek és, hogy mit szeretnék igazán. - mosolyodott el gyengéden, elgondolkodva.
-Szerelmes vagy NamJoonba, igazam van? - kanyarított Kris is egy kis görbét szája egyik szélére.
-Hm. - bólintott. - Nagyon szeretem.
-YiJoon mindezektől független igazam van, ha azt mondom, hogy megsebeztelek amikor közöltem veled, hogy el kell hogy váljanak útjaink? - fürkészte a lány bájos arcát.
-Hahh - sóhajtott. - Legyek őszinte? - bólintott. - Még a helyzet tudatában is, de igen. Rosszul esett. Úgy éreztem nem vagyok elég jó. Azt éreztem én vagyok a hibás. Pedig tudatában voltam a valódi oknak, de mégis. - gondolt vissza az egy évvel ezelőtti beszélgetésükre és a fájdalmakra amik majd szét szaggatták őt belülről.
-Meg tudsz nekem bocsájtani? - nézett rá a magasabb megbánó tekintettel és megölelte.
-Dágé, már rég megtettem. - mosolygott bele ölelésükbe. Az egy éve tartó frusztráció és aggodalom ebben a pillanatban tovaszállt és újra önfeledten élvezték az életet, mint azelőtt. Ekkor rontott be RapMon.
-ÁLLJ! Veszed le a kezed a barátnőmről!! - ordította el magát odaszaladva kettejükhöz, hogy szétválassza őket. -Ide figyelj, te kaszanova! Egyszer már eljátszadoztál vele, de ajánlom még egyszer meg ne próbáld, mert különben... - tajtékzott a szörny a repülő sárkány felé mutogatva, mire Yi hátulról befogta a száját.
-Elég volt. - nyugtatta le kedves hangon.
-Akkor azt hiszem én most megyek. Beszéljétek csak meg nyugodtan a dolgokat. - kacsintott feléjük Fan és elhagyja az irodát.
-Oké. Legyen jó éjszakád TaoZival. - intett egyet a tarnak Yi, Nam válla felett.
-Ez meg mégis mi volt? - fordult hátra Nam miután Yi elengedte.
-Az, hogy idióta vagy, de szeretlek. - igazgatta a fiú felsőjét.
-Ha?! - tátotta el száját a meglepett szörny.
-Mi ez a paraszt módi, Oppa? - somolygott elmélázva még mindig szerelme pólóját babrálva.
-Sorry, I just.. - kezdett bele, de sejtelme sem volt mit is akar ebből a mondatból kihozni.
-Csak nem átvetted a szokásom? - kacagott fel, immár Monra nézve. A srácnak elakadtak szavai és nem akartak visszatérni, így Yi úgy döntött, inkább maga indul keresésükre és egy csókot lopott kedvesétől.
-Most álmodom, vagy a Lady a valóságban megcsókolt és ennyire közvetlen? - ámult el.
-Nem tudom ez mennyire hat pozitívan, de nem álmodsz ebben biztos lehetsz. - biztosította a fiút.
-Oh, fuck yeah. - kezdett el jót érezni. - Na, de várj akkor mi van YiFannal? - érdeklődött.
A nőstény fogta magát és elmesélte a teljes történetet szerelmének az elejétől a végéig.
-Ez komoly? - döbbent le az információ tudatában.
-Ühüm. - bólintott.
-WoW. Sose képzeltem róla, hogy a másik csapatban játszik. De legalább nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg mégis rád hajt. - nyugodott mg lelkiekben Nam.
A nézeteltérések tisztázása után mindenki az EXO házban ünnepelte a békét, mígnem Kris is belépett a dormba. Ugyanis neki halaszthatatlan megbeszélése volt a menedzserével ezért később ért haza. Amint belépett minden szem rászegeződött.
-Ember, miért nem mondtad el? - kiáltott oda neki Lay.
-Mégis mit? - tetetett tudatlanságot.
-Ugyan. LuHan már elmondta. ZiTaonak meg még mindig vörös a feje. - röhögött fel HoSeok.
-Jóh - sóhajtott fel. - Tartottam tőle, hogy nem fogadnátok el a tényt, hogy meleg vagyok, sőt én se nagyon akartam elfogadni, de ez a kis panda srác túlságosan vonzott és annak ellenére, hogy heterók voltunk mindketten nagyon vonzódtunk egymáshoz. Aztán odáig jutottam, hogy a lányok már érdekelni sem tudtak. Szomorú, de igaz. Mindenesetre bocsánatot kérek, fiúk. - hajtotta le fejét.
-Én most se fogadom el! - nézett undorodó tekintettel JoonMyun Kris felé kiben megállt az ütő ahogy ezt meghallotta és kidülledt szemekkel bámult Hyungjára.
-Na, de... megértem. - zuhant össze és menni készült.
-PABO! - kiáltott rá. - Gyere már, most jön a legjobb rész. - nyújtott felé egy pizzát. A fiú csak dermedten állt, nem tudta ezt mire vélni.
-Csak vicceltem veled, te hülye. - nevetett fel barátságosan.
-Ez elég szar vicc volt. - közölte vele JongIn.
-Pont te beszélsz? - nézett a szőnyegen helyet foglaló táncosra ki a hülye és értelmetlen vicceiről volt híres, miken soha senki nem nevet rajta és ChanYeolon kívül. YiFan miután realizálta a helyzetet befészkelte magát a kis csapat tagjai közé boldogan. Újra béke honolt a két csapatban külön-külön és együtt is. Az a bizonyos koncert azonban még mindig rájuk várt.

.

EXO vs. BTS (Ma Lady) 7.fejezet

A elkövetkezendő napokban Yi kerülte Nammal a legkisebb érintkezés lehetőségét is. A srác eléggé összeroskadt lelkileg ennek köszönhetően és szüneteit a fejét fogva az egyik sarokban töltötte.
-Aish. - hallatszott egy fájdalmat jelző felszólalás ami Yit hagyta el. Mit YiFan nevetése követett, ki épp mellette állt.
-Sung YiJoon! - rivallt rá a leader mama. - Ezt mégis, hogy képzeled? Most nézd meg szegény fiút. - mutatott a sarokban gubbasztó, sötét aurájú összetört szörny felé. - Miért nézed levegőnek? Elméletileg együtt jártok. - fogta meg homlokát ingerülten és masszírozni kezdte halántékát. - Figyelj, Nam már három napja folyamatosan abba a kibaszott sarokban gubbaszt. A srác egy lelki roncs. Tudatában vagyunk a táncban való nehézségeivel, de mostanában a megszokottnál is sokkal rosszabbul megy neki. Így nem fog tudni fellépni sem. Most azonnal odamész és tisztázzátok a dolgokat. Megértetted? Nem tudom mi a fene bajod van mostanában. - pillantott szúrósan Kris felé. - De ez így nem mehet és ezt te is nagyon jól tudod. Én attól féltelek mindig, hogy ha találsz valakit bántani fog, de ebben az esetben aki valakit bánt, az inkább te vagy szívem. - fejezte be kioktatását a vízidomár és visszasétált a fiúkhoz.
-Most rólam beszélt, ugye? - nézett le a lányra Wu.
-Ahh, ne is törődj vele. - nevetett kínosan. - Anno megmondtam, hogy semmi gond. Én is pont úgy éreztem ahogy te, hogy csak a bátyám vagy. M-most viszont m-megyek és beszélek Oppával. - mutogatott a zombikinézetű srác felé hátrafelé araszolva.
Persze, hogy JoonMyun YiFanra célzott. Kire másra célozna, ha egyszer Yi Kris óta nem is járt senki mással? Erről természetesen az ex leader nem tud, de jobb is így. Az is igaz, hogy a lány hazudott. Anno is és most is. Ő igenis szerelmes volt Krisbe amikor a fiú szakított vele. Csupán nem akarta, hogy kínos legyen a kettejük viszonya ezért hazudta, hogy ő is hasonlóképp gondolkodott, mint a másik. Túl régóta ismerték egymást. Nem akarta elveszíteni, csak amiatt, mert másfajta szeretetet érez iránta, mint amit Yi. Ennek már 1 éve. Azóta sokban változtak a dolgok. A kis menedzser is ráébredt, hogy a jó öreg Kanadai dà​gē és ő valóban nem voltak egymáshoz valók és valószínűleg azért nem is engedett mikor a fiú olyasmit kért tőle, mert nem volt belé szerelmes. Szerette, de csak, mint a bátyját. Ami még mindig igaz. Miközben ezen agyalt oda somfordált az élettelen lelki halotthoz, ki éppen életét átkozta. Megállt előtte, de fogalma sem volt mit kéne mondania. Hogy mi is volt pontosan a nézeteltérés ami miatt már napok óta nem kommunikál vele? Ez eléggé bonyolult dolog ahhoz, hogy képes legyen kifejteni, így hirtelen.
-Öhm.. - szállt el menedzseri magabiztossága és helyette a lányos oldala tért irányító pozícióba testében.
-Hm? - lassan vezette fel szemét a lányra a földről, de ahogy ez megtörtént érdeklődve tekintett felé.
-Én.. - pirult el tarkóját vakargatva a megfelelő szavakat keresve.
-Hajlandó vagy végre szót váltani velem? Hogyhogy? Tán meguntad a tar repülősárkányod és gondoltad, hogy szórakozol még egy sort a ronda, nyomorék kis szörnnyel? Jó érzés? - hangja tele volt gúnnyal és megvetéssel. Yibe a szó is belefagyott. Az, hogy Nam ilyen stílusban és ilyeneket mondott neki teljességgel meglepte és bűntudata is támadt. Esze ágában sem volt szórakozni vele vagy bármit tenni amivel megbánthatja. Az egyetlen amit szeretett volna az, hogy sikerüljön megtartania a titkot amit már több, mint 2 éve őrizget. Az viszont, hogy NamJoon mindig kötözködni szeretne Krissel ezt nem könnyítette meg. Ezért próbált meg egy kicsit távol maradni a fiútól hátha ezzel megoldhatja a dolgot. Ez számára is egy igen fájdalmas idő volt, ha csak pár nap is. Viszont úgy érezte muszáj megtartania legjobb barátja egyik legnagyobb titkát. Ennek ellenére reménykedett benne, hogy senkit nem fog közben sérelem érni. Ez sajnos úgy tűnik nem jött össze. Könnyek gyűltek szemébe és ott hagyva a feldühödött szörnyet kisétált az ajtón kezeit arca elé tartva egy Fighting, fiúk! kijelentése után.

Bassza meg, bassza meg, bassza meg. - gondolta magában Mon a lány után meredve. Ezt nagyon elkúrta. Amiket mondott azokat dühében tényleg komolyan gondolta, de nem volt szándéka megbántani azt akit szeret. Átkozta az eget a szerelmes időszakában meglévő robbanékony természete miatt. Ezek után tényleg nem várhatja már el, hogy a lány újra a közelébe merészkedjen megbeszélni a dolgokat.

***

SuHo úgy vélekedett a lezajlott események alapján, hogy a legjobb lesz, ha kivesznek egy szabadnapot és együtt elmennek valahova. Szeretné ha a kedélyek lenyugodnának és rendeződnének a nézeteltérések. Kora reggel a BTS és az EXO csapata a kiadóhoz közeli parkban három nagy kosárral állt egymással szemben. A csapattagok meredten bámultak, mindenki a vele szemben lévő emberrel szemezett. Suho nem máyyal,mint Rapmonsterrel szemben feszített. YiJoon pedig az EXO anyukája mellett ácsorgott kibe félénken belekapaszkodott. Rá sem mert nézni a szőkés hajú rappere. Oppája ingét szorongatta csupán, akár egy meglett öt éves kislány. Hát nem éppen egy menedzserhez illő viselkedés. Ezzel ő is tisztában volt, de már nem tudott mit tenni. Jó ideig élt a határozott menedzser szerepében, de mióta létrejött ez a kapcsolat a két csapat között az ő jóvoltából, azóta teljesen megkergült és képtelen érzéseinek parancsolni. Ez felettébb idegesíti is, de míg egyszerre van a két csapat fiai közelében, képtelen változtatni ezen.
-Indulhatunk? - tette fel a kérdés SuHo immár más irányba fordítva fejét oldalán a piros színt birtokló nősténnyel.
-Igeen! - ordították egyszerre. Az erdőbe tartottak minek közepén egy rét van. A vezér ott tervezett egy kisebb barátságos, nyugodt pikniket rendezni. Sétálás közben az EXO óriása közelebb lépett a vezérhez.
-Te, Hyung! - szól oda.
-Hm?
-YiJonnak mégis mi baja van? - utalt a vízmester oldalán logó menedzsere, aki gyanúsan fura volt reggel óta.
-Csak lány. - legyintett.
-Héé. - morgott a másik mellkasába bújva.
-Bocsánat, szívem. - simogatta meg buksiját. - Pedig így van. - súgta oda a már mögé került tűzmágusnak.
-Hallottam ám. - morogta teljesen eltűnve a másikban.
-Na, de tényleg. Mi történt, hogy reggel óta a bőröm alá akarsz bújni? - érdeklődött, kíváncsian a kisebbre nézve.
-Semmi. Megbántottam NamJoont és ezért leordította a fejem és bűntudatom van, de félek tőle. - mormogta lassan és nyűgösen.
-Joonie, ugye tudod, hogy akkor beszélned kell vele? - hangja nyugtatólag hatot, míg szavai inkább frusztrálóan.
-De utál engem. Mérges. Nem akarom megint azt látni. - nyavalygott.
-Nam szeret téged. Ezt mindketten tudjuk te kis pabo. Tudod ilyenkor komolyan elgondolkodom, hogy melyik időben vagy nehezebb eset, mikor a határozott menedzsert játszod, vagy amikor a valódi lányos éned jelenik meg előttem. Most nézd meg, én is tuti miattad lettem egyre nőiesebb érzelmileg az idő során. - vágott hülye fejet magára mutatva, mire a lány felnevetett.
-Szeretlek, Oppa. - ölelte meg.
-Én is..- hajtotta fejét az alacsonyabbéra átölelve őt. -, de ezzel még nem húzod ki magad az alól amit mondtam.
Yi amellett határozott, hogy ha már muszáj lesz megbeszélnie a szörnnyel a dolgait akkor legalább megvárja, míg a pikniknek vége és hazamentek. Nem szeretne a szabadnapos piknikjükön ismét drámát, amit Suho csak azért szervezett, hogy újra béke legyen.

***
Hogy-hogy telt a piknik? Fogjuk rá egész kellemesen, ha nem vesszük figyelembe a kisebb idegesítő jelenségeket. Az egész bagázs próbálkozott legalább erre az egy napra békességben élni és elfelejteni a fennálló viszályokat, de ez csak látszólag sikerült. Kivétel nélkül mosolygós fejek sorakoztak a nagy pokrócokon és nevetésektől volt hangos a rét. Ételmegosztás, hülye viccek, agyfasz mondatok. Csak úgy záporozott a dinkaság a fiúkból egész nap. Vidámság, boldogság, jó kedv, szeretet. Erre vágyott JoonMyun és most megadatott neki. Próbálta is önfeledten élvezni mindezt, de tudta, hogy egyesek részéről ez az egész öröm és jókedv csupán álca. Képtelen volt levenni a szemét NamJoonról aki percről percre azt figyelte mit művel szerelmével a nemrég érkezett tar és colos ex-csapattagjuk. Félre hívta hát beszélni.
-Jól érzed magad, Nam? - kérdezett rá.
-Ja. Jó ötlet volt ide hoznod minket. Mindenki jól elvan. - mosolygott hamisan.
-Aha.. Mindenki elvan. Nagyon zavar? - tette fel kérdését míg a másik oldalra bambulva figyelte még mindig az enyelgő párost.
-Hm? Mi? - kapta oda fejét.
-Nam... - sóhajt egyet. - A kis hülye azt hiszi mérges vagy rá. Mindössze annyi a dolgod, hogy odamész hozzá és közlöd vele, hogy ez biza nem így van és már a tiéd is. - vetette fel az ötletet.
-Hah - horkant fel. - Aha. Max a kopasz után. - gúny szalad át arcán.
-Pabo. Most teljesen komoly, hogy ti mindketten ennyire hülyék vagytok, vagy valaki segít benne? - elégelte meg SuHo a páros mai nap végighallgatott faszságait.
-Mindketten? Bocsi, nem vagyok skizo. - nevetett fel.
-Ne baszakodj velem, öcsi, mert nem vagyok vicces kedvemben. Ide figyelj, ahogy visszaértünk szépen odamész hozzá és tisztázzátok a dolgokat, de rendesen. Nem úgy, mint múltkor. Világos? - dühödött be az idősebb leordítva a fiatalabb fejét, ki csak állt ott vele szemben döbbenten, megszeppenve. - Mondom, érthető voltam? - kiabálta.
-I-igen. - suttogta majd elballagott. Eléggé szégyennek érezte, hogy egy törpe férfi így leordította, főleg, hogy közben nem kicsit meg is ijedt tőle, de tisztában volt vele, hogy a másiknak igaza van. A kiborulása tárgyát is megérti. Hisz ő az a személy aki mindenkire annyira figyel és számon tartja a különböző emberek problémáit. Igazán csodás vezető és barát.