-Aish. - hallatszott egy fájdalmat jelző felszólalás ami Yit hagyta el. Mit YiFan nevetése követett, ki épp mellette állt.
-Sung YiJoon! - rivallt rá a leader mama. - Ezt mégis, hogy képzeled? Most nézd meg szegény fiút. - mutatott a sarokban gubbasztó, sötét aurájú összetört szörny felé. - Miért nézed levegőnek? Elméletileg együtt jártok. - fogta meg homlokát ingerülten és masszírozni kezdte halántékát. - Figyelj, Nam már három napja folyamatosan abba a kibaszott sarokban gubbaszt. A srác egy lelki roncs. Tudatában vagyunk a táncban való nehézségeivel, de mostanában a megszokottnál is sokkal rosszabbul megy neki. Így nem fog tudni fellépni sem. Most azonnal odamész és tisztázzátok a dolgokat. Megértetted? Nem tudom mi a fene bajod van mostanában. - pillantott szúrósan Kris felé. - De ez így nem mehet és ezt te is nagyon jól tudod. Én attól féltelek mindig, hogy ha találsz valakit bántani fog, de ebben az esetben aki valakit bánt, az inkább te vagy szívem. - fejezte be kioktatását a vízidomár és visszasétált a fiúkhoz.
-Most rólam beszélt, ugye? - nézett le a lányra Wu.
-Ahh, ne is törődj vele. - nevetett kínosan. - Anno megmondtam, hogy semmi gond. Én is pont úgy éreztem ahogy te, hogy csak a bátyám vagy. M-most viszont m-megyek és beszélek Oppával. - mutogatott a zombikinézetű srác felé hátrafelé araszolva.
Persze, hogy JoonMyun YiFanra célzott. Kire másra célozna, ha egyszer Yi Kris óta nem is járt senki mással? Erről természetesen az ex leader nem tud, de jobb is így. Az is igaz, hogy a lány hazudott. Anno is és most is. Ő igenis szerelmes volt Krisbe amikor a fiú szakított vele. Csupán nem akarta, hogy kínos legyen a kettejük viszonya ezért hazudta, hogy ő is hasonlóképp gondolkodott, mint a másik. Túl régóta ismerték egymást. Nem akarta elveszíteni, csak amiatt, mert másfajta szeretetet érez iránta, mint amit Yi. Ennek már 1 éve. Azóta sokban változtak a dolgok. A kis menedzser is ráébredt, hogy a jó öreg Kanadai dàgē és ő valóban nem voltak egymáshoz valók és valószínűleg azért nem is engedett mikor a fiú olyasmit kért tőle, mert nem volt belé szerelmes. Szerette, de csak, mint a bátyját. Ami még mindig igaz. Miközben ezen agyalt oda somfordált az élettelen lelki halotthoz, ki éppen életét átkozta. Megállt előtte, de fogalma sem volt mit kéne mondania. Hogy mi is volt pontosan a nézeteltérés ami miatt már napok óta nem kommunikál vele? Ez eléggé bonyolult dolog ahhoz, hogy képes legyen kifejteni, így hirtelen.
-Öhm.. - szállt el menedzseri magabiztossága és helyette a lányos oldala tért irányító pozícióba testében.
-Hm? - lassan vezette fel szemét a lányra a földről, de ahogy ez megtörtént érdeklődve tekintett felé.
-Én.. - pirult el tarkóját vakargatva a megfelelő szavakat keresve.
-Hajlandó vagy végre szót váltani velem? Hogyhogy? Tán meguntad a tar repülősárkányod és gondoltad, hogy szórakozol még egy sort a ronda, nyomorék kis szörnnyel? Jó érzés? - hangja tele volt gúnnyal és megvetéssel. Yibe a szó is belefagyott. Az, hogy Nam ilyen stílusban és ilyeneket mondott neki teljességgel meglepte és bűntudata is támadt. Esze ágában sem volt szórakozni vele vagy bármit tenni amivel megbánthatja. Az egyetlen amit szeretett volna az, hogy sikerüljön megtartania a titkot amit már több, mint 2 éve őrizget. Az viszont, hogy NamJoon mindig kötözködni szeretne Krissel ezt nem könnyítette meg. Ezért próbált meg egy kicsit távol maradni a fiútól hátha ezzel megoldhatja a dolgot. Ez számára is egy igen fájdalmas idő volt, ha csak pár nap is. Viszont úgy érezte muszáj megtartania legjobb barátja egyik legnagyobb titkát. Ennek ellenére reménykedett benne, hogy senkit nem fog közben sérelem érni. Ez sajnos úgy tűnik nem jött össze. Könnyek gyűltek szemébe és ott hagyva a feldühödött szörnyet kisétált az ajtón kezeit arca elé tartva egy Fighting, fiúk! kijelentése után.
Bassza meg, bassza meg, bassza meg. - gondolta magában Mon a lány után meredve. Ezt nagyon elkúrta. Amiket mondott azokat dühében tényleg komolyan gondolta, de nem volt szándéka megbántani azt akit szeret. Átkozta az eget a szerelmes időszakában meglévő robbanékony természete miatt. Ezek után tényleg nem várhatja már el, hogy a lány újra a közelébe merészkedjen megbeszélni a dolgokat.
***
SuHo úgy vélekedett a lezajlott események alapján, hogy a legjobb lesz, ha kivesznek egy szabadnapot és együtt elmennek valahova. Szeretné ha a kedélyek lenyugodnának és rendeződnének a nézeteltérések. Kora reggel a BTS és az EXO csapata a kiadóhoz közeli parkban három nagy kosárral állt egymással szemben. A csapattagok meredten bámultak, mindenki a vele szemben lévő emberrel szemezett. Suho nem máyyal,mint Rapmonsterrel szemben feszített. YiJoon pedig az EXO anyukája mellett ácsorgott kibe félénken belekapaszkodott. Rá sem mert nézni a szőkés hajú rappere. Oppája ingét szorongatta csupán, akár egy meglett öt éves kislány. Hát nem éppen egy menedzserhez illő viselkedés. Ezzel ő is tisztában volt, de már nem tudott mit tenni. Jó ideig élt a határozott menedzser szerepében, de mióta létrejött ez a kapcsolat a két csapat között az ő jóvoltából, azóta teljesen megkergült és képtelen érzéseinek parancsolni. Ez felettébb idegesíti is, de míg egyszerre van a két csapat fiai közelében, képtelen változtatni ezen.
-Indulhatunk? - tette fel a kérdés SuHo immár más irányba fordítva fejét oldalán a piros színt birtokló nősténnyel.
-Igeen! - ordították egyszerre. Az erdőbe tartottak minek közepén egy rét van. A vezér ott tervezett egy kisebb barátságos, nyugodt pikniket rendezni. Sétálás közben az EXO óriása közelebb lépett a vezérhez.
-Te, Hyung! - szól oda.
-Hm?
-YiJonnak mégis mi baja van? - utalt a vízmester oldalán logó menedzsere, aki gyanúsan fura volt reggel óta.
-Csak lány. - legyintett.
-Héé. - morgott a másik mellkasába bújva.
-Bocsánat, szívem. - simogatta meg buksiját. - Pedig így van. - súgta oda a már mögé került tűzmágusnak.
-Hallottam ám. - morogta teljesen eltűnve a másikban.
-Na, de tényleg. Mi történt, hogy reggel óta a bőröm alá akarsz bújni? - érdeklődött, kíváncsian a kisebbre nézve.
-Semmi. Megbántottam NamJoont és ezért leordította a fejem és bűntudatom van, de félek tőle. - mormogta lassan és nyűgösen.
-Joonie, ugye tudod, hogy akkor beszélned kell vele? - hangja nyugtatólag hatot, míg szavai inkább frusztrálóan.
-De utál engem. Mérges. Nem akarom megint azt látni. - nyavalygott.
-Nam szeret téged. Ezt mindketten tudjuk te kis pabo. Tudod ilyenkor komolyan elgondolkodom, hogy melyik időben vagy nehezebb eset, mikor a határozott menedzsert játszod, vagy amikor a valódi lányos éned jelenik meg előttem. Most nézd meg, én is tuti miattad lettem egyre nőiesebb érzelmileg az idő során. - vágott hülye fejet magára mutatva, mire a lány felnevetett.
-Szeretlek, Oppa. - ölelte meg.
-Én is..- hajtotta fejét az alacsonyabbéra átölelve őt. -, de ezzel még nem húzod ki magad az alól amit mondtam.
Yi amellett határozott, hogy ha már muszáj lesz megbeszélnie a szörnnyel a dolgait akkor legalább megvárja, míg a pikniknek vége és hazamentek. Nem szeretne a szabadnapos piknikjükön ismét drámát, amit Suho csak azért szervezett, hogy újra béke legyen.
***
Hogy-hogy telt a piknik? Fogjuk rá egész kellemesen, ha nem vesszük figyelembe a kisebb idegesítő jelenségeket. Az egész bagázs próbálkozott legalább erre az egy napra békességben élni és elfelejteni a fennálló viszályokat, de ez csak látszólag sikerült. Kivétel nélkül mosolygós fejek sorakoztak a nagy pokrócokon és nevetésektől volt hangos a rét. Ételmegosztás, hülye viccek, agyfasz mondatok. Csak úgy záporozott a dinkaság a fiúkból egész nap. Vidámság, boldogság, jó kedv, szeretet. Erre vágyott JoonMyun és most megadatott neki. Próbálta is önfeledten élvezni mindezt, de tudta, hogy egyesek részéről ez az egész öröm és jókedv csupán álca. Képtelen volt levenni a szemét NamJoonról aki percről percre azt figyelte mit művel szerelmével a nemrég érkezett tar és colos ex-csapattagjuk. Félre hívta hát beszélni.
-Jól érzed magad, Nam? - kérdezett rá.
-Ja. Jó ötlet volt ide hoznod minket. Mindenki jól elvan. - mosolygott hamisan.
-Aha.. Mindenki elvan. Nagyon zavar? - tette fel kérdését míg a másik oldalra bambulva figyelte még mindig az enyelgő párost.
-Hm? Mi? - kapta oda fejét.
-Nam... - sóhajt egyet. - A kis hülye azt hiszi mérges vagy rá. Mindössze annyi a dolgod, hogy odamész hozzá és közlöd vele, hogy ez biza nem így van és már a tiéd is. - vetette fel az ötletet.
-Hah - horkant fel. - Aha. Max a kopasz után. - gúny szalad át arcán.
-Pabo. Most teljesen komoly, hogy ti mindketten ennyire hülyék vagytok, vagy valaki segít benne? - elégelte meg SuHo a páros mai nap végighallgatott faszságait.
-Mindketten? Bocsi, nem vagyok skizo. - nevetett fel.
-Ne baszakodj velem, öcsi, mert nem vagyok vicces kedvemben. Ide figyelj, ahogy visszaértünk szépen odamész hozzá és tisztázzátok a dolgokat, de rendesen. Nem úgy, mint múltkor. Világos? - dühödött be az idősebb leordítva a fiatalabb fejét, ki csak állt ott vele szemben döbbenten, megszeppenve. - Mondom, érthető voltam? - kiabálta.
-I-igen. - suttogta majd elballagott. Eléggé szégyennek érezte, hogy egy törpe férfi így leordította, főleg, hogy közben nem kicsit meg is ijedt tőle, de tisztában volt vele, hogy a másiknak igaza van. A kiborulása tárgyát is megérti. Hisz ő az a személy aki mindenkire annyira figyel és számon tartja a különböző emberek problémáit. Igazán csodás vezető és barát.
***
SuHo úgy vélekedett a lezajlott események alapján, hogy a legjobb lesz, ha kivesznek egy szabadnapot és együtt elmennek valahova. Szeretné ha a kedélyek lenyugodnának és rendeződnének a nézeteltérések. Kora reggel a BTS és az EXO csapata a kiadóhoz közeli parkban három nagy kosárral állt egymással szemben. A csapattagok meredten bámultak, mindenki a vele szemben lévő emberrel szemezett. Suho nem máyyal,mint Rapmonsterrel szemben feszített. YiJoon pedig az EXO anyukája mellett ácsorgott kibe félénken belekapaszkodott. Rá sem mert nézni a szőkés hajú rappere. Oppája ingét szorongatta csupán, akár egy meglett öt éves kislány. Hát nem éppen egy menedzserhez illő viselkedés. Ezzel ő is tisztában volt, de már nem tudott mit tenni. Jó ideig élt a határozott menedzser szerepében, de mióta létrejött ez a kapcsolat a két csapat között az ő jóvoltából, azóta teljesen megkergült és képtelen érzéseinek parancsolni. Ez felettébb idegesíti is, de míg egyszerre van a két csapat fiai közelében, képtelen változtatni ezen.
-Indulhatunk? - tette fel a kérdés SuHo immár más irányba fordítva fejét oldalán a piros színt birtokló nősténnyel.
-Igeen! - ordították egyszerre. Az erdőbe tartottak minek közepén egy rét van. A vezér ott tervezett egy kisebb barátságos, nyugodt pikniket rendezni. Sétálás közben az EXO óriása közelebb lépett a vezérhez.
-Te, Hyung! - szól oda.
-Hm?
-YiJonnak mégis mi baja van? - utalt a vízmester oldalán logó menedzsere, aki gyanúsan fura volt reggel óta.
-Csak lány. - legyintett.
-Héé. - morgott a másik mellkasába bújva.
-Bocsánat, szívem. - simogatta meg buksiját. - Pedig így van. - súgta oda a már mögé került tűzmágusnak.
-Hallottam ám. - morogta teljesen eltűnve a másikban.
-Na, de tényleg. Mi történt, hogy reggel óta a bőröm alá akarsz bújni? - érdeklődött, kíváncsian a kisebbre nézve.
-Semmi. Megbántottam NamJoont és ezért leordította a fejem és bűntudatom van, de félek tőle. - mormogta lassan és nyűgösen.
-Joonie, ugye tudod, hogy akkor beszélned kell vele? - hangja nyugtatólag hatot, míg szavai inkább frusztrálóan.
-De utál engem. Mérges. Nem akarom megint azt látni. - nyavalygott.
-Nam szeret téged. Ezt mindketten tudjuk te kis pabo. Tudod ilyenkor komolyan elgondolkodom, hogy melyik időben vagy nehezebb eset, mikor a határozott menedzsert játszod, vagy amikor a valódi lányos éned jelenik meg előttem. Most nézd meg, én is tuti miattad lettem egyre nőiesebb érzelmileg az idő során. - vágott hülye fejet magára mutatva, mire a lány felnevetett.
-Szeretlek, Oppa. - ölelte meg.
-Én is..- hajtotta fejét az alacsonyabbéra átölelve őt. -, de ezzel még nem húzod ki magad az alól amit mondtam.
Yi amellett határozott, hogy ha már muszáj lesz megbeszélnie a szörnnyel a dolgait akkor legalább megvárja, míg a pikniknek vége és hazamentek. Nem szeretne a szabadnapos piknikjükön ismét drámát, amit Suho csak azért szervezett, hogy újra béke legyen.
***
Hogy-hogy telt a piknik? Fogjuk rá egész kellemesen, ha nem vesszük figyelembe a kisebb idegesítő jelenségeket. Az egész bagázs próbálkozott legalább erre az egy napra békességben élni és elfelejteni a fennálló viszályokat, de ez csak látszólag sikerült. Kivétel nélkül mosolygós fejek sorakoztak a nagy pokrócokon és nevetésektől volt hangos a rét. Ételmegosztás, hülye viccek, agyfasz mondatok. Csak úgy záporozott a dinkaság a fiúkból egész nap. Vidámság, boldogság, jó kedv, szeretet. Erre vágyott JoonMyun és most megadatott neki. Próbálta is önfeledten élvezni mindezt, de tudta, hogy egyesek részéről ez az egész öröm és jókedv csupán álca. Képtelen volt levenni a szemét NamJoonról aki percről percre azt figyelte mit művel szerelmével a nemrég érkezett tar és colos ex-csapattagjuk. Félre hívta hát beszélni.
-Jól érzed magad, Nam? - kérdezett rá.
-Ja. Jó ötlet volt ide hoznod minket. Mindenki jól elvan. - mosolygott hamisan.
-Aha.. Mindenki elvan. Nagyon zavar? - tette fel kérdését míg a másik oldalra bambulva figyelte még mindig az enyelgő párost.
-Hm? Mi? - kapta oda fejét.
-Nam... - sóhajt egyet. - A kis hülye azt hiszi mérges vagy rá. Mindössze annyi a dolgod, hogy odamész hozzá és közlöd vele, hogy ez biza nem így van és már a tiéd is. - vetette fel az ötletet.
-Hah - horkant fel. - Aha. Max a kopasz után. - gúny szalad át arcán.
-Pabo. Most teljesen komoly, hogy ti mindketten ennyire hülyék vagytok, vagy valaki segít benne? - elégelte meg SuHo a páros mai nap végighallgatott faszságait.
-Mindketten? Bocsi, nem vagyok skizo. - nevetett fel.
-Ne baszakodj velem, öcsi, mert nem vagyok vicces kedvemben. Ide figyelj, ahogy visszaértünk szépen odamész hozzá és tisztázzátok a dolgokat, de rendesen. Nem úgy, mint múltkor. Világos? - dühödött be az idősebb leordítva a fiatalabb fejét, ki csak állt ott vele szemben döbbenten, megszeppenve. - Mondom, érthető voltam? - kiabálta.
-I-igen. - suttogta majd elballagott. Eléggé szégyennek érezte, hogy egy törpe férfi így leordította, főleg, hogy közben nem kicsit meg is ijedt tőle, de tisztában volt vele, hogy a másiknak igaza van. A kiborulása tárgyát is megérti. Hisz ő az a személy aki mindenkire annyira figyel és számon tartja a különböző emberek problémáit. Igazán csodás vezető és barát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése