*Bangtan Dorm*
Nagyjából három napot kuksolhatott bent NamJoon a szobájában egyedül, mire a fiúk már nem bírták tovább szó nélkül hagyni a vezér viselkedését.
-NamJoonie, bemegyünk! - hallatszódott az ajtó mögül a kedves lóelvtárs hangja. Lassan a kilincsre rakva kezét nyitott be a szinte már majdnem halál sötét szobába. A szobát negatív energia járta körbe és nem alacsony bűztartalom is terjengett a levegőben a már régen felszívódott oxigén helyén. A szobába mindössze a redőny alig felhúzott résein nyújtózkodtak be az apró napsugarak, de ez annyira csekélyke volt, hogy majdnem hogy jelentéktelen. A földön és az asztalon egyaránt eldobott, összegyűrt papírdarabok hevertek. Nam az ágy közepén egy takaróvárban üldögélt széthullott lelkivilággal, kedvetlenül.
-Mit óhajtotok? - jött a hang az ágyon tornyosuló domb felől.
-Hyung ez így nem állapot. Gyere ki. - kezdett bele Hope, de semmi visszajelzést nem kapott.
-Hyung, ne csináld már. Egy férfi nem omolhat így össze, egy lány miatt. - folytatta ChimChim, nem sok sikerrel.
-Hyungggg - vetődött a vezérre a maknae. - Több életkedvet. Ez még biztos nem a vége. Yi Noona igazán kedves lány, biztos minden rendben lesz. Naaa... - nyüstölte. A reakció azonban ez esetben sem jelentkezett.
-NamJoon! Ne légy már ennyire férfiatlan. Állj fel és viseld méltósággal. - parancsolt rá a rangidős. Miután erre sem érkezett semmiféle válasz YoonGi megelégelte.
-Te tökfej ébredj már! - rántotta maga felé és pofozta fel. - Ne légy már ennyire egy nyáfic kisegér, hogy itt beburkolózva sajnáltatod magad, míg valaki lenyúlja a csajod. Milyen férfi vagy te? Nem tudom mi történt köztetek, de minden bizonnyal tisztázni tudjátok, ha felemeled a szép kis popókádat az ágynyugalomból és eltolod egyenest az EXO dormba. - ordította le feldühödve a leader haját a fejéről.
-Rohadtul nem! Szakítottunk és ez megmásíthatatlan. Elbasztam. Ezen nem lehet segíteni. Egy balfasz vagyok. - borult ki haragudva magára és hülyeségére. Társai megilletődve figyelték.
-Mi csináltál? - kérdezte Suga immár lenyugodva.
-Az úgy volt...
*EXO Dorm*
Itt a Bulletproof Boys-al ellentétben a fiúk sokkal aggodalmaskodóbb fából lettek faragva, így már az első nap estéjén tudakozódni akartak. Akartak, de végül úgy határozták mégsem teszik. Ismerték annyira YiJoont, hogy tudják jobb ha időt adnak számára, hogy kicsit egyedül lehessen. Ennek ellenére a napok elteltével egyre idegesebbek lettek miatta. Csaknem egy óra sem telt el anélkül, hogy egy-egy tag meg ne említette volna, vagy ne gondolt volna rá. Végül a harmadik nap végére ők sem bírták megállni, hogy bemenjenek angyaluk szobájába, megnézni minden rendben van e már.
-Joonie. Bemehetünk? - tudakolódott a csapat anya nyugtalansággal hangjában. Válasz hiányában benyitottak.
-Babám, jól érzed magad? - mihelyst belépett rohant is a földön kuporgó gombolyaghoz. Yi csak felemelte fejét és kristályos tekintettel bámult a vízmágusra, ki erre csak szorosan magához ölelte.
-Itt meg mi a fene történt? - nézett körbe a rettenet éjszínű szobán a maknae. Valóban a lány szobája sem festett jobban a szörnyénél. Sőt! Nála már tényleg nem voltak fények, esetleg amik az ablak oldalán a nyílászáró segítségével utat törtek maguknak, de még annyi se. Igaz ami igaz Yi szobája mindig is ilyen volt. Szerette, ha sötét van, de más időkben általában sokkalta kellemesebb légkör lengte körül a helységet. Most viszont, mint egy lápgödör. Lohasztó volt még annak is aki csak bepillantott. Hát még annak aki be is lépett abba a bizonyos szobába. A lehangoló környezeten, csak YiJoon lélektelensége tudott rontani. Mintha csak bábú lett volna, úgy feküdt az ágy mellett egy kupacban. A fiúk lélekjelenlétére és aggódó pillantásaira azonban változott valami. Nagy hirtelen eltörött a mécses és a lány könnyei megeredtek, amint megpillantotta YiXinget. JoonMyun nem győzte vigasztalni. Tény, fogalma nem volt róla mi lehet a nagy letargia hátterében. Eztán a csapat tagjai minden erejüket latba vetve próbálták jókedvre deríteni egyetlenüket, kisebb-nagyobb sikerrel. Bár Yi szíve nagyon is fájt, de úgy határozott megpróbál önfeledtebb lenni a fiúk kedvéért. Semmi szükség arra, hogy mind miatta aggódjanak. Van éppen elég gond így is. Ő igazán eltörpül azok mellett. Emellett azt is elhatározta, hogy félreteszi szívügyeit és nekilát tervet kieszelni, hogy kapja el az őrült fanokat. Neki a fiúk a barátai, a családja és egyben a munkája is. Mindezek fényében nem roppanhat így össze egy csekély szívügy miatt. El kell felejtenie Namot és a munkára összpontosítania. Még ha ez a kettő üti is egymást. Ezekkel a gondolatokkal tért nyugovóra Szerda este. Az alvás nagy áldás. Tartja a mondás. No hát ő aznap este nem részesülhetett ebben az áldásban. Körülbelül éjfél felé járhatott az idő, mikor is kopogás nesze csapta meg fülét. Kinyitva az ajtót egy izgatott unikornissal találta szemben magát.
-Lay, te meg mit szeretnél ilyen későn? - ásította.
-Beszülnünk kell.
-Nem lehetne holnap?
-Nem. Ez fontos. Minél hamarabb annál jobb. - pattogott.
-Rendben. Gyere be, hallgatlak. - tessékelte be a gyógyítót.
-Nos én.. - pöntyögött.
-Igen? Ha nem mondod akkor visszafekszem. - "fenyegetőzött".
-Hahh, jó. - sóhajtott egy nagyot és belekezdett. - Kérlek ne haragudj rám, de nem hagyhatom, hogy miattam romoljon meg a kapcsolatotok. Én csak játszani akartam. - szorította össze a szemeit.
-Semmi gond. Nem miattad szakítottunk. NamJoon nem bízott eléggé bennem, így rám küldött téged. Így nincs értelme még ha nagyon szeretem is. A bizalom fontos egy kapcsolatban. - simogatta meg az ágy mellett térdelő fejét.
-De te nem érted. Ő bízott benned. - magyarázta.
-Igen. Azzal, hogy rám küldött téged, tényleg ezt bizonyítja. - hitetlenkedett.
-Aigoo. Yi-ahh. A történet nem úgy van ahogy azt NamJoon elmesélte. Nem küldött rád. Fogadtam vele. Tudom, hogy ez mélységesen elkeserítő és egy kis geciládává süllyedtem, de így igaz. Inkább engem utálj meg, mintsem legyetek boldogtalanok. - vezekelt YiXing lehajtott fejjel.
-Na most akkor ezt elmagyaráznád érthetően, drága fiam? - húzta fel jobb szemöldökét válaszokat várva.
-A múlthét előtt valamikor szóba elegyedtünk NamJoon-al és valahogy a végére kitaláltam, hogy játszunk. Fogadtam vele, hogy elcsavarom a fejed. Én voltam az egész játék megalkotója. Ne haragudj rá kérlek. - nézett a lányra bűnbánóan.
-Ez attól még nem lesz jobb. Fogadás tárgyává tett. Ráadásul hazudott. - tartott ki határozottan.
-Aish, ne légy már ilyen. Egyébként is NamJoon először visszakozott, de addig nyaggattam, míg bele nem ment. Azt mondtam neki, ha igazán bízik benned akkor belemegy, mert tudja, hogy úgyis ő jön ki győztesként. És csak azért hazudott, hogy ne kerüljek bajba. Legyen szíveeeeddd... Bocsáss meg neki és ha lehet nekem is. - tette össze kezeit könyörgőn. - Nem mellesleg a felénél már el akartam mondani azért jöttem be, de nem volt merszem. Sajnálom.
Yi nagyot sóhajtva engedte el feszültségét.
-Megbocsájtok neked. De most kérlek. Késő van. Menj aludni. - utasította rendre.
-Na és mi lesz NamJoonal? - aggasztotta az el nem hangzó eredmény.
-Az legyen titok. - s ezzel kitolta YiXinget a szobából.
Hogy mi lesz Nammal? Ez egy kitűnő kérdés. Maga sem tudta még, de kezdtek kirajzolódni ötletek fejében. Az éjszaka közepe volt, de sejtette, hogy ez nem fogja meggátolni semmiben.
-Hallo? - csilingelt egy virgonc hang a vonal másik végéről.
-Akkor jól sejtettem, hogy még ébren vagy. -ejtett el egy mosolyt Yi. -Szerintem tudod miért hívlak.
-Természetesen. Hülye én sem vagyok. - kacagott gyerekesen.
. . .
A kora hajnali telefonbeszélgetés után Yi nyugodtan ébredt napsütötte szobájában. Logikus, hogy éjszaka húzta fel a redőnyt, mint tőle az megszokott. Így reggelente besüt a nap, ha akarja, ha nem. Remélte, hogy az ügyei innentől zökkenőmentesen mehetnek majd. Így lám aznap újult erővel pattant ki az ágyból. Fontos dolga lesz este és a napokban tervezi a sasaengekkel való megmérkőzését is, így szüksége lesz az energia tartalékaira és a józan ítélőképességére, ami az elmúlt napokban elveszett belőle. Az exo tagjai meglepetten figyelték a majd kicsattanó jó kedvel kilimbózó PDnimüket a reggelizőasztalnál és egyaránt a pultnál. Furcsán érintette őket ez a váratlan jó kedélyűség, de ők csak örültek, hogy úgy tűnt minden rendeződött.
-Fiaim. - szólalt fel Yi elkapva egy pirítóst, mielőtt még a fiúk felzabálnának mindent. - Ma este fontos teendőim vannak, így ne csodálkozzatok ha nem találtok itthon. Minden óhajt, sóhajt, panaszt most, vagy üzenetben. Ha nagyon fontos akkor telefonon is elértek, de kérlek titeket, minden kis piti dolog miatt ne zargassatok. Rendicsek? - a fiúk értelemmel tekintetükben egyszerre bólintottak.
***
Beköszöntött a délután. Yi előkapta mobilját, hogy ismételten a tegnap hívott számot tárcsázza.
-Minden kész?
-Igenis, kapitány. - hallatszódott ahogyan a titokzatos személy tisztelgéshez emeli mancsát.
-Akkor találkozunk.
Elérkezett az indulás ideje. Yi amilyen gyorsan csak tudta elhagyta a dormot és útnak eredt a bizonyos célhelyszín felé. A parkba érve egy magasabb barna hajú életvidám kutyus fogadta.
-Noonaa!! - kiáltotta boldogan. - Nem is tudod mennyire örülök annak, hogy felhívtál.
Yi csak felnevetett az igen meleg fogadtatáson.
-Édes vagy. Megvan amit kértem? - váltott közvetlenebb és titkolózóbb stílusra.
-Yapp. - vakkantott, s kezébe nyomta a sötét ruhadarabokat.
-Gamsa, little cutie. - küldött felé hálás pillantásokat, mire a fiú zavarában megdermedt.
-Mi a helyzet kis haver? - érdeklődött Yi.
-Te.. az előbb.. hozzám.. ang.. - akadozott.
-Ja, hogy az. - rötyögött fel. - Nyugi. Nem igazán vagyok az a fajta ember, aki bármit is cukinak vélne, ezért nem derült még ki. Az angol practiceom nem csak akkor használom, ha a szerelmemről van szó, hanem akkor is előjön, ha valamit vagy valakit elragadónak találok. - ennek hallatára Kookie nem győzött pironkodni.
-Na jó kisöreg, menjünk. - lapogatta meg a maknae fejét.
S hogy mi is az a bizonyos terv/elintéznivaló? Hmm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése