-Először is szeretném elmondani, hogy nagyon büszke vagyok mindenkire. Látom, hogy mennyire igyekeztek és észlelem a fejlődésetek. Főképpen JoonMyunnnál, SeokJinnél és persze NamJoonnál. - mosolygott, mire JongIn közbe kiáltott.
-Perszeee... Csak azért dicséred meg, mert a fiúd.
-Drága Kai! Ha nem fogod be eláslak egy koporsóban. - villantott mérges tekintetet a háborgó felé.
-Héé.. Nem a teljes nevemen szólított. - vinnyogott jót érezve. - Haver elismerésem. - öklözte vállon a szörnyet. Mon azonban nem reagált egyáltalán.
-Te, szerintetek meghalt? - hajolt a többiekhez HoSeok a leadert elnézve.
-Ki tudja? - válaszolt Kookie előre meredve.
-Rendben. Csendet. - csitította el őket a lány.
-Teljesen függetlenül dicsértem meg ezt a három személyt. Kiknek a nevét pedig nem mondtam, nekik nincs szüksége arra, hogy megdícsérjem őket, mivel ők tudatában vannak annak, hogy nagyon jól csinálják a dolgukat.. HoSeok, JungKook, JiMin, YiXing, LuHan és igen te is te kis nagyszájú - pillantott a K fő táncosára. De lépjünk tovább. - köszörülte meg torkát. - A koncert dátuma hamarosan fixálódik a helyszínnel együtt. Ez a mi számukra jó és rossz is.
-Miért? - kérdezte Chen.
-Azért, mert ha meglesz a fix időpont az a próbák határidejét jelenti. Addigra mindenképpen el kell készülnünk mindennel és csak úgy megjegyzem még nem kevés dolgunk van. Nektek és nekem is egyaránt. Szóval szeretném, ha ezentúl is mindent beleadnátok és 120%-os eredményt produkálnátok. Hamarosan hozni fogom a koncert pontos adatait. Fighting! - szónoklata befejeztével magasba emelte öklét a tagok pedig követték.
Főhősnőnkre eztán elég stresszes idő várt. Ideges volt, hogy biztosan mindennel elkészülnek e időbe. Félt megtudni a határidőt. Nem is a fiúk képességeiben nem bízott, hanem inkább az ő menedzseri mivoltában. Kezdte azt érezni talán kicsit túl nagy falat számára ez a csatazáró koncert. Az irodájában ült a félhomályban. Fejét fogva meredt a papírjaira, mikor kopogásra lett figyelmes. Az ajtó kinyílt és egy magas alak árnyéka rajzolódott ki a földön.
-Indulunk. - szólt tájékoztató jelleggel, de amint megpillantotta a székben roskadozó menedzsert hozzá lépett.
-Valami baj van? - tette fel a kérdést aggodalommal tekintetében.
-M-m. - rázta meg fejét, de arcán más tükröződött.
-Történt valami? - kérdésére a lány, újra fejét rázta egy szó se hagyta el száját.
-I can't see your tormented face. You are my angel. Please tell me your problem. - guggolt le párja mellé, megfogva ölében tartott kezeit. Hitte, hogy ezzel hathat rá és hajlandó lesz megosztani vele mi nyomja a szívét.
-Félek... - suttogta a szoba csendjébe.
-Mitől?
-Ettől az egésztől. Mi lesz, ha nem tudom kezelni? Az EXO-t magában is alig vagyok képes megfelelően menedzselni. Most pedig két csapatot szakasztottam a nyakamba és egy borzalmasan jelentőségteljes koncertet. Szerettem volna a legjobbat a számukra. Úgy hittem ezzel menni fog, de kezdek elbizonytalanodni a képességeimben, hogy képes vagyok e ezt az egészet levezényelni. Nem akartam, hogy erről tudomást szerezzetek. Szerettem volna legalább a látszatát fenn tartani annak, hogy magabiztos vagyok, de sajnos úgy fest épp most romboltam le ezt a hamis képet. - tárta ki szívét.
-Ezért vagy mindig annyira menedzser stílusba? - Nam kérdéséfe csak bólintott. -Pabo. - adott neki egy kokit a szörny. -Te csodás menedzser vagy. Ezt pedig a kis tizenkettő is nagyban elismeri, mert lehet, hogy sokat incselkednek veled, de bíznak benned és biztosak abban, hogy minden amit teszel úgy jó ahogy van. Neked is ezt kéne. Ne légy bizonytalan. Lehet csak ebben az egy munkában tartózkodsz velünk, de még mi magunk is egyetértünk abban, hogy fantasztikus vagy. Minden tekintetben. Én tudom, hogy menni fog. MI tudjuk, hogy menni fog. Csak bízz magadban és bennünk is. Mindent meg fogunk tenni, hogy ez egy emlékezetes és csodálatos koncert legyen. Érted, a csapatainkért és a rajongókért is. Rendben? - biztatására Yinek könnyek gyűltek a szemébe és átölelte kedvesét. Mon nem tudta ezt mire vélje, így csak szorosan ölelte a lányt. -Most valami rosszat mondtam? - kérdezte kis idő elteltével. A lány csak megrázta a fiú vállán tartott fejét.
-Pont ellenkezőleg. Nagyon köszönöm. - küldött hálás mosolyt felé. Kisírt szemeivel és angyali mosolyával egy pillanatra bambulásra késztette a vele szemben helyetfoglalót, de miután feleszmélt mosollyal arcán kivezette Yit az irodából.
Az elkövetkezendő napon Yi megtudta a szükséges információkat. RapMon biztatása miatt azonban már nem hangolódott úgy le tőlük, mint arra számítani lehetett. Kora reggel még a fiúk előtt beért a kiadóhoz és már munkához is látott. Rengeteg papírmunkája volt, de hamar elkészült. A takarítók helyett még fel is mosta a próbatermet, letakarította a tükröket és kicsattanó kedvvel és túlcsorduló energiával várta fiai érkezését. JoonMyunék csodálkozva szembesültek reggel menedzserük eltűnésével, hát még azzal később, hogy megtudták hová is tűnt. Nagy döbbenet ült arcukon mikor megpillantották a próba terem közepén állva, széles mosollyal arcán egy gyümölcsös tállal kezében.
-Jóó reggelt édeseim. - pattant oda hozzájuk. - Tessék egyetek. - nyújtotta feléjük a kezében tartott ételt.
-Vele meg mi történt? - kérdezte meglepetten SuHo a lány mögött feltűnő magas alaktól.
-Semmi különös. Megtudta a fix adatokat, mire itt kötött ki felpörögve. - közölte a tényt, mivel még az EXO tagjai előtt szembesült. Ugyanis reggel ő szokta nyitni a termet, csakhogy mire ideért a lány már itt volt. Nagy boldogsággal rohant a fiúhoz, hogy nyakába vesse magát és elújságolja a hírt. Na meg azt mit is csinált reggel óta. Nem tagadja Mon se, hogy meglepte ez a nagy fordulatváltás, de ő csak örül, hogy életvidámnak láthatja barátnőjét, még ha nem is ezt a stílust szokta meg tőle.
-Fiúk, Channie hol van? - kereste az óriást a kis energiabomba.
-Még nem ért ide? - nézett kérdőn az Omma a háta mögött sorakozókra. Senki sem tudott semmit. Ekkor kinyílt az ajtó és egy zilált, nagyon haragos rapper vonult be rajta. Ésss... eddig tartott YiJoon számára az idilli boldog hangulat.
-Mi történt ChanYeol? - hallatszott a kérdés megannyi szájból, köztük Yijéből is, ki a padlón dühösen ülő Yodához sétált.
-A sasaengek. Az történt. - pillantott el. Elmondhatatlanul utálta, hogy egyfolytában zaklatják. Miért ő? Persze mindenki volt már általuk való zaklatás áldozata, de pechére ő volt a legnépszerűbb célpont. Kérdezni sem kellett. Két perc hallgatás után belekezdett. - Követtek. Olyan szépen indult a nap. Vártam már, hogy itt lehessek és elkezdjük a már jó ideje meglévő rutinunk, erre ez. Sosem hagynak nyugodtan élni vagy lélegezni.
-Értem. Akkor hát elég volt a filmekbe való boldogságból és térjünk vissza a való életbe. ChanYeol! Ezentúl még jobban kell figyelned és ha ez vagy valami hasonló újból megtörténne szólj. Megpróbálok valami megoldást találni erre a helyzetre ezt megígérhetem. - komolyodott el a PD.
-Visszatért. - szomorodott kicsit el JongIn.
-Valóban, de inkább örülj neki. Ő a mi fogaskerekünk. Mégis csak a szigorú és komoly énjére van szükségünk és nem arra aki vihorászva ugrándozik az ember nyakába. - oktatta ki a leader.
Eztán egyre több problémával kellett hőseinknek szembenéznie a sasaengek részéről. Főképpen a csapat óriása volt kitéve a zaklatásnak, de megesett más tagoknál is egy-két eset és ha ez nem elég, még a BTS tagjai körül is elkezdődött valami. YiJoon egyre elveszettebbnek érezte magát. Ötlete sem volt, hogy oldhatná meg a fennálló veszélyhelyzetet. Szobájában ülve agyalt különböző terveken, de egyik sem tűnt megfelelőnek. Gondolataiba mélyedve észre se vette mikor valaki belépett szobájába.
-Ah, YiXing. Talán te is zaklatás áldozata lettél? - érdeklődött a fiú megjelenése felől. Lay megrázta fejét.
-Én csak gondoltam bejövök segíteni, vagy... Már olyan rég ülsz bent és aggódtam. - beszélt kicsit gyerekes stílusban.
-Ez igazán kedves tőled, de semmi szükség az aggodalomra. Én éppen csak valami megoldást keresek a... tudod. - utalt a fennálló helyzetre.
-Értem. Azért ha bármit szeretnél szólj nyugodtan. - ajánlotta fel ezzel szolgálatait, majd elhagyta a helységet. Yi kicsit furcsállta Lay viselkedését. Túl gyerekesnek tűnt és egyáltalán nem hasonlított arra a srácra akit ő az eltöltött idő alatt megismert. Valamit tervez a srác. Gyanakodott, de per pillanat YiXing a legkisebb baja. Amit viszont még nem sejt, hogy a bajok csak most kezdődnek igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése