-Ne is kérdezzétek, jó? - nyöszörögte Yi, az érdeklődő tagok felé nézve.
-Sasaeng? - tette fel NamJoon a költői kérdést.
-Sasaeng. - ismételte meg ChanYeol válaszképp.
-Most mit tettek? - a kérésnek ellenszegülve kérdezett rá.
-Te azt nem akarod tudni. Nekünk meg nincs idegzetünk elmondani. - felelte LuHan.
Persze nagyjából dél körül már mindenki tisztában volt mindennel. Hisz az EXO fiúk tartották volna a szájukat? Jó vicc. Míg Kai köztük van, erősen lehetetlen. A nap további folyamán azonban történt egy s más. A péntek esti veszekedés óta Nam és Yi nem igazán került tárgyaló viszonyba egymással. Tulajdonképpen nem arról van szó, hogy ne fordult volna meg a fejükben, hogy meg kéne beszélniük a dolgot. Csupán nem jött el a megfelelő alkalom. Nam teljes szívéből szeretett volna a lányhoz minél közelebb lenni, de sajnos ezt nem adta meg neki a sors. Szünetben mikor már épp rávette magát, hogy ő most lépni fog JiWoo megállította mielőtt szerelméhez érhetett volna.
-Jooonieee Oppaaa!! - nyavalyogta kislányos hanglejtéssel.
-JiWoo hisz idősebb vagy nálam. Szükségtelen Oppanak hívnod. - oktatta ki.
-Tisztában vagyok vele, de NamJoonnie mellett olyan kicsinek érzem magam. - flörtölt mézesmázosan megérintve a fiú ingujját.
-Való igaz, hogy egy kicsit magasra nőttem, de ettől függetlenül még mindig te vagy az idősebb, szóval kérlek tartsd a helyes nyelvtanhasználatot. - lett egyre frusztráltabb és tekingetett az őt fürkésző háta mögé. Ahol a messzeségben barátnőjét bámulta, ki ismételten az alkalmatlankodó unikornis locsogásával volt elfoglalva. Kezdte nagyon dühíteni a dolog. Tudatában volt, hogy nem lenne oka a féltékenységre egy titokzatos okból kifolyólag, de közben mégis kifejezetten zavarta a szarvval rendelkező ló közeledése választottja felé. S többek közt az is, hogy JiWoo folytonosan a sarkában van. Kedves lánynak tartotta mióta csak ismeri, de kezdett már az agyára menni, hogy nem száll le róla. Ráadásul egy huszonöt éves nő, miért viselkedik ennyire gyerekesen? Különösképpen, ha a társalgópartnere fiatalabb is nála. Ettől nem lesz szimpatikusabb. Nem kellett sok Namnak se, hogy ráébredjen a lány azért viselkedik így, ha vele van, mert bejön neki, de ez biza veszett ügy. Ezt értelemszerűen nem fogja a szemébe mondani, mert nem egy taj paraszt, így minden reménye abban volt, hogy majd magától is észreveszi. Vagy nem. Egyetlen dologért aggódott csupán délceg lordunk. Az pedig a szemrevaló hercegnője. Nem maradhat vele haragban. Nem bírná ki nélküle. Lehet, hogy kicsit nehéz kinyitni azt a bizonyos szelencét, ha róla van szó, de ettől függetlenül is az első pillantása óta oda van érte. Nap végére a helyzetük nem változott, ami igazán lelombozta a szörnyet. Utoljára maradt a teremben, jó barátjával a csapat kis lusta zöldikéjével. Az elásatlan csatabárd jóvoltából Yi is hazament Nam nélkül, így valóban csak ketten maradtak a kiadóban így este felé.
-Hé, Nam. - szólt oda a kisebb.
-Hm? - vetett rá bágyadt tekintetet.
-Látom bejössz az úrnőnek. Te mázlista. - bökte oldalba egy vigyor kíséretében.
-Hm? - a magasabb semmit sem hallva meredt a távolba roskatagon.
-Haver! Figyelsz te rám? Az úrnő kegyeibe fogad basszus. Ez nagy szó. Ne mond, hogy nem leszel tőle izgatott. - próbálgatta.
-Izgatott? Ugyan miért lennék az? - értetlenkedett fáradt tekintettel.
-Ember.. Te nem láttad a csajt? Igazi szépség. Egyszerűen leírhatatlan. Az a gyönyörű arc, az a hófehér és tiszta bőr, azok a hosszú lábak, a harapnivaló hagymácskák és akkor még a szépséges kerek kebleket meg sem említettem. Kevés nála szebb lányt találni. - lelkendezett csillogó szemekkel.
-Én találtam. - jelentette ki fapofával.
-Ne csináld már Nam. Itt van JiWoo egy igazi istennő és te ügyet sem vetve rá futsz egy pattogó kis hercegnő után? Ha kettejük közül kéne választanod, te komolyan YiJoont választanád? - akadékoskodott intenzíven az öregebb.
-Tudod Hyung, ha mi egy királyságban élnénk... Akkor én minden bizonnyal a bolond szerepét tölteném be. A bolond pedig mi mást szeretne jobban megszerezni, mintsem a hercegnő szerelmét. - dalolta el válaszát egy hasonlattal. - Sajnálom, ha ezzel most elkeserítelek, de még a te biztatásodra sem csalnám meg a barátnőm. Főképpen, hogy engem egyáltalán nem mozgat meg JiWoo semmiféle szemszögből.
-Pabo, dongsaeng. - kokizta meg vicceskedve a vezért. -Csak nem gondoltad komolyan, hogy ekkora rohadék vagyok? - a másik nyitotta volna száját - Várj, erre inkább ne válaszolj. Lényegében csak tesztelni akartalak. Nem mondom, hogy én vagyok a legnagyobb támogatótok a világkerekségen, de elismerem, hogy YiJoon jó lány és mindent elkövet, hogy másoknak segíthessen. Elsőre nem voltam elragadtatva tőle, de végül rájöttem, hogy meg kell hagynom ti összeilletek. Nehéz eset az tuti, viszont biztosan tudom te betöröd a kis kancát. Ettől független én azért JiWoot választanám. - nevetett.
-Ez most jól esett. Ritkán vagy ennyire kedves. - röhögött. - Ha meg JiWoo kell, vidd csak. Engedélyezem. - vetett maga elé keresztet a levegőbe, ezzel jelezve, hogy áldása rá.
"Holnap nem hagyom, hogy bármi az utamba álljon! Meg fogom beszélni Yivel a dolgokat!" Ezzel az elhatározással tért nyugovóra drága jó hercegünk, vagy ha úgy tetszik udvari bolondunk.
Az eljövendő nap azonban hasonlóképpen telt küzdelmes harcosunk számára. Szintúgy hercegnőjének. Yi idegesen toporzékolt az ajtóban folyton folyvást a Bangtan szörnyére pillantgatva. Szerette volna, ha előző nap le tudják tisztázni a péntekit, de amint elindult a fiú felé YiXing minduntalan útját állta. Mivel menedzselt csapatának tagja és egyben barátja is, így nem küldhette el, de az idegei lassan felmondták a szolgálatot a srác mellett. Mi a csudáért lóg mostanában éjjel-nappal rajta? Kedveli ő Layt, de az elmúlt hétben a kelleténél kicsit sokkal többet is kapott belőle. Annál kevésbé Namból. Habár kis hölgyünk hidegvérű és nem az a nagy kapcsolatűző fajta, de a monster mellett nagyon jól érezte magát és olyan érzelmeket táplált iránta, amilyeneket talán még Kris iránt sem. Még ha ez nem is mindig látszott rajta. Jelentősen hiányolta már a kontaktot, de erőt véve magán hallgatta YiXing beszámolóit és érdekes történeteit, amik megjelölésük ellenére, inkább tartoztak a dögunalom és a nem érdekel kategóriába. Na, de hát ő a menedzser. Mit is tehetne? Lassú halála közben, mit az eseménytelen regélés okozott; azt vette észre, hogy JiWoo ismét fonalait fonogatja barátja körül. Nam permanensen állt és tűrte "támadásait". Arcán egyetlen rezdülés sem volt látható. Fapofával társalgott a vonzó hölgyeménnyel, mintha csak egy fával diskurálna. Ámde a perszóna rendíthetetlenül próbálgatta felolvasztani a fiú fenntartott jégburkát aranyosságával és nyomulásával. Egyre csak érintgeti és édeleg neki, a mi hősnőnknél pedig kezd elszakadni a cérna. Minden erejével azon volt, hogy visszafogja haragját, mi az elragadó nőstény felé irányult. Ebből kifolyólag fel sem tűnt neki mikor Lay lassan felé hajolt, csak mikor már nagyjából két cm volt közöttük.
-Te meg mit?! - ugrott meg. A történtek szemtanújaként Nam is felháborodottan ordított egyet az ajtó mellett helyet foglalók felé. Indult volna, hogy jól nekiugorjon a kis mitugrásznak, de JiWoo visszafogta.
-Oppa, Oppa! Nyugalom. - csillapította a dühöngő szerelmest. -Péntek óta off-olva van a kapcsolatotok, nem igaz?
-De, de ez nem jelenti azt, hogy büntetlenül...
-Oppa. Láthattad. Haragban vagytok, mire ő egy másik srác karjaiba veti magát. Őszintén sajnálom, hogy ezt nekem kell közölnöm veled, de nem érdekled őt. - hajtotta le fejét szomorú arcot vágva vigaszt nyújtón.
-JiWoo Noona! Kérlek ne hordj itt nekem össze-vissza minden balgaságot.
-Hisz te is láttad. NamJoonie én megértem, hogy nehéz elfogadni, de muszáj lesz. Ne aggódj én melletted leszek támasznak. - húzta keblére.
- - -
*Néhány másodperccel hamarabb*
Az EXO tagjai szaladtak rémülten be a gyakorlóterem ajtaján teljesen idegroncsként.
-JOONIE. Majdnem elraboltak minket a sasaengek. Ha az egyik Hyung-nim nem szól elvisznek. - kiabáltak zihálva torkukszakadtából egymás szavába vágva. Akkora volt a hangzavar, hogy csak mondatfoszlányokat lehetett érteni. És itt szakadt el az a bizonyos cérna.
-JÓ AKKOR MOST MINDENKI ELKUSSOL ÉS LEÜL SZÉPEN A SEGGÉRE!!! Lay te befogod, moderálod végre kicsit magad és befejezed a rajtam lógást és megmagyarázod de sürgősen mi a fene volt ez! Ti ott szépen leültök és nyugodton maradtok a seggeteken! Majd én elkapom a rohadt sasaengek grabancát, ha máshogy nem tudunk megszabadulni tőlük. Ami pedig téged illet, drágalátos úri kisasszony akinek mocskosabb a szája, mint az aluljáró mosdójának padlója, szépen elhúzod a sátorfádat még szépen mondom! Nem tudom, hogy képzelted ezt és, hogy kinek képzeled te magad, de én megelégeltem, hogy a semmi miatt tűrjem el ezt a fajta lenézést és azt, hogy nap, mint nap azt nézem, ahogyan arra a fiúra vetegeted a kacér pillantásaidat, akit szeretek!! - azzal mindenki eleget tett a felbőszült kisasszonynak. Ő maga pedig karon ragadta a csábos pillarebegtetőt és kiráncigálta az épületből.
-Hé! Engedsz el de azonnal, te kis lúzer! Jobb vagyok nálad. Ezt te is tudod. Sosem érhetsz a nyomomba. A fiúd szíve is az enyém. Csak nem képzeled, hogy pont egy ilyen kis kelekótya törpe kell neki, akinek még a divathoz sincs érzéke. Mitöbb emellett még idegesítő is. - szórta végig a folyosót szitkokkal JiWoo. Yi rá sem hederítve szelte a folyosókat és emeleteket egészen a be-ki járatig. Ott aztán kitessékelte és szólt a biztonságiaknak, hogy többé ne engedjék vissza. Bámulta egy ideig az átlátszó ajtóüveget, kitekintve a dühöngő nőszemélyre, mígnem egy lágy hang csendült fel mellette.
-Remélem tudod, hogy egy szavának sem érdemes hinned! - bukkant fel bal válla felett egy szőke kobak egy őszinte mosoly társaságában.
-Hm. - bólintott.
-Ugye béke van? - ölelte át hátulról a lányt a szörny, annak vállára téve állát,mire ő csak oldalra fordulva hirtelen csókot lehelt a magasabb ajkaira. - Hiányoztál.
-Hát még te nekem. - kacagott fel üdén. - Ám tartozom egy vallomással.
-Remélem nem azt fogod mondani, hogy mégis igaza volt, mert ha átvertél az fájni fog. - vágott édesen komoly arcot.
-Nem éppen. YiXingről van szó. - nézett el.
-Nem tudom mi üthetett belé az utóbbi időben. Régen sose csinált ilyeneket. - értetlenkedett.
-Én tudom, de ígérd meg, hogy nem leszel dühös. - nézett fél szemmel frusztráltan az előtte elhelyezkedő apró lányra. Ő csak bólintott.
-Még a jó múltkorában beszédbe elegyedtünk a gyógyítóművésszel és megkértem valamire. Tudom ezért leszakítod a fejem. Nem is tudom miért kértem tőle ilyet. - makogott.
-És pontosan mit is kértél? - kérdezte.
-Megkértem, hogy nyomuljon rád. - hajtotta le fejét megadón. -Én sem tudom miért tettem. Aztán még ennek tudatában is felhúzott mikor egyfolytában rajtad lógott, pedig én kértem rá. Most meg ez a csók... Szét tudtam volna tépni. - idézte vissza.
-Nam, Seriously... Don't you trust me? - vesztette el minden életkedvét e pillanatban.
-Dehogynem. Shit. - fogta fejét tudva, hogy most aztán jó nagy hülyeséget csinált és az éppen elmenni készülő lány után kapott.
-I think, it's over. - visszhangzottak az utolsó szavak, míg Yi el nem tűnt a szörny látómezejéből. Ott hagyva őt összetörve.
Ezt az eseményt követően Nam darabokra tört szívvel vánszorgott haza a próba végeztével. Aznap nem látta többet szívszerelmét, de még napokkal később se. A két csapat szünetet kapott a próbák közben az okból kifolyólag, hogy egy ideje szombaton és vasárnap is készségesen bejártak és reggeltől-estig gyakoroltak. E nagyjából egy hét a két szerelmes szempontjából szobába zárkózással és mély depresszióval telt. A csapatok többi tagja megpróbálta élvezni az oly ritka szünhetet, de a két gerlice jóvoltából képtelenek voltak rá. Nem volt szívük ahhoz, hogy egy-egy ember kimaradásával érezzék jól magukat. Így hát mindent megtettek, hogy valahogy kiugrasszák depresszióval teli kis nyulaikat azokból az odukból.
-Oppa, Oppa! Nyugalom. - csillapította a dühöngő szerelmest. -Péntek óta off-olva van a kapcsolatotok, nem igaz?
-De, de ez nem jelenti azt, hogy büntetlenül...
-Oppa. Láthattad. Haragban vagytok, mire ő egy másik srác karjaiba veti magát. Őszintén sajnálom, hogy ezt nekem kell közölnöm veled, de nem érdekled őt. - hajtotta le fejét szomorú arcot vágva vigaszt nyújtón.
-JiWoo Noona! Kérlek ne hordj itt nekem össze-vissza minden balgaságot.
-Hisz te is láttad. NamJoonie én megértem, hogy nehéz elfogadni, de muszáj lesz. Ne aggódj én melletted leszek támasznak. - húzta keblére.
- - -
*Néhány másodperccel hamarabb*
Az EXO tagjai szaladtak rémülten be a gyakorlóterem ajtaján teljesen idegroncsként.
-JOONIE. Majdnem elraboltak minket a sasaengek. Ha az egyik Hyung-nim nem szól elvisznek. - kiabáltak zihálva torkukszakadtából egymás szavába vágva. Akkora volt a hangzavar, hogy csak mondatfoszlányokat lehetett érteni. És itt szakadt el az a bizonyos cérna.
-JÓ AKKOR MOST MINDENKI ELKUSSOL ÉS LEÜL SZÉPEN A SEGGÉRE!!! Lay te befogod, moderálod végre kicsit magad és befejezed a rajtam lógást és megmagyarázod de sürgősen mi a fene volt ez! Ti ott szépen leültök és nyugodton maradtok a seggeteken! Majd én elkapom a rohadt sasaengek grabancát, ha máshogy nem tudunk megszabadulni tőlük. Ami pedig téged illet, drágalátos úri kisasszony akinek mocskosabb a szája, mint az aluljáró mosdójának padlója, szépen elhúzod a sátorfádat még szépen mondom! Nem tudom, hogy képzelted ezt és, hogy kinek képzeled te magad, de én megelégeltem, hogy a semmi miatt tűrjem el ezt a fajta lenézést és azt, hogy nap, mint nap azt nézem, ahogyan arra a fiúra vetegeted a kacér pillantásaidat, akit szeretek!! - azzal mindenki eleget tett a felbőszült kisasszonynak. Ő maga pedig karon ragadta a csábos pillarebegtetőt és kiráncigálta az épületből.
-Hé! Engedsz el de azonnal, te kis lúzer! Jobb vagyok nálad. Ezt te is tudod. Sosem érhetsz a nyomomba. A fiúd szíve is az enyém. Csak nem képzeled, hogy pont egy ilyen kis kelekótya törpe kell neki, akinek még a divathoz sincs érzéke. Mitöbb emellett még idegesítő is. - szórta végig a folyosót szitkokkal JiWoo. Yi rá sem hederítve szelte a folyosókat és emeleteket egészen a be-ki járatig. Ott aztán kitessékelte és szólt a biztonságiaknak, hogy többé ne engedjék vissza. Bámulta egy ideig az átlátszó ajtóüveget, kitekintve a dühöngő nőszemélyre, mígnem egy lágy hang csendült fel mellette.
-Remélem tudod, hogy egy szavának sem érdemes hinned! - bukkant fel bal válla felett egy szőke kobak egy őszinte mosoly társaságában.
-Hm. - bólintott.
-Ugye béke van? - ölelte át hátulról a lányt a szörny, annak vállára téve állát,mire ő csak oldalra fordulva hirtelen csókot lehelt a magasabb ajkaira. - Hiányoztál.
-Hát még te nekem. - kacagott fel üdén. - Ám tartozom egy vallomással.
-Remélem nem azt fogod mondani, hogy mégis igaza volt, mert ha átvertél az fájni fog. - vágott édesen komoly arcot.
-Nem éppen. YiXingről van szó. - nézett el.
-Nem tudom mi üthetett belé az utóbbi időben. Régen sose csinált ilyeneket. - értetlenkedett.
-Én tudom, de ígérd meg, hogy nem leszel dühös. - nézett fél szemmel frusztráltan az előtte elhelyezkedő apró lányra. Ő csak bólintott.
-Még a jó múltkorában beszédbe elegyedtünk a gyógyítóművésszel és megkértem valamire. Tudom ezért leszakítod a fejem. Nem is tudom miért kértem tőle ilyet. - makogott.
-És pontosan mit is kértél? - kérdezte.
-Megkértem, hogy nyomuljon rád. - hajtotta le fejét megadón. -Én sem tudom miért tettem. Aztán még ennek tudatában is felhúzott mikor egyfolytában rajtad lógott, pedig én kértem rá. Most meg ez a csók... Szét tudtam volna tépni. - idézte vissza.
-Nam, Seriously... Don't you trust me? - vesztette el minden életkedvét e pillanatban.
-Dehogynem. Shit. - fogta fejét tudva, hogy most aztán jó nagy hülyeséget csinált és az éppen elmenni készülő lány után kapott.
-I think, it's over. - visszhangzottak az utolsó szavak, míg Yi el nem tűnt a szörny látómezejéből. Ott hagyva őt összetörve.
Ezt az eseményt követően Nam darabokra tört szívvel vánszorgott haza a próba végeztével. Aznap nem látta többet szívszerelmét, de még napokkal később se. A két csapat szünetet kapott a próbák közben az okból kifolyólag, hogy egy ideje szombaton és vasárnap is készségesen bejártak és reggeltől-estig gyakoroltak. E nagyjából egy hét a két szerelmes szempontjából szobába zárkózással és mély depresszióval telt. A csapatok többi tagja megpróbálta élvezni az oly ritka szünhetet, de a két gerlice jóvoltából képtelenek voltak rá. Nem volt szívük ahhoz, hogy egy-egy ember kimaradásával érezzék jól magukat. Így hát mindent megtettek, hogy valahogy kiugrasszák depresszióval teli kis nyulaikat azokból az odukból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése