Vasárnapra virradtunk, ami annyit jelent, hogy a csapatok szabadon engedve randalírozhattak otthonaikban a szabadnap alkalmával. Yi azonban velük ellentétben megállás nélkül dolgozott és ügyeket intézett szobájába zárkózva hajnali 4óra óta. Csupán reggel 9 órakor határozta el magát amellett, hogy a fiúk közé veti magát. Ezt is egy bizonyos indokkal. Az indok pedig nem más, mint egy pár perce beérkezett telefonhívás volt.
"-Szia... Rég beszéltünk, nem igaz? - hallatszott egy kicsit megilletődött hang a vonal végéről.
-Szia. Valóban. - kúszott boldog, de egyben kicsit keserves mosoly a lány arcára.
-Átadnál a fiúknak valamit..?"
-Srácok! Gyűlés!! - kiáltotta el magát.
-Nocsak. Végre valahára ki mersz merészkedni közénk? Mi van talán a pasid félt tőlünk és megtiltotta, hogy társaságot nyújtsunk neked? - gúnyolódott JongIn.
-Nagyon jól tudod, hogy menedzseretekként rengeteg feladatom van. - nyújtott rá nyelvet. - Most viszont egy fontosabb dologról szeretnék beszélni veletek. - nézett rájuk jelentőségteljesen. - Nemrég ... - tartott hatásszünetet, mire a többiek kiguvadt szemekkel kíváncsian kezdték bámulni.
-Mond már!! - morrant fel Bakkie.
-Szóval.. Az előbb egy telefonhívásom érkezett. A hívó nem más volt, mint Kris. YiFan, LuHan és TaoZi hamarosan a városba jönnek egy rendezvényre és a bizonyos nagy koncertre is terveznek maradni. Szeretett volna meglepni titeket, de végül arra jutott az lehet mégse jönne ki valami túl jól, ezért inkább felhívott, hogy szóljak. Holnap érkeznek és rákérdezett nem baj e ha nálunk szállnának meg. Ugye milyen remek? Mintha csak összeállna újra az eredeti 12 tagú EXO. Biztos a rajongók is örülnek majd, ha látják, hogy még az ex tagok is jelen vannak azon a bizonyos koncerten. Mégha csak nézőként is. Vagy ki tudja. - vigyorodott el mondata befejeztével.
-Mondd, szívtál? - bámult rá ChanYeol.
-Te nem vagy épp. Hogy örülhetsz ennek? - döbbent le Kai.
-Most az egyszer egyet értek Kaival. De csak most. - aggódott Suho.
-Nem. Nem szívtam. Teljesen rendben vagyok. Köszönöm kérdésed, Yoda. Ami meg azt illeti... Fiúk, én igazán hálás vagyok, hogy aggódtok értem és ennyire szíveteken viselitek a sorsomat, de ez teljesen szükségtelen. YiFan régi jó barátom és az ami köztünk történt ezen semmit sem változtat. Talán az elején egy kicsit kínos lesz, mint ahogyan a telefon végéről is éreztem a feszültséget hangjában, de biztosítalak benneteket, hogy minden rendben lesz. Ami most a lényeg, hogy a fiúk jelenléte, csak támogatja a koncertet és még jobban megmelengeti a rajongók szívét. Ez a legfontosabb.
-Én mondom, te túlságosan bandacentrikus vagy. Létezik csapatkomplexus? Mert akkor te abban szenvedsz. - gyártott elméleteket KyungSoo és XiuMin.
Ami az igazat illeti az az, hogy Yi persze fájlalta egy kicsit a múltban történteket, de mindaz amit elmondott úgy is gondolta. Senki nem tudja az igazságot, hogy mi is történt valójában. Még maga a vezér JoonMyun sem. Ezért nem is érthetik miért áll úgy a dolgokhoz ahogyan azt teszi. Talán majd egyszer...
***
A Hétfő reggel pontosan úgy indult ahogyan minden egyes hétköznap. A csapattagok hullaként vánszorogtak ki zombi lassúsággal a konyhába, hogy egy pohár kávé segítségével életet öntsenek magukba. Majd nagyjából fél nyolckor elindultak a BigHit épülete felé. Hogy miért próbáltak inkább a Bangtan termében mintsem a sajátjukban? Ennek több oka is van, de a két legjelentősebb az az, elsősorban hogy az ő termük sokkalta nagyobb és felszereltebb. Másodsorban, hogy az SM vezetőkara nem feltétlen örült ennek a koncertötletnek. Hisz így bevételfelezés van és a fiúk nem a saját munkájukat végzik. Ezzel a kiadó veszít valamennyit. Legalábbis az igazgatóság szerint. Nem is kis erőfeszítésbe tellett YiJoontól, hogy elfogadtassa velük az ötletet.
A próba ma is a megszokott kerékvágásban telt. Egészen délig. Az aznapi komoly napirend miatt a csapatoknak még a teremben is kellett ebédelniük. Nem tehették meg, hogy legalább erre a kis időre kiszabaduljanak a négy fal fogságából. Falatozásuk közben Yi is közéjük sétált pár dicséretet kiosztva ült volna le melléjük, de hirtelen valaki átölelte hátulról és mivel NamJoon pontosan vele szemben foglalt helyet tudta, hogy nem lehet ő. A kezek amik körül fogták mégis túl ismerősek voltak, hogy ne tudja megmondani kapásból, hogy ki is áll mögötte.
-Ni hao, dàgē*. - fordította oldalra fejét, úgy köszönve a termetes jövevénynek egy apró mosollyal arcán. A szobában lehűlt a levegő és mindenki dermedten bámult a colos, kopasz srác felé. Majd a két alacsonyabb felé kapták fejüket kik épp akkor sétáltak be az ajtón egy "Annyeong"-ot küldve a padlón ülők felé. Senki sem tudta mit kéne most tennie.
-Mi az? Már nem is örültök nekünk? - kérdezte Kris lebiggyesztve ajkát. A földön lévő tömeg nem mozdult. Még mindig a sokkhatás alatt voltak.
-Ü-üdv, Hyungok. - pattant fel nagy nehezen a Bangtan maknaeja meghajolva az újonnan érkezettek előtt.
-Látjátok? Róla kéne példát venni. - nevetett fel Fan.
-Elnézést kérek srácok. - mászott ki YiFan karjai közül YiJoon. - A fiúk csak kicsit meglepődtek. Rég láttak titeket és most furcsa nekik. Ennyi az egész. Igaz? - pillantott feléjük szúrós szemmel.
-Igen. Ahogy Yi-ah mondja. - helyeselt Kai, kis hezitálás után. - Ugye, fiúk? - értett egyet mindenki kicsit vonakodva.- Bocs Hyung. Sziasztok. - emelte meg egyik kezét a táncos.
-Azért. - kacagott fel az ex leader. Úgy tűnt a kínos helyzet megoldódni látszik mígnem Nam magához vette a szót.
-Te YiFan! - dobta oda neki. - Nem te voltál az aki brutál módon kidobta a Ladyt? Mi jogon vagy most ennyire közvetlen és csinálsz úgy mintha semmi se történt volna? - arca rezzenéstelen volt. Harag vagy akár egy kis féltékenység annyi se látszott rajta. RapMon csak éles tekintettel bámult a magas srác felé, kinek ekkor lefagyott a mosoly az arcáról. Nem tudta mit mondhatna, csak idegességével nagyot nyelt és a körülötte elhelyezkedő embereket fürkészte.
-Kim NamJoon! - fordult Yi haragosan barátja felé.
-Most mi van? Ne mond, hogy nincs igazam. - védekezett.
-Pedig nincs és közöd sincsen hozzá. - rivallt rá.
-A barátnőm vagy. Már hogyne lenne közöm hozzá?! - szabadultak el egyre jobban az indulatok.
-Azt is egyedül döntötted el. - vágta fejéhez.
-Jó. Szóval nem szeretnél velem lenni? - kérdezett rá ingerülten. - Nem mintha addig nem kérdeztem volna meg előtte százszor, csak te mindig jössz a kifogásaiddal. Ha így nézzük talán tényleg hülyeség volt elkönyvelnem, hogy te is szeretnéd ezt a kapcsolatot.
-Argh. - sikított fel éles hangon Yi és vörös fejjel az iroda felé vette az irányt, ahová ahogy belépett jól be is vágta ajtaját. Az ottmaradt emberek számára ez után a helyzet csak egyre kényelmetlenebb lett. Öt perc csendes, frusztrált szemezgetés után JoonMyun a próba folytatása mellett határozott. Hisz oké, hogy a helyzet per pillanat nem valami rózsás, de gyakorolni akkor is muszáj. Főleg ezzel a szoros időrenddel. A próba jól kezdődött, de nem tartott sokáig Mon kiborulása miatt. Tudatában volt annak, hogy nem tartozik a legjobb táncosok közé, de az, hogy a teremben ott van szerelme exe és őt pásztázza az elszakította idegszálait.
-Aish. - sikkantott fel élesen Jimin és JungKook mikor Nam dühében mindkettejük lábát megtalálta és jól megtaposta egymás után.
-Jó, állj, állj. - emelte meg kezét SuHo és Rapmonhoz sétált.
-Nam, én tudom, hogy kicsit ügyetlen vagy ahogyan én is, de azt is tudom, hogy ennél azért jobban megy. Ennyire irritál YiFan jelenléte, vagy az zavar, hogy összekaptatok Yivel? - hajolt kicsit közelebb Mon-hoz, hogy ne hallja az egész világ miről diskurálnak.
-Nem tudom, csak.. - remegett - úgy szétcsapnám a srácot. Először összetöri Yi szívét aztán meg ide állít és ... - hallgatott el.
-Nyugi. Yi biztosított minket, hogy semmi gond. Nem mondom, hogy engem nem zavar a tény, hogy YiFan ennyire közvetlen a történtek után is, de megbízom a menedzserünk szavaiban. - próbálta meg enyhíteni a szörny dühét.
***
A próbán lezajlott veszekedés óta Yi és Nam között egyetlen szóváltás sem történt. A fiú azonban érzi, hogy ezt így nem bírja és szeretné kiengesztelni szerelmét. Este fél tizenegykor mikor is végeznek és haza indulni készültek Mon Yi után eredt.
-Wait, Lady, please. - kiáltott utána.
-Nem. - ejtette el, mire Nam kétségbe esett. Nem elég neki azt a tényt elviselni, hogy a szerelme mostantól egy házban fog élni azzal aki összetörte a szívét és visszajövetele óta, olyan mintha újra szeretné, de eközben úgy tűnik kezdi elveszíteni is a lányt.
A szörny búsan kullogott hazafelé azon elélkedve mi a fenéhez kezdhetne most. Félti őt és fél, hogy elmélete beigazolódni látszik és akár mire holnap a szeme elé kerülnek már egy párként láthatja őket viszont. Persze elméletben ő és Yi együtt vannak. Na de a gyakorlat az eléggé eltér ettől.
Ami pedig a legrosszabb, hogy a bonyodalmak csak most kezdődnek.
----------
dágé - nagy vagy idősebb testvér, bizalmasabb viszony esetében nálunk idősebb férfi. Röviden nagyjából ugyan az, mint koreában az Oppa.
----------
dágé - nagy vagy idősebb testvér, bizalmasabb viszony esetében nálunk idősebb férfi. Röviden nagyjából ugyan az, mint koreában az Oppa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése