Mire kis csapatunk visszaért a kiadóhoz a nap már lemenőben volt. RapMon hátra tekintett, mire JoonMyun csak a távolabb álló Yi felé biccentett. A lány éppen az épület felé tartott, mert még volt egy kis elintéznivalója. Nam határozott léptekkel utána sietett, de mielőtt megszólíthatta volna, YiFan megelőzte. Yiyi, beszélni szeretnék veled! ez volt az utolsó mondat amit még hallott aztán a páros eltűnt az épületben. Tudta, hogy ez egyet jelent az elbukásával, de már nem tehetett semmit. Vissza ballagott SuHohoz és lehajtott fejjel közölte a tényt, hogy "galaxy elrabolta a napját". Ez igazán szomorú. Mondaná egy épp elméjű ember, de Myun nem éppen tartozott már ebbe a kategóriába.
-Baszd meg magad NamJoon! Hogy lehetsz ennyire töketlen, a faszba is??!! - kelt ki magából, nem kis hangerővel. -Tudod mit? Innentől leveszem rólad kezeim. Nekem ebből kurvára elegem volt, hogy egy ennyire életképtelen embert pátyolgassak. Ha csak így hagyod, hogy Kris elvegye akit szeretsz és megtegye vele újra amit a múltban, akkor egészségedre, de akkor többet nekem itt ne nyarvogj, hogy a szerelmed, a szerelmed. Látszik mennyire szereted, ha ilyen könnyen lemondasz róla. - nyugodott le kicsit az idősebb monológja befejeztével.
-A francba is. - kiáltotta el magát, ahogy Suho hátat fordított, majd ő is így tett és az épületbe rohant. JoonMyunnak teljes mértékben igaza volt. Egy igazi idiótaként viselkedett. Hisz szereti Yit. Nem adhatja csak így fel. Nem hagyhatja, hogy egy áruló, kétszínű alak elragadja tőle. Egyszerűen nem hagyhatja. Tudta hol vannak. Csakis az irodába mehettek. Kenguru ugrásnyi léptekkel haladt előre a több emelet magas épületben a Bangtan menedzserénekirodája felé. A düh csak úgy forrt egész testében. Sietnie kellett. Ha nem ér oda időben... Nem, erre gondolni sem akart.
- - -
Mindeközben kint a fiúk Myun kiakadása miatt döbbenten figyelték vezérüket.
-WoW, Hyung. Nem vagy semmi. - veregette meg vállát ChanYeol.
-Aigoo. Ne hízelegj. Ezt nem kellett volna. Nem tudom mi ütött belém. Csak hát úgy felidegesített, hogy ennyire tehetetlenek egyfolytában. Mintha csak az anyjuk lennék és rajtam múlna összeterelgetem e őket, vagy hagyom, hogy keringjenek össze-vissza. A csapat és a próbák mellett ezt már az én idegeim sem bírják.
-Hyung... - álldogált megszeppenten összekulcsolt kezekkel Tao.
-Oh, bocsánat. Talán megijedtél a kiborulásom miatt TaoZi?
-Nem, én.. igazából.. - de nem volt képes kimondani. Túlságosan kínosnak érezte. Akkoriban is és most is.
-Igen? Mi a baj? - néztek rá kérdőn.
-Én.. vagyis hát.. szóval.. Kris.. - nyökögte.
-Mi van YiFannal? - értetlenkedtek.
-Srácok. Bocs, hogy közbe szólok, de azzal ugye tisztában vagytok, hogy RapMon fejének leüvöltése tök fölösleges volt Kris miatt? - sétált el mögöttük LuHan.
-Ezt, hogy érted? - teljesen összezavarodtak a két ex csapattag jóvoltából.
-Hát csupán, úgy, hogy....
- - -
-Megkeresek pár iratot, addig nyugodtan elmondhatod amit szeretnél. - közölte kedvesen, majd az asztal fiókjában kezdett kotorászni.
-Ne. Inkább figyelj. Ez fontos. - ragadta meg gyengéden csuklóját elhúzva az asztaltól.
-Rendben. Hallgatlak. - mondta, neki szentelve teljes figyelmét.
-Kérlek bocsásd meg, hogy ezt felhozom, de nem bírom tovább. Ma ahogy RapMon figyelt a szúrós szemeivel úgy éreztem magam, mint egy igazi gerinctelen patkány amiért azt tettem veled. - nézett el egy pillanatra.
-Ugyan. Ez hülyeség. - mosolygott rá válon veregetve.
-Nem. Nem az. Szörnyű amit veled tettem. Kihasználtalak és ezt te is tudod. Kihasználtam a legjobb barátom. Annyira sajnálom. Még úgy is, hogy hazudtam anno amikor szakítottunk se jobb a helyzetem. Ráadásul tudom, hogy te is hazudtál. Szerettél engem. Én pedig megbántottalak. Sőt a földbe tiportalak és te mégis képes vagy mosolyogva, boldogan fogadni engem, úgy, hogy látom nem játszod meg magad. Csodálatos vagy. Ezt mindig is tudtam. Az egyetlen ok amiért mégis szakítottam az nem az volt, hogy rájöttem testvérként szeretlek. Persze ez attól még így van. Az igazság az, hogy én...
- - -
-Kris meleg. - közölte a baba arcú extag, olyan egyszerűséggel és rezzenéstelen arccal, mintha csak az aznapi időjárást fejtené ki.
-Mi van?! - rendült meg az összes srác.
-Ahogy mondom. Hót gay. - bizonygatta.
-Én hiszek neked, man. Nem is értem mit döbben meg mindenki. Hát ez nem egyértelmű volt? - lepte meg a fiúkat YoonGi hozzászólása is.
-Mégis honnan tudtuk volna? - mérgelődött Bakkie.
-Látszik rajta a meleg kisugárzás. Plusz amiatt tud így viselkedni egy lánnyal is bármilyen helyzetről is legyen szó. - okította a zöld törpe társait.
-Te biszex vagy. Könnyen beszélsz... - forgatta szemét Jin és XiuMin.
-Na, de akkor mégis miért hencegett nekünk egy lányról? Erre mondj magyarázatot. - próbálgatta ChanYeol.
-Ez egyszerű. Az nem egy lány volt. Sőt ha jól sejtem...
- - -
-Meleg vagy. Tudom. - fejezte be a mondatot YiFan helyett is.
-Tessék?! - lepődött meg a colos.
-YiFan.. én már túl jól ismerlek ahhoz, hogy át tudj engem verni. Az a lány akiről annyit hencegtél Channie-éknak sem egy lány volt. Nem igaz? - a fiú csak bólintott egyet elszégyellve magát.
-Nem vagyok hülye. Nem bírtátok miután ott hagytad őket, igazam van? Túl nagy volt rajta a nyomás. - fejtegette a magasabbat, ki csak elképedve reagálgatott a lány minden egyes szavára.
-Aztán szakítottatok és jöttem én. Kris, - mosolyodott el - csak nem gondoltad azt, hogy nem tudom, hogy mit csinálsz? Nem vagyok hülye. Te ijedt voltál az érzéseid miatt és összetörtél. Amint idejöttem és tudatosult benned, hogy érzek irántad valamit megkértél, hogy járjunk, hogy ezáltal tesztelhesd az álláspontod. Én viszont mindezen dolgok tudatában mentem bele a játékba. Ezáltal pontosan ugyanannyira vagyok hibás, mint te. Vagy talán még jobban is. Végtére is ha úgy vesszük én meg téged használtalak ki. Azt hogy nem tudod, hogy is állsz. Én is sajnálom. De örülök, hogy legalább így rájöhettél, mit is szeretnél. Én is rájöttem közben, hogy csak bátyámként szeretlek és, hogy mit szeretnék igazán. - mosolyodott el gyengéden, elgondolkodva.
-Szerelmes vagy NamJoonba, igazam van? - kanyarított Kris is egy kis görbét szája egyik szélére.
-Hm. - bólintott. - Nagyon szeretem.
-YiJoon mindezektől független igazam van, ha azt mondom, hogy megsebeztelek amikor közöltem veled, hogy el kell hogy váljanak útjaink? - fürkészte a lány bájos arcát.
-Hahh - sóhajtott. - Legyek őszinte? - bólintott. - Még a helyzet tudatában is, de igen. Rosszul esett. Úgy éreztem nem vagyok elég jó. Azt éreztem én vagyok a hibás. Pedig tudatában voltam a valódi oknak, de mégis. - gondolt vissza az egy évvel ezelőtti beszélgetésükre és a fájdalmakra amik majd szét szaggatták őt belülről.
-Meg tudsz nekem bocsájtani? - nézett rá a magasabb megbánó tekintettel és megölelte.
-Dágé, már rég megtettem. - mosolygott bele ölelésükbe. Az egy éve tartó frusztráció és aggodalom ebben a pillanatban tovaszállt és újra önfeledten élvezték az életet, mint azelőtt. Ekkor rontott be RapMon.
-ÁLLJ! Veszed le a kezed a barátnőmről!! - ordította el magát odaszaladva kettejükhöz, hogy szétválassza őket. -Ide figyelj, te kaszanova! Egyszer már eljátszadoztál vele, de ajánlom még egyszer meg ne próbáld, mert különben... - tajtékzott a szörny a repülő sárkány felé mutogatva, mire Yi hátulról befogta a száját.
-Elég volt. - nyugtatta le kedves hangon.
-Akkor azt hiszem én most megyek. Beszéljétek csak meg nyugodtan a dolgokat. - kacsintott feléjük Fan és elhagyja az irodát.
-Oké. Legyen jó éjszakád TaoZival. - intett egyet a tarnak Yi, Nam válla felett.
-Ez meg mégis mi volt? - fordult hátra Nam miután Yi elengedte.
-Az, hogy idióta vagy, de szeretlek. - igazgatta a fiú felsőjét.
-Ha?! - tátotta el száját a meglepett szörny.
-Mi ez a paraszt módi, Oppa? - somolygott elmélázva még mindig szerelme pólóját babrálva.
-Sorry, I just.. - kezdett bele, de sejtelme sem volt mit is akar ebből a mondatból kihozni.
-Csak nem átvetted a szokásom? - kacagott fel, immár Monra nézve. A srácnak elakadtak szavai és nem akartak visszatérni, így Yi úgy döntött, inkább maga indul keresésükre és egy csókot lopott kedvesétől.
-Most álmodom, vagy a Lady a valóságban megcsókolt és ennyire közvetlen? - ámult el.
-Nem tudom ez mennyire hat pozitívan, de nem álmodsz ebben biztos lehetsz. - biztosította a fiút.
-Oh, fuck yeah. - kezdett el jót érezni. - Na, de várj akkor mi van YiFannal? - érdeklődött.
A nőstény fogta magát és elmesélte a teljes történetet szerelmének az elejétől a végéig.
-Ez komoly? - döbbent le az információ tudatában.
-Ühüm. - bólintott.
-WoW. Sose képzeltem róla, hogy a másik csapatban játszik. De legalább nem kell amiatt aggódnom, hogy esetleg mégis rád hajt. - nyugodott mg lelkiekben Nam.
A nézeteltérések tisztázása után mindenki az EXO házban ünnepelte a békét, mígnem Kris is belépett a dormba. Ugyanis neki halaszthatatlan megbeszélése volt a menedzserével ezért később ért haza. Amint belépett minden szem rászegeződött.
-Ember, miért nem mondtad el? - kiáltott oda neki Lay.
-Mégis mit? - tetetett tudatlanságot.
-Ugyan. LuHan már elmondta. ZiTaonak meg még mindig vörös a feje. - röhögött fel HoSeok.
-Jóh - sóhajtott fel. - Tartottam tőle, hogy nem fogadnátok el a tényt, hogy meleg vagyok, sőt én se nagyon akartam elfogadni, de ez a kis panda srác túlságosan vonzott és annak ellenére, hogy heterók voltunk mindketten nagyon vonzódtunk egymáshoz. Aztán odáig jutottam, hogy a lányok már érdekelni sem tudtak. Szomorú, de igaz. Mindenesetre bocsánatot kérek, fiúk. - hajtotta le fejét.
-Én most se fogadom el! - nézett undorodó tekintettel JoonMyun Kris felé kiben megállt az ütő ahogy ezt meghallotta és kidülledt szemekkel bámult Hyungjára.
-Na, de... megértem. - zuhant össze és menni készült.
-PABO! - kiáltott rá. - Gyere már, most jön a legjobb rész. - nyújtott felé egy pizzát. A fiú csak dermedten állt, nem tudta ezt mire vélni.
-Csak vicceltem veled, te hülye. - nevetett fel barátságosan.
-Ez elég szar vicc volt. - közölte vele JongIn.
-Pont te beszélsz? - nézett a szőnyegen helyet foglaló táncosra ki a hülye és értelmetlen vicceiről volt híres, miken soha senki nem nevet rajta és ChanYeolon kívül. YiFan miután realizálta a helyzetet befészkelte magát a kis csapat tagjai közé boldogan. Újra béke honolt a két csapatban külön-külön és együtt is. Az a bizonyos koncert azonban még mindig rájuk várt.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése