YiJoon napjai egyre stresszesebbek lettek a sasaengek egyre gyakoribb ügyei miatt. Nagyon féltette mindenki éppségét. Ötlete viszont még mindig nem akadt a probléma megoldására. Lassan már az idegbetegség szélére sodorta saját magát a tehetetlenségével és ha ez nem elég YiXing a napokban egyre furcsább. Túlságosan segítőkész lett és nem kicsit ragaszkodóbb, mint eddig valaha. És hogy miért? Nem lehet tudni. Lényegében az ügyek amiket meg kellene oldani egyre sokasodtak, ha még a koncertet is hozzávesszük és akkor még nem is említettük a nap folyamán érkezett jövevényünk aki véglegesen kicsapta a biztosítékot. YiJoonak arra kellett bemennie így Csütörtök reggel a próbaterembe, hogy a fiúk a terem végében állnak egy nagy körben ujjongva.
-Itt meg mi folyik? - vonta őket kérdőre.
-Oh, Ji-ah. - vetette pillantását a lányra barátságosan a ló. - Elnézésed kérem a kellemetlenségért. Ő itt JiWoo a nővérem egyik barátnője. Ma reggel érkezett és DaWon Noona megkért, hogy vigyázzak rá, míg ő Daeguban van egy fontos ügyet intézni. Ugye megengeded, hogy részt vegyen a próbáinkon? Máskülönben nem tudok rá figyelni, mert a nap nagy részét itt töltjük. - bámult kiskutya tekintetettel az előtte állóra, hogy meglágyítsa szívét.
-Rendben. Megengedem, de csak akkor, hogyha nem zavarja a gyakorlást és jól viselkedik. - küldött határozott, tiszteletparancsoló tekintetet a bájos jövevény felé. Majd azzal a lendülettel az iroda felé vette az irányt. Volt neki jobb dolga is, mint egy ismeretlennel foglalkozni. Míg nem tereli el senki figyelmét és a fiúk rendesen tudnak dolgozni és koncentrálni addig neki aztán mindegy. Ezt gondolta, de közben mégis valami nem hagyta nyugodni. Próbált a munkára koncentrálni, de nem ment. Először fordult vele ilyen elő. Nem tudta mire vélni. Végül úgy határozott kimegy kicsit és megnézi, hogy halad a próba. Az ajtófélfának támaszkodva figyelt be a terembe és mérte végig az állást ami elég... siralmas volt. Sőt még annál is rosszabb. HoSeok nagyban nyomatta a táncot a tükör előtt, miközben SuHo és RapMon kicsit messzebb tőle, próbálkoztak követni, nem sok sikerrel. YoonGi valahol a sarokban táncikált egyedül, kedvetlenül. Dyo-ssi még valamilyen szinten próbálkozott megfelelőt nyújtani XiuMinnel együtt és a két kis ex tag jómadárral, kik néha egymásba gabalyodtak. Rajtuk kívül? A többieknél se kép se hang. JungKook habár eredetileg kiváló táncos most inkább csak félelemmel szemeiben ugrándozott jobbra-balra. A többi srác pedig nagy csodálattal az elbűvölő hercegnőt figyelte az ablaknál. A szépség mosolyogva könyvelte el, hogy figyelemreméltónak találják őt a legtöbben, de közben mégis a táncoló rész felé figyelt.
-Még egy ekkora félnótás bandát!! - rivallt rájuk Yi az ajtóból, mire mindenki felé kapta tekintetét.
-HoSeok! Ez így nem lesz rendben. - fordította szavát az értetlen táncos felé, kinek fel sem tűnt, hogy a fél népség eltűnt mögüle.
-Mianhae! - hajolt meg kínosan érezve magát.
-Kisasszony! - szólította fel immár JiWoot.
-Ne, kérlek, jó leszek. Mi lenne ha esetleg a fiúkkal maradás helyett magaddal vinnél? Akkor nem terelném el a figyelmüket, de lenne aki vigyáz rám. Na? - tekintett két gyönyörű szép barna szempár könyörgőn Yi felé.
-Engedd meg nekii.. - kezdett bele JongIn és ChanYeol is, kiket Jimin és TaeHyung követett.
-Hah. - sóhajtott fel a "főnök". - Legyen. Gyere velem. Ti meg innentől csináljátok rendesen. Suga neked meg nem ártana egy kis kedvet belevinni.
-Igenis asszonyom. - gúnyolódott a törpe a sarokban.
-Ezt meg se hallottam. - szólt immár háttal miközben távolodtak.
-Nos, JiWoo, igaz? - bólintott. -Elég nagy vagy már szerintem, hogy ne legyen szükséged egy bébiszitter minden figyelmére, szóval nekem most dolgoznom kell, de mivel elvállaltam az előbb, hogy vigyázok rád, így kérlek ülj nyugodtan az irodában míg én elintézem a dolgokat. Rendben? Mellesleg, hány éves vagy? - kérdezte immár az irodában a papírjait pakolászva.
-Tudod... Te jó hülye vagy, hogy csak így hagyod, hogy egy ilyen lány, mint én betegye ide a lábát, nem gondolod? - hallatszódott az ellenséges hangsúly az asztal másik oldaláról.
-Tessék?! - illetődött meg.
-Tán süket vagy, szívem? Nem mellesleg huszonöt éves vagyok, szóval jobban tennéd, ha nem kezelnél úgy engem, mint valami kisgyereket, szívecském. - az előbb még kedvesnek tűnő hercegnő helyén, mostanra egy igazán rémisztő hatalomra vágyó királynő foglalt helyet Yivel szemben. Annyira lesokkolta a hirtelen személyiségváltás, hogy megszólalni sem tudott.
-Milyen kis csinos arcocskád van és milyen jól áll rajta a döbbenet. - nevetett fel. -Tudod, kincsem, te igazán naiv vagy. Számíthatsz rá, hogy nemsokára veszteségek fognak érni és nem tehetsz majd ellene semmit. - fenyegette meg arca szorítása közben majd egy csókot nyomott ajkaira és az ajtóhoz lépett.
-Vicces játék lesz ez. Készülj fel! Oh, és ha netán azt tervezed inkább elküldesz engem, akkor ne is számíts rá, hogy menni fog. Megvannak a megfelelő módszereim és a fiúk úgyse engedik majd, hogy elbocsáss. - gonosz, nyerő vigyorral arcán hagyta el az irodát.
-Hé, várj nekem... - kapott a levegőbe Yi felugorva székéből. - vigyáznom kellene rád. - huppant vissza. Próbálta feldolgozni az imént lezajlott szituációt, de képtelen volt rá. Nem aggódott igazán amiatt ami elhangzott, csupán túl váratlan volt számára ez a dolog. Nap végére lenyugodtak a kedélyek és HoSeok nagy vidáman ugrált be az irodába JiWooért.
-Igazából.. Lelépett. - vallotta be kudarcát.
-Aishh Yi-ah. Elvesztetted?
-Nem, csak elment. Hobi, de mond már meg nekem.. JiWoo huszonöt éves. Mégis miért kell rá vigyázni? Hisz négy évvel idősebb nálam. Sőt nálad is hárommal.
-Tudatában vagyok, de te nem tudod mekkora bajkeverő ez a lány. Emiatt. A nővérem nem szeretné, ha megint bajba keveredne, mivel már elég sokszor megesett. - tudatta az indokot.
-Bajkeverő, mi? - gondolkodott el Yi.
-Talán, mondott valamit? - érdeklődött.
-Dehogyis, semmi különöset. - titkolta el. Hogy miért nem mondta el Yi, hogy JiWoo megfenyegette? Úgy gondolta a lány biztosan csak viccelt. Meg sem fordult fejében, hogy komoly szándékai lennének. Akkor még.
-Akkor én most megyek. Kaptam egy SMS-t JiWoo-tól, hogy hazament, mert rosszul érezte magát. Szia. - köszönt el a patás, majd hazaszállingózott. Hagyománnyá vált, hogy RapMon mindig utolsóként marad a teremben csak, hogy Yi-vel mehessen haza. Ez most sem történt másként. Azonban mikor Yi a teremhez ért, hogy összeszedje a szörnyet érdekes látvány fogadta.
- - -
Pár perccel előtte
RapMon háttal az ajtónak merengett a mozdulatokon, egyszer csak valaki eltakarta szeme világát és füléhez hajolt.
-Ki vagyok? - csengett az édes hang, simogatva a fiú fülkagylóját.
-Ji... JiWoo? - felelt.
-Talált. Honnan tudtad? - álltak már egymással szemben. JiWoo édesen mosolygott a fiatalabbra.
-Nem volt nehéz. Tudod rajtad kívül, csak egyetlen lány tartózkodik itt. Az ő megrészegítő hangját pedig bárhol felismerném.
-Aigoo, ez gonosz volt. Az én hangom ennyire rossz? - sértődött meg édesen.
-Ezt egy szóval sem mondtam. Az én fülem viszont hozzá igazodott. - válaszolgatott fapofával.
-Akkor talán át kéne hangolunk azokat a füleket. - hajolt közel a szörny hallószervéhez.
- - -
-Khm.. JiWoo te elvileg nem otthon vagy, mert rosszul lettél? - vonta kérdőre Yi a kacér lányt.
-Elvileg igen. Gyakorlatilag jobban lettem és visszajöttem, de azt hiszem megyek. - lépkedett ki Yi mellett egy ördögi vigyort elejtve.
-Mehetünk? - pillantott a teremben álló elképedt srácra, ki hangjára felkapta fejét.
-YiJoon. - elmosolyodva indult el a lány után.
Ez idő tájt kezdte el csak igazán realizálni a helyzetet hősnőnk. JiWoo nem viccelt. Komoly céljai vannak. Valóban Yi léte ellen akar lépéseket tenni. Ez talán mégis aggodalmakra fog okot adni, de tartania kell a látszatot. Nem mutathat semmiféle meghátrálást vagy gyengülést, mert akkor minden összeomlik. Nagyon összejöttek a dolgok, de az ő feladata, hogy megoldja őket. Viselkedésén nem változtatott szinte semmit, hogy nehogy bárkinek is feltűnjön valami gond van a háza táján. Pontosítanék. Hogy sok gond van háza táján. NamJoonnal próbált teljes mértékben higgadtságot sugárzó lenni. Hisz tudta a fiú kicsit gyanakvó személyiség. Otthon viszont amint szobája ajtaja mögé került depressziósan magába zuhant. Nem volt elég az a mennyiség a problémákból amivel eddig szemben állt, kapott még egy kanállal. Felsóhajtott.
-Történjék bármi, ki fogok tartani. Fighting! - határozta el.
Kopogtak és egy szőke magasabb alak jelent meg ajtajában. Az idő már későre járt, így nem értette, hogy YiXing mégis mit kereshet nála.
-Yi-ah. - ült le mellé a földre.
-Hm? - tekintetét rá szegezve figyelte az elpirult fiút.
-Ühm, én csak... - nyökögte zavartan. - Tudod mit? Semmi. - pattant fel hirtelen és kiviharzott a szobából.
-Hát ezt meg mi lelte? - tette fel Yi a költői kérdést értetlenül a bejárat felé sasolva. Ez az eset azonban nem volt egyedüli. Lay ettől fogva minden éjszaka eljátszotta ugyanezt nagyjából egy héten keresztül és egyszer sem derült ki vajon mit akarhat elmondani, amitől ennyire elbizonytalanodik. A próbákon azonban egyre inkább ragaszkodó lett, már-már túlságosan is. Szünetekben szüntelen a lányon lógott, nem hagyva neki egyetlen szabad minutumot sem, amit NamJoon is kezdett érzékelni.
-Lady, mégis miért lóg rajtad egyfolytában YiXing? - tudakolta meg.
-Nem is lóg folyton.. - mondatát sem tudta befejezni, Lay már a hátán lógott hátulról átölelve őt.
-Mi a helyzet? - kíváncsiskodott.
-Nem, mi? - húzta fel szemöldökét.
-YiXing, megtennéd, hogy most egyedül hagysz minket? - kérte meg az unikornist Yi.
-De Yi-Ahhh.. szeretnék veled lenni. Olyan ritkán töltöd velem az időd. NamJoonieval voltál már eleget. Itt vagyok most én. - ragadta meg karját maga felé fordítva a lányt.
-Jó szórakozást. Addig majd én szórakoztatom NamJoont. - tette meg ajánlatát a Nam mögött álló hosszú hajú esztétikum.
-Mi?! - bökte ki Nam és Yi egyszerre.
-Talán csak nem szeretnéd elhanyagolni a SAJÁT csapatod? - fogta meg e mondattal a bűbájos, Yit.
-Nem, persze, hogy nem. - vesztette el hangulatát. - Remélem nem baj, Nam. - hajtotta le fejét és hagyta, hogy Lay elhúzza magával.
Belül nagyon is fájt a szívének, hogy ott kell hagynia RapMont és azt az álnok nőszemélyt kettesben, de sajnos a gyenge pontját nem volt olyan nehéz megtalálni, mint ahogyan ő azt képzelte. YiXing megállás nélkül hadovált neki egész szünet alatt, de az ő agya mégsem tudott nyugodni és képtelen volt a neki szövegelő srácra figyelni. Gondolatai nagy részét a koncerttel járó megannyi dolog, a sasaengek és JiWoo fenyegetése foglalta le. Az, hogy emellett másra is figyeljen túl sok lett volna számára. Merengését ChanYeol ziháló tekintete szakította meg.
-Megint megszerezték a számom. Ezt nem bírom idegekkel YiJoon. Ma váltottam csak számot, de már megint hívogatnak és üzengetnek. - esett kétségbe.
-Dolgozom az ügyön, Channie. Kérlek tarts még ki egy kicsit. - próbálta megnyugtatni a kikészült rappert, ki ölébe feküdve nyugtalankodott, miközben Yi a haját simogatta.
-De mégis meddig? Egyfolytában zaklatnak. - látszott rajta, hogy nem sokáig bírja már ezt a fajta stresszt. Minél előbb cselekedni kell. Kis tűzmágusunk végül úgy határozott a telefonos ügyeit egy ideig félreteszi, hogy addig se tudja fel húzni magát rajta. Nap végeztével mindenki hazaoldalgott kivéve Yit. Találnia kell valami megoldást. Ez így nem mehet tovább. A fiúk így ki fognak készülni. Különösképpen ChanYeol. Az épületből kifelé tartva a sötét folyosón egy árny ragadta el, mi egészen a gondnok szobájáig vitte. Kisebb rémület fogta el, mígnem meghallott egy mélyebb orgánumot.
-Megtudhatnám mi van veled? - tudakozódott a személy, kinek lénye nem látszódott a megvilágítás hiánya miatt.
-Ezt pont te kérdezed? Miért vonszoltál be ide és miért vagyunk sötétben? - dobta vissza a labdát.
-Nem akartam, hogy "valaki" észrevegyen. Most pedig válaszolj szépen Lady.
-Mert mi lesz ha "valaki" észrevesz? Minden rendben van. Illetve ezt így nem mondanám, hiszen ott a koncert és a sasaengek akik miatt rendkívül nyugtalan vagyok, de amúgy minden teljességgel okés.
-Ezt nem igen hiszem el. Ma is felettébb furcsa voltál. Ráadásul ott hagytál engem JiWooval.
-Igen, és? Talán olyan furcsa ha nem veled töltöm minden percem? Ha pedig most megbocsájtasz, rengeteg elintéznivalóm van. - távozott volna a helyszínről, de RapMon megragadta vállait és a falnak nyomta közel hajolva hozzá.
-Nem, nem bocsájtok meg.
Yi még így látatlanban is maximálisan zavarba jött és elfordította fejét.
-Akkor ne bocsáss meg. - tépte ki magát a fogásból, s azzal el is viharzott.
Nem állt szándékába megbántani Mont, de nem volt képes tovább egy helységben maradni vele. Ha megtette volna, hamar összezuhan és elszáll hidegvére is. Ezt pedig nem engedhette meg magának.
Remélte legalább otthon nyugalmat lelhet. Sajnálatos módon imái nem találtak meghallgatásra. Ugyanis ahogy belépett a csapatkapitány vetette magát nyakába undorodó és egyben elképedt fejjel.
-Édesem, végre itt vagy. El sem hiszed. Te jó ég. - borult ki anyuka módra.
-Mi a nagy dráma okozója? - informálódott Yi, azonban végignézve a tagok fején rá kellett jönnie, hogy valami nagy történésről lehet szó és nem csak a csapat Ommájának jött meg a havija.
-Ezek.. megloptak... - bámult előre Bakkie halott lélekkel.
-Megloptak? Kik és mit vittek el?
-Elvitték... elvitték.. elvitték.. - Dyo-ssi sokkot kapva dadogott SuHoval egyetemben.
-Nyögjétek már ki. - utasította rendre a meghökkent fiúkat.
-Ellopták a vizeletünket a WC-ből. - közölte a maknae.
-Hogy mi van?! - képedt el.
-Ahogy hallod. A sasaengek ellopták a béltartalmunk. Ez már vicc. Teljességgel nevetséges. - adta fel magát ChanYeol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése