*fél órával hamarabb*
A EXO dormban a fiúk óriási nyugodtsággal üldögéltek a televízió fényében mind a tizennyolccan. Jól szórakoztak az éppen vetített perverz vígjátékon ami ment. Mígnem Kai megszólalt.
-Szerintetek mit csinálhatnak most? - vigyorgott.
-Szerintem RapMon most készülhet a málnásba. - válaszolt Chen érzéstelen arccal a dobozban zajló dolgokat kémlelve.
Elsőre senkinek nem esett le. Aztán nagyjából öt másodperc múlva SuHo felkiáltott Dyoval együtt.
-HOGY MI??!! - bámultak elhült tekintettel.
-Baszki és tényleg elengedtük a menedzserünk egy sráccal kettesbe egy éjszakára. - realizálta Yeol is.
-Ti meg miért vagyok ennyire nyugodtak? - pillantott a Bangtan tagok felé értetlenkedve JoonMyun.
-Bezártuk a szobáinkat, szóval békesség. - simította a levegőt mancsaival a morcos macska lazán.
-Hát azért tettük? Én azt hittem, csak nem akarjuk, hogy Hyung megint elcsórjon valamit. - világosodott meg Kookie, kitől a szörny egyfolytában eltulajdonít valamit és sosem képes visszaszolgáltatni neki.
-Na jó. Most rögtön felpattan mindenki és irány a BTS dorm. Az én angyalomat senki se dughatja meg büntetlenül. - határozta el az Omma.
-De hisz együtt járnak. - indokolt ChimChim, de hiába, a tizenkét tagú őrjöngő family, hajthatatlan volt. Körülbelül fél órába telt míg a célhelyszínhez érkezdtek. Akár egy kommandós osztag úgy rebbentek be a házba egészen RapMon szobájáig suhanva hangos ordítások közepedte.
-Állj vagy kiheréllek! - kiáltotta SuHo a szobába belépve egy kanalat tartva maga elé. Yi és Nam még a falnál álltak és döbbenten bámulták az őrült vezért ahogyan "fegyvert" tart feléjük. Eztán a többiek is megérkeztek.
-Hányszor hallottam már Myunnie "Omma"tól ezt a mondatot. - rötyögött fel JongIn.
-Na te most befogod! - mérgelődött. - Különben tényleg megteszem.
-Oppa. - lépkedett Yi JoonMyun felé. - Ti meg hogy kerültök ide és miért akarsz ránktámadni egy kanállal? - érdeklődött.
-Ohh, édesem, úgy örülök, hogy jól vagy. - ugrott hozzá, nyakába omolva. -Mi csak féltettük. Ezennel megtiltom, hogy ő ott - mutatott Nam felé - bármiféle szexuális tevékenységre mégcsak gondolni is merjen veled kapcsolatban. - rendelte el az aggódó leader. - Ha kell erényövet is szerelünk rád.
-Hyung, ezt talán nem ké.. - próbálta meggyőzni Chen, de a vízidomár hajthatatlan volt.
-Shh. Döntésem végleges. - jelentette ki a legkomolyabb arcával ami csak létezett.
-Mi?! De hisz.. - Yi nem tudta mire vélje ezt ilyen hirtelen.
-Nincs, de. Most pedig aludjunk. - utasított rendre mindenkit.
-Úgy érted itt akartok aludni? - tudakolta meg meglepetten.
-Hol máshol? Késő van már, hogy újra felkerekedjünk. Hogy lásd én sem vagyok kőből megengedem, hogy egy ágyban aludjatok, de semmi más. Mi majd elleszünk a földön.
-De hisz ott a nappali. No meg a többi fiú szobája. - igyekezett Yi érveket találni amellett, hogy újra kettesben maradhasson szerelmével, de érvei süket fülekre találtak.
-Csak nem hiszed, hogy kimegyünk és egyedül hagyunk vele? Erényöv hiányában aligha. - szögezte le.
A viaskodások ellenére a szimbolista csapat csak RapMon szobájában maradt a gerle párral, míg a kis őszapók a saját szobáikban tértek nyugovóra nagy örömükre.
-Ohh és a cipőt se felejtsük el. - mászott a csapat feje Yi felé, hogy lerángassa róla a már jól ismert piros színű magasszárút. Tiltakozása nem járt sikerrel, így a cipő lekerült róla.
-Így hátha kevésbé talál vonzónak a mi drága szörnyünk. - mondta, s bealudt.
Yi és Nam viszont képtelenek voltak elaludni. Yi frusztráltan pillantott egyszer a földön fekvő vezére felé, egyszer a plafonra, míg Nam csakis őt vizslatta megállás nélkül. A csendet hirtelen megszakítva fordult a lány az őt kémlelő felé.
-Oppa.. Myunnak igaza van? - tette fel a kérdést, mi már vagy negyed órája zakatolt fejében. A fiú nyelt egyet.
-Mire gondolsz? - érdeklődött.
-Arra amit utoljára mondott. Valóban kevésbé vonzódsz hozzám ha nincs rajtam a Conversem? - kémlelt felé.
-Én.. -nem jöttek szavak szájára.
-Értem. - szomorodott el.
-De én nem... - védekezett.
-Mindegy. Megértem. Tudom, hogy conperv vagy. Semmi gond. Tényleg. - erőltetett mosolyt arcára, s csapata felé fordult.
Mon nem tudta mit tehetne, így csak átölelte hátulról egy szó nélkül. Az igazság az, hogy maga sem tudta eldönteni, hogy a feltett kérdésre mit mondhatna. Jelen pillanatban ő sem tudta, hogy érez ebben a szituációba, de nem volt szándékában megbántani párját. Tudta, hogy ezt elrontotta. Nem is kicsit.
A szünet elkövetkezendő idejében minden megoldódott és békességben telt. Míg aztán Hétfőn eljött újból a munka ideje. Ezúttal kivételesen a nap végén Yi elküldte Namot, azzal az indokkal, hogy még elintéznivalója van és valószínűleg a koncert elérkeztéig nem is fog ráérni. Nagyon sajnálja. A fiú úgy gondolta valószínűleg ennek ahhoz lehet köze amit aznap beszéltek, de reménykedett benne, hogy nem erről van szó.
***
-Hoseok, várj. Beszélhetnénk? - szólt a ló után a nap végén Yi.
-Mond. - állt meg és mosolygott rá.
-Én csak azt akarom mondani, hogy nagyon röstellem, hogy úgy leordítottam és elküldtem JiWoot. Te csupán a nővérednek akartál segíteni én meg a féltékenységem miatt... szóval tényleg nagyon sajnálom. Megbocsájtasz? - hajolt meg bűnbánón a mindig vidám Hope előtt.
-Nyugi. Semmi gond. A nővérem szerencsére előbb jött, szóval az elkövetkező nap, már mondjuk úgy le is adtam neki.
-Ezt örömmel hallom. - mosolygott.
-Hm. -bólintott. - Ennyi akartál?
-Ühm.. Lenne itt még valami. - sunnyogott.
-Gyanús vagy. - kuncogott fel. - Mi az?
-Tudom, hogy nem kéne ilyet kérnem, hisz így is rengeteget dolgozol és ugye ez a JiWoo-s ügy, de m......
***
A munka újbóli megkezdése óta már lassan egy hét telt el és Mon egyre nyugtalanabb barátnője miatt. Alig beszélnek és mostanában egyre zárkózottabb. A koncert pedig egyre közeledik.
-Emberek. - kezdődött meg a gyűlés. - A koncert már a nyakunkon van. Elvárom mindenkitől, hogy a legjobb formáját hozza. Vannak akik nagyon jók és vannak akik még javításra szorulnak. Kérlek segítsétek ki egymást. Nem sok van már hátra. Szeretnénk h a rajongók a legjobbat kapnák, nem igaz? Akkor hajrá. - nyomatta le biztató beszédét Yi.
A próbák valóban egyre keményebbek lettek hétről-hétre ahogyan a koncert felé haladtak. Ez pedig néhány személynél nem mutat valami pozitív fejlődést. Főképpen nem NamJoon-nál. Hétről-hétre egyre csak ront. Habár lehetséges, hogy ez nem az edzés keménységétől, hanem a Yivel való kapcsolatától függ. Aznap úgy határozott meg kell beszélnie a lánnyal a múltkorit, ezért próbák után visszament a teremhez. Amit viszont ott szemlélt az megrázta. Yi a teremben volt, de nem egyedül, hanem HoSeokkal. Nevetgéltek és a paripa táncolt neki. Ez még az élettől is elvette a kedvét. Sarkon fordult és indult volna meg, mire Jiminnel találta szembe magát.
-Hali, Hyung. - köszönt nagy intenzitású joghurt fogyasztása közben.
-Szia. Te meg mit keresel itt? Láttad?
-Ühm. Ugye milyen jó? - kérdezte mosolyogva.
-Jó? De hisz JHope éppen a barátnőmmel játszadozik. Ebben mi a jó? - háborgott.
-Te ezt nem érted Hyung. Igaz nem mondhatom el, de ne légy feldúlt. Hobi Hyung nem csinál semmi rosszat. Majd meglátod. - biztosította.
-Tudsz valamit amit én nem? - gyanakodott.
-Igen. De sajnálom ennél többet nem mondhatok és kérlek ne is próbálj meg szimatolni. Csak menj haza és higgadj le. Rendben? - fordult sarkon és ellépkedett.
Mi a franc?!- hangzott még el Mon szájából, majd követte amit a törpe mondott. Ez eddig rendben van, csak éppen az eljövendő idővel voltak problémái. Hogy is legyen képes figyelmen kívül hagyni azt, hogy Yi nem kommunikál vele, de eközben Hoseokkal elröhögcsél és elsusmorog. Ha pedig ez nem elég délutánonként együtt üldögélnek ketten a gyakorlóteremben több, mint 2 órán keresztül. A teljesítménye a sok idegességtől átlag alattira süllyedt. Folyton-folyvást elesik, valaki lábára lép, rossz helyre áll, más mozdulatot csinál és amilyen hibát csak képes elvéteni azt megteszi. Erre Yi is felfigyelt, így eldöntötte, hogy ezen segíteni kell.
-Gyűlés! - terelgette össze az elveszett bárányait. - Fiúk én azt veszem észre, hogy fejlődtök. Jin és SuHo is egyre jobban felzárkózik aminek nagyon örülök. Azonban NamJoon! Egyre csak rontasz és romlasz. Mi van veled? Szedd össze magad. Pár hete még nagyon jól ment. Mi történt? Ez így nem lesz jó. Egy hét múlva itt a koncert és te pocsékabb vagy, mint mikor elkezdtük ezt az egészet.
-Bocsánat, hogy nem vagyok olyan, mint a kis Hoseokkie. - dühödött fel.
-NamJoon nyugalom. HoSeok gyerekkora óta táncol. A csapatbeli pozíciója is táncos. Természetesen nem várom el, hogy úgy táncolj ahogyan ő. De most magadhoz képest is rosszabb vagy. Ha így megy nem fogsz tudni fellépni. - a szörny oda se figyelve arra amit a lány mond durcásan összekulcsolt karokkal üldögélt mindent leszarva.
-NamJoon!! - rivallt rá Yi.
-NamJoon. NamJoon. Ha tárgyalni akarsz valakivel ott van HoSeokkie. Vele úgyis jobban elvagy, mint velem.
-Na idefigyelj. - lépett közelebb a durcás vezérhez. - Fogalmam sincs mégis mi a fene bajod van neked, de örülnék ha ezt befejeznéd és csapattaghoz, vezérhez méltóan viselkednél. A koncert közeleg és a teljesítményed kritikán aluli. Ez se neked se az ittlévőknek nem kedvező. Úgyhogy örülnék, ha összekapnád magad. Ha pedig velem van gondod akkor csak mond a szemembe, de ne keverd a munkát a velem való problémáiddal. Igazán megköszönném. Most pedig ha megbocsájtasz, dolgom van a koncerttel kapcsolatban ami a ti javatokat szolgálja. - pattant fel, s tajtékozva elhagyta a termet.
-Mégis mi a jó ég volt ez? - érdeklődött a csapat reménye.
-Semmi. - fordult el a vezér eldöcögve a sarokba. Tudta jól, hogy Yinek igaza van, de nagyon zavarta már a fennálló helyzet. Ettől független tisztában volt azzal, hogy mostanában rengeteget ront és ezzel a teljesítménnyel nem állhat színpadra.
-Öregem mi van veled? - huppant le mellé a falhoz YoonGi. -Tudom, hogy szereted őt, de nem kéne, hogy ennyire befolyásolja a produktivitásod. Emlékezz vissza mikor még szingli voltál vagy mikor még a debüt előtt voltunk. Te mindig is céltudatos ember voltál, aki nagy erőfeszítéseket tesz. Bármi bármennyire is volt lehetetlen te képes voltál rá. A csapatunk mellett is kiálltál. Mind tudjuk, hogy ennél többre vagy képes. Zárd ki egy kicsit a gondjaid és lebegjen előtted a cél. Foglalkozz az előadással is egy kicsit. Sőt, ha elég jó leszel, talán még YiJoont is le tudod majd nyűgözni. Ez bizonyos. Gyerünk haver. Bízunk benned. - szorította meg vállát, majd ott hagyta. Namot eléggé meghatotta barátja lelkesítése és be kellett ismernie a kis zöldike most sem adott rossz tanácsot. Menni fog. Igyekezni fog, hogy mind a rajongókat, mind Yit elkápráztassa. Ez a célja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése