A nagy készülődés közepedte mindenki fejéből ki is ment egy igazán lényeges és idegesítő tényező. A sasaengek. Hallgattak egy ideig, úgy tűnik az ürülékes botránnyal elvoltak az utóbbi időben, de aztán ChanYeol újból telefonos zaklatás áldozatává vált. Yi ekkor csakugyan összehívott mindenkit ismételten. Azzal a különbséggel, hogy most nem koncertmegbeszélés, hanem egy terv miatt.
-Channiet újonnan zaklatni kezdték a kislányok, így.. Fiaim várom az ötleteket. Habár nekem már van is egy.
-Mi lenne az? - tette fel Chen a nagy kérdést.
-Tudjátok esetleg felhasználhatnánk megint az álruhás ötletet. Kicsit kockázatos, de talán beválik.
-Csak nem újfent egy fiú ruhájába szeretnél bújni, aki nem én vagyok? - húzta fel szemöldökét Nam.
-De, igen. Oppa kérlek ne féltékenykedj. Ez csak egy titkos akció, oké? - kísérelte meg megnyugtatni.
-Hadd halljuk a tervet. - szólalt meg XiuMin.
-Szóval.. Mivel én elég kicsi vagyok, így maximum Dyo vagy Bakkie szerepét tudnám eljátszani. A sasaengek ugyebár tudják mikor hol vagytok. Ez nekünk pont előnyünkre válik. Úgy teszünk ahogyan ők várják, annyi kivétellel, hogy az egyikőtök helyett én megyek el. A többiek eltűnnek én pedig ott maradok. Ha valakit el akarnak rabolni hát tessék. Megadjuk nekik amit akarnak. A sminkesünk nagyon jó ő segíthet, hogy legalább hasonlítsunk. Bár ezek őrült fanok, így tuti felismerik, ha nem egyikőtök vagyok, de reménykedjünk. Közben tartjuk a kapcsolatot. Megtudjuk hol is laknak és aztán kihívjátok a rendőröket. Mivel még gyerekkorúak, így valószínűleg, csak javítóba kerülnek ahol pszichológus is foglalkozhat velük. Hogy tetszik?
-Ez teljességgel kizárt. - nyilatkozta az EXO Ommája.
-Egyetértek. Nem gondolod, hogy hagyom, hogy elrabolják a barátnőm. Még ha tinilányokról is van szó, akkor se. - csatlakozott NamJoon.
-De hisz ez az egyetlen esélyünk. Vagy talán valakinek van jobb ötlete? - kérdezett körbe mindent tudó tekintettel. -Akkor ez lesz.
A fiúk fél napig tiltakoztak, de végül rájöttek, hogy felesleges. Féltették egyetlen lányukat, de valóban nem volt más lehetőség. Felvetették ugyan, hogy inkább elraboltatják ők magukat, de Yi teljes mértékben ellene volt az ötletnek. Ő egy sima hétköznapi ember, de a fiúk híresek. Nem engedheti, hogy az eredetieket kapják el. Velük fene tudja mit tennének. Magát viszont nem félti. Mit tehetnének? Délután lenne a fiúknak egy kisebb fotózásuk amire elvitték Yit is, hogy tervüket véghezvigyék. A sminkes csodás munkát végzett vele. Amint a fiúk elé lépett mindenki döbbenten szuggerálta.
-Hűű... Tényleg olyan vagy, mint Dyo-ssi. - járta körbe Kai a lányt, végigmérve. - Az egyetlen különbség, hogy neked nagyobbak a melleid. Még a feneketek is hasonlít. - érintette volna meg, de SuHo a fejére csapott.
-Ha feneket akarsz fogdosni, azt mondtad hasonlít. Fogdosd KyungSooét. - irányította a táncost az énekes felé. - Drágám tényleg elképesztőn hasonlítotok. Bár nem csodálkozom. Ti alapjáraton is hajaztok egymásra. Gondolom a sminkesnek nem volt túl sok dolga.
-Valóban nem. Szerencsém van Dyo-ssival. - lépett a sráchoz és oldalról megszorította, miközben JongIn éppen a fiú seggére pályázva betámadta hátulról.
-AIGOO. - sikított fel D.O - Te meg..
-Finom. - terjeszkedett egy nagy önelégült mosoly Kai arcán.
-Oké. Azt hiszem indulok. Kívánj sok sikert. - állt meg párja előtt, mert e nagy ügy miatt a Bangtan is elment a fotózásra.
-Vigyázz magadra. - ölelte magához.
-Fogok. - mosolygott a fiúra.
-Nem is kapok csókot? - szontyolodott el.
-Tényleg meg akarod csókolni KyungSoot? - nevetett fel. - Ráadásul a festéknek se tenne jót.
-Igazad van. - vonta vissza.
Yi kisétált szépen a kiadó elé teljes nyugodtsággal. Tudták, hogy a sasaengek nem adják majd fel. Bár nem sokszor ismétlik meg ugyan azt, de sejthető volt, hogy az emberrablás tervét újból bevetik majd. Így is lett. Yi beszállt a furcsán pontos EXO kocsi másolatába. Ami azzal el is hajtott. Révén, hogy a többi fiú csak sokkal később szándékszik elmenni. Ezt a jelenetet az ablakból kémlelték szorongással amiatt mi lesz a kicsinyükkel. A fiúk és Yi között mikrofonos kapcsolat volt egy fülhallgatón keresztül, így kis mértékben de hallották őt. Feszengve üldögéltek otthon immár, arra várva, hogy történjen valami.
-Yi drága már olyan rég elmentél. Jelentkezz. - imádkozott Suho, hogy csak jól legyen lánya. Válasz ekkor nem érkezett, de negyed óra múlva a vonal feléledt.
-Srácok hallotok?
Kezdődött meg egy párbeszéd a két oldalon, mi hirtelen...
-Majd körülnézek és.. - és a vonal megszakadt.
***
A sasaengek hazaszállították az ál-Dyot, kinek fél arca el volt takarva egy maszkkal. Ekkor még nem adott gyanakvásra okot. Gondolta magában. Fél vagy talán egy óra kocsiút után megérkezve kitessékelték az autóból bekötve szemét vezették egy enyhén sötét helységbe és ott egy székre ültették. Levették szeméről a kendőt és szembenézhetett a nagyjából tizenhat lányból álló sereggel, kik fekete ruhában ott álltak előtte.
-Mindjárt jövünk Dyo-ssi el ne mozdulj. - mondta az egyik elég furcsán megnyomva a bizonyos személy nevét. Ahogy mindenki elhagyta a szobát Yi a fiúkkal kezdett tárgyalni.
-Srácok, hallotok? - tudakolódott.
-Igen. Mi a helyzet? - érkezett a nyugtalan válasz.
-Nagyjából fél vagy egy órát utaztattak aztán ide hoztak. Egy sötét pincében vagyok. A lányok úgy tizenhatan lehetnek plusz-minusz és tizenhárom-tizennyolc év körüliek. Van itt egy rácsozott ablak, de nem igazán érem fel.
-És most mégis, hogy találjunk meg? - jött a legfőbb kérdés, de mielőtt Yi kifejthette volna a választ a lányok visszaértek.
-Majd körülnézek és.. - szakadt meg a vonal ahogyan az egyik sasaeng pofon vágta. Egy másik eközben a háta mögé ment és megkötözte a kezét a szék támlája mögött.
-Mégis, hogy képzelted? Azt hitted átvághatsz minket? Nem vagyunk kezdők. Nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy néz ki Dyo Oppa. Alábecsültél minket szívem. Szóval ki vagy te és miért hitted, hogy átverhetsz? - hajolt hozzá közelebb a feltehetőleges vezér.
-Nem tudom miről beszélsz. - tett úgy mintha semmiről sem tudna.
-Ne szórakozz velem, kisanyám. Tudod, én harapok. - rántotta le fejéről a barna rövid parókát. - Még mindig kitartasz amellett, hogy nem tudod miről beszélek? Hm? - mászott a másik arcába.
-Igen. - komolyodott el a mi immár lány Dyonk..
-Ahogy gondolod. - rúgta hasba, minek jóvoltából a székkel együtt eldőlt.
-Adok egy tanácsot édesem. Vagy válaszolsz a kérdéseimre, vagy azt is megbánod, hogy megszülettél. Választhatsz. - rúgott belé a földön is.
-Komolyan azt hiszed, hogy válaszolni fogok? - dobta oda kitartón.
-Te meg komolyan azt hiszed, hogy nem tudjuk, hogy a menedzserük vagy? - rángatta le Yi arcáról a maszkot. - Nagyon is jól tudjuk. Sőt! Köszönjük, hogy kedves menedzser kisasszony eljöttél hozzánk, hogy ezzel őket is idecsalhassuk. - vigyorgott. - Hálából talán nem fogunk annyira bántani a tetted miatt. Csak egy kicsit, mert azt hitted megállíthatsz és tiéid lehetnek a drágáink.
-Ti nem vagytok komplettek. Mondták már? Nem mellesleg nekem nem kellenek a fiúk. Ők mind csak a barátaim.
-Ohh, ne bókolj így, mert még elpirulunk. - taposott kezére. - És hogyne. Lehet, hogy ezt másnak be tudod adni, de nincs olyan ember akinek ne kellenének legalább egy kicsit. Vagy tán tagadod? Tagadod azt is ami Krisszel történt?
-Ti meg honnan...? - illetődött meg.
-Édesem, mint már mondtam mi mindent tudunk. Mily szomorú, hogy te nem kellettél neki és kb. egy év után kidobott. Látod? Te nem tudod nekik megadni amit akarnak. De mi megtudjuk. Na de mi most megyünk. Jó éjszakázást az egerekkel. - hagyták ott Yit a földön feküdve, a székhez kötözve, a sötét szobában bezárva a pince ajtót. Az idő valóban estére járt. Yi aggódott. Nem, nem amiatt, mi lesz ezután vele. Habár a szája felszakadt, a csuklóját kifejezetten szorította a kötél és nagyon fájt is tekintve, hogy rázuhant és a gyomortájéka csak úgy hasogatott, de ez csöppet sem foglalkoztatta. Neki a fiúk miatt voltak aggályai. Mi lesz, ha ismételten zaklatni fogják őket, vagy ha elkapják? Mi lesz, ha a koncert nem sikerül, mert szétesnek miatta? Hisz nem beképzelt, de tudatában van, hogy ahogyan a fiúk fontosak számára, úgy számukra is ő. Hosszú napoknak tűnő óráknak nézett elébe, miközben aggodalmai majd szétfeszítették belülről, mígnem szirénázásra lett figyelmes és a falon villogó piros-kék fényekre. Az ajtó kinyílt a vezető és rajta kívül még vagy négy lány szaladt le körbekerítve a padlón tanyázó áldozatot. G.Y. a vezér hajánál fogva megragadta a lányt és felemelte.
-Te ránk hívtad a zsarukat? Kis ribi. - talált célt egy bal egyenes.
-Hisz nincs is nálam semmi távközlési eszköz. Mégis mivel hívtam volna őket, észlény kisasszony?
-Nézzétek van itt valami. - találta meg az egyik lány az órákkal előtte elvesztett fülhallgatót.
-Nincs, mi? Ezt még megbánod. - szaggatták meg ahol érték a ruháit és a haját egyszerre. Sőt valaki még bokán és térden is rúgta. S ha még ez nem volt elég a vezér felállt és az asztalról egy kést vett fel.
-Most, hogy így adódott. Ha nem lehetnek a mieink a tiéid sem. - ezzel a felkiáltással kisebb sebeket ejtett a lány combján, arcán és karján. Eddig tudták a lányok a rendőröket visszatartani, kik beözönlöttek a házba és elkapták a házban rejtőzködő kiskorúakat. A vezér megpróbált elmenekülni, de a zsaruk bekerítették és elszállították. Mindeddig a fiúknak parancsba volt adva, hogy kint kell várniuk, míg ki nem ürítették a sasaengekkel teli házat. Amint ez megtörtént Nam volt az első ki a házba lépett. Lement a pincébe és ahogy meglátta barátnőjét ijedten szaladt hozzá. Leszedte a lány csuklójáról a kötelet és magához ölelte.
-Nem hittem, hogy ilyenre képesek. Jobb lesz, ha beviszünk a kórházba. - kapta volna fel, de Yi megállította.
-Erre semmi szükség. Minden rendben. - állt fel Monba kapaszkodva. A többiek ekkor értek be és elborzadva nézték a látványt amit menedzserük nyújtott.
-Ne nézzetek így rám. Jól vagyok. Megcsináltuk. - mosolygott. Lépett volna csapatához, hogy megölelje őket, de azonnal elvesztette eszméletét.
-Yi - hallotta a fiúk kiáltását a távolból, s azzal képszakadás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése