-Noona, mi a baj? - vágott aggódó arckifejezést a fiatalabb.
-Mi lesz, ha úgy dönt, hogy nem kellek neki? Ha rájött, hogy jobb neki nélkülem? - keletkeztek ráncok homlokán idegességében.
-Az lehetetlen. Ha így lenne akkor nem gubbasztana már Vasárnap óta a sötét és büdös szobájában. Oh és ne ráncold a homlokod, kérlek. - tette kezét a másik homlokára.
-Vasárnap óta a sötét, büdös szobában? - nézett kérdőn.
-Ühüm, de meg ne mond neki, hogy elmondtam, mert lenyúzza a bőröm és szőnyeget csináltat belőle a stúdió szobába.
-Nyugi, lakat a számon. - mosolygott a magasabbra.
-Amúgy nagy reményeim vannak Jimin Hyungban, hogy sikerül kirángatnia Nam Hyungot a szoba fogságából, mert ha nem veszett ügy az egész.
-Na és YoonGi? - kérdezett rá a ruhadarabok tulajdonosára.
-Ő már eljött otthonról. Nem mondom, hogy túlságosan repdesett volna, hogy a ruháit kell adnia egy ilyen ügy érdekében, de csak kicsit kellett győzködnöm. - dicsekedett győzelmével a legmogorvább tag felett.
-Ja, mert fontos nekem Nam, bármennyire is nyálas ez. - bukkant fel hátuk mögül a kis zöldike buksija. - De ha ezt bármelyikőtök is tovább adja az kínpadon végzi. - fenyegetőzött komoly szúrós tekintettel.
-Igenis értettük. - nevettek fel vidáman. Ím innen már hármasban folytatták útjukat.
-Oh és csak, hogy tudd kislány. Még mindig nem kedvellek, ezt vésd az eszedbe. - mormogta fapofával előre meredve.
-Ne is figyelj a törpére. Minden bizonnyal ő is kedvel, csak kicsit túl mufurc a lelkem. Nem igaz? - adott kokit Hyungjának a fiatalabb.
-Még egy ilyen és eltöröm a kezed. - fenyítette meg, mire a magasabb ijedten ugrott a lány mellé, ki csak kacagott a két fiún.
-Hmm.. Milyen rég voltam már programon. - gondolkodott el.
-Igen? Szóval te is befordultál? - kíváncsiskodott Kookie.
-Hm. - bólintott. - Utoljára, ha jól emlékszem Oppával voltam el, amikor meghívott a fotózására. Az egy igazán kínos este volt. - kuncogott kelletlenül.
-Talán Hyung csinált valamit? - érdeklődött kíváncsian a maknae.
-M-m. - rázta fejét. -Először felakadtam egy fára. Aztán a fotós párrá avanzsált minket és fotókat készített. Ami meg utána jött... - hallgatott el.
-Mi- mi? - pattogott a kutya.
-Be akartad vinni a Ken Park-ra. - röhögött gúnyosan Suga, ezzel zavarba hozva Yit.
-Ken Park? - zavarodott össze a fiatalabb.
-Az egy film.. - kezdett bele Yi, mire YoonGi félbeszakította.
-Egy film ami nyers szexjeleneteket, fojtogatós maszturbációt, édes hármast és még megannyi szép dolgot tartalmaz. - taglalta. JungKook ledöbbenve bámult a semmibe.
-Noona és te erre... - nyökögött a lesokkolódott kölyök.
-Én nem, én csak... Tudjuk, hogy művészfilm megszállott ezért szerettem volna a kedvére tenni, de ahol voltunk, csak ezt az egy művészfilmet játszották. - szégyellte el magát. - Csak szerettem volna kedvezni Oppának.
-Hahh, okay. - szólt Suga. -Ejtsük a témát. Apró hiba. Habár szerintem simán megnézné, csak éppen még járni sem jártatok és rögtön a közepébe. Amúgy jó film. - nézett el kijelentése közbe, mire mindkét jelenlévő fél elámult. Végtére is Min YoonGiról beszélünk. Nincs mit csodálkozni azon, hogy ő biza látta a Ken Parkot és még tetszett is neki. Kezdett úgy tűnni ezek után, hogy a kis törpe falai is kezdenek ledőlni és egyre önfeledtebben beszélgetett a többiekkel. Az étterem előtt néhány kilométerrel V és Hobi is feltűntek és csatlakoztak a társasághoz. Nagyon úgy fest, hogy Nam Jin és Jimin gondjaira lett bízva. Hoseokék elmondása szerint haladnak, ha nem is feltétlen olyan iramban, mint azt kéne. Az étterembe érkezve Yi a mosdóba sietve felvette álruháját. Hogy miről is van szó? Egyszerű. Yi, YoonGinak álcázva ül asztalhoz, ahol NamJoont várja, aki úgy tudja Suga barátja volt olyan kedves, hogy vacsorára hívja, még ha ez enyhén bizarr is tőle. Felmerülhet a kérdés, hogy miért. Erre is pofon egyszerű a válasz. Ez itt az EXO vs. BTS (Ma Lady) Miért könnyítsem meg a dolgukat? Heh. Yi az asztalhoz oldalgott sötét melegítőfelsőjében és fekete farmerében, mely mily logikus egy étteremben. A kis vörös és a handsome prince hamarost be is érkezett a várva várt udvari bolonddal, ki még nem sejtette mi vár rá. Yi lehajtott fejjel ücsörgött idegesen, hogy le ne lepleződjön idő előtt. Nam lassan az asztalhoz sétált és letette magát az ál-Sugával szembe.
-Bocs, ha sokat vártál, de tudod, hogy a lelki állapotom nincs éppen a toppon. Ami viszont téged illet. Miért is hívtál te meg engem vacsorázni, mikor otthon is folyton-folyvást egy légtérben vagyunk? - kezdett gyanakodó pillantásokat vetni a szemben ülő apró személyre, ki megfogta kezeit.
-Hé, hé, hé. Tudom, hogy biszexuális vagy és tudod, hogy támogatom a melegeket, de azért én nem vagyok az. - illetődött meg. -Ráadásul csak nemrég szakítottak velem. - tette hozzá. Yi szóra sem méltatta az előbbi megjegyzést, csak halkan elkezdte...
"YO TURN THE MUSIC UP.
THIS SONG IS JUST A LOVE SONG.
DEDICATED TO THE ILLEST BITCH.
THIS SONG IS JUST A LOVE SONG.
DEDICATED TO THE ILLEST BITCH.
ILLEST BITCH ALIVE ILLEST BITCH ALIVE
YOU’RE TOO BEAUTIFUL, YOU SHAKE ME UP.
ILLEST BITCH ALIVE REALEST BITCH AROUND
WAIT, YOU KNOW I’M GON MAKE YOU MINE
LOOK, THE ILLEST BITCH ALIVE, ILLEST BITCH ALIVE
YEAH, ONE TIME FOR THE ILLEST BITCH ALIVE, REALEST BITCH ALIVE"
A dal részlet elmondása végére Yi levette a kapucnit fejéről egy mondat elhangzásával egyhuzamban.
-Sorry, I'm the illest bitch. - nézett szemeibe őszintén. Nam kérdés nélkül ahogy realizálta ki ül vele szembe, az asztalon keresztül magához szorította YiJoont.
-Teljes mértékben. Ami igazán bejön. - kacsintott rá. - Most viszont megtudhatnám, miért vagy Suga ruháiban?
-Kölcsön adta, míg tisztázom ezt a helyzetet. - biccentett az ajtóban kukkoló heungtan boyok felé. -YiXing elmesélte, hogy is történt valójában a dolog. Pabo, miért kellett hazudnod? - borult el az asztalon.
-Nem akartam, hogy ellenségeskedés legyen a csapatodban egy ilyen hülyeség miatt, így jobbnak gondoltam magamra vállalni. Belátom, hogy magam alatt vágtam a fát. - ismerte el hülyeségét.
-Megbocsájtottam Laynek. Emiatt felesleges volt ez a nagy cicó. Nem lettem volna annyira mérges, ha az igazságot mondjátok már elsőre is.
-Elszúrtam, mi? - vakargatta tarkóját kínosan.
-Pöppet. Mindenesetre sajnálom, hogy szakítottam veled emiatt a hülye játék miatt. - szégyellte el magát, s dobta vissza fejét az asztalra.
-Remélem, ha majd elveszlek nem lesznek ilyenek, mert akkor nem lesz egyszerű a papírmunka. - nevetett fel, mire Yi felkapta fejét mely csak úgy világított zavarában.
-Hm? - fel sem tudta dolgozni az előbb elhangzottakat, Nam máris ajkaira tapadt egy szeretetteljes csók erejéig.
-Kiégtem. - fejelte be ismételten a vacsora helyéül szolgáló tárgyat. Nam csak mosolyogva simogatta a lány barna tincseit.
-Nem mellesleg ez a kis előadás.. Megleptél. - ejtette el.
-Nagyon rossz volt? - mormolta az asztalterítőbe.
-Épp ellenkezőleg. Nagyon ínyemre való volt, de azért kérlek ezt az üzenetformát hagyd meg nekem. - borult a lányra.
-Örülök, hogy visszajöttél hozzám. - suttogta fülébe. A lány válasz helyett csak megborzongott.A vacsorát békességben költötték el. Nam ekkor még nem is tudta, hogy ez csak a kezdet.
-Készen állsz? - ugrott fel helyéről élettelin Yi, Nam felé nyújtva kezét.
-Mire? - értetlenkedett.
-Ugye nem gondoltad, hogy ennyivel le van rendezve az egész? - rajzolódott sokat sejtető mosoly a fiatalabb arcára és megindult maga után húzva udvarlóját.
-Én igazán nem akarok akadékoskodni, de nem gondolod, hogy itt valami nem stimmel? - utalgatott.
-Mire gondolsz? - állt meg az ajtó előtt lerángatva magáról a kölcsönvett ruhákat, amitől Namnak elállt a szava. Yi Sugához sétált és átnyújtotta neki őket.
-Ha szeretnéd kimosom őket, de most nincs miben elvinnem. Köszönöm Yoon Oppa. - nyomott egy puszit a kis morgós alvómasina arcára, s visszaszaladt kedveséhez. Ezzel egyszerre több fiú döbbenetét is elérve.
-Gyere Oppa. - a lány kézen ragadva a szörnyet futásnak eredt és hamarosan el is tűntek a Bangtan látómezejéből.
-Ez meg így mégis mi volt? - nyögte ki végül félúton NamJoon. -Így meg fogsz fázni.
-Higgadtság Oppa. Hozzá vagyok szokva ehhez az időjáráshoz. Ráadásul tudom, hogy ez az összeállítás a kedvenced, ezért már megéri. Most pedig irány a mozi. Előre szólok megnyugodhatsz. Nem nézetem meg veled a Ken Parkot. - kacagott fel. - Aztán.. - de tovább mondani már nem tudta, mert Nam megállította és idegesen ránézett.
-Drága Lady ez mind jó és szép, de remélem tudatában vagy, hogy én vagyok a fiú. Ezzel aláásod a férfiúi méltóságom. - fedte fel problémáját.
-Tudatában vagyok, hogy ez pont fordítva szokott lenni, de úgy éreztem muszáj valamit tennem. Szerettem volna létrehozni az ideális randidat, de úgy tűnik elrontottam. - szontyolodott el.
-Pabo. - szólta el magát és megölelte szíve választottját. - Talán mégse kéne veszni hagynunk ezt az estét, de mi lenne, ha most hazasétálnánk és nálunk néznénk egy filmet? - tette meg ajánlatát a szörny.
-És a fiúk?
-Őket majd én elintézem. - azzal elővette telefonját és valóban elintézte. Mondhatjuk, hogy az EXO dorm már tényleg tele volt tömve tesztoszteronnal, de egy estét csak túlélnek együtt.
***
Yi és Nam végül a Magic Mike csodálatos jeleneteire korlátozódott, más film hiányában. Nem mintha nem élvezték volna. Voltak egészen elfogadható, néhol vicces jelenetei. Habár egy művészlelket nem épp ez a film hat meg. Való, hogy NamJoont nem is kellett meghatnia. Ő önmagában annak is bőven örült, hogy szerelmével tölthet egy estét kettesben. Yi valamilyen szintig elvolt a közepes szintű vígjátékkal egy ideig. Aztán bealudt, s feje Nam vállán végezte. A fiú magához ölelte mire felébredt.
-Nem alszom, nem. - védekezett.
-Csak nyugodtan. Ez a film amúgy sem valami nagy szám. Bár azt hittem, téged legalább érdekelni fog valamennyire.
-Engem? Miért? Ennyire nem vagyok tömegember. - nevetett fel.
-A fiúk se érdekelnek benne? Őszintén. - vallatta, közelebb hajolva a lányhoz ki elterült az ágyon lábait a fiú ölébe helyezve.
-Hmm.. Nem. - vigyorgott huncutul. - Nem a zsánereim. - hajolt ő is közelebb. A nagy vallatás közepedte Nam valami furcsát kezdett érezni, így arra jutott jobb lesz, ha meghúzza magát. Visszadőlt a kanapéra és ösztönös nyugodtsággal figyelte a világító ládában zajló eseményeket. Yi hasonlóan tett, annyi különbséggel, hogy ő még mindig keresztbe az ágyon feküdt és a zenére mozogtak lábai. Valahogy megtetszett neki a filmbeli muzsika ritmusa. NamJoon egyre feszültebbnek tűnt érthetetlen oknál fogva.
-Oppa.. - nyöszörögte kis idő elteltével a lány.
-Hm? - tekintett felé.
-Eltöröd a lábam... - nézett lábaira miket Nam szorongatott.
-Mianhae! - hajolt meg fejével, s engedte el. Yi úgy határozott jobb lesz ha felül mellé. Így is tett.
-Oppa olyan furcsa vagy. - tette összekulcsolt kezeit a másik vállára és azzal együtt fejét is elhelyezte ott.
-Nem tudom mire gondolsz. - izzadt meg.
-Szerintem meg tudod. - húzódott hozzá közelebb.
-Nem hagynál egy kis levegőhöz jutni? - kérlelte.
-M-m. - rázta fejét. - Na jó, ha adsz egy csókot elgondolkodom rajta. - alkudozott. Nam vonakodva, de teljesítette az alku ráeső részét. -Oké. Azt hiszem nemsokára ideje hazamenned. - állt fel.
-Haza? De hisz a fiúkat hozzánk küldted. Örülhetnek, ha így is elférnek. - emlékeztette pár órája végbevitt cselekedetére az idősebbet.
-Oh, shit. - csúszott ki száján.
-Ennyire zavar a jelenlétem? - szomorodott el. -Jó akkor elmegyek. - fogta magát és elindult a bejárat felé. Mielőtt azonban kiléphetett volna a szörny elé ugrott.
-Ilyen későn ki nem mehetsz egyedül és nem akarom, hogy velük aludj. - gondolta meg magát.
-Hisz te mondtad, hogy..
-Tudom mit mondtam, de rájöttem, hogy hülyeség volt. Maradj itt velem, csak várj keresek neked egy szobát. - indult meg a folyosón a fiúk szobái felé, de rá kellett jönnie, hogy az összes zárva van a sajátja kivételével. Készültek.
-Úgy néz ki a fiúk féltek, hogy meglopnám őket, így csak az én szobám van nyitva. - rötyögött kínosan. - Ami annyit jelent, hogy én itt alszom, te pedig a szobámban. - kijelentésére Yi felhúzta egyik szemöldökét.
-Nam, ugye nem azt akarod számomra üzenni, hogy félsz tőlem?
-Őszinteség? - kérdezte.
-Őszinteség. - helyeselt.
-Nem. Nem tőled félek. Ez olyan, mint a Ken Park. Ha a közeledbe kerülök fene tudja mi történne. Jobb félni, mint megijedni. - vallotta be.
-Szóval az előbb azért voltál olyan furcsa, mert...
-Ahogy mondod. - igazolta.
-Azzal tisztában vagy, hogy együtt járunk, ugye? - célozgatott.
-Te meg azzal, hogy még szűz vagy? Egyébként sem szeretném elsietni. Szeretlek, így nem szeretném, ha a férfi hormonjaim uralnának, ha veled vagyok.
-Oppa, nagyon figyelmes vagy és ezt értékelem, de egyszer úgyis eljön az idő, ha nem is most. A szeretkezés a szexel ellentétben, csak még inkább kifejezi a másik iránt érzett érzelmeket. Bár szerintem elég nagy vagy már, hogy ezt tudd. - indult el a szobák felé.
-Milyen kis mindent tudó vagy ahhoz képest, hogy még senkivel sem voltál. - szólt utána.
-Ki mondta, hogy nem voltam? - küldött egy virgonc mosolyt Oppája felé.
-Mi?! - kapott sokkot, s Yi után igyekezett.
-Voltál? - ugrott elé.
-Ki tudja. - játszadozott, míg el nem érte RapMon szobáját, s a srác orrára csukta az ajtót.
-Mond meg. - jött a hang kintről.
-Találd ki. - kuncogott. Erre Nam betört a szobába a lány felé iramodva. Végeredményképpen Mon a falhoz szorította Yit, s közben még az éjjeli lámpát is leverték ami össze is tört, így egyedül csak a hangulatos narancs-vöröses állólámpa maradt égve.
-Oké-oké. Megadom magam. Nem volt senki. Hogy is lett volna? Kris volt az egyetlen nagy szerelmem. Való igaz, akadt olyan fiú aki szeretett volna tőlem ezt-azt és próbálkoztak is, de egyiknek sem szándékoztam a közelébe menni és örültem, ha ők se jöttek az enyémbe. Kris pedig ugye meleg és ezt tudtam. Habár, ha ezt a tényt leszámítjuk sem biztos, hogy képes lettem volna lefeküdni vele. Szerettem és talán kicsit vonzódtam is hozzá, de bőven nem eléggé. - Yi monológja befejeztével, Nam kifújta a tüdejében tartott levegőt.
-Most megnyugodtam. - könyvelte el.
-Miért, ha már nem lennék szűz az jelentene valamit? Huszonegy éves vagyok.
-Nem. Csupán szeretnék én lenni majd az első és az utolsó is. Nem viseltem volna jól, ha megtudom, hogy megelőztek. Főképpen, ha YiFannak mégis összejött volna.
-Pabo. - kacagott fel Yi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése