-Ez a történet kifejezetten imponált nekem, főleg, hogy még igazság tartalma is van, de ha már ennyire őszinte vagy velem, úgy érzem nekem is annak kell lennem. - motyogta RapMon én pedig egyre idegesebb lettem. Mit titkol előlem ez az istencsapása? Talán mégiscsak egy szoknyape... gatyapecér?
RM POV
A kezdetek kezdetén a Bangtan Boys hét kiváló előadóval indult meg a csúcs felé, de a csapatszellem megtört a debütálás előtt. Széthullottunk. Darabokra estünk és még magam sem értettem mi történt. Én voltam az egyetlen hülye aki az összeomlás után a csapatban maradtam és arra vártam, hogy újra kezdhessem az egészet. A lehetőség megadatott 2013-ban egy kicsit zöldfülűbb csapattal, mint én azt vártam. Első ránézésre az összes srác egy puhány kisgyerek, leszámítva egyet. Az összes tag közül egyetlen egy személy volt akit ismertem. Nem is akármiért. Oda voltam a stílusáért. A srác gyakornok volt a kiadónál már egy jó pár éve, de a csapat megemlítése messze állt tőle. Rossz személyt választottak szórakozásra, mivel megelégelte a dolgot és egy egészen szép kis kiborulást rendezett a vezetőnél. Megfenyegette a kiadót, hogy ha nem debütálhat akkor kilép. Nem kezdő a srác és nem akármi amit tud. Ezt a vezetőség is tudta. Nem engedhették, hogy elmenjen, így újabb taggal bővült kis csoportocskám létszáma. Megesküdtem, hogy bármilyenek is legyenek, őket nem hagyom úgy szétrebbenni, ahogyan az eredetieket. Küzdeni fogok, összetartom és összekovácsolom a csapatot, ha bele halok is és sohasem hagyom el őket. Ez nem volt kérdéses az elejétől kezdve. Miután kicsit jobban megismerkedtem a fiúkkal rájöttem, hogy jó munkát fogunk végezni. Több táncos zsenink is van és énektehetségek akik éjjelt-nappallá téve gyakorolnak megállás nélkül, hogy egyre jobbak és jobbak lehessenek. Öröm tölti el a szívem, ha belegondolok, milyen méltóságteljes, szorgalmas és kemény a Bangtan. Reméltem, hogy valaha ilyen csodálatra méltó egyénekkel leszek együtt. Oh és a legközelebb álló részt még nem is mondtam, ugyebár? A rapper line. Jómagam, a fantasztikus underground táncos és minden téren perfect ló úrfi HoSeok és a mi fast törpénk kinek zongorajátéka, mint egy angyal éneke, Min YoonGi. Nem vagyok meleg. Nem is voltam soha, de az az alacsony teremtmény az elején megfogott. Ez probléma lehet még az elkövetkezendőkben. Így gondoltam az első naptól kezdve. Azonban tekintve a szexualitásom, úgy véltem semmi gond nem történhet. Egészen addig voltam ezen az állításon, míg ki nem derült, hogy Suga mindkét csoportban szívesen játszik. Persze támogatom a melegeket, de semmi kedvem hozzájuk tartozni. Mégis amikor a közelébe kerülök úgy érzem majd szét robbanok. Az még inkább ront a helyzetünkön, hogy egy darab dolgozó szobánk van a dormban. A két leg munkafüggőbb személy pedig én vagyok és ő. Több időt töltök vele összezárva, mint az összes taggal együttvéve. Ez frusztráló. Valaki igazán nyújthatna nekem egy segítőkezet. Úgy értem... Jó, fene egye a perverz fantáziátok.
Tudni illik rólam ennek ellenére, hogy női téren sohasem voltam az a félős típus. Ideges igen, de félős semmiképp. Majd pont egy 167 centis manótól fogok beszarni, beszarna. Elkezdtem hozzá közeledni alig észrevehetően, hogy kiderítsem, hogy is áll ezen a téren. Nos az információ aminek tudatába jutottam, hogy seme-nek vallja magát. Pár napja kicsit rányomultam és adtam neki egy arcra puszit, mire elpirult. Na, ki a seme? Röhög a vakbelem.
-Már bocs, de most engem akarsz leégetni, kis szaros? Azt hiszed kemény vagy? - szólt közbe háborgón Suga.
-Hyung, nem kell szégyellni. - röhögtem fel.
-Igazat mond. Én láttam. Nem amiatt jött zavarba. - bámulta huncutul Jimin, YoonGit. Mi a fene történhetett? Komolyan elgondolkodtattak, de szerelmem története még így is izgalmasabb volt. Ha rosszul jön ki leverhetem a halálba. Nem vigyorgok, dehogy. Oké, oké. De megérdemli.
Néha napján incselkedtem az öregebbel, de nem éreztem úgy, hogy különösebben érdeklődne irántam. Mintha máshol járna. Egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy elhalványul az a szikra amit az elején még éreztem. Ez a srác egyáltalán nem aranyos és akár egy halott. A zenében szenvedélyes, de csakis abban. Éreztem, hogy talán valamit rejteget, de nem gondoltam már olyan fontosnak. Ami azt illeti megnyugodtam. Betudtam ezt a fiatalkorom kísérletezéseként és újból heteronak könyveltem magam. Erre összekerültem a maknaeval, mint hálótárssal. Ez annyira nem lenne aggasztó, hiszen Japánban is olyan jól kijöttük, sőt mindig is, mióta csak debütáltunk, de egy idő után azt kezdtem észre venni, hogy JungKookban meg van, amit YoonGiból hiányoltam. Robbanékony, szenvedélyes, édes, olyan szendének tűnik, de közben, ha kell akkor tud a legrosszabb rémálmod lenni és félénksége ellenére a színpadon olyan kitűnően el tudja játszani a "szexi fiú aki tudja magáról, hogy tökéletes" szerepet, hogy az már szinte beindít. Ez volt az első ilyen érzés. Sokkalta intenzívebb, mint YoonGinál. Mellette megdobbant a szívem és az ágyékom is egyszerre. Nehéz volt elismernem, hogy tévedtem és mégiscsak keresztet vethetek a heteroszexuális létnek és ráadásul bele szerettem egy nálam fiatalabb srácba, akinek vezére vagyok. Kész vicc. A baj csupán annyi volt, hogy nem vicceltem. Így kezdődött az egész.
-Szeretlek! - mondta nekem gyengédséggel szemeiben, története befejeztével.
-Hülye Hyung, ne mondj ilyet nekem. Ez olyan kellemetlen. - éreztem, hogy az arcom csak úgy ég. Tojást lehetett volna rajtam sütni.
-Nem tetszett a sztorim? - hajolt közelebb hozzám.
-Őszintén szólva a Suga Hyungos résznél nagyon arra játszottál, hogy adjak egy tockost, de a vége tetszett. Bár még mindig felháborítónak tartom, hogy YoonGi volt a feltételes ex-ed és pont őt kéred meg arra, hogy adjon egy csókot, hogy kiderüljön mi is az, amit irántam érzel. Milyen logika ez? - vontam kérdőre.
-Hát az, tudod... - magyarázkodás helyett nyakamra tapadt, én pedig felsóhajtottam. Ez most azt hiszi ennyivel letudhatja?
-Gyerekek, szobára.. - küldött el minket Suga a nappaliból, hol a fél közösség helyet foglalt elhallgatva a nagy mesedélutánunk történéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése