Fiatalságom és éretlenségem vezetett idáig. Hol vagyok? A semmiben. A sötét semmiben mi felemésztet aznap éjszaka 3 évvel ezelőtt. Ennyire rossz lett volna tettem? Már magam sem tudom. Az érzékeim eltompultak. Bezzeg akkoriban. Nagy kanállal faltam az életet. Csodálatosnak éreztem minden napot amit eltöltöttem. Az éjszakákat és nappalokat egyaránt. Az eredményeim az egyetemen kitűnőek voltak. A munkában jól teljesítettem és a táncpróbákon én voltam az ász, akit senki se tudott lekörözni. Miért vagyok mégis itt? Ez egy hosszú és fájdalmas történet. Egy történet a szerelemről mi megrontotta életem. Azonban nem maga a szerelem volt borzalmas. Vele töltött időszakom az egyik leggyümölcsözőbb volt. Csakhogy hibáztam. Keresztény létemre olyan hibát követtem el ami megbocsáthatatlan. Szövetségese lettem a vörös nagyúrnak. Szakításunk után ez már mindenki szemében nyilvánvaló volt és messzire elkerültek. Nem érdekelt. Rájuk sem hederítve éltem életem. Kinek kellenek olyan emberek akik nem fogadják el? Nekem nem. Ekkor azonban még nem volt vége. Tán szenvedélyem tárgya elkerült közelemből, de érzéseim mit sem törődve ezzel kavargattak vihart bensőmben minden egyes nap. Mi végül felemésztett.
Otthonomban töltöttem időm terjedelmes részét, térhódítva a teret. A dolgok mik előtte örömet és felüdülést okoztak számomra, addigra kihaltak. Érzéketlenül tekintettem jövőm elé, mi akár a sivatag lebegett szemem előtt sivárul. A tanulmányaim leromlottak, révén, hogy nem jártam be már fél éve órára. A munkámból elbocsájtottak, ami pedig a mozgásom illeti, elveszett. Mintha csak meghaltam volna, miközben éltem. Egy zombie testébe ragadva, hasonlóan kevés agyi funkcióval léteztem csupán. Még az öngyilkosságot is megerőltetőnek tartottam.
A csendes szobában, halk szuszogás hallott, mi egyre erősödni kezdett, ahogyan sötétbe borult minden. A szapora légzés tőlem származott. Borzongás futott végig rajtam, ahogyan megéreztem helyzetét magam körül. Bekerített. Hátam mögül lágy szellőt észleltem.
-Ki vagy? - remegett hangom. Válasz nem érkezett, de jelenléte bizonyított volt.
-Nem félek tőled. Felelj hát! - utasítottam, de reakciót semmilyen irányból nem kaptam. Visszafogott hangerővel pislákolni kezdett egy apró dallam a semmiből. Megmagyarázhatatlanul vonzó volt és keserédes. Olyan volt akár az átverés. A csapda amiről tudod mi a vége, de belesétálsz. Akár a szerelem, amiért eladtam lelkem.
Végtagjaim megrándultak. Indulásra adtam fejem, de kiút nem volt. Testem feletti önuralmam pedig elszállt, akár egy pillangó.
Rájöttem a hely már nem az én drágalátos alacsony bérű lakásom volt, hanem egy sokkalta középkoribb építmény beltere. Józanságom híján lépkedtem a tér közepére magabiztosan és emeltem meg karom amikor a fények felvillantak, rám összpontosítva. Egy magányos műsor, miben elsírhatják bánatukat tagjaim?
Suhanás, dobogás, orbitális törés. Ez voltál nekem.
Megtorpantam a sors nagy helyei előtt, gondolkodva céljaimon. Majd feladtam. Így volt, de nem örökre.
Csalódottság kerített magába, szégyen és méreg keveréke zubogott ereimben.
Otthagytál, széttéptél, összezúztál, fájdalmas lelkem megtapostad, szívem érzéseimmel elégetted.
Köszönjem tán meg? Mi értelme volt szeretnem téged? Édes lényed, méreg. Csókjaid cukor íze, savanyúbb a citromnál, most, hogy rájöttem mit tettél.
Mézed elfeledni nem tudom, de kinined szervezetembe juttatása megbocsáthatatlan marad.
Bolond őrületemben azt hittem boldogok lehetünk majd együtt. Gyerekes színjáték volt az egész.
Egy végzetes hiba. Csupán sátáni széndioxidod kábítása.
Nem mondtam semmit, tűrve tűrtem a környezetem változását egy angyal miatt kiről később kiderült a rosszat szolgálja. Csalóból fordultam hívőbe és vissza, nap, mint nap. Míg elért a vég.
Zavarodott fejem sohasem tisztult ki csábításod miatt, mi elragadta tőlem az éltető légzés tevékenységét.
Kitörésem mit sem ért volna, égető szívem mellett, mi rád vágyott. Kavarodott organizmusom tehetetlen volt. Szégyentelenül követett bárhová és elveszett a tudat.
Megtört elmém táncmozdulatai rombolták a teret. Terheimmel együtt. Falaim ízekre zúzódtak és elért a megvilágosodás.
Szenvedélyem az erkölcstelen. A gonosz érintése ami vonzott. Szeretném újra átélni a pillanatokat amikor áthatott az a virgonc kavalkád amivel megfertőzött. A pokol izgatása számomra egyre ingerlőbb.
Bánom, de ellenszegülök parancsodnak az egyszeri élet reményében.
Azzal elmezavarom örökre magába emésztette személyem, eldobva a valós világ kulcsát. Négy téglafal, egy óriási kastély tömlöce és az örök kárhozat amiért elkövettem egy megbocsáthatatlan bűnt. Beleszerettem az ördögbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése