Egy underground táncosként kezdtem, majd a JYP-s kudarcom után átvándoroltam a BigHithez ahol végre esélyt kaptam szárnyaim nyitogatására. A többiekkel zökkenő mentesen ment a megismerkedésünk. Kivéve YoonGit. Az a srác olyan szívbajt hozott rám rögtön ahogy találkoztunk, hogy néha még mindig rémálmaim vannak. Benyitok erre fél pucéran mutogatja itt magát nekem. Sok dolog közt ez is fent van a "Ezt nem akartam látni" listámon. Megtörtént. Ügyet se neki.
Az első pillanattól kezdve megszerettem a társaságot. Mindenki kedves és barátságos, emellett úgy tűnt a munka sincs ellenükre. A keményen dolgozó emberek nekem pedig már csak szimpatikusak lehetnek.
A debütálásunk eléggé meghozta a sikert nekünk, mit ne mondjak. Akkoriban volt, hogy belekezdtünk a Bangtan Rookie Kingbe. Ki hitte volna, hogy a karrierünk még be se indul, de máris meleggé varázsolnak majd? A show nagyon szórakoztató és vicces volt, de elég nagy sokk volt nekem és TaeHyung barátomnak is amikor a csókunkra került a sor.
V, ő az aki a kezdetektől fogva elkápráztat. Bár a mi maknaenkkel közelebbi viszonyt ápolok, mint vele, de valahogy mégis nagyon közel érzem magamhoz. Hízelegni azt nagyon tud ez tagadhatatlan. Emellett valóban egy aegyo bomba a srác. Mit volt mit tenni egy nagy húza-vona után YoonGi elintézte, hogy elcsattanjon az a bizonyos. Ekkora égést. Könnyezem a röhögéstől szégyenemben. Aztán ami még azután jött az Of Course játékban. Ha már olyan nagymenőnek képzelte magát, hogy képes volt megkérdezni tényleg kedvelem e, belementem a játékba. Talán kicsit durva voltam, de a fele igaz volt annak amit mondtam. Vibrálgat itt a számon, mint egy elektromos fogkefe, aztán vigyorogva megkérdez egy ilyet? Azt hitte legyőzhet? Nem úgy megy az. Megjegyzem, a sokkolt ábrázata kifejezetten aranyos. Azóta sokszor szórakozom vele és szívatom őt. Ez a napi játékom. Persze ezt nem csak vele teszem. A maknae line összes tagja félhet ha a közelben vagyok. Előlem nem menekülhetnek. Elkapom őket és az alsójukat lecsesztetem róluk. Valahogy úgy, mint YoonGi és JungKookie. Oké, azért én nem akarom felvenni az övéket. Tudjuk hol a határ. Ezt mondom én, aki megkérdezte milyen alsót viselt nagymosáskor. Sohasem hittem volna, hogy ezek tényleg elkezdenek találgatni. Jimin még a gatyát is lerángatta volna rólam, miközben már nem is azt viseltem. Elvetemültek. Bár az én kis alien dongsaengem toporzékolása felkeltette az érdeklődésemet. Kár, hogy rossz választ adott.
Hogy miért hozom fel ilyen sok alkalommal TaeHyungot?
Erre akkoriban jöttem rá amikor kínában voltunk. Tudni illik én elég szorgalmas Hyungnak vagyok elkönyvelve és ennek eleget téve és az ARMYk boldogsága fokozása érdekében elkezdtem nyelveket tanulni amerre jártunk/járunk. Nem vagyok perfect, de valamilyen szinten akkor már sikerült elsajátítanom a kínai nyelv rejtelmeit. Vele ellentétben. Arra panaszkodott, hogy zavarja, hogy nem ért semmit. Ő is szeretne kommunikálni. Ekkor volt egy enyhe elszólásom, amit magam sem értettem miért mondtam neki. "Megtanítsam, hogy hogy van a hozzám jössz?" Azt gondoltam basszus, csak magára ne vegye. Mondjuk miért is venné? Szerencsémre rám sem bagózott. Kis hülye. Akkor kezdtem el rájönni csak igazán, hogy, amit iránta érzek az kicsit több, mint barátság. Ezt pedig minden egyes nappal csak egyre bizonyította. Teljesen odavagyok érte. A debütálásunk óta már több év eltelt, de az érzéseim egyre erősödnek. Ez szinte már kibírhatatlan.
Aztán jött az a múltkori. Az beadta a kulcsot rendesen. Tudatában vagyok, hogy Kookie és NamJoon egy párrá avanzsált, de akkor mégis miért Tae-val shippeli mindenki? A dorm népe. Két uke. Nem is értem. A jó múltkorában találkoztam V-vel a konyhában. Mikor arra került a sor megkérdezem mi járatban van ilyen későn, ő fogta magát és elrohant. Be, Kookiehoz. Ezt most vegyem sértésnek? Tudni sem akarom mi volt odament. Ideges leszek, ha rágondolok.
Pár nappal később mikor ismét beszélni akartam a kis dongsaengemmel, ő azon nyomban hátat fordított és egy "Bocsi!"-val elsietett.
Mi ütött ebbe a gyerekbe? Kikészíti az idegeim. Azóta egy szót se hajlandó váltani velem. Valamilyen indokkal mindig kibújik a beszélgetés alól. Aznap este azonban érdekes mód történt valami. ChimChim, TaeTae és én egy szobán osztozunk, csupán én kicsit messzebb foglalok helyet egy külön ágyon. A kis alien gyakorta sikítozik és rendez jelenetet az elalvást követően, ami magában még nem akkora probléma, mert egy pohár víz után lenyugszik egy időre. A gond ott kezdődik, hogy mindezek mellé párosul az alva beszélése és olykor-olykor az alvajárás is. Nem megszokott, de most megtette. Alvási kísérleteim kudarcot vallása közepette tekintettem meg vékony alakját ágyam mellett, majd éreztem meg selymes bőrét ahogy hozzám simulva befeküdt mellém.
Anyu! - nyökögte. Oh, szóval a szokásos. Úgy gondoltam nem lehet nagy baj a sablon szövegei elmondásától. Viszont amikor már olyan dolgokba kezdett ami nem szokványos tőle.
-Hyung! - nyögte. Miiii történik ezzel a gyerekkel? És velem? Ekkor érkezett el igazán a bassza meg pillanat, amikor a bal oldaladon egy kelletlen tinédzser lelkületű huszonéves miközben ágaskodik a pacid az istállóban.
Oké, marad! - parancsoltam a szundikálóra és próbáltam meg kikászálódni az ágyból, mire megragadott és magához szorított. Na ne vicceljünk már. Ez a kis srác ki akarja húzni a gyufát?
-Hyung,... - nézett fel rám könnyekkel szemeiben ezzel eltüntetve mérgem.
-M-mi a baj, Tae-ah? Ne sírj. - töröltem meg arcát.
-Haragszol rám? - nyöszörögte szívszaggatóan. Hát tudnék én?
-Nem. - simogattam meg buksiját. - De elárulhatnád miért kerültél az elmúlt időben, ha beszélni akartam veled. Csak nem ezért? - megrázta fejét. - Akkor?
-Mmm.. - furta arcát mellkasomba. -Hyung, én nem akartam megbámulni Kookiet! Nem akartam. - szorongatta pizsama felsőm, mentegetőzve.
-Jól van, de ezt miért nekem mondod? Nem engem kukkoltál meg. - nevettem fel.
-Uh - hallatott érdekes hangot. -Ne légy mérges. - nyávogott tovább, fájdalmasan.
-Hiszen én nem is haragszom. Mi okom lenne rá?
-Semmi. - bökte ki elszontyolodva. -Itt maradhatok veled? - hajtotta le fejét felsőtestemre helyezkedve.
-Beleegyezem, bár úgyis magadtól döntesz. - rötyögtem újra.
V POV
Muszáj volt tisztáznom. Aludni sem tudok úgy, hogy közben tudom, mérges rám. Úgy érzem mellette kell lennem, de eddig ez eltaszított. A karjai között olyan biztonságot érzek amilyet máshol nem. Ő már nagyban aludt mikor én még mindig őt fürkésztem. Annyiszor felvettem már őt. Nappal és éjszaka. Minden szokását úgy ismerem mintha a sajátjaim lennének. Merengésemből ő maga szakított ki. Helyesbítenék. A hangja. Ilyennek még sohasem hallottam.
-Ahhh - hallatott torka mélyéről egy hörgés. Azt hittem ott hugyozom össze magam. Ennyire ínyemre való dolgot ritkán látok vagy hallok. Nem tudtam mit kellene tennem. Mi a feladatom, hogy újra tapasztalhassam ezt az érzéki hangot? A legfeltűnőbb dolog is csak akkor tudatosult bennem. A nekem feszülő nemi szerve. Zavaromban úgy határoztam jobb lesz ha alszom, mégsem bírtam ki, hogy meg ne bökdössem. Cselekedetemre sóhajok hagyták el száját. Miért művelek ilyeneket vele, míg nincs magánál? Ez rossz dolog. Nem szabadna. Aish, annyira szexi.
Meglepetésemre elég hamar elaludtam minden gond nélkül. Az szintén csodálatra akad elmémben, hogy hogy nem lankadtam le azóta se. Nem volt mit tenni, kivándoroltam a mosdóba, míg a többiek aludtak és elintéztem, amit el kellett. Ennyire kellemetlen élményem is ritkán van. Úgy értem, az ágyamban fekszik a fiú, akiért mindent oda adnék, erre én meg épp a fürdőben verem ki rá, míg édesdeden alszik.
Indultam volna ki, amikor az ajtó kitárásával egy, az ajtó előtt elborult alient találtam. Változtatnék. Ez a legkínosabb momentum. Bámultunk egymásra másodpercekig. Ő fel rám, én le rá.
-É-én csak épp... - pirult el teljesen.
-Ah, bassza meg! - guggoltam le hozzá úgy csókolva meg őt erőteljesen, szenvedélyesen. Pupillái kétszeresükre nőttek és egy szó sem jött ki száját. Sebaj. Nem is kell, hogy beszéljen és elutasítson. Ő jött ide hallgatózni. Viselje el a büntetést. Húztam fel a falnak támasztva úgy csókolva rá újból ajkaira várva, hogy végre leengedje nekem a gátat és nyelvemmel szájába hatolhassak. Megadta az engedélyt nem is kellett sokat várni. Vannak még csodák. Mindjárt elsírom magam az örömtől.
Mikor éreztem, hogy ismét éledezni kezdek odalenn elváltam tőle, még ha ez volt a legfájóbb tettem is. Vissza indultam a szobába. V a földre roskadt és utánam bámult.
-Gyere szépen! Meg fogsz fázni, ha ott maradsz. - hívtam.
-Te egy igazi szemét vagy Jung HoSeok! - üvöltött rám sírva és elrohant.
Igaz, nem kellett volna ezt tennem, de annyira adta magát a helyzet. Mintha akkor nem csókolóztunk volna. Tudom, az nem nyelves volt. Ezt elbasztam. Megint elintéztem, hogy ne létesítsen velem kapcsolatot jó ideig.
. . .
Szombat volt, és szünet a banda életében egy rövid időre, akkor először hosszú ideje. Ünneplésképpen elvándoroltunk egy bárba iszogatni. Mondani se kell, érdekes kimenetele lett.
JungKook szinte öltáncot lejtett a mi NamJoon-unk tiszteletére, ugyanis már ő is fogyaszthat alkoholt. Nagy szó. Nem tudtuk, hogy ezt fogja kiváltani belőle. Jin ételekről hablatyolt, mint úgy általában. Suga és a nagy seggű valamin nagyon röhörésztek szinte egy centire se egymástól. Oh, mi van Tae-val? A pultnál ülve döntögette az italt magába, mióta a többiek elszálltak. Úgy véltem egy bizonyos adag után, hogy elég volt, ezért leállítottam.
-Stop! Tedd le szépen. Nem ihatsz többet! - parancsoltam rá, elvéve a poharat.
-Majd pont te mondod meg nekem, mi? - gagyogta csuklások közt.
-Igen, én. Megyünk haza. Pattanj! - utasítottam.
-Nem! - vigyorgott rám gúnyosan és az üvegből vedelt tovább.
-Na ne baszakodj velem! - dobtam el a mérgező üvegcsét a francba, azzal megragadva és vállamra dobva részeg barátom és kicipeltem a kocsiba. Ott letettem.
-Miért? Olyan finom volt. - siránkozott.
-Éppen eleget károsítottad a májad. Inkább köszönnéd meg.
-Kösz, hogy egy ekkora rohadék vagy. - igazgatta a nyakkendőm, majd megrántotta és elengedte.
-Figyelj, bocsánatot kérek a csók miatt. Elismerem, hogy rosszul tettem akkor. Befejezed ezt, kérlek? - néztem szemeibe. Az üzenet, nem volt békés.
-Ha nem lennék úgy oda érted, most levágnám a kolbásznak valód. - feküdt el. -Azt akarom, hogy lefeküdj velem. Velem csináld azt, amit, akkor ott magaddal. - húzott közelebb magához. Lényéből áradt az alkohol szag, de annyira attraktív volt, majdnem beadtam a derekam. Nehezen tudok neki nemet mondani. Főleg, hogy ezt én is szeretném, de csak félre beszél. Be van rúgva. Nincs tudatánál. Istenem, de fáj ott lent, sőt a szívem is, mert ilyen hanyagul beszél velem.
-Ittas vagy. Nyugodj meg és ülj fel. Hazamegyünk. Mindjárt jönnek a többiek is. - láttam meg kifelé tartó csapattársaink.
-Nem maradok nyugton. Válj velem eggyé! - mászott rám, abban a pillanatban nyílt az ajtó és a többiek szembe találták maguk velünk.
-Ez nem az amire gondoltok. - nevettem fel kínosan.
-Jajj, HoSeokiieee ne tagadd. Ezen nincs mit szégyellni. - dülöngélt Jin.
-Yeyy, VHope. - örvendezett Kookie.
-Ne basszátok össze a kocsit. Köszi. - jegyezte meg Suga. Úgy tűnik mostanság a kínos, az életem mottója. Amint hazaértünk a szobánk felé vettem az irányt, nyomomban a fiatalabbal.
-Hyunggg, figyelj rám! - nyaggatott. - Csináljuk! - rángatta le rólam az öltönyöm útközben.
-Nem. Józanodj ki! - koptattam le, de nem hagyta abba.
-Ennyire gusztustalannak találsz? - tekintett végig magán aggodalmasan. Miért ennyire vonzó még részegen is?
-Aigoo. Ma este kint alszom! - fogtam meg cuccom és indultam meg a nappaliba.
-De Hyung! - szólt utánam, de választ nem kapva, megmaradt a helységben.
Még egy ilyen akaratos részeget. Egy akaratos kiváltképp elbűvölő, kívánatos elázottat. Az ég nagyon nem kedvelhet engem. Reggel korán keltem és kávéval láttam el az emberek nagy részét, köztük V-t is, akit szokásom szerint seggen kellett lökdösnöm, hogy magához térjen.
-Jó reggelt, csipkerózsika. Jobban vagy? Tessék. - nyomtam kezébe a forró italt, amint feltápászkodott. Leülve mellé kémleltem végig tudatraébredését.
-A fejem... - nyekeregte. -Nagyon fáj. - fogta fájdalmas arckifejezéssel.
-Örülj neki, hogy nem a segged fáj úgy. Hülye gyerek, igazán lehetnél elővigyázatosabb. - szidtam le.
-Miért vagy ilyen ideges? - húzta össze magát értetlen tekintettel.
-Meg akartad dugatni magad velem! Nagy szerencséd van, hogy engem találtál meg és nem valami ismeretlen fazont, különben már a drága kis hagyma popikád nem lenne olyan szent. - világosítottam fel. - Most fogadd meg, hogy többet nem iszod így le magad; vagy a következő alkalommal tényleg eleget teszek a kérésednek. - fenyegettem meg. Egy hang se hagyta el száját.
-Gyerünk! Ne kelljen kétszer mondani. - feszítettem tovább. Válasz nem érkezett ezúttal se, így csuklón ragadtam és az ágyra döntöttem, csuklóit lefogva teste mellett. Elpirulva bámult rám, zavart pillantásai megöltek belül.
-Taeeee! - hallatszott kintről Jimin hangja.
-H-hyung, engedj el. J-Jimin hív. - dadogta.
-És ha nem? Akkor mi lesz? - incselkedtem vele. Eddig bírtam. Nincs tovább.
-Tudtad, h-hogy kiskoromban egy csimpánz leköpött az állatkertben? - osztotta meg, terelve a szót.
-Szóval nem bánod, hogy ha így maradunk. Remek. - vigyorogtam rá.
-H-hyung, k-kérlek.. - motyogta zabálnivalóan.
-Én feladom! - adtam be felmondásom és közeledtem súlyosan az alattam fekvőhöz. Az ajtón a bangtan robbant be abban a pillanatban.
-Ti..- döbbent le a golden.
-Már megint piszkoltok? - fűzte hozzá az alvó király.
-Megint? - kapták fejük az előbb felszólalóra.
-Ja. Hiszen tegnap is együtt voltak, de ti is láttátok. - legyintett YoonGi.
-Fiúk, ne lássatok bele semmit, mi nem.. - magyaráztam de hiába, mert mind kivánszorogtak, amilyen gyorsan csak tudtak.
-Várjatook! - kiáltottam utánuk és mentem volna, de TaeHyung megragadta felsőm.
-Ha felelőtlen vagy egyszer azt még elviselem, de többször nem! Ne játssz velem, te mamlasz! Én is ember vagyok, hozzád hasonlóan. Nekem is vannak érzéseim. Úgy hiszed, csak lekapsz, amikor kedved tartja, aztán eldobsz, mint a használt zsep... - csókoltam meg be nem álló száját.
-Ezzel nem hallgattathatsz el! - figyelmeztetett, de rá se bagózva csókoltam meg újra és újra.
- Jung HoSeok! - szólított teljes nevemen, kifejezve dühét, míg én nyakára tértem át csókjaimmal, majd meg is szívtam azt. Erre már ő is jobban reagált, de nem akarta könnyen adni magát.
-Mit képzelsz? Ez meglátszik! - háborgott.
-És? Majd garbót veszel fel. Itt meg úgyis csak én látom. - simítottam végig a seben és adtam rá egy puszit.
-Állj le! Nem mondom még egyszer. - mérgesedett tovább a helyzet részéről, de már nem tudtam abbahagyni.
-Kim TaeHyung! Vonzódom hozzád, amióta ismerlek, erre kínában jöttem rá, amikor egy szobán osztoztunk. Úgy vélem te egy imádnivaló kis alien kölyök vagy, aki lökött, de ugyanakkor túl csábító. Főképpen a cuki fenekeddel és a mély orgánumoddal, amit szívesen hallanék orgazmus közeli állapot közben. Szerelmes vagyok beléd. Mindenedbe. Oké? Te meg folyton jössz és csábítgatsz. Kiveszem a részem, ha annyira ajánlgatod. - tisztáztam és vallottam szerelmet, ha nem is a legékesszólóbban.
-Hyung... - terült el alattam védtelenül. - Tudod, ami aznap éjszaka történt... akkor nem voltam részeg. Magamtól álltam be az ajtóba hallgatózni. Sőt én fogdostalak meg. Én állítottam fel még jobban. Elnézést, de annyira vonzott a dolog, hogy olyan hangokat adj ki. - nézett el.
Benyúlva pólója alá, összerezzent. Végigpusziltam hasfalát és egész mellkasát. Azok az édes kis sóhajok. Ha ez így megy tovább az orgazmus a fülemen jön ki. Testének különböző tájain, ilyenek a nyaka, a hasfala, a belsőcombja, sőt kis híján a szája is, amiken megjelöltem őt. Nem különösebben díjazta az ötletet, hogy kiszívásokkal van teli test szerte, de muszáj volt.
Az előjáték után tértem volna a főfogásra, persze az engedélymegkapása után.
-Betehetem? - csókoltam ajkaira a választ várva, úgy, hogy attól tetszőleges eredményt kaphassak.
Háromujjas tágítás után belé helyeztem magam és azt kell mondjam ennél jobb nincs. Ilyenkor tényleg úgy érzed sírsz a gyönyörtől. Szexuálisan és a szerelem szempontjából is. Azt hiszem a kincsem nevében is elmondható ugyan ezt. Legalábbis a mély sikolyai és sóhajai, arról árulkodnak. A nevem hangos kiáltása, néhány karmolással meghintve a hátamon, szintén támogatja, Élvezte. Ez boldoggá tesz.
*másnap reggel*
-Felkelni álomszuszék. Hátadra süt a nap!- bökdöstem meg újra csodálatos lábtecnikámmal farát.
-Au. - nyögte fájdalmasan. - Vigyázz rám. - nyávogta könnyes szemeivel.
-Mintha eddig nem azt tettem volna. Pusziltam le könnyeit és adtam neki egy homlokcsókot is. Édes vagy, mint mindig. Még a könnyeid is. - vigyorodtam el.
-Ne hízelegj. Egy jó darabig nem lesz újabb menet! - jelentette ki komolyan, sértődékeny arccal. Megszereztem, szívem választottját. Ez az!
-Ne vigyorogj már így. Fáj. - lökött meg.
-Bocsi.- húztam magamhoz. - Szeretlek!
Pár nappal később mikor ismét beszélni akartam a kis dongsaengemmel, ő azon nyomban hátat fordított és egy "Bocsi!"-val elsietett.
Mi ütött ebbe a gyerekbe? Kikészíti az idegeim. Azóta egy szót se hajlandó váltani velem. Valamilyen indokkal mindig kibújik a beszélgetés alól. Aznap este azonban érdekes mód történt valami. ChimChim, TaeTae és én egy szobán osztozunk, csupán én kicsit messzebb foglalok helyet egy külön ágyon. A kis alien gyakorta sikítozik és rendez jelenetet az elalvást követően, ami magában még nem akkora probléma, mert egy pohár víz után lenyugszik egy időre. A gond ott kezdődik, hogy mindezek mellé párosul az alva beszélése és olykor-olykor az alvajárás is. Nem megszokott, de most megtette. Alvási kísérleteim kudarcot vallása közepette tekintettem meg vékony alakját ágyam mellett, majd éreztem meg selymes bőrét ahogy hozzám simulva befeküdt mellém.
Anyu! - nyökögte. Oh, szóval a szokásos. Úgy gondoltam nem lehet nagy baj a sablon szövegei elmondásától. Viszont amikor már olyan dolgokba kezdett ami nem szokványos tőle.
-Hyung! - nyögte. Miiii történik ezzel a gyerekkel? És velem? Ekkor érkezett el igazán a bassza meg pillanat, amikor a bal oldaladon egy kelletlen tinédzser lelkületű huszonéves miközben ágaskodik a pacid az istállóban.
Oké, marad! - parancsoltam a szundikálóra és próbáltam meg kikászálódni az ágyból, mire megragadott és magához szorított. Na ne vicceljünk már. Ez a kis srác ki akarja húzni a gyufát?
-Hyung,... - nézett fel rám könnyekkel szemeiben ezzel eltüntetve mérgem.
-M-mi a baj, Tae-ah? Ne sírj. - töröltem meg arcát.
-Haragszol rám? - nyöszörögte szívszaggatóan. Hát tudnék én?
-Nem. - simogattam meg buksiját. - De elárulhatnád miért kerültél az elmúlt időben, ha beszélni akartam veled. Csak nem ezért? - megrázta fejét. - Akkor?
-Mmm.. - furta arcát mellkasomba. -Hyung, én nem akartam megbámulni Kookiet! Nem akartam. - szorongatta pizsama felsőm, mentegetőzve.
-Jól van, de ezt miért nekem mondod? Nem engem kukkoltál meg. - nevettem fel.
-Uh - hallatott érdekes hangot. -Ne légy mérges. - nyávogott tovább, fájdalmasan.
-Hiszen én nem is haragszom. Mi okom lenne rá?
-Semmi. - bökte ki elszontyolodva. -Itt maradhatok veled? - hajtotta le fejét felsőtestemre helyezkedve.
-Beleegyezem, bár úgyis magadtól döntesz. - rötyögtem újra.
V POV
Muszáj volt tisztáznom. Aludni sem tudok úgy, hogy közben tudom, mérges rám. Úgy érzem mellette kell lennem, de eddig ez eltaszított. A karjai között olyan biztonságot érzek amilyet máshol nem. Ő már nagyban aludt mikor én még mindig őt fürkésztem. Annyiszor felvettem már őt. Nappal és éjszaka. Minden szokását úgy ismerem mintha a sajátjaim lennének. Merengésemből ő maga szakított ki. Helyesbítenék. A hangja. Ilyennek még sohasem hallottam.
-Ahhh - hallatott torka mélyéről egy hörgés. Azt hittem ott hugyozom össze magam. Ennyire ínyemre való dolgot ritkán látok vagy hallok. Nem tudtam mit kellene tennem. Mi a feladatom, hogy újra tapasztalhassam ezt az érzéki hangot? A legfeltűnőbb dolog is csak akkor tudatosult bennem. A nekem feszülő nemi szerve. Zavaromban úgy határoztam jobb lesz ha alszom, mégsem bírtam ki, hogy meg ne bökdössem. Cselekedetemre sóhajok hagyták el száját. Miért művelek ilyeneket vele, míg nincs magánál? Ez rossz dolog. Nem szabadna. Aish, annyira szexi.
Meglepetésemre elég hamar elaludtam minden gond nélkül. Az szintén csodálatra akad elmémben, hogy hogy nem lankadtam le azóta se. Nem volt mit tenni, kivándoroltam a mosdóba, míg a többiek aludtak és elintéztem, amit el kellett. Ennyire kellemetlen élményem is ritkán van. Úgy értem, az ágyamban fekszik a fiú, akiért mindent oda adnék, erre én meg épp a fürdőben verem ki rá, míg édesdeden alszik.
Indultam volna ki, amikor az ajtó kitárásával egy, az ajtó előtt elborult alient találtam. Változtatnék. Ez a legkínosabb momentum. Bámultunk egymásra másodpercekig. Ő fel rám, én le rá.
-É-én csak épp... - pirult el teljesen.
-Ah, bassza meg! - guggoltam le hozzá úgy csókolva meg őt erőteljesen, szenvedélyesen. Pupillái kétszeresükre nőttek és egy szó sem jött ki száját. Sebaj. Nem is kell, hogy beszéljen és elutasítson. Ő jött ide hallgatózni. Viselje el a büntetést. Húztam fel a falnak támasztva úgy csókolva rá újból ajkaira várva, hogy végre leengedje nekem a gátat és nyelvemmel szájába hatolhassak. Megadta az engedélyt nem is kellett sokat várni. Vannak még csodák. Mindjárt elsírom magam az örömtől.
Mikor éreztem, hogy ismét éledezni kezdek odalenn elváltam tőle, még ha ez volt a legfájóbb tettem is. Vissza indultam a szobába. V a földre roskadt és utánam bámult.
-Gyere szépen! Meg fogsz fázni, ha ott maradsz. - hívtam.
-Te egy igazi szemét vagy Jung HoSeok! - üvöltött rám sírva és elrohant.
Igaz, nem kellett volna ezt tennem, de annyira adta magát a helyzet. Mintha akkor nem csókolóztunk volna. Tudom, az nem nyelves volt. Ezt elbasztam. Megint elintéztem, hogy ne létesítsen velem kapcsolatot jó ideig.
. . .
Szombat volt, és szünet a banda életében egy rövid időre, akkor először hosszú ideje. Ünneplésképpen elvándoroltunk egy bárba iszogatni. Mondani se kell, érdekes kimenetele lett.
JungKook szinte öltáncot lejtett a mi NamJoon-unk tiszteletére, ugyanis már ő is fogyaszthat alkoholt. Nagy szó. Nem tudtuk, hogy ezt fogja kiváltani belőle. Jin ételekről hablatyolt, mint úgy általában. Suga és a nagy seggű valamin nagyon röhörésztek szinte egy centire se egymástól. Oh, mi van Tae-val? A pultnál ülve döntögette az italt magába, mióta a többiek elszálltak. Úgy véltem egy bizonyos adag után, hogy elég volt, ezért leállítottam.
-Stop! Tedd le szépen. Nem ihatsz többet! - parancsoltam rá, elvéve a poharat.
-Majd pont te mondod meg nekem, mi? - gagyogta csuklások közt.
-Igen, én. Megyünk haza. Pattanj! - utasítottam.
-Nem! - vigyorgott rám gúnyosan és az üvegből vedelt tovább.
-Na ne baszakodj velem! - dobtam el a mérgező üvegcsét a francba, azzal megragadva és vállamra dobva részeg barátom és kicipeltem a kocsiba. Ott letettem.
-Miért? Olyan finom volt. - siránkozott.
-Éppen eleget károsítottad a májad. Inkább köszönnéd meg.
-Kösz, hogy egy ekkora rohadék vagy. - igazgatta a nyakkendőm, majd megrántotta és elengedte.
-Figyelj, bocsánatot kérek a csók miatt. Elismerem, hogy rosszul tettem akkor. Befejezed ezt, kérlek? - néztem szemeibe. Az üzenet, nem volt békés.
-Ha nem lennék úgy oda érted, most levágnám a kolbásznak valód. - feküdt el. -Azt akarom, hogy lefeküdj velem. Velem csináld azt, amit, akkor ott magaddal. - húzott közelebb magához. Lényéből áradt az alkohol szag, de annyira attraktív volt, majdnem beadtam a derekam. Nehezen tudok neki nemet mondani. Főleg, hogy ezt én is szeretném, de csak félre beszél. Be van rúgva. Nincs tudatánál. Istenem, de fáj ott lent, sőt a szívem is, mert ilyen hanyagul beszél velem.
-Ittas vagy. Nyugodj meg és ülj fel. Hazamegyünk. Mindjárt jönnek a többiek is. - láttam meg kifelé tartó csapattársaink.
-Nem maradok nyugton. Válj velem eggyé! - mászott rám, abban a pillanatban nyílt az ajtó és a többiek szembe találták maguk velünk.
-Ez nem az amire gondoltok. - nevettem fel kínosan.
-Jajj, HoSeokiieee ne tagadd. Ezen nincs mit szégyellni. - dülöngélt Jin.
-Yeyy, VHope. - örvendezett Kookie.
-Ne basszátok össze a kocsit. Köszi. - jegyezte meg Suga. Úgy tűnik mostanság a kínos, az életem mottója. Amint hazaértünk a szobánk felé vettem az irányt, nyomomban a fiatalabbal.
-Hyunggg, figyelj rám! - nyaggatott. - Csináljuk! - rángatta le rólam az öltönyöm útközben.
-Nem. Józanodj ki! - koptattam le, de nem hagyta abba.
-Ennyire gusztustalannak találsz? - tekintett végig magán aggodalmasan. Miért ennyire vonzó még részegen is?
-Aigoo. Ma este kint alszom! - fogtam meg cuccom és indultam meg a nappaliba.
-De Hyung! - szólt utánam, de választ nem kapva, megmaradt a helységben.
Még egy ilyen akaratos részeget. Egy akaratos kiváltképp elbűvölő, kívánatos elázottat. Az ég nagyon nem kedvelhet engem. Reggel korán keltem és kávéval láttam el az emberek nagy részét, köztük V-t is, akit szokásom szerint seggen kellett lökdösnöm, hogy magához térjen.
-Jó reggelt, csipkerózsika. Jobban vagy? Tessék. - nyomtam kezébe a forró italt, amint feltápászkodott. Leülve mellé kémleltem végig tudatraébredését.
-A fejem... - nyekeregte. -Nagyon fáj. - fogta fájdalmas arckifejezéssel.
-Örülj neki, hogy nem a segged fáj úgy. Hülye gyerek, igazán lehetnél elővigyázatosabb. - szidtam le.
-Miért vagy ilyen ideges? - húzta össze magát értetlen tekintettel.
-Meg akartad dugatni magad velem! Nagy szerencséd van, hogy engem találtál meg és nem valami ismeretlen fazont, különben már a drága kis hagyma popikád nem lenne olyan szent. - világosítottam fel. - Most fogadd meg, hogy többet nem iszod így le magad; vagy a következő alkalommal tényleg eleget teszek a kérésednek. - fenyegettem meg. Egy hang se hagyta el száját.
-Gyerünk! Ne kelljen kétszer mondani. - feszítettem tovább. Válasz nem érkezett ezúttal se, így csuklón ragadtam és az ágyra döntöttem, csuklóit lefogva teste mellett. Elpirulva bámult rám, zavart pillantásai megöltek belül.
-Taeeee! - hallatszott kintről Jimin hangja.
-H-hyung, engedj el. J-Jimin hív. - dadogta.
-És ha nem? Akkor mi lesz? - incselkedtem vele. Eddig bírtam. Nincs tovább.
-Tudtad, h-hogy kiskoromban egy csimpánz leköpött az állatkertben? - osztotta meg, terelve a szót.
-Szóval nem bánod, hogy ha így maradunk. Remek. - vigyorogtam rá.
-H-hyung, k-kérlek.. - motyogta zabálnivalóan.
-Én feladom! - adtam be felmondásom és közeledtem súlyosan az alattam fekvőhöz. Az ajtón a bangtan robbant be abban a pillanatban.
-Ti..- döbbent le a golden.
-Már megint piszkoltok? - fűzte hozzá az alvó király.
-Megint? - kapták fejük az előbb felszólalóra.
-Ja. Hiszen tegnap is együtt voltak, de ti is láttátok. - legyintett YoonGi.
-Fiúk, ne lássatok bele semmit, mi nem.. - magyaráztam de hiába, mert mind kivánszorogtak, amilyen gyorsan csak tudtak.
-Várjatook! - kiáltottam utánuk és mentem volna, de TaeHyung megragadta felsőm.
-Ha felelőtlen vagy egyszer azt még elviselem, de többször nem! Ne játssz velem, te mamlasz! Én is ember vagyok, hozzád hasonlóan. Nekem is vannak érzéseim. Úgy hiszed, csak lekapsz, amikor kedved tartja, aztán eldobsz, mint a használt zsep... - csókoltam meg be nem álló száját.
-Ezzel nem hallgattathatsz el! - figyelmeztetett, de rá se bagózva csókoltam meg újra és újra.
- Jung HoSeok! - szólított teljes nevemen, kifejezve dühét, míg én nyakára tértem át csókjaimmal, majd meg is szívtam azt. Erre már ő is jobban reagált, de nem akarta könnyen adni magát.
-Mit képzelsz? Ez meglátszik! - háborgott.
-És? Majd garbót veszel fel. Itt meg úgyis csak én látom. - simítottam végig a seben és adtam rá egy puszit.
-Állj le! Nem mondom még egyszer. - mérgesedett tovább a helyzet részéről, de már nem tudtam abbahagyni.
-Kim TaeHyung! Vonzódom hozzád, amióta ismerlek, erre kínában jöttem rá, amikor egy szobán osztoztunk. Úgy vélem te egy imádnivaló kis alien kölyök vagy, aki lökött, de ugyanakkor túl csábító. Főképpen a cuki fenekeddel és a mély orgánumoddal, amit szívesen hallanék orgazmus közeli állapot közben. Szerelmes vagyok beléd. Mindenedbe. Oké? Te meg folyton jössz és csábítgatsz. Kiveszem a részem, ha annyira ajánlgatod. - tisztáztam és vallottam szerelmet, ha nem is a legékesszólóbban.
-Hyung... - terült el alattam védtelenül. - Tudod, ami aznap éjszaka történt... akkor nem voltam részeg. Magamtól álltam be az ajtóba hallgatózni. Sőt én fogdostalak meg. Én állítottam fel még jobban. Elnézést, de annyira vonzott a dolog, hogy olyan hangokat adj ki. - nézett el.
Benyúlva pólója alá, összerezzent. Végigpusziltam hasfalát és egész mellkasát. Azok az édes kis sóhajok. Ha ez így megy tovább az orgazmus a fülemen jön ki. Testének különböző tájain, ilyenek a nyaka, a hasfala, a belsőcombja, sőt kis híján a szája is, amiken megjelöltem őt. Nem különösebben díjazta az ötletet, hogy kiszívásokkal van teli test szerte, de muszáj volt.
Az előjáték után tértem volna a főfogásra, persze az engedélymegkapása után.
-Betehetem? - csókoltam ajkaira a választ várva, úgy, hogy attól tetszőleges eredményt kaphassak.
Háromujjas tágítás után belé helyeztem magam és azt kell mondjam ennél jobb nincs. Ilyenkor tényleg úgy érzed sírsz a gyönyörtől. Szexuálisan és a szerelem szempontjából is. Azt hiszem a kincsem nevében is elmondható ugyan ezt. Legalábbis a mély sikolyai és sóhajai, arról árulkodnak. A nevem hangos kiáltása, néhány karmolással meghintve a hátamon, szintén támogatja, Élvezte. Ez boldoggá tesz.
*másnap reggel*
-Felkelni álomszuszék. Hátadra süt a nap!- bökdöstem meg újra csodálatos lábtecnikámmal farát.
-Au. - nyögte fájdalmasan. - Vigyázz rám. - nyávogta könnyes szemeivel.
-Mintha eddig nem azt tettem volna. Pusziltam le könnyeit és adtam neki egy homlokcsókot is. Édes vagy, mint mindig. Még a könnyeid is. - vigyorodtam el.
-Ne hízelegj. Egy jó darabig nem lesz újabb menet! - jelentette ki komolyan, sértődékeny arccal. Megszereztem, szívem választottját. Ez az!
-Ne vigyorogj már így. Fáj. - lökött meg.
-Bocsi.- húztam magamhoz. - Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése