I know your weakness! Chapter 3 2/2 YoonJin/YoonMin

Mit műveltem? Azóta is csak ezen jár az eszem. Megbántottam Jint, és Jimint sem sikerült megszereznem, mivel amint a pink prince sértett ábrázattal elrohant utána futottam. Az este folyamán, így két embert is megbántottam, akiket szeretek. Haa... Baszott ügyes vagy Min YoonGi. Te meg a nyelv technológiád jól megcsináltátok. Basszus. Mivel Jin magára zárta az ajtót és nem hajlandó nekem kinyitni, azóta is a bejárat előtt ülök a földön arra várva hátha meggondolja magát. Csak áltatom magam. Úgyse fog megbékélni. Megcsókoltam, aztán szerelmet vallottam egy másik fiúnak. Milyen ember vagyok én? Nem érdemlem meg a társaságát. Jól is tette, hogy kicsukott. Kim SeokJin...
-Mianhae! - suttogtam az ajtórésen át, majd bevándoroltam a nappaliba.
Ha tudnád milyen bonyolult ez. Nekem sem egyszerű. Egyszerre szeretem két csapatársam is.
Itt van Jimin, aki bár elég rámenős mindenkivel szemben, de közben olyan segítőkész, ártatlan, édes és ahogyan másokra figyel az példás. A teste csodálatos, a mosolya igéző, a tánca elképesztő az éneke és hangja, akár egy jó orgazmus, szó szerint. Ki ne akarna egy ilyen csodát magának?
Mindeközben itt van Kim SeokJin. A kezdetektől szobatársak vagyunk és ami ezt illeti, én kicsit se bánom. Nála megfelelőbb személyt nem is tudnék találni , akivel megoszthatom a hálószobám. Az étel iránti szenvedélyünk és ízlésünk megegyezik. Minden meg van benne, amit egy emberben szeretni tudok. Halk, kedves, a főztje isteni, épp olyan kajaszerelmes mint én, mindent elnéz az embernek, megfelelő önbizalommal rendelkezik, bár kicsit néha túl sokkal is. Tökéletes. Elképzelni sem tudok jobb elfoglaltságot annál, hogy vele menjek enni.
Két értékes ember, akiknek a lelkébe gázoltam, mert telhetetlen voltam. Ha képtelen vagyok választani, akkor egyiküket se érdemlem meg. Mintha nem utasítottak volna vissza. Heh. Szánalmas vagyok. Egy pöcs. A nagy elmélkedés közepette elaludtam. Hajnalban arra ébredtem, hogy egy takaró került a megvetni való önmagamra és valaki a közelből szemlél engem.
-Nem akartam, hogy megfázz. - húzta fájdalmas mosolyra száját.
-Mégis miért? Ne légy ennyire kedves, pabo. Egy geci voltam. Megérdemlem, hogy halálra fagyjak. - biztattam.
-Azért ne túlozz. - nevetett fel mögülem is valaki, aki éppen befele közeledett.
-Figyeljetek, ha már mindketten itt vagytok, szeretnék beszélni veletek! - kémleltem felváltva őket. - Sajnálom! Őszintén! Nem állt szándékomban fájdalmat okozni nektek. Csak magamra gondoltam és a saját érzéseimre, figyelembe se véve titeket. Az az igazság, hogy egyaránt érdeklődöm irántatok. Jimin, nálad jobb embert nem ismerek. Jin, te pedig egyszerűen tökéletes vagy a szememben. Nem akarom, hogy haragudjatok rám. A megbántott tekintetetek jobban fáj számomra, mintha megkínzott volna valaki. Kérlek mondjátok azt, hogy megbocsájtotok! - néztem kétségek közt a két érintettre, kik egymás mellett foglaltak helyet a konyhapult egy-egy bárszékén.
-Te komolyan úgy gondoltad, hogy lenyomsz nekünk egy ilyet és mindent elfelejtünk, újra puszipajtik leszünk? - kérdezte lenézően Jimin.
-Nem, én csak... - mentegetőztem volna, de nem volt mivel.
-YoonGi, nagyra értékelem, hogy elmondtad ezt. Megbocsájtok. - áradt melegség Jin oldaláról.
-Én még gondolkodom. - vágott sértődött fejet a kisebb. - Rendben. Elnézem neked a dolgot, de remélem megismételni nem tervezed. Nem szeretném, ha a barátom megcsalna. - mondta, mire elképedtem.
-A barátod?
-Ühm. Úgy határoztam a monológod után, hogy adok neked még egy esélyt. Azt mondod kedvelsz. Teszek róla, hogy csak engem szeress és őt elfelejtsd. Mit szólsz? - pillantott Jin felé, versengő hangulattal körüllengve.
-Miért nézel engem? - értetlenkedett.
-Kihívlak, Suga Hyungért. S, hogy sportszerű legyek megengedem, hogy te is a pasija légy.
-Tessék?! - sokkoltam le.
-Ha ennyire szeretnéd. - egyezett bele.
-Hé, az én engedélyem nem is kell? - akadtam ki, de rám se bagóztak. Mi a halál? Ezek vérkomolyan megegyeztek egy hármas párkapcsolatban? Ráadásul a hozzájárulásom nélkül? Ezt lehet? Beszarok. Nem arról van szó, hogy nem örülök. Ki ne örülne annak, ha két ilyen emberrel lehet együtt, de ez akkor is abszurd. A többiek is furán néznek ránk, mióta ez a helyzet fennáll. Nem mondtuk el nekik, de a két férfiamazon a nap nagy részében rajtam lóg. Mostanra kezd idegesítővé válni, hogy levegőhöz jutni sem hagynak. A végére azt fogják elérni, hogy mindkettejüket elhajtom és elmegyek egy kolostorba élni. Ilyeneken gondolkodtam nap, mint nap aztán...
-Yoon-ah.. - szólított meg Jin. Ez volt az elő alkalom régóta, hogy kettesben lehettünk a szobánkban, egy Japán koncertnek hála.
-I-igen? Szeretnél valamit? - indultam meg fekvőhelyem felé, hogy nyugovóra térjek. Miközben ő a gépéhez szaladgált.
-Nem, csak.. Olyan régen voltunk már kettesben. Jó érzéssel tölt el. Sokkal nyugodtabb így, nem? - mosolygott szeretetet árasztva.
-De, igazad van. - tettem le a fejem.
-Bocsi. Kikapcsolom. - állította le elektromos eszközét, ahogyan mindig szokta, ha látja rajtam az alvásvágyat. Az ilyen dolgai miatt estem belé. -Hagylak aludni. Jó éjt. - foglalta el ő is helyét ágyunkban, teljesen az ellenkező oldalra húzódva.
-Mm.. V-van valami baj? - érdeklődtem.
-Semmi. Miért? - fordult felém.
-Amikor Jimin velünk van, nem szoktál ennyire távolságtartó lenni. - tekintettem el.
-Ah, szóval ez. Tudod, Jimin az a rámenős típus. Én alapjáraton, inkább az az ember vagyok, aki csendesen, tisztelettel jelzi a szeretetét a másik felé. Nem szeretek nyomulni. - vezetett be.
-Akkor mégis miért szoktál személyiséget váltani az ő jelenlétében? - tudakoltam meg.
-Nem veszíthetek, nem igaz? Fontos vagy számomra. Erre nekem is idő kellett, hogy ráeszméljek. Azonban elkéstem. Most már csak annyit tehetek, hogy nem engedem, hogy más közelebb kerüljön hozzád. Ez az indokom mindenre. Remélem nem okozok neked ezzel kellemetlenséget.
* * *
Jimint mostanság sokszor látom más férfiakkal és ez aggaszt. Elfogadott szeretőjének, közben mégis másokhoz próbálja beédelegni magát? Ismét kezdené a szokását? Pedig már kezdtem elhinni, hogy megváltozott. A mai nap újra azon kaptam, hogy a postással flörtöl. A szobámba hívtam és leteremtettem.
-Eddig úgy volt, hogy együtt vagyunk, akkor most ez mégsem igaz? Nem hiszlek el. Bevallottam az érzéseimet, megkértelek, hogy légy velem. Először beveszel még egy tagot és versengeni kezdessz, aztán más férfiakra mászol rá. Mit akar ez jelenteni? Én elhittem neked, hogy megváltoztál, felnőttél, de úgy tűnik még mindig ugyan az a fiú vagy, aki a csapat összes tagjára szemet vet és megkörnyékez mindenkit. Csalódtam. Szinte már mondhatni egy ribanchoz kezdesz hasonlítani. Ez elkeserítő.
-MIT TUDSZ TE?! Elmehetsz a halálba te anyaszomorító, a kis bigéddel együtt. - mutatott az éppen a szobába belépő Jinre. - Mindketten elmehettek oda. - fakadt sírva. Seokkie oda futott és vígasztalni kezdte.
-Mit mondtál neki?! - kémlelt dühösen.
-Az igazat. Ez nem mehetett így tovább.
-Tökfej! - szólt le. -Ne is hallgass rá! Nyugodj meg! - simogatta a fiatalabb hátát.
-Azt hiszi mindent tud. Ez nem így van. Nem így van. Úgy gondoljátok direkt csinálom ezt? Hogy én ezt élvezem? Senkinek sem kellek. - átható, meggyötört pillantása ölni tudott volna.
Azért próbálkozom mindig mindenkinél, mert abban reménykedem, egyszer talán összejön. Meglehet, hogy jól nézek ki és van rám igény, de mindenki számára csak egy futókaland vagyok. Egy trófea. Talán pont ezért lettem ilyen. JungKook ott hagyott miután bevallottam neki hogy érzek, a többiek elutasítottak és te sem vagy kivétel Min YoonGi. Ne vágj ilyen meglepett fejet, te is tudod miről beszélek. Ugyan azt teszed velem, mint amit a maknae. Te sem engem szeretsz, csak azt hitted. Amit éreztél az csupán testi vágy volt. Akibe igazából szerelmes vagy az SeokJin Hyung és ezzel te is tisztában vagy. Ne játssz velem tovább, csak add ki az utam és hagyj.
Annyira szívszorító ez az apró serdülőkorú. Ez a gondolat fogalmazodótt meg egyszerre, mint bennem, mint Jinben. Magunkhoz öleltük az elveszett kiskutyusunk és szembe néztünk vele.
-Nem, ez nem az volt. - nevettem. - Ez csodálat volt, kis buta. - borzoltam meg haját. - Példásnak tartom a személyiséged és a tetteidet, a kapcsolati ügyeidet leszámítva. Emiatt éreztem azt, hogy szeretlek. Röstelem, hogy így átvertelek, de hidd el nekem, nem kell ezt csinálnod. Fantasztikus ember vagy. Keményen dolgozol és a legtöbb dologban jó vagy, amit csak kipróbálsz. Bízz bennem. Ha ezentúl mindig képes leszel önmagad adni, felhagyva ezzel a csúnya szokással, és megmutatva a tehetséged és jóságod, minden bizonnyal találni fogsz egy társat, aki értékelni fog. De csakis olyannal gyere össze. Nincs első randis dugás!! - neveltem kicsit meg.
-Köszönöm! - törölte meg szemeit és ölelt vissza. -Így fogok tenni. Hálás vagyok nektek. - küldött felénk egy hálás mosolyt és elhagyta a személyesterünk.
-Ez szép volt tőled. Tudsz te kedves is lenni, ha akarsz. - kuncogott fel.
-Ha akarok. De most mond azt nekem, hogy nem kedveled a geci énemet. - kacsintottam felé.
-De, oda vagyok érte. Főleg ott ahol érzé... - próbált megérinteni a tiltott területen, de kitértem előle.
-Honnan tudsz róla? - vetettem rá méregető pillantást.
-Szobatársak vagyunk több éve. Csak nem hitted, hogy titokban tarthatod? Hallottalak én már maszturbálni is. - folytatta az égetésem.
-Na jó, tudod hova menjél és kinek mondj ilyeneket! - szóltam be neki haragosan, míg ő csak hahotázott és a könnyeit törölgette. -És én még azt hittem jó gyerek vagy.
-Az vagyok, míg le nem megy a nap és még be nem indulok.
-Hm.. erről még beszélgethetünk, ha leszel szíves és befáradsz az irodámba. - biccentettem az ágy felé.
-Oh, ezer örömmel. - vigyorral arcán követett engem a bútorra. Ami pedig ott történt az már csak történelem.