Csapatunk legnagyobb fan táborának örvendő párosítása a VKook. Ez nagyjából az első évben kezdődött és azóta folyamatosan gyűlnek az emberek akik egyet értenek abban, hogy ennek így kell lennie. Tényleg így lenne? Egyáltalán nem értem mire ez a nagy felhajtás. Lehetséges a fura személyiségem miatt nem vagyok képes felfogni, miért örül mindenki annak, ha engem és Kookiet shippelhet. Nem ez az első alkalom, hogy ezen gondolkodom, de a legkiakasztóbb az, hogy nem csak nekem jár ezen az eszem. A Hyungok éjjel-nappal azzal jönnek nekem, hogy milyen aranyosak vagyunk és mi lenne ha valóban összejönnénk. Sőt egy olyan teoriát is kezdenek állítani, hogy járunk csak nem akarjuk nyilvánosságra hozni. Kim TaeHyung egy olyan személy aki nem zavartatja magát ilyesmi miatt általában, de ez más. Szeretem JungKook-ot, nagyon közel áll hozzám,de nem mint szerető. Azonban a sok kényszerbehatás miatt kezdenek megtörni bennem a falak és azt érezni amit nem akarok és nem is szabadna. Nem tudom ilyenkor kihez fordulhatnék. Jimin a legjobb barátom a csapaton belül, de szerelmes JungKookba. Nem mondhatok neki olyasfajta dolgokat amikkel gátolnám őt vagy megbántanám. A Hyungok folyamatosan szívatnak. Az egyetlen kapaszkodóm a szoba túloldalán foglal helyet. Miért ilyen nehéz ez. Az egyetlen ember akivel beszélhetnék, pont az az ember akinek a legkevésbé szeretném firtatni ezt a dolgot. A napokban a magamba fojtott érzések miatt aludni sem tudtam. Tipikus és megszokott nálam, hogy álmomban sikítozom, de most még rosszabb volt. Egyre csak rosszabb és rosszabb. Az egyetlen ami ezen segíteni tudott most nem állt a rendelkezésemre. Hajnali 4 felé kivánszorogtam a konyhába a többiek nyugodt alvása érdekében, ahol is HoSeokkal találtam szembe magam.
-Mi a helyzet, Tae-ah? Mi miatt vagy mostanában még nyugtalanabb? - kérdezgetett miközben a hűtőből kiemelt tejet öntötte poharába.
-Én, csak...- képtelen voltam bármit is mondani. Nem beszélhetek. Neki nem.
-Naa, dongsaeng. Nekem elmondhatod. Mi bántja a pici lelked édes kis Tae? - hajolt közelebb babusgatón, mire elrohantam. Futottam amerre láttam. Azaz ijedtemben berohantam az egyetlen helyre ahová nem jöhetne utánam, ha lenne annyira őrült, hogy utánam jöjjön. Ami természetesen nem valószínű. Egy dolgot nem vettem figyelembe, amire nem is gondoltam volna. Ki a pokol zuhanyzik hajnali 4kor? A kérdés megválaszoltatott. Jungkookie. Teljes nyugalommal mosta magát tovább, míg én kidülledt, rémült szemekkel bámultam és azon gondolkodtam miért nem halok már meg és, hogy hogy lehet ennyire kívánatos. Csöbörből vödörbe. Ezt összehoztam. Szűz Mária kérlek gyere le értem és vigyél el. Magamban imádkozásba kezdve kuporogtam az ajtóban azon gondolkodva, hogy fogom ezt kimagyarázni. Kook-ah nem zavartatta magát miattam, magára kapott egy gatyát és egy köntöst és ki indult velem a fürdőszobából amit nem voltam képes egyedül elhagyni. Egy újabb hiba elkönyvelve nálam. Az összes tag körül állt minket. Ennél kínosabb élményben soha nem volt részem. A legrosszabb viszont nem ez volt. A legfájdalmasabb pillanat akkor volt amikor végignéztem rajtuk és szívem kihagyott egy ütemet egy sértett pillantás láttán. Külön hívtam a kisebb barátom megbeszélni az ügyet félreértés nélkül. Mivel szeret engem és őt is ezért megbocsájtott, de megmaradt kis fejében az eset és kitörölhetetlenné vált. Hiszen nem is csináltunk semmit. Miért értenek engem mindig félre az elejétől fogva? Nem én vagyok aki Jin seggét fogdostam, nem én voltam aki JungKooknak csókot ígért születésnapi ajándékként és mégis én vagyok az a személy akit minden ismerőse félreért. Fene az életbe. Ez nem nekem való.
Az elkövetkezendő nap csoport feladatot kaptunk ahol JungKook lett a párom. Minden kiosztott feladványt a legjobb tudásom alapján igyekeztem megoldani. Közben akaratlanul közelebb kerültem JungKookhoz, ami nem kicsit kellemetlen volt számomra, visszagondolva a tegnapira. A lufi pukkasztás volt a legdurvább. Nem volt elég nekem a pucér teste látványa, most még meg is kell tapasztalnom? Engem büntetnek odafenn, pedig jó kisfiú voltam, vagy tán nem? Oké elrontottam ezt-azt és voltak elszólásaim is, még mindig a szemem előtt lebeg amikor tévedésből közöltem, hogy ha nem a csapat tagja lennék akkor most szexi pornósztár képében láthatnának. Mindenesetre én igyekszem a legjobbamat nyújtani és ez a hála. Sírni fogok.
JungKook vonzó, meztelen látva még inkább az. Fantáziát megragadó teste van kétségtelen. A hangja erősen közelít az általa úgy vágyott érzelmes orgánumhoz és a tánca jobb nem is lehetne, de nem szeretem, mint egy szeretőt. Ő nekem akár az öcsém, vagy az ikrem. Így inkább találóak vagyunk. Erotikus a külseje, de nem akarok tőle olyasmit, illetlen dolgokat. Mióta csak elkezdett zavarni a mi egy párként felkonferálásunk azóta elmélkedem. Azt hiszem az egész frusztráltságom alapja az, hogy szerelmes vagyok és ez egy olyan titok ami nem kerülhet nyilvánosságra a dorm-on belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése