Tudom, hogy nem egy éve van már a debütálásunk, de számomra még mindig hihetetlen, hogy itt vagyok. Folyamatosan azon vagyok, hogy minél keményebben dolgozzak. A tánc, az ének, sőt néha még a rap is. Ez az életem. Szeretnék egyszer én lenni az érző hang és mindenemmel ennek elérésén vagyok. Azonban mindig az az érzésem, hogy amit teszek nem elég. Sok elismerést kapott a csapatunk az évek során és én sem panaszkodhatom, mégis... Úgy érzem a tagok közül én vagyok az a személy aki a legkevesebbet nyújtja. Ez aggaszt. Mindannyiuk olyannyira elképesztő. Ezt gondolom amióta csak ismerem őket. Jimin akinek nem elég, hogy a teste 10/11, de a hangja csodálatos és a tánctudása is említésre méltó. Nem is csoda, hisz tanulta. Oh és azok az akrobatikus mozdulatok. HoSeok akinél elképesztőbb embert nem ismerek. Maga a remény, már ha rá néz az ember jobban érzi magát. Az a szint ahol ő van nem emberi. Minden téren tökéletes. Ráadásul mindkettejük kifejezetten szociális alkat és azon van, hogy az embereken segítsen és boldogságot okozzon. Nem csak az előadásával. Kézen fogva TaeHyunggal aki olyan akár egy űrlény, de kifejezetten édes az őrületétől, kiemelkedő színész, mint kiderült és amilyen hanggal rendelkezik... Bár arról nem ő tehet, de akkor is meg kellett említenem. Jin aki erősen azon van, hogy javíthasson a jelenlegi tudásán, főképpen tánc terén. Nem is mondom, nagyon jól fejlődik. RapMon folyamatosan az újabb számokon dolgozik, miközben számára sem egyszerű a mozgás részt megoldania a számainkban. Az esze fantasztikus, ami az általa megírt dalokban is mutatkozik. A munkája nem hiába való. Az pedig nem kérdéses, hogy ő hozza a legnagyobb áldozatot értünk, azzal, hogy lemond a teljes szólókarrierje gondolatáért értünk. Példás emberekkel élek együtt, nem de? Eközben én? ...
A leginkább mégis valamilyen oknál fogva YoonGi fogott meg. Nevetségesnek tűnik tudom. Külső szemmel ő csupán egy lusta naplopó, de ha valaki jobban megismeri rájöhet ki is ő valójában és mi rejlik benne. Amikor először találkoztam vele én is hasonló gondolatok rabja voltam, mint minden kívülálló. Ez a srác egy érzéketlen élőhalott, aki lusta mint a bűn. Ha ez nem elég, még magamutogató is mellé. Aztán megszólalt. Nem változott a véleményem. Heh. Az No More Dream volt az aminé fordult a kocka. Ki hitte volna? Amikor rappelni kezdett hirtelen átlényegült és le esett az állam. El sem hittem, hogy komolyan azt gondoltam abban a pillanatban mennyire attraktív. Azóta időről-időre lenyűgöz. Ez nem minden. A kezdetek óta meglehetősen közelebb kerültem hozzá és sikerült az álarca mögé látnom ami boldogsággal tölt el. Nem mindenkinek adatik meg, hogy érzékelheti a valódi Min YoonGit. Kiváltságosnak mondhatom magam. A külvilágnak mutatott személlyel szemben Suga egy igazán édes srác és nem kevés küzdőszellemmel rendelkezik.
A csapat második verziójának megalakulása előtt felkereste a kiadó vezetőségét és kilépéssel fenyegette őket, ha nem teszik be a csapatba. Szenvedélyes srác, bármennyire nem látszik rajta a hétköznapokban. A zene az ő kegyes hölgye, így csak iránta képes érdeklődést mutatni. Ezzel le is vett a lábamról amikor leesett. Kevés ilyen emberrel találkoztam eddig. Habár a csapaton belül minden tag él-hal a zenéért, az előadásért és azért, hogy ezt csinálhassa és hogy örömet okozhasson vele másoknak vagy éppen segíthessen, taníthasson. Ahogyan a nevünk is magyarázza. Megvédjük a generációnkat a nehézségektől amik ránk hullanak akár a kemény harci golyók.
Nem olyan régen Hyung kiadta a mixtape összeállítását amin már pár éve dolgozott. Nem hittem, hogy ennél jobban is el tud kápráztatni. Sikerült neki. Dalaiban a saját történetét mondja el. Habár kicsit önteltnek és beképzeltnek állítja be magát ezek által, egyáltalán nem az. Egy szociális fóbiával rendelkező, zeneszerelmes fiatal, aki mindig is csak a siker után ácsingózott és tett is érte, hogy elérje. Megdolgozott érte. Miért is ne lehetne rá büszke? Mivel hip-hop előadó, elnézhető a mások orra alá dörgölő és lenéző stílus. Az előadásért élünk mind és ez látszik azon amit kiadunk a kezünkből. Úgy hiszem talán mégis büszke lehetek magunkra. A saját magam által elért dolgokra is. Végtére is miért ne? De mindig marad hová fejlődni. Ami viszont most fontosabb, hogy miért állok a stúdió szoba előtt és hallgatom ki a rapper line ötletelését a jövőbeli dalötleteikkel kapcsolatban. Magam sem tudom. Tudatában annak, hogy a rapper line eléggé közel áll ahhoz egymáshoz, hogy egymásközt megbeszéljék a személyes problémáikat önkéntelen követtem őket ide, hátha meghallok valamit a szövegeken kívül. Miért? Ahh.. Kapás van.
-Hanyagoljuk most egy kicsit az eszmecserét szerintem és térjünk rá a problémákra, mert úgy érzem van egy pár. Ez a költészetünk szempontjából előnytelen. Ki vele. - utasította NamJoon társait.
-Oké. Megőrülök, ha V tovább ordítozik a fülembe éjszakánként! - közölte JHope.
-Mindig is rémálmai voltak. Ez pont most kezdett el zavarni? - húzta fel szemöldökét kérdőn a vezér.
-Nem az álombeli sikításairól beszélek. Mostanság éjszakánként megáll az ágyam mellett és kiabál velem. Elhiszed ezt? - röhögött hitetlenül. - Nem tudom mégis mi üthetett belé.
-Beszélni fogok vele. Bár jobban tennéd, ha előbb te próbálnád meg. - tanácsolta.
-Igyekszem, de rám se bagózik ebben a témában.
-Meglátom mit tehetek. - nyugtatta meg az értetlen lovat aki már az őrület határán állt.
-Veled mi a helyzet Yoon Hyung? - kémlelt felé.
-Mi lenne? Élek. Megvagyok. Minden okés. - terelt.
-Szóval mi a probléma? - vágták rá.
-Hagyjatok már. - vakarta tarkóját. - Jó, ti győztetek. Igaz. Ha magamban tartom az nem tesz jót annak amin dolgozunk. Ami azt illeti nekem is egy csapattaggal van problémám, de ez kicsit más fajtájú. - magyarázott.
Végre. Célba értem. Eljött a pillanat amire vártam. Gyerünk.
-V szerelmet vallott nekem. - röhögött fel kínosan.
-He?! - döbbentek le.
-Ahogy mondom. Tegnap este oda jött és közölte, hogy többet érez irántam, mint barátság. - vezette be őket.
-Most ez komoly? Neked vall szerelmet és mégis velem ordítozik minden éjszaka? Ez valami hülye vicc? Nem tetszik. - borult ki a paci.
-Nyugalom HoSeok-ah. - nyugtatta a bölcs.
Igen, erre vártam annyira. Tudom, tudom. Felmerül a kérdés, miért lényeges ez nekem. Tegnap este kihallgattam Suga Hyung és TaeTae beszélgetését. Sajnos a végéről lemaradtam Jimin hülyéskedése miatt aki majdnem lebuktatott, így a válasz része kimaradt. Tudnom kellett hogy reagált. Őszintén szólva megnyugodtam. Szavaiból arra következtetek, hogy visszautasította hagyma fenekű barátom.
-...aztán beleegyeztem, hogy járjak vele, de kicsit aggaszt a dolog. - magyarázott tovább az alacsony.
Tessék? Jól hallottam? Nem, az nem lehet. Egy... egy minutumra nem figyelek és ő csak úgy kapcsolatba kerül egy másik sráccal? Nem hittem, hogy érdekelné őt az alien. Nem tűnt soha úgy, hogy annyira közel állnának egymáshoz. Sokkolódott helyzetemben észre se vettem, hogy az ajtó egyre jobban kinyílik előttem. A kínos szituáció amikor beesel a bejáraton, miközben azt se szabadna tudniuk, hogy ott vagy és hallgatózol. Elsüllyedtem szégyenemben szembenézve velük a földön. Azon nyomban elrohantam. A fürdőszoba tűnt a legbiztosabb helynek jelenlegi helyzetemben, így azt céloztam meg. Becsaptam magam után az ajtót és nekidőltem, hogy semmiképp se tudjanak bejönni. Bármi is az illető indoka a bejövetelre. Pánik. Abszolúte maradéktalan pánik. Soha ilyen kínos élményben nem volt részem.
-JungKookie, nyisd ki. - csendült fel annak a hangja akiét a leginkább elkerültem volna abban a státuszban.
-Nem maradhatsz örökké odabent! - értesített. Válaszra se méltattam. Reméltem akkor lelép, de nem így tett.
-Tiszta sor, hogy kihallgattál minket. Tudni akartad a történetem végét, nem igaz? - tapintott a lényegre. Nem láttam arcát, de minden bizonnyal feles vigyor ékeskedett rajta.
-Hát rendben. Ha nem vagy hajlandó kivándorolni akkor majd a szobádban összefutunk. Hyung megint lenyúlja az alsód. - indult meg.
-Nehogy már! - vágtam ki az ajtót utána rohanva. Közel áll hozzám, de a személyes tulajdonom tisztelhetné. Ebben a házban mindenki egymás alsóneműjét hordja. Ez nem normális. Gusztustalan olyan ruhaneműt hordani ami más seggének érintését élvezhette a tied előtt. Úgy tűnik ezt csak én gondolom így. Néha kiborítanak az érdektelenségükkel.
-Teszed le, de most azonnal! - parancsoltam rá, mire elmosolyodott.
-Küldetésem bevégeztetett. Kijöttél. Nesze. - dobta hozzám tulajdonom.
-Köszönöm. - vágtam be a legszebb sértődős arcom.
-Nos? Érdekellek? - közeledett felém.
-Te meg miről beszélsz? - léptem hátrébb mígnem az ajtófának ütköztem. -Au. - simítottam meg a beütött területet.
-Tisztában vagyok a meglátásaiddal, de nincs igazad. - kapott le a küszöbön állva félig kilépve a személyes területemről.
-Kedvelsz engem. Oda vagy értem, a munkásságomért és a szenvedélyemért. Azonban abban a tudatban élsz, hogy csakis a zenémet szeretem. Képes vagyok szenvedélyt és vágyat mutatni emberek iránt is. Mindig is képes voltam. Az indok amiért nem tettem, az, hogy nem találtam olyan egyént. Most megvan. Szeretnéd megtapasztalni azt amit eddig még senki? - egy centire az arcomtól vágyakozó vad tekintettel ömlöttek belőle a szavak és áradt belőle az adrenalin. Ingerlő volt.
-Ott van Tae-ah. - kaptam el tekintetem mielőtt még elkábítana vonzerejével.
-Hülye. Hazudtam. Beszarok, hogy bevetted. Láttalak az ajtórésen keresztül. Nem vagyok komplett idióta. Túl észrevehető voltál. Gondoltam megszívatlak, ha már vagy olyan pofátlan, hogy hallgatóz. Plusz reméltem ettől agresszívebb leszel velem. Hogy ettől majd oda jössz, mint egy vadmacska és letámadsz, hogy de biza én csakis a tiéd vagyok. Nem jött be, de nem hazudtoltad meg önmagad. Akarlak. Téged. Nem TaeHyungot. Jung JeongKook-ot akarom. Mit válaszolsz? - monológjával megvett. Átvert és féltékenységre késztetett, de kimondta amire vágytam.
-R-Rendben. - adtam át magam annak a személynek akibe több éve reménytelenül bele vagyok esve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése