I know your weakness! Chapter 3 1/2 YoonJin / YoonMin

Mióta a golden és a szörny összejöttek, azóta a napjaim végre nyugalommal telnek. Köszönettel tartozom Kookienak, hogy elcsavarta Mon fejét, mert komolyan mondom az idegeim ki voltak, attól, hogy tudtam bejövök neki. Mivel igen, teljes mértékben tudatában voltam ennek. Nem vagyok hülye. Persze mióta azok ketten egy pár lettek más is történt. A későbbiekben a VHope ship is valósággá nőtte ki magát, amin már meg sem lepődtem. Csak tudnám miért próbálták meg titkolni. Ennél nyilvánvalóbbak nem is lehettek volna. A kezdetektől fogva. Röhej. Oh és igen. Itt van még egy dolog. Ami már inkább kapcsolódik hozzám. Ha minden jól megy hamarosan egy szeretővel leszek gazdagabb. Jimin miután JungKook visszautasította eléggé letört, így elhatároztam megvigasztalom. Én magam sem hittem, hogy az a megvigasztalás eddig fog fajulni. Az elején úgy álltam hozzá, hogy mellette állok a nehéz időkben, aztán majd ha lecsillapodtak a kedélyek minden rendben lesz. Azonban kicsit máshogy történt. Mindkettőnkben túltengett az adrenalin a szexualitás hiánya miatt és hát röviden mondva egymás vigasztalásánál állapodtunk meg. Tisztáznám, hogy egyetlen egyszer dugtunk, azt is az elején. Azóta csupán elvagyunk egymás társaságában és elröhögcsélünk együtt. Leesett, hogy talán nem kellett volna azt tennem vele akkor, de olyan csábító volt és szüntelen jó társaságot nyújt nekem. Az igazat megvallva, azt hiszem kezdem megkedvelni. De isten lássa károm biztos, hogy ezt soha el nem mondom neki. Úgyis csak szórakoztunk. Nem igaz? Ha mégse lenne igazam az több okból még nagyobb pácba sodorna, mint amibe most vagyok. Feltevődik a kérdés, miért? Később ezt is tisztázom, nyugi.
-Már bocs, de most engem akarsz leégetni, kis szaros? Azt hiszed kemény vagy?  - szóltam bele RapMon nagy múltmeséjébe amiben nem kicsit alázott meg. Én zavarba jönni pont miatta? Ne vicceljünk már. Röhög a vakbelem.
-Hyung, nem kell szégyellni. - röhörészett Kookie.
-Igazat mond. Én láttam. Nem amiatt jött zavarba. - pillantott rám ChimChim huncutul végigmérve, beharapva alsó ajkát. Csak ki ne kotyogja a valódi indokot. Oké, pontosítok kicsit. Park Jimin, az a srác, akit kezdettől fogva kifejezetten aranyosnak tartok. Az ABS-e volt az a pillanat, amikor úgy éreztem engem ez a személy érdekel. Nem tettem semmit ennek érdekében, de ő más volt. Egy idő után rájött, mit is gondolok róla és engem is szívatni kezdett, mint a maknaet. Az az alkalom, mikor NamJoon megpuszilt, egy olyan pillanat volt, amikor ezt szintén véghez vitte. A zavarba jövetelem neki szólt, nem annak a kétbalkezesnek. Most már érthetitek miért is nem bízom abban, hogy köztünk lehetne kapcsolat ezzel a kis vörössel. A csapat minden tagja kivétel nélkül tapasztalhatta a nyomulós énjét. Igen, nem mi voltunk az egyetlenek Kook-shiival. A csapat debütálása óta bepróbálkozott NamJoonnál, JHope-nál, sőt még V-nél is, a legjobb barátjánál. Jin volt az egyetlen, akinél nem próbálkozott ilyesfajta dologgal. Őt más szempontból közelítette meg. Aztán rájött ez nem fog menni, így feladta. Nem tudom mi lehet vele. Mire jó ez? Így képtelen vagyok oda állni elé azzal, hogy szeretem. Átbaszna. Neki nagy valószínűséggel egy szexpartnerre van szüksége, nem egy társra. Nem mondom, hogy nem értem. Mindenesetre tettetve az érzéketlenségem élek vele.
-Elmegyünk vásárolni? - szólított meg kedves hangon a csapat rangidőse, míg Chim mellett ülve a nappaliban egy értelmetlen filmet bambultam.
-Hogy a szarba ne! - pattantam volna fel, közben Jiminre néztem. -Nem g... Mármint, majd jövök. Szia. - hagytam ott. Felesleges engedélyt, vagy elnézést kérnem, hisz nem vagyunk együtt.
Csendben sétáltunk szobatársammal, egy szó elhangzása nélkül. Nyugodt volt a helyszín, az idő tökéletes számomra. Ennél kellemesebb nem is lehetett volna. Ráadásul vele voltam. A személlyel ki a leginkább megfelel a tökéletes partner leírására a szememben.
-Hé, a bevásárlás után nem megyünk el együtt sushizni? Nemrég találtam egy jó helyet, ahol még nem voltunk. - tekintett felém.
-Honnan tudod, hogy jó ha még sose ettünk ott? Majd mi eldöntjük. Ha nem, bezáratom. - nevettünk fel.
A bolti bevásárlás jobban sikerült, mint azt vártuk. Sok jó ételhozzávalót leltünk, és nem egy fogás megfogalmazódott fejünkben. Alig várom, hogy hozzálássunk az elkészítésükhöz. Nem elég, hogy Jin-nek nagy étvágya van, de emellett remek szakács is. Nem tökéletes? Szerintem az. Emiatt is szerettem belé egy ideje.
-Itt is vagyunk. - mutatott egy kicsicsázott épületre egy utca sarkán.
-Ez lenne az a csodás sushival rendelkező varázslatos hely? Remélem a kajához jobban értenek, mint a dizájn készítéshez. - szörnyedtem el a látványon. A vicces, hogy a belső rész a külsővel ellentétben lenyűgözött. Elképesztő. Komolyan. A sushi pedig még annál is jobb volt. Törzsvendég leszek, esküszöm.
-Hmmm. - morgott a pink prince elégedetten, szokásához híven.
-És mond csak, mi a helyzet veled mostanában? Ritkán látlak Jimin nélkül. Csak nem? - érdeklődött.
-Nem, nem igazán. Tudod milyen. - magyaráztam meg ennyivel, de nem engedett.
-Milyen? - kérdezett rá.
-Nyomul. Incselkedik. Minden egyes járó és lélegző elmével. Neki mindegy ki, csak legyen, aki megdugja. - világosítottam fel.
-Te meg miről beszélsz? - képedt el.
-Édes drága Jin Hyung. Tudom, hogy te még sosem tapasztaltad ezt az oldalát ugyanis te... - itt megálltam. Csak nem közölhetek vele ilyet? Nem akarom leminősíteni.
-Én, mi? - ragadta meg az elhangzottat.
-Ne akard, hogy kimondjam. - figyelmeztettem.
-Gyerünk! Én, mi? - türelmetlenkedett.
-Ha egy meleg kapcsolatot nézünk, te egy egyértelmű passzív fél lennél, bárkivel szemben. - közöltem vele a nyilvánvalót. El se hiszem, hogy kikényszerítette.
-Tessék?! - dühödött be. Közelebb húzott pólómnál fogva és erőből ajkaimra mart. - NEM VAGYOK CSAJ!!!
-Mi a...? - döbbentem le totálisan.
-Ne csak ülj ott. Érts egyet velem! - háborgott.
-Bocs, de nem fogok hazudni a te kedvedért sem. - tartottam ki elveim mellett, még ebben a kilátástalan helyzetben is.
-MOST KOMOLYAN MEG KELL DUGJAK VALAKIT, HOGY ELISMERD?! - tombolt, kikelve magából.
-Jobb lenne ha leülnél. Mindenki téged bámul. Így ki fognak tiltani minket. - kezdtem kínosan érezni magam. Törzsvendég akartam lenni, most max a kukájuk vendégének fogadnának el, talán még annak se. 

Ez kellemetlen volt. Megértem, hogy szarul esik neki elfogadni ezt, de ezt mégse nyilvánosan kellett volna.
-Yoon-shii. Sajnálom a vendéglőbelit. - hajtotta le megbánón fejét hazafelé sétálva a visual.
-Rá se ránts. Megesik, hogy kikel az ember magából. Azért a kaját sajnálom. - rötyögtem fel.
-Mond, komolyan ennyire nyomorék vagyok? - vágott szenvedő arcot, mitől szívem összeszorult.
-N-nem vagy te nyomorék, ez meg honnan jött? Nincs abban semmi, ha uke típus vagy. A passzív felek aranyosak. Tudnak nagyon jól kinézni. Semmivel sem külömbek az aktív résztől. Egyedül annyiban mások, hogy érzékenyebbek és dugnivalóbbak. - hahotáztam nagy hanggal.
-Fáj? - fürkészet egy rövid pillanatig.
-Micsoda? - kaptam rá tekintetem.
-"AZ". - utalt.
-Öhm. - kezdtem fulladozva köhögni. - Nem tudom. Én mindig is a domináns oldalt képviseltem.
-Oh, nem hittem volna. - gondolkodott el.
-He?! Ezzel mit akarsz mondani? - néztem bosszúsan.
-Semmit. - kuncogott.
-Te engem..??!
Felháborító. Én, uke? Hallo buzeránsok, ez hol fogalmazódik meg? Fiatal korom óta hallgatom mindenkitől, hogy inaktív személynek tűnök, ha szexről van szó. Úgy gondolták minden bizonnyal elvállalom a lány szerepét, ha arra kerül a sor. Ne szórakozzunk már! BARMOK! Csaptak fel a pokol tüzei elmémben, míg külsőmmel a higgadtság látszatát próbáltam kelteni. Hazaérésünkkor meglepő felfedezést tettünk. Figyelnek ránk.
-Hol voltatok idáig? - intézte felénk tudakolódását RapMon.
-Közöd? - flegmán lekoptatva őt vonultam szobámba. A többi tag értetlenül állt az iménti kirohanásom előtt.
Semmi mást nem akartam csak aludni. Nincs kedvem a társaim fárasztásához, Jimin vágyaihoz, sőt most Jint is elkerülném legszívesebben. Mi van velem?

"Top one, I don’t use that obvious pattern
My rap isn’t as easy as you think
but for me it’s a cinch. I can rap the whole day and not get tired
my tongue is filled with arrogance and goes on"

Motyorásztam magamban a debütálásunk előtti egyik audio számom szövegét. Akkoriban is megvolt bennem a tűz, ami most sem hunyt ki. Sőt egyre erősödik. Faszért, vagyok ennyire töketlen? Rendben. Felejtsük el az egészet, ami eddig bennem volt és vágjunk a közepébe. - vágtam magam vigyázba levánszorogva ágyam tetejéről. SeokJin ekkor lépett be a szobába és már kérdezett volna ki bajom felől, mikor lekaptam. Azzal odébb is álltam, ott hagyva a lesokkolt idősebb férfit és a kisebb felé vándoroltam.
-Te! - mutattam rá.
-Végre hajlandó vagy elém tolni a képed. Jin elcsavarta a fejed és már nem kellek, igaz? - vádolt meg jogtalan.
-Oh, pofa be! Nem is vagyunk együtt. Milyen alapon vádolsz te engem bármivel? Tudod mi a legelkeserítőbb az egészben? Hogy kedvellek. Te kihasználtál, mikor oda mentem hozzád megvigasztalni téged. Nem azt mondom, hogy én nem voltam benne, de elcsavartad a fejem. Most úgy vádolsz, hogy nincs köztünk szexuális kapcsolaton kívül más. Engem pedig így is érdekelsz. Túl attraktív vagy, túl aranyos. Az első alkalmunk óta azon elmélkedem, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy több lehessen köztünk ennyinél. Mit mondasz?
-Hát, így állunk. - tűnt fel az ajtóban a mi eatjinünk és éreztem épp ebben a pillanatban lőttem meg magam. Mit csináltam?